Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

1968. Június 30, 7 Vasárnap Ma gördül fél utoljára a füg­göny a Békéscsabai I. Nemzetkö­zi Bábfesztiválon a Jókai Szín­házban, ma este befejeződnek a bábjáték szinte minden formáját reprezentáló látványos bemuta­tók. Helyükre kerülnek a bábfi­gurák; csomagok, hatalmas ládák indulnak a békéscsabai seregszem­le hamar népszerűvé lett sztárjai­val haza, hét ország tízegynéhány városába. Ma este már az is ká­derül, melyik együttes nyerte el Egészségére, tanár úr! Négy kékköpenyes kislány jő kívánságát pecsételte ezzel a felemelt egy-egy korsó sör. Igen, semmi tévedés, egy-egy korsó sörrel koccintottak a ta­nár úrral . a tanítványai. Szín: Békéscsaba, a törzs­vendégek által elnevezett „Csempe”, Strand-vendéglő az Élőcsatorna híd lábánál. Idő: Június 27, délután fél 2 óra. Az ott levő vendégek jóked­vűen fogyasztották italjukat, viccekkel traktálták egymást — ahogy ez lenni szokott. Közben nagyon kevesen vették észre, hogy a talponállóban négy kékköpenyes — öltözékükről ítélve, ipari tanuló kislány lé­pett be. Megálltak a nagy asz­talnál és vártak. Jó középkor­ban levő férfi sündörgött a pénztár, majd a söntéspult előtt. — Négy korsó és egy pohár sört kérek — majd fizetett. A pénz­táros aligha figyelhetett oda, ugyan kinek vásárolta a sört. Amikor tisztult a „terep”, ak­kor látta megdöbbenten, hogy a kislányok koccintanak a ta­nár úrral. Gyanúsan meg is jegyezte: — Kérem, a lányok aligha vannak 18 évesek! A férfi: — Ugyan kérem, jö­vőre „érettségiznek”. Különben már beleittak, vissza sem lehet venni. — És gyorsan megitták söreiket, nevetve távoztak. A jelenlevők azonban cseppet sem mosolyogtak, sőt, bosszan­kodtak. Némelyikük még fo­gadni mert volna: „Nincsenek ezek még 15 évesek sem! De, ha a tanár úr úgy akarja ne­velni őket, ám legyen?!” Egészségére, tanár úr... <—ár Pillanatképek a bábfesztiválról szerdától szombatig a fesztivál nagydíját, és biztosra vehető, hogy az eredményhirde­tés sem lesz kevésbé izgalmas, mint a csütörtök óta tartó magas színvonalú produkciókat felvo­nultató műsor. FESZTIVÁLVÁROS A Békéscsabán rendezett eddi­gi két bábjátékos napok sikeréért és az egy híján húszéves fennál­lását ünneplő békéscsabai Nap­sugár Bábegyüttes kiemelkedő színvonalú tevékenységéért az UNIMA nemzetközi rangra emel­te a fesztivált, s ez évtől kezdve minden második esztendőben rendszeresen tartanák majd váro­sunkban ilyen nagyszabású se­regszemlét. Az I. Nemzetközi Bábfesztivál ideje alatt szinte megváltozott a 250 éves jubileu­mát ünneplő város képe. Szem­ben a színházzal, a Március 8 tér zásziórúdjain 22 lobogót lengetett a szél, s plakátok, transzparen­sek adták tudtul, hogy új feszti­válváros született. A kis kék fesztiváli zászlókról és a gomblyukba tűzött jelvé­nyekről könnyen fel lehetett is­merni a várossal ismerkedő bá­bosokat akik napközben a főhadi­szállást, a szlovák kollégiumot, este pedig a bemutatóknak ott­hont adó Jókai Színházat „száll­ták” meg. ISMERKEDJÜNK A fesztivál első, nem hivatalos programja, hasonlóan más ilyen jellegű rendezvényekhez, az is­merkedési est volt- A Megyei Művelődési Ház táncosad vezették be a műsort, alapos ízelítőt ad­va a kollégium zsúfolásig telt ebédlőjében a vendégeknek mű­vészetükből. Aztán, már az is­merkedési táncesten a Sygma- együttes húzta (illetve pengette) a taipalávalót, s-a jó hangulatból ítélve biztosan reggelig tartott volna a bál, ha a vezetők, a másnapi próbákra és a bemutató sikerére gondolva nem paran­csolják ágyba a bábosokat. Nem sokkal éjfél után elcsen­desedett a kollégium, aki először aludt itt, jó szokás szerint meg­számolta a sarkokat, majd ki­hunytak a lámpák, s csak az ut­cán parkoló autóbuszok nikkele- zett fényszóró-kerete csillogott hűvösen. A PARAVAN MÖGÖTT A próbák, ha másként is, de legalább olyan érdekesek voltak a nem szakmabeli kívülállók szá­mára, mint maguk az előadások. Meglepő volt nézni azt a határta­lan fegyelmet és pontosságot, amely újra és újra eldsmétedtette a bábosokkal a már százszor pró­bált, begyakorlott mozdulatokat. Közületek munkaerőigénye A Felsőnyomási Állami Gazdaság (Telekgerendás) növendék szarvasmar­ha tenyésztési brigádvezetőt keres azonnali belépéssel. Jelentkezés a gaz­daság tőállattenyésztöjénél. 501 Az ÉLGÉP 6. sz. Gyáregysége, Buda­pest, XIV. kér., Fogarasi út 2—6 fel­vesz vidéki változó munkahelyre kő­műves, ács, vasbetonszerelő, hegesztő, lakatos, csőszerelő, festő szakmunká­sokat, férfi segédmunkásokat. Bérezés teljesítménybérben. Szállást biztosí­tunk. Külszolgálati költséget téritünk. (19 Ft). 829 Az Országos Sertéshizlaló Vállalat, Békéscsabai I. számú telepe lakatost keres felvételre. 17444 A Gyárkéményépítő Vállalat felvesz állandó budapesti munkahelyre: szál­lító és telepi segédmunkásokat. Jelent­kezés: Bp., XIV., őrnagy u. 4. a telep­vezetőnél: budapesti és vidéki munka­helyekre: ács, áUványozó, kőműves, bádogos, lakatos, hegesztő, höszige- t rAft szakmunkásokat és építőipari se­gédmunkásokat. Jelentkezés: Bp., VIII, Kállai Éva u. 20., IV. em. Mun­kaügyi osztályon, ötnapos munkahét. Fizetés megállapodás szerint. Munkás­szállást biztosítunk. Különélési dijat és a rendeletben megállapított hazauta­zás! költséget térítjük. 79« A Sütőipari Vállalat karbantartó se­gédmunkásokat vesz fel. Jelentkezés: Békéscsaba, Orosházi út 33. 1750« Gépfrónőt számlázási munkakörbe azonnal felveszünk. Cim: Magyar li­kőripari Vállalat, Gyula, Április 4 tér 9. 122742 A Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat Békéscsabai „Ist- ván”-ma!om üzeme állandó munkára felvesz 3 fő villanyszerelőt, 10 fő se­gédmunkást anyagmozgatónak. Vidé­kieknek szükség esetén szállást bizto­sítunk vagy naponta munkahelyre, il­letve lakóhelyre szállítunk s főn felüli csoportot. Munkaidő: heti 44 óra. Se­gédmunkások keresete: teljesítmény­bérben 1800—3000 Ft. 17504 A kaposvári Csiri-birl próbál. Végszóra vagy meghatározott ze- | nére gyulladnak ki a különleges lámpájú reflektorok. A Színes cseppek című műsor egy versét játsszák el, a vörös villanydrót szinte izzik a lila szárnyú fecske lába alatt. Felkel és lemegy a Nap és a Hold. Egy fiú hatalmas i rúdra erősített korongot emel lassan, félkör ívben a paraván fölé. Aztán az Afrikai kaland mozgalmas, sokbábos jelenete kö­vetkezik. Halk vezényszavak hal­latszanak, gyors egymásutánban koppannak az ugra-bugra maj­mokat mozgató lányok cipősarkai a színpadon, nincs egyetlen felesle­ges szó, egyetlen felesleges moz­dulat. A színpad hátsó részét külön­ben a jelenésre váró bábuk szí­nes, sokféle anyagból készült fi­guráinak hadserege tölti meg. Egy hatalmas, zöld színű szivacs polip és a Jeromos névre keresz­telt vörös remeterák néz farkas­szemet a Pacsirta Bábegyüttes gallyból,- fatörzsszeletbőil készített bábjaival. MELYIK A LEGJOBB? Az eddigi bemutatók ismereté­ben nyugodtan állíthatjuk, hogy az I. Nemzetközi Bábfesztivál be­mutatóit magas művészi színvo­nal jellemzi és az izgalmas pro­dukciók a részvevő együttesek alapos felkészültségét dicsérik. Érdekes volt a pécsi Bóbita Báb­együttes Péter és a farkas című Prokofjev-műnek bábszínpadi feldolgozása márcsak azért is, mert az együttes tagjai paraván nélkül, a nyílt színen mozgatták a bábokat. Az együttes tagjai fe­kete ruhában, színes álarcokkal tették személytelenné magukat A zrenjanini bábosok, csak úgy, mint az NSZK-beli csoport, a nálunk kevéssé ismert és hasz­nált marionette bábokkal dolgo­zott. Az előbbiek Utazás a vi­lágűrben című műsora az idegen nyelv ellenére is sokszor ragad­tatta tapsra a nézőket. A lörrachi bábosok Az nevet, aki utoljára nevet című műsorukat egy ma­gyar népmese nyomán állították össze és a közönség nagy derült­ségére tréfás, „magyaros-motívu­mokból” építették feL A Kaposvári Csiri-biri Báb- együttes nehéz feladatra vállal­kozott amikor műsorukban há­rom mai költő öt versét dolgoz­ták fel, ám, a látványos bemuta­tó igazolta szándékaik helyessé­gét, hogy komoly tartalmú, nem bábosoknak írt verseket is el le­het játszani bábszínpadon. A má­sik kaposvári együttes, a Pacsir­ta úttörőbábosai a nagyszerű So­mogyi lakodalom című műsorral lepték meg a közönséget. Cserép­köcsög-, tányérfigurák elevened­tek meg a jó kedvű, vidáman éneklő fiatalok kezében... Egy szó, mint száz; nehéz feladat előtt áll a zsűri, mert a sok jó produkció közül nem könnyű el­dönteni: melyik a legjobb? BtJCSÜZAS HELYETT összegezésül már annyi megál­lapítható, hogy a békéscsabai fesztivál beváltotta a hozzáfűzött reményeket, mind tartalmában, mind pedig a rendezést tekintve követendő példaként és mérce­ként állhat a következő fesztivál előtt A látványos bemutatók, a Mun­kácsy Múzeumban rendezett rep­rezentatív báb- és plakátkiállítás, a városi tanács dísztermében tartott igazán kötetlen hangulatú fogadás, a vendéglátó békéscsa­baiak kedvessége; mind-mind emlékezetes élménnyé válik a fesztivál befejezése után. Búcsú­zás helyett tehát álljon itt a ked­ves, szívesen látott vendégnek kijáró köszöntés, viszontlátásra, két év múlva. Brackó István Jubileumi meditáció két szereplővel Fotó: Demény Jubileumi év, az ötödik kezde­tét dörgik július ötödikén a gyu­lai végvár öregtomyának ágyúi. Felcsillan és sziporkázik, méltó­ságteljesen öleli körül a várfalak csipkés mellvédjét a fanfár-kó­rus: „Hazám, hazám, te minde­nem...” Idézd a város szülöttét, Erkel Ferencet, és ébreszti a haza­szeretetét, önmagunk megismeré­sére, önvizsgálatra serkent, hajtja a vért, a jövőbenéző gondolato­kat, mind-mind egy irányba: az élet harmóniáját keresni, az em­ber kiteljesedő boldogságát meg­teremteni. A színház nagy varázsa így fordul át eleven erővé, az ösztön­zéssel, sugallataival, felemelő és tragikus pillanataival, emberi ar­cunk ezeroldalának felmutatásá­val. Azzal, hogy mindig rádöb­bent: csak egymásért, közös ja­vunkért érdemes, csak ez lehet a teljesség. A színház nagy varázslatában most már ötödik éve pompásan visszatérő alkalom a gyulai vár­játék, melyet — a jubileum fé­nyed között nem szerénytelenség — egy csabai rendező álmodott meg öt éve, messze a honi föld­től, Dubrovnikban, az ősi Raguza falai között, ahol a természet és az óváros díszleteiben már ak­kor sok éve színházat játszottak minden nyáron Európa művészei­nek leghíresebbjei. Az álom — íme, nálunk sem lehetetlen! — megvalósult Gyulán, abban a kö­zépkori várban, ahol 402 eszten­dővel ezelőtt jatagánok és ma­gyar kardok csattogtak, pendül- tek halálos viadalra. A falak az elmúlt hősöket idé­zik. A gótikus ablakok az ásító várkapura kacsintanak: a Játék megkezdődik. A vár udvarán, ahol valaha si­sakos-vértes vitézek rohantak a falak védelmére, most csend van, és a nézőtér széksoraiban két ember ül, az egyik a rendező, Miszflay István, aki megálmodta a gyulai Raguzát, a gyulai várjá­tékokat Az öt év. A jubileum. Nem le­het máshol kezdeni, másról be­szélni most. — Azt hiszem abból a régi terv­ből ( mert nem sokáig volt az csak álom!) nagyon sok megvaló­sult. Nemcsak a mi érdemünk, színészeké, dehogy! A városé az igazi. Meg mindenkié, aki érde­mesnek látta, hogy ne legyen álom az álom... hogy ne vesszen semmibe az, ami nagy gyönyö­rűségünkre azóta tízezrek gyö­nyörűsége lett. Hidd el, minden évben hatalmába kerít az a han­gulat, amely ezekből a falakból sugárzik, a történelemnek ez a tapintható jelenléte, ez a fejhaj­tást parancsoló félévezredes tanú: a vár. Amikor eljön a munka ideje, és az első mondat útra kel falai között, megilletődötten né­zünk egymásra. Már ezért is ér­demes! Aki ide jön, és a vár já­tékok élményrészesévé szegődik: mind érzi ezt. Ezért is érdemes... A várfalak mögé ment már a nap, a hőségben hűvös levegő- áramlatok indulnak el a tömlöc felől, a kápolna irányából. A tó­_____ nusok elmélyülnek, aztán elmo­| §P sódnak. Különös fénycsík fút át az öregtorony robusztus testén. A bemutató, a jubileumi. A té­mánk ez. — Madách ifjúkori műve, a Csak végnapjai. A programunk: elfelejtett, soha be nem mutatott vagy napjainkban íródott magyar történelmi dráma, ez legyen minden évben a diszbemutató. A Csák végnapjai eddigi legna­gyobb irodalomtörténeti vállalko­zásunknak ígérkezik. A drámát Keresztúry Dezső József Attila- díjas író formálta át a ma szín­padára, s emelte azt Csák Máté és Róbert Károly, az oligarcha és a király: a régi és az új világ roppant mérkőzésévé. A történet a XIV. század első évtizedeibe visz, mégis számtalan szállal kö­tődik az emberiség világokat al­kotó örök küzdelméhez, a hala­dáshoz, az új, a jobb megtalálá­sához. Előttünk még üres a színpad. A Kerecsényi-kapu belső teré­ben, ahová négy évszázada tüzes bombák, kövek zúdultak, ha be­tört az ellenség, most békés dísz­letfalak tömege áll. Ezek alakít­ják át képzeletünkkel karöltve a gyulai vár színpadszögletét Ró­bert Károly visegrádi, Csák Máté trencséni palotájává... A varázslat csak a Jelre vár, az ágyűüórdülésre, a fanfár-kó­rus fellobbanó hangjaira: „Ha­zám, hazám, te mindenem”. De a selyemzászlók fnár kiterjesztett szárnyakkal repülnek odafenn. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents