Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-27 / 149. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, egyesOljettEl li>68. JÜNIXJS 27., CSÜTÖRTÖK Ara 80 fillér XXIII. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM Az élet szimbóluma Látom, az ablakból, ahogy dobálják a kétkilós vekniket a teherautóra. Ponyva takarja a kocsit, de én a ponyva alá látok innen: látom a sok száz kenyérből álló rakományt, s azt is, ha valaki sáros bakanccsal a kenyerek közt tapos. Szóvá is tették valamelyik lapban: ömlesztve szállítják a teherkocsiikon a kenyeret; dobálják, túrják, lapátolják. Indokolatlanul tették szóvá, hiszen ez mind száraz kenyér: visszaküldték az üzletek. Két, három, négy napig száradt a polcokon, vevő nélkül maradt, és valószínűleg most már takarmányként hasznosítják. Nincs tehát semmivel nagyobb rangja, mint a korpának, a marharépának, a konyhai hulladékoknak. Mindezt értem, sőt meg is értem; magát a látványt mégsem tudom megszokni. Az én fogalmi világomban ez a szó: kenyér — kifejezhetetlenül többet jelenít, mint az ugyanilyen nevű tápanyag, mélyet az élelmiszer- vegyészek kalóriaértéke, szénhidrát tartalma, élvezhetősége szerint osztályoznak. Olyan környezetben nőttem föl, ahol a búza termésének ez volt a neve: élet. „Vágják az életet”, „hordják az életet” — magát a szót: élet, többször hallottam aratás táján így, mint eredeti jelentésében. Emlékszem, huszonkilenc őszén — egy nagyon keserves gazdasági év után, amikor a határunkban minden kifagyott — nyolc-tíz búzakalászt hozott haza a nagyapám, valahol az utcán szedte föl. „Egy kalász egy falat” — mondta. Régen volt. Rég elkerültem a falusi környezetből. És nem először veszem észre, hogy átlapozom az első oldalra nyomuló mezőgazdasági híreket — természetesen eszünk vblamit jövőre is. Péter-Pái, kötelező vezércikke, arat a kombájn, cseng a kasza, lesz-e alkatrész — igen, ezek mind fontos dolgok, de végtére is: vannak, akik csinálják. Valamikor engem is megpróbáltak ezek a hetek, meg az elődeimet is. Minden számba vehető ősömnek ezen tájt következett az esztendő legfontosabb, próbatevő hónapja. S itt olyasvalamit érzek, amit Illyés Gyula érezhetett, amikor letekintett a hajó seellős fedélzetéről a gépház poklában dolgozó fűtőkre. Valamiféle lelki- ismeretfurdalást „A lét alakítja a tudatot” — száraz és makacs igazság. Észre sem vesszük, és mai létünk máris átalakította tegnapi tudatunkat: épp ellenkező reményekkel vizsgáljuk az eget, mint apáink és valamennyi ősünk; szidjuk a hétvégi kirándulást elmosó esőt, hetek múlhatnak, nem hiányzik nekünk a felhő a tavaszi-nyári kéktiszta égről. Vagy ahhoz, hogy hiányozzék, olyan nagy aszály kell, mint az idei. Az aratásról már olvasmányaim jutnak eszembe először: igen, némely szakíró szerint a kézi aratás a legnehezebb fizikai munka, napi öt-hatezer kalóriát fogyaszt;, sem fehérje, sem szénhidrát nem pótolhat ennyit, csak az aránytalanul zsírbő étrend: zsír, zsír, zsír a kánikulai forróságban is. Ügy kell hozzákeresnem az olvasottakhoz a földerengő emlékképeket: szememben mesebeli hőssé nőtt Sándor bácsiról, az első kaszásról, akinek vízhatlanná zsí- rosodott inge derekában fél- liternyi verejték gyűlt össze s ütemesen lötyögött minden kaszasuhintásra. S az utolsó kaszás, ugyanebből a bandából. Csontjára száradt, középkorú ember volt; ebédszünetben, míg a többiek főzték az öhömöt, lapos tarisznyájával félrehúzódott. Vízbe áztatta a kővé száradt kenyeret, vereshagymát rágcsált hozzá, hetekig. Persze másképpen esik az aratás a kombájn nyergében, tudom én. Valamennyire még a mai kaszásoknak is másképpen esik; hihetetlenül messze kerültünk országos átlagban a vízbe áztatott kenyértől és vereshagymától — még az átlagot rontó nehéz esetekben is eljutottunk legalább a kenyér-szalonnáig. És ma már a kenyér sem olyan egyetlen szimbóluma az életnek, mint annak idején, amikor minden morzsáját meg kellett becsülni. Mi hetenként sütöttünk kenyeret, csütörtökön. A hét nagyobbik felében tehát szárazabb kenyeret ettünk annál, amit ma kiselejtez és a disznóhizlaldáknak szállít a kereskedelem. Eredeti fogalmaim szerint a kenyér legalább két napja kisült, már kissé megszikkadt ennivalót jelentett, minthogy a frissen sü- töttnek lágykenyér volt a köz- használatú neve. Rendben van: ma lágykenyeret eszik az ország (ha nem is olyan jó ízűt olykor, amilyent szeretne és amilyen lehetne). Hellyel-közzel már a reggeli sütést sem viszik szívesen a délutáni vásárlók. A — viszonylagos — bőség kosarából ki-ki a frissebb kenyeret választja, s az elkerülhetetlen maradék majd ömlesztett rakomány lesz valamelyik hizlaldába induló teherautón. Nem néztek ki az ablakon, ha rakodnak, noha jól tudom: ez is rendben van. De vajon a gyerekeink isme| rik-e azt a furcsa szorongást, amely minket elfog, ha szemetes kübliben félbe vágott kenyeret látunk? Beléjük neveltük mi ezt az érzést, melyet belénk nevelt egy egész életre a szülői ház? Ismerik egyáltalán a pocsékolás, az emberi verejtékkel ötvözött érték elherdálásának főbenjáró vétkét, ezt az évszázadok során ösztönné vált bűntudatot? Vagy a szocializmusban ezt már végleg nélkülözhetjük? — No igen, a kenyér ezekben a kérdésekben ugyanaz a szimbólum,, ami volt: az össze- tarlozók életének, közös sorsának nagy szimbóluma. Ami azok szemében volt, akik még ma is, ha leejtenek egy darabot, óvatosan és bocsánatkérően lefújják róla a port Fekete Gyula Ma: Módosító rendelkezés a betegségi biztosításról és a nyugdíjról Ülést tartott a párt megyei bizottsága A párt megyei bizottsága 1968. június 26-án tartott ülésén megvitatta a párttagság eszmei, politikai, cselekvési egységének helyzetét, továbbá a mezőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményeit. Az első napirendi pont előadója Zalai György elvtárs volt, a párt megyei bizottságának titkára, a második napirendi pontnak pedig Csatári Béla, a párt megyei bizottságának tagja, a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Az ülésen részt vett és felszólalt Kovács István, a MEDOSZ főtitkára, valamint Lajtai Vera, a Pártélet szerkesztője. Részt vett továbbá Hévízi István, a KB alosztályvezetője. Az ülésen Frank Ferenc elvtárs, a párt megyei bizottságának első titkára, a Központi Bizottság 1968. június 19—20. üléséről adott tájékoztatót, majd a bizottság jóváhagyta a következő félévre szóló munkatervét. Az ülés az elnöklő dr. Szabó Sándor elvtárs, a párt megyei bizottsága titkárának zárszavával ért véget Hazaérkezett. Czinege Lajos honvsdetmi miniszter Tanácskozott az országgyűlési képviselők megyei csoportja Szerdán este hazaérkezett Czinege Lajos vezérezredes, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, honvédelmi miniszter, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból, ahol megtekintette a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek parancsnoki és Lörzsvezetési gyakorlatán részt vevő magyar katonai törzseket. Czinege Lajos vezérezredest a repülőtéren a Honvédelmi Minisztérium katonai tanácsának tagjai fogadták, élükön Csémi Károly altábornaggyal, a honvédelmi miniszter első helyettesével. A legközelebbi ülés színhelye Szarvas Bánkúti kombájnok Méhkeréken Alig kezdődött el az aratás, a Bánkúti Állami Gazdaság máris segítséget nyújtott a méhkeréki Balcescu Tsz-nek. Három SZK típusú kombájnt küldött azzal a céllal, hogy amíg a bánkúti gabonák kasza alá érnek, a gépeket Méhkeréken foglalkoztassa':. Báhkút határát különben jelenleg tizennégy kombájn járja. Aratják és csépelik a viszonylag igen jó minőségű termést. Az országgyűlési képviselők megyei csoportja június 26-án tartotta ülését Békéscsabán VM- jár Mihály csoportvezető elnökletével. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Klaukó Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja. A napirendi pont módot adott arra, hogy a;: országgyűlési képviselők megfelelően készüljenek fel választóik kéoviseletére a soron következő országgyűlésen Hosszas eszmecserét folytattak megyénk paraszti rétegét érintő tsz-törvény, földtörvény végrehajtásának értékelésénél. Megállapítást nyert, hogy ezek pozitívan hatnak a megvébeu is. Ezen belül megvitatták az előállott gondokat is, a tsz-ek alapszabályzatából adódóan az öregek, járulékosok és pártoló tagok nem egészen kedvező helyzetét — ami jóllehet országos gond. Majd a gyenge tsz-ek olyan támogatásáról tárgyaltak, melyek mindenek, előtt a leggyorsabban térülnek vissza, s a termelés növelését seA tárgyalás témáját képezte a gazdasági mechanizmus első időszakának eredménye. A vállalatok az eltelt öt hónap alatt igyekeztek Önállóan megoldani a maguk dolgait Bíztak saját erejükben. Végső megállapításként úgy fejezhetjük ki a csoport véleményét: a továbbiakban sincs szükség kapkodott intézkedésekre. Felhívták az országgyűlési képviselőket, ’ hogy kísérjék figyelemmel munkájuk során az új gazdaságirányítási rendszer eredményeit, mozzanatait, s választóikkal együttesen egyengessék annak hasznos útját. Végezetül elhatározták, hogy a csoport legközelebbi ülését megyénk legfiatalabb városában, Szarvason tartják. r. ' ffí+ílr aln Első hírek a kombájnosok versenyéről ^nonoooíWWPitifwOBnoononfiönnnoooonononnonnnnnnoeonn« Szokatlan volt Békéscsabán a nagyüzemi gyümölcsös, ezért jókora ellenzéssel fogadták az ilyen irányú törekvést, másfél évtizeddel ezelőtt az akkori Előre Tsz vezetői és tagjai. Lassanként mégis 50 holdra kerekedett a gyümölcsös terület, amelyben jórészt különbözőfajta alma. továbbá szilva, körte és meggy terem. A 90 meggyfáról az idén mintegy 50 mázsát szüretelnek. Fotó: Demény Az Állami Gazdaságok Központjának Békés és Csongrád megyei Főosztálya az aratási munkák első tíz napjáról teljesítmény-összesítőt jelentet meg, amely egyben az állami gazdaságok kombájnosainak aratási versenyhíradója is. Ebben a több száz kombájnos közül egyelőre 63 teljesítményét adták közre azzal, hogy a betakarítás első dekádja j után a verseny legjobbjai láthas- | sák milyen helyezést értek el. • Mint várható volt, az első de- | kádban a lazább szerkezetű talajon működő állami gazdaságok kombájnosai kerültek az élre. Török Bálint derekegyházi kombájnos 1155 mázsát aratott és csépelt. Az ötödik helyen Kovács j Ferenc 928, a hatodik helyen pe- j dig Antal Mihály 913 mázsa tel- j jesitménnyel halad a Mezőhegye- ; si Állami Gazdaságban. Érdekes, ! hogy a Körösi Állami Gazdaság j egyik kombájnja Túri Ferenc ve- i zetésével már 844 mázsát teljesített. Alig maradt el tőle Prágai András, a Vizesfási Állami Gaz- | daság dolgozója, aki 831 mázsa terményt szállított a kombájn- I szérűre. A 10. helyen Székely Imre, a Szabadkígyósi Tangazdaság ikombájnosa halad 713 mázásval.
