Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-18 / 167. szám

1968. július 18. 4 Csütörtök Növekedett a balesetek száma a kereskedelemben Ülést tartott a KPVDSZ Megyei Munkavédelmi Bizottsága. Az ülésen Likerecz György megyei munkavédelmi felügyelő adott tájékoztatást a kereskedelmi és pénzügyi vállalatok, intézetek munkavédelmi helyzetéről. A tá­jékoztatóból kiderült, hogy a balesetek száma az I. félévben 10 százalékkal emelkedett az el­múlt év hasonló időszakához vi­szonyítva. Főleg a földművesszö­vetkezetek munkavédemi helyze­te romlott. A továbbiakban az értekezlet megtárgyalta a Munkavédelmi Bi­zottság 1968. II. félévi munkater­vét. A bizottsági tagok feladatait elsősorban a balesetek, csökken­tése érdekében teendő intézkedé­sekben határozta meg. Bo—Já „Segítette az üzemi demokrácia jobb megértését’ Jf Az eredmények mellett „fehér foltok" a szakszervezeti oktatásban A nemrég elkészült és az SZMT i zetek révén pedig biztositottak, elnökségi ülésén megvitatott je- ; hogy a „Társadalmunk időszerű lentós szerint a szakszervezeti ok- I kérdései” és a bizalmi tanfolya- tatásban figyelemre méltó a fejlő- f mők a célkitűzéseknek megfelel- dés az elmúlt esztendőhöz képest. ! jenek. A marxizmus—lenimizmus propa- Nemcsak a hallgatók létszámá- gandájának bővülését mutatja, emelkedésében, hanem a pro­hogy a nemrég befejeződött akta- ; pagandisták kiválasztásában is tási évben mintegy 9300-an vet- fejlődés tapasztalható. Többségüik­tek részt a szakszervezeti tovább­képzésben. Háromszor annyian, mint a megelőző esztendőben. Nagy mérvű volt a szocialista bri­gádok bekapcsolódása, a foglal­kozásokon példamutatóan vettek részt. A párt- és tömegszervezetek politikai' tanfolyamain az együtt­működés tovább javult. A megyei pártbizottság az oktatási terv elké­szítéséhez, a vezető propagandis­ták kiválasztásához, valamint az ellenőrzéshez állandó, rendszeres segítséget nyújtott. A pártszerve­Magas termelés — minimális szociális igények? Lássuk a közelebbi példákat is: Az Endrödi Cipész Ktsz-ben kü­lönösen tapasztalható a rohamos fejlődés. Néhány év alatt közép­üzemmé nőtt olyannyira, hogy újabb műhelyeket kellett beállí­tani. Erre a célra pedig a koráb­ban létesített ebédlőt alakították Megyénk kisipari szövetkeze­tei az utóbbi években rohamosan fejlődtek. Növekedett a dolgozók létszáma és ezzel párhuzamosan a termelés. Ma már szinte hihe­tetlen, hogy egyik-másik szövet­kezet, mely jelenleg több száz em­bert foglalkoztat, a kezdet-kezde­tén 20—25 fős létszámmal dolgo- j zott. Példák sokaságát lehetne j felsorolni: Szarvason a vasipari, | ruházati es műanyagfeldolgozó j t™^*?™** nőkhöz ktsz valóságos üzemmé, gyárrá alakult, akárcsak az éndrődi ci­pész, a körösladányi vegyi ktsz és | így tovább. nek érettségije, egyetemi, főisko­lai, illetve mozgalmi iskolai vég­zettsége van. A Munka Törvénykönyve, a kollektív szerződés, az egyéni fe­lelősség a gazdasági reformban stb. kérdéseire olyan érdeklődés és aktivitás volt tapasztalható, amely biztosítéka az idei év gaz­dasági feladatainak helyes értel­mezéséhez és sikeres megvalósí­tásához. Kétségtelen, hogy a szak- szervezeti tömegpropaganda nagy mértékben segítette az üzemi de­mokrácia lehetőségeinek és je­lentőségének jobb megértését. Az általában sikeres oktatási év kedvezőtlen tapasztalatai közé tartozik, hogy egy-két helyen (fő­ként a textiliparban és a mező- gazdasági üzemeknél) nem volt ritka a túlméretezett, 40—50-es létszámú csoportok kialakítása. Az ilyen foglalkozásokon nehe­zebb minden hallgató figyelmét lekötni, mint a kisebb csoportok­nál. Hiba volt — melynek elke­rülésére máskor gondolni szüksé­ges —. hogy néha érdeklődés és műveltség szempontjából nagyon különböző dolgozókat vontak át. Biztosítottak ugyan helyette másikat, de az kicsi és higiéniai- ossze eSV^V csoportba. Ilyenkor lag egyáltalán nem megfelelő. A ; egyesek unatkoztak, mások pedig ! nehezen tudták követni az elő­adót. Végül még mindig „fehér folt­nak és a 605 nőnek mindössze 8 mosdót és 3 zuhanyozót biztosi- I tottak. Öltözőszekrények pedig egyáltalán nincsenek. A nak” Szarvasi Műanyagfeldolgozó jza számítanak a bejáró dolgo- munkásszállás lakói. A Ezek a szövetkezetek marnár !Kt"^ig "-tóra műhelye- í jövöber nagyobb számban szűk­ké t bővítették, korszerűsítették — ' séges őket is bevonni a politikai milliókba számolnak, nagyüzemi módszerekkel dolgoz­nak és ehhez a legmoderhebb gé­peket is biztosítják. Emellett új részlegek, műhelyek sokasága is épült. Ám a fejlődés során egy dologról szinte teljesen megfeled­keztek, pedig a termeléssel szoro­san összefügg. Szociális létesítmények nélkül ma szinte elképzelhetetlen egy munkahely. Elképzelhetetlen, mert termelni csak egészséges emberekkel lehet, annak pedig egyik feltétele a megfelelő kör­nyezet, étkeztetési, tisztálkodási lehetőség megteremtése. A nagy ipari üzemekben ez mindenütt többé-kevésbé megfe­lelő. Az új üzemeket pedig már úgy is építették, hogy ezeket a feltételeket a legmesszebbmenő­kig biztosították. A kisipari szö­vetkezetekben viszont sok esetben még a legminimálisabb igényeket sem tudják kielégíteni. Számadatok egész sora bizo­nyítja ezt. Nemrég a NEB társa­dalmi aktívái egy vizsgálat során 12 kisipari szövetkezetbe is el­látogattak, ahol többek között a következőket állapították meg: A MOTI előírásai szerint ebben a 12 szövetkezetben a létszámhoz vi­szonyítva a férfiak részére 1614, a nők részére pedig 1410 öltöző- szekrényt kellene biztosítani. Ez­zel szemben a férfiak rendelke­zésére 1024, a nőkére pedig 598 öltözőszekrény áll. összesen 189 férfi és 156 női mosdónak kelle­ne lennie ahhoz, hogy a megfe­lelő tisztálkodás biztosított le­gyen. Ezzel szemben a férfiak ré­szére mindössze 60, a nők részére pedig 58 mosdót állítottak be a szövetkezetek. Még rosszabb a helyzet a zuhanyozókkal és egyéb mellékhelyiségekkel, valamint az étkeztetési ellátottsággal. Üzemi konyha például csupán két szö­vetkezetben van. A MAIBBAK Beszterce ostroma Anélkül, hogy meg kellene másítani a véleményt és ellent­mondásba kerülni a megállapí­tással, miszerint regény, novel­la és egyéb szépprózai írások eredetiben hatásosabbak, sike­rültebbek, mint dramatizáltam elismerendő, hogy Mikszáth: Beszterce ostroma című írása hangjátékként is élvezetes és síiig veszít valamit is eredeti hatásából. Ezt nemcsak kitűnő adaptálása okozza, hanem a mű­faj sajátossága is. Szatirikus történet, szatirikus, sőt nem egy­szer humoros események, jele­netek egész sorával gazdagon megrakodva. Pongrácz gróf és maga kreálta környezete (em­berestől, sziklavárastól) olyan téma, mely nem igényel túlon­túl részletes és felettébb mély elemzést, anélkül is maradék­talanul elénk varázsolódik a helyzet, vagyis Mikszáth társa­dalmi mondanivalója: a feuda­lizmus süllyedésének és a kapi­talizmus,, a polgáriasodás fel­bukkanásának, emelkedésének a korfordulóján idejétmúlt, ne­vetséges dolog a nemesi vár­megyék egykori privilégiumai­hoz ragaszkodni, elavult törvé­nyek, jogszokások, erkölcsök konzerválásával foglalkozni. A nagy író és mesemondó ala­pos ismeróje volt a kérlekalássan, urambátyámos világnak. Miköz­ben a megye korszerűsödő urai­val megmosolyogtatja, sőt háta­mögött kikacagtatjá a húsúkból, vérükből való, Számukra mégis idegen kövületet, a bolondériá- ját őszintén élő és játszó Pong­rácz grófot, egyszersmind velünk olvasókkal és hangjáték-hallga- tósággal már ezeket a figurákat is megmosolyognivalóknak lát­tatja. Túllátva osztálya szűk távlatán is, meglátta és láttatta a törvényt: az elavulthoz7 ra­gaszkodni nevetséges és hiába­való igyekezet, s készüljön lel az új is, hogy még újabbnak kell majdan átadnia a helyét. Vajon képes volt-e a rende­zés (Sólymosa Ottó) és termé­szetesen a dramaturgia (Szász Károly) Mikszáth mondanivaló­ját maradéktalanul tolmácsolni az Ifjúsági Rádió műsora kere­tében? Ügy érezzük, igen. En­nek a klasszikus íróit, a lénye­get hordozó, gördülékeny dialó­gusokon, a kitűnő szereplőgár­dán (Ajtay Andorral, mint Pongrácz gróffal az élen), a mértéktartást tisztelő rendezői koncepción kívül nem kis sze­repe volt és van annak is, hogy a rádióhallgatók nagy része re­gényben olvasta, filmen, színpa­don is látta már életében Besz­terce ostromát és a rádió sem először tűzte műsorára. Mind­ezek ellenére figyelemlekötő volt, bizonyságául annak, hogy örök érvényű tartalmat és mon­danivalót nem lehet megunni. H. R. öltöző és mosdó egváltalán nem [ továbbképzésbe, volt. Most építik. (!?) A mezőbe- rényi textilipari ktsz-ben egy pi­ci, zsúfolt helyiség szolgálja a mosdót, öltözőt és az étkezőt is. A dolgozók kénytelenek a műhe­lyekben elfogyasztani a magukkal hozott* ebédet, vacsorát. Ezek után feltehető a kérdés: vajon miért nem törődtek eddig a szövetkezetek jobban a szociá­lis, egészségügyi intézmények biz­tosításával? Figyelembe kell ven- j ! ni elsősorban azt, hogy nagyrészt I ' szétszórt telephelyeken kénytele- | j nek működni, melyek épületei' el­avultak, korszerűtlenek, zsúfol­tak. Másrészt sok esetben a dol­gozók maguk sem igényelték, in­kább a termelést tartottak ízem előtt. A régi, elavult épületek egy részét nem tudják felújítani, megfelelő beruházási összeg hiá­nya miatt, ez viszont akadályokat gördít a szociális létesítmények építésében is. Mégsem egészen elfogadható érv, hiszen tapasztal­ható olyan is, hogy milliókat köl­töttek építkezésre, bővítésre, ugyanakkor megfeledkeztek mos­dó, zuhanyozó betervezéséről. A fejlődés most már követeli, hogy megszűnjön ez az áldatlan állapot és a szövetkezetek többet törődjenek a dolgozók ilyen irá­nyú igényeinek kielégítésével. Van is erre példa néhány helyen. A Szarvasi Ruházati Ktsz-ben az üzembővítés mellett — új emele­tes, korszerű műhelyek épülnek — természetszerűleg betervezték a mosdók, zuhanyozók építését és jelenleg is korszerű konyha, ét­kezőhelyiség áll a dolgozók ren­delkezésére. A jövő útja ez, s ez­zel folyamatosan felzárkóznak szövetkezeteink a nagyüzemek mellé, ahol a dolgozókról ilyen téren is a leg'messze,bbme>-'*'ng gondoskodnak. K. J. Az új iskolai év előtt... Bár még messze van a szép- | remállomány több mint 27 száza- lemberi iskolakezdés, a nebulók, léka szükség-tanterem. Különö- még javában élvezik a vakáció [ sen javításra szorul a békésszent* örömeit, de a közelmúltban nap- J andrási, hunyai és kondorosa is- világot látott, a szarvasi járás mű- i kólád hálózat ™nk** í A szakrendszerű oktatásra ivá- 3 ■ ^-^am.olo [jlar | nyúló törekvés egyrészt új peda­zik J 6 kei deseivel foelalko- gógusok beállításával jelentkezik, ! másrészt a körzetesítéssel, a ta- A szarvasi járásban az 1968/69- j nyai gyerekek egyre nagyobb ará- es oktatási évben 4584 diák kezdi | nvú, szakrendszerű oktatásba va- meg tanulmányait, hatvannéggyel 1 ló bevonásával. A járásban a ta- kevesebb, mint az előző észtén-j n ülők jelenleg mintegy kilenc- dőben. A rendelkezésre álló 157 | ven százaléka vesz részt szak­v. j. I tanteremből 43, a járási tante- ! rendszerű képzésben. ktfíf&érf 4tt*ü&ou: Fordította: Radó György 16. Mennyi keserűség, mennyi bosszúság kínzóit a kudarcok után. . Ügy hittük: no, most a mesterséges vérkeringés segítsé­gével kiküszöböljük az eddigi hiányosságokat. És — ismét ha­lálesetek: egy, majd még egy... Annyi bizonyos, gyöngédség nincs benne. Nem kellett volna úgy beszélnie hozzám akkor, amikor én barátként és leverten léptem be hozzája. Amerikai fo­lyóiratokat mutatott nekem. mű. billentyűk fényképeivel. Bizony két beteget is megoperáltak! Hej, ha az ő berendezéseikkel dolgozhatnánk! De megálljunk csak — ne legyünk önteltek, ne keressünk kibúvókat. Ismerjük el, mi magunk is hibáztunk. Vagyis: nem voltunk eléggé szi­lárdak a nehézségek leküzdésé­ben. „A nehézségek leküzdése”... Mintha agitátort hallanék. Mit is mondott ő akkor? — Kár, hogy nem utazhatom Amerikába . . . Mert önöket, úgy látszik, nem lehet kivárnom ... S a legfőbb, hogy hogyan mondta ezt! „Ez vagyok én — azok önök”. Éppen akkor oldott meg egy igen nehéz problémát, valami rendkívül fontosat. Mi pedig nem értettünk olyan mű­tétekhez, amelyek külföldön már bevett módszerek. Mit mondhattam erre? Le kellett nyelnem. Ha nincs az a hűvös burok, mondtam volna neki valami cifrát és megnyu­godtam volna. Eh, kár felidézni mindezt. Be­teg ember. Hatalmas terveket sző, és egyszerre érzi, hogy a vé­gét járja. Olyanok veszik körül, akik rosszul végzik a maguk dolgát. Még tapintatos ember sem türtőztetné magát ilyenkor. No, de a barátság? Én persze szemét alak vagyok, hogy ezek után nem mentem el hozzá, de ő sem tett semmi kí­sérletet. Pedig mennyire vártam legalább valami kis jelet. Mire jó most ezen gondolkod­nom? Mindez feledésbe merült. Majdnem. Ma nemes pózban ál­lok itt: „Te lebecsültél, de én megmutatom neked! Én nem le­szek elbizakodott”. Pedig vala­hol a tudatom mélyén ott buj­kál valami ilyen gondolat. De mi az, hogy „bebizonyítom"? Nagy eredményt értem el, az ám! Két billentyű — egy halál­eset. S még ebben is igen cse­kély az én érdemem. A billen­tyűt Misa Szencsenko készítette. A hibáinkat pedig ez a név idé­zi fel: Surácska. A műtősnőink juttatták a sírba. Ma azonban úgy fogok vere­kedni, mint egy vadállat. Nem mulasztok el semmit sem. Mert különben nem folytathatom to­vább ... De miért vagyok ilyen szigo­rú? Lám, Szima él. Hej, Szima, Szimacska! Olyan melegséget érzek erre a névre! Mintha tulajdon lányom volna. Képek. Vizitálok a kórterem­ben. Egy szép fiatal lány. Te­kintetében szenvedés és remény. Félelem. Szóval nem fejezhető ki. Mitrális elégtelenség, erős dekompenzációval. Majdnem egy esztendeje, hogy nem hagy­hatja el a kórházat. Tud min­dent. Ha én nem vállalom, ez azt jelenti, hogy vége! Na és én?. Mit mondhatok? Négy műtét, kettő halálos. Ha a billentyűv! toriák jók, akkor tu­dunk valamit csinálni, node he- gesek, meszesek? Kísérlet — elégtelen eszközökkel. Teljes billentyűprotézisre volna szük­ség. Megmondjam-e Szimának? Igaz. Misa már elkészített egy műbillentyűt, kifogástalant. Mégis a kutyák, amelyekbe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents