Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-20 / 169. szám
1968. július 20. 3 Szombat Tizenhat kilós görögdinnyék a Bánkúti Állami Gazdaság Rendkívüli intézkedések Mederkotrás a Hármas-Körösön Pótszivattyú’beállítás az öntözés szolgálatában VVWWVWWVVMWWtVWVMWVUWWWUWWVW Kollégák találkozója A szeghalmi és a mezőkovácsházi járási tanács dolgozói, határában A Bánkúti Állami Gazdaság határában mintegy 60 holdat rendeztek be dinnyetermesztésre. Híres hevesi és kamrási dinnyések vállalták el a munkát. Egy keveset magról is vetettek, de zömmel előnevelt palántákat ültettek el. A földet a legszakszerűbb módszerekkel készítették elő, ehhez a gazdaság minden segítséget megadott. A hevesiek és kamrásiak segítségével ugyan, de gyorsan megtanulta a dinnyetermesztés tudományát Mócz György és Sípos Péter kétegyházi lakos, aki első évben szerződött diny- nyésnek s rekordtermést vár a vállalt területen. A bánkúti határban az országban elsők között érett be a dinnye. Nap mint nap szállítanak innen az ízletes sárga- és görögdinnyéből megyénk különböző tájaira és Budapestre is. A MÉK elviszi a leszerződött mennyiséget, a többit szabadon értékesítik. Görögdinnyéből például 15—16 kilósakat érlel a júliusi napfény. Dinnye-dinnyét ér a dús indákon. Úgy számolják: holdanként legalább 150 mázsa dinnyét szüretelnek. A kiváló munka jutalma háromnapos szegedi kirándulás A szocialista brigádok jutalmazására fordítható összeget ebben az esztendőben újszerű módon használja fel a szőnyeg- szövő háziipari szövetkezet Békéscsabán, A vezetőség úgy határozott — mondotta Gaika Pál elnök —, hogy ezt a pénzt kollektív kirándulásra fordítják. Két szocialista brigád teljes létszámmal, a többiből pedig meghívottak utaztak Szegedre, július 19-én, 20-án és 21-én, - hogy megismerjék a város nevezetességeit, s a szabadtéri ■színpadon megtekintsék a Bánk bán-bemutatót. Erre a kirándulásra 6—7000 forintot költ a szövetkezet. Megyénk minden részén a folyók, csatornák mentén éjjel, nappal látni az öntözést. Szakadatlanul hull a mesterséges csapadék a szomjas növényekre. Évtizedek óta nem volt ilyen nagy jelentőségű az öntözés, mint most, a rendkívül tartós aszály idején. Ha azonban a Fehér- és a Fekete-Köröst nézzük, elcsodálkozunk: Honnan, miből öntöznek a mezőgazdasági üzemek? Hisz emberemlékezet óta alig volt a mostanihoz hasonló alacsony a vízállás. A Fehér-Körös medre például több helyen úgy kiszáradt, hogy gyalogosan átsétálhat rajta bárki. Érdeklődésünkre a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság szakembereitől kaptunk választ. Elmondották, hogy nem a sziklából fakasztottak vizet, nem is a csoda segített, hanem a leleményesség, a bölcs előrelátás, a gyors intézkedések egész sora s a szomszédos vízügyi szervekkel való jó együttműködés. A tudományos előrejelzés alapján aszályos esztendőre számított a vízügy. Nemcsak a mező- gazdasági üzemek figyelmét hívta fel erre, de alaposan felkészült maga is. Belvízvédelmi csatornákba is tároltak vizet öntözés céljára, amelyeket hasonló okból még soha nem használtak. A tározókba több millió köbméter vizet tartalékoltak. Menet közben többször módosították a munkát, többek között 25 nagy teljesítményű belvízvéGyors, pontos és minőségileg kifogástalan volt a vetőmagborsó és a gabona betakarítása a ma- gyarbánhegyesi Egyetértés Tsz- ben. Csaknem 2 és fél ezer volt az aratnivaló, s 20 nap alatt letették a gondját. A szérűre vonuló kombájnok vezetőit így fogadta Szatmári Sándor főagrodelmi szivattyút állítottak az öntözés szolgálatába. Rendkívül jó az együttműködés a szomszédos vízügyi szervekkel. Ha történetesen Tisza-vizet nem táplálnának a Körösökbe, illetve az Élővíz-csatornába, már május végén leállhattak volna az öntözéssel, oly kevés volt a Körösök vízhozama. A Berettyó és Hortobágy-Bereítyó segítségével a Keleti Főcsatornából kapunk vizet. Tisza-víz folyik a történelemben először a békési Élővíz-csatornában is. A malomfok-igmándi vízrendszernél két gépegységet leszereltek, s áttelepítették a szeregyházi úszó vízkivételi műhöz. A gyulai hídfőnél a duzzasztót vízhatlan ponyvákkal j vonták be, hogy a beérkezett j víz minden cseppje rendeltetési helyére kerüljön. A vízszint ugyanis állandóan csökken, több a fogyasztás, mint a beérkezett vízmennyiség. Bé- késszentandrásnál is alacsonyabb a vízszint az előírtnál. Szerdán az, Alsó Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kérésére megkezdték a Hármas-Körös rendkívüli mederkotrását. Ezzel lehetővé válik, hogy a Tisza alacsony vízállása ellenére folyamatosan működhet a Kurcai fő vízkivételi mű, s öntözővizet kap Szentes környéke. így segítik egymást gyors intézkedésekkel az igazgatóságok. A vízügy szakemberei állandóan ellenőrzik a területet, egyik intézkedés a másikat követi. nómus: „Fiúk. ez nagyon becsületes férfimunka volt...!” Az erkölcsi elismerést anyagi követte. Minőségi kifogás egyetlen fordulónál sem merült fel. Így minden betakarított mázsa gabona után 20 fillért és személyenként 3—3 q terményt kaptak a kombájnosok. A főagronó- mus véleménye szerint nagyon megérdemelték. Naponta átlag 25 holdat takarítottak be. Egy-egy kombájn összteljesítménye meghaladja az 580 holdat — borsóval együtt. — Oláh József és váltótársa Szokol Béla — az ifjúsági verseny élenjárói — 92 és fél vagon terményt takarítottak be. Kovács József és Miklós IJároly mindössze egy vagonnal takarított be kevesebbet. Négy saját és egy gépjavító- állomási kombájn dolgozott az Egyetértés Tsz-ben. A szövetkezet vezetői elismerésüket fejezik ki mindazoknak, akik a betakarítást kombájnolással, szállítással, tisztítással és egyéb munkával elősegítették. Hetven méhcsalád a maghozó lucernatáblán Elkészült a „gyorsmérleg” az első fél év eredményeiről a Dombegyházi Állami Gazdaságban is. Az aszály súlyosan érintette ezt a jó talajon gazdálkodó üzemet. Ennek ellenére bíznak a tervezett nyereség elérésében. Búzából ugyan terven alul maradtak, ennek pótlására azonban 200 holdon fognak lucernamagot. A maghozás növelése érdekében 70 méhcsaládot telepítenek a zöld lucernatáblára, igy biztos lesz a beporzás. >WM*VHUUVWWUtVVVVmVVWVMWWWWMVWMWW Az Országos Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat szarvasi gépműhelyében 40 új altalajlazítót készítenek. Ezek a szerszámok nagy segítséget adnak a talaj mélyebb termőrétegeinek fellazítására, a víztározóképesség növelésére, a termelékenység fokozására. (Fotó: Malmos) Minőségi prémium pénzben, természetben Az aszály ellenére naponta 1 millió—X millió 200 ezer köbméter öntözővizet szolgáltatnak a szerződő feleknek. Maximális erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a végsőkig kitol ják a vízkorlátozást, s a folyók, csatornák mentén milliós többletet hozzon a mesterséges csapadék minél több mezőgazdasági üzemnek. A. R. a Közalkalmazottak Szakszervezete kezdeményezésére, kölcsönösen vendégül látták egymást. A megye két legtávolabbi járásának első találkozójára Mezőkovácsházán, a másodikra a közelmúltban Szeghalmon került sor. A mezőkovácsháziak felkeresték munkahelyükön a szeghalmi kollégáikat és hosz- szasan elbeszélgettek velük. Hal döntések — holnapi távlatok A zt, hogy a vállalatok fele- lősségteljesen akarnak élni a megnövekedett önállósággal, az előrelátás, a tervszerűség iránti igényük is félreérthetetlenül bizonyítja. Valamikor, nem is olyan régen a vállalatok vezetőinek figyelme a napi termelési és műszaki gondokon túl legfeljebb az évi tervteljesítésre terjedt. Mi lesz néhány év múlva? — erre már nem gondolhattak komolyan, mivel valójában a központi döntésektől függött a vállalat jövője. Ma viszont, ha megkérdezzük: mit terveznek 1970-re, aligha találunk igazgatót, akinek ne lenne határozott elképzelésié. Azelőtt — néhány kiemelt gyártmánytól eltekintve — nem ismerték a vállalatok a velük kapcsolatos ötesztendős központi elképzeléseket. Jelenleg — noha éppen hogy magunk mögött hagytuk a harmadik ötéves terv félidejét — már szinte minden vállalatnál az 1975-ig terjedő negyedik ötesztendős terv kialakításán fáradoznak. Nem ritka az sem, hogy már most, az 1985-ig terjedő, hosszútávú, 15 esztendős időszak elképzeléseit körvonalazzák. A vállalatoknak ez a jövő iránti kíváncsisága az előrelátás és a tervszerű munka iránti igényből táplálkozik. Csak úgy dönthetnek igazán megbízhatóan, ha pontosan felmérik annak holnapi következményeit, illetve eleve a jövő tennivalóiból indulnak ki mai elhatározásaiknál. TV em régen hat nagyvállalati igazgatótól megkérdeztük, hogy mit várnak az irányító minisztériumtól. A válaszok őszintén szólva meglepőek. Arra számítottunk ugyanis, hogy majd azt hangsúlyozzák: a minisztérium hagyjon bennüket ezután is önállóan dolgozni, ahogy ezt az első félévben, a reform szellemében tette. Ehelyett nagyon határozottan megfogalmazták az igazgatók a központi tervező és koordináló munka iránti igényüket. „A piaci információ, a vállalatnál készített közép- és hosszútávú prognosis csak részben teszi lehetővé az ésszerű és gazdaságos döntéseket — summázta a közös véleményt a hal igazgató egyike. — Nem szeretnénk, ha a piacon derülne ki, nagy veszteségek árán, hogy terveink, elképzeléseink ütköznek más vállalatokéval.” Más szavakkal: a vállalatok vezetői szocialista módon képzelik el az önállóságot. Nem csupán elfogadják, hanem igénylik is szocialista államunk irányító, tervszerű befolyásoló munkáját, az országos érdekeknek, a központi elhatározásoknak megfelelő orientációt. Hogyan képzelik az irányító szervek a több vállalatot is átfogó ágazat műszaki-gazdasági fejlesztését, beilleszkedését a népgazdaságba? Mit várhat az adott vállalat hosszabb távon az anyag- és alkatrész-szállítóktól, a kooperáló partnerektől, és miit várnak tőle felhasználói, vásárlói? Az ország külkereskedelmi érdeke milyen export-, import- tevékenységet és döntéseket kíván a vállalatoktól, a különböző külföldi partner-országokat tekintve? Ilyen és hasonló kérdésekre várják a központi szervek válaszát ahhoz, hogy a legész- szerűbben alakíthassák a helyi terveket, elképzeléseket, döntéseket. indez nem sérti a vállala- tok önállóságát és felelősségét. Mert a kormány vagy a minisztérium közvetlenül nem avatkozik be a vállalatok tevékenységébe. A központi tervekkel, elképzelésekkel, mint a fejlődés fő irányait jelző információkkal számolhat a vállalat. Végrehajtására nem kap kötelező utasítást, bár a gazdasági szabályozás és terelés eszközeivel (hitel, vám, adó stb.) a központi elképzeléseknek megfelelően befolyásolják a helyi elhatározásokat, Mindez persze nem mentesíti a vállalatok vezetőit a kockázat és az önállóságukkal arányos felelősség vállalása alól. Amíg a központi tervek és elképzelések a fejlesztés fő irányait vázolják, a vállalati tervek már kellő részletességgel és megbízhatósággal a konkrét döntéseket és elhatározásokat körvonalazzák. Az időtartamtól függően felsorolják a gyártmánycsoportok és főbb termékek fejlesztésének, gyártásának alakulását, a termelő kapacitások létesítését, bővítését, korszerűsítését. A piaci konjunktúra alakulásán kívül a vállalatok számolnak a népgazdaság lehetőségeivel és a konkrét helyi erőforrásokkal. Az előrelátás, a tervezés alapja: a vállalatok ismerik a konkrét gazdasági szabályozó- és terelő eszközöket az 1968—1970-es évekre. Lehet, hogy a vállalati gazdálkodás három évre Kialakított feltételed közül egyikmásik nem bizonyult minden tekintetben hibátlannak, a gyakori változtatás, a bizonytalanság ma mégis nagyobb veszély és kár forrása lenne, mint a szabályozás esetleges pontatlansága. A népgazdasági érdek és a tervszerűség érvényesítésének talán leglényegesebb eleme a vállalati érdekek távlati értelmezése. Azok a vállalatok, amelyek már kellően .ráérez- tek” az új mechanizmusra, a gazdasági ólet új lehetőségedre, gyors ütemben rendezkednek be hosszútávú munkára. Termelőd és piaci tevékenységükben, árpolitikájuk formálásában, a belső szervezetük kialakításában, de különösen a fejlesztésre vonatkozó elhatározásaikban az 1970-es és az utána következő esztendők lehetőségeivel, éladataival is számolnak. Az 'dén képződő fejlesztési alapjukat a jövő részesedési alapjának tekintik, s úgy ösztönöznek munkára, kockázat- és áldozatvállalásra, hogy dolgozóiknak tett mai ígéreteik teljesítésének biztonsággal meglegyen a holnapi aranyalapja. Kovács József
