Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

1968. június 23. 6 Vasárnap tARj^AH^S^B^K suHmtmmHvmusmHWWwsuuwwHWisvwwv vwwwmwww Dodó és as elégtétel Grünspann Dodó rumlis menő volt a galeriben, mely nem szo­kásos huligánbanda, hanem kör­nyékbeli táncrajongók veszély­telen társasága lévén, vidám csörgésből élte ki esténként szó- raikozásvágyáit. Nágy néha per­sze előfordult mázsás döngölés is. Névnapkor lepedős tálalást csinálták, azaz fehér asztalnál ettek-ittak, szesztől sem irtóz­va. Egy alkalommal a közismer­ten lusta gondolkodású Kérep Csdmbinek eredeti ötlete tá­madt: — Gyerekek! Csináljunk vég­rendeletet! — visította, mikor már kétszázon felül volt min­denkiben a nyomás. A társaság bambává bárgyúit, hogy a következő pillanatban kitörjön a kacagás, majd pedig az igenlés is, hogyhát „jó kis móka lenne”. Utóvégre sen/ki sem él halálánál tovább, nem árt, ha van a jakó-zsebben egy ilyen dokumemt. így aztán min­denki írt egyet. Grünspann Do­dó rendelkezése egymondatos volt: „Sírbaeresztósemkor ját­szók le magnóról a Dobos Atti­la Himnuszt, azt, hogy A BOL­DOGSÁGTÖD ORDÍTANI TUDNÉK!” Dodó, aki millió és egy slágert fújt dallamostól, ebbe az egybe volt beledilizve. A galeri teljesen megértette utolsó kívánságát. Azt már ke­vésbé, mikor egy napon az örök­ké virgonc Dodó nem létezett többé. Egyszerű reflex-hiba tör­tént. KRESZ-vizsgáról jövet, a járdáról az úttestre lépve, fejét bal helyett jobbra fordította. A halál, egy öttonás tehergépjár­mű képében nagyon megnyomta szegényt. Dodó annyit se nyik- kant, hogy „dehülyevagyok­hogynemakreszszerintközleke- dem” — máris kész volt. A hozzátartozók a megboldo­gult zsebében egy gyűrött borí­tékot találtak „Végakaratom” felirattal. — Dobos ordítozó slágerét Dodó sírbatételekor? — sápadó- zott mindenki. Egy Chopin gyászinduló, az igen, esetleg a Az eltörölt érettségi Az első európai ország, amely elhatározta az érettségi eltör­lését: Svédország. Ebben, az évben utolsónak 27 000 svéd if­jú tette le az érettségi vizsgát. A jövő évben már nincs érettségi vizsga. Az utolsó két év iskolai dolgozataira kapott átlagos osz­tályzat ad majd jogosultságot a főiskolai tanulmányok folyta­tására. A reform két főbb oka: 1. az ideges gyermekre az érett­ségi vizsga izgalmai kedvezőt­lenül hatnak; 2. az érettségi vizsgálatok az államot felesle­ges, naigy kiadásokkal terhelik. Házasság índiában Rajiv Gandhi, az indiai mi­niszterelnök fia nemrégen nőül vette Sonia Marino, fiatal, olasz leányt. Ezt a házasságot nem te­kintették Indiában szokatlannak. A vallási és kasztbeli elfogultság kezd veszíteni erejéből Indiában. A dolgok sokat változtak 1943. évhez képest, mikor Indira Neh­ru, hindu nő létére férjhez ment Feroze Gandhihoz, egy paraszt férfihez; ez viharos tiltakozásit váltott ki. Feroze Gandhi — mint köztudott —, nem állott rokon­ságban Mahatma Gandhival, aki maga is hindu volt helyi dalárda kedvenc gyász­slágere, az „Elmentél, jóbarát”, vagy — na bumm — a „Hajrá! Magyar fiúk... !” — sportindu­ló. De, hogy valaki éppen ak­kor ordítozzék a boldogságtól, mikor a földbe liftezik, őrület A gyásznép röhögni kezd a sír­nál, ha meghallja. Végül is ak­ként döntöttek, hogy végakarat ide meg oda, csendes temetés lesz. Hiába dühöngött a gale­ri, hogy már holtában sém rnag- nózhat a fiatalság! De aztán el­csendesültek. Igaz is, ne gondol- dolja a környék, hogy zöldvem- déglő lett a sírkértből. És élkövetkezett Dodó vég­tisztessége. Hatalmas tömeg áll­ta körül a sírt. Már engedték lefele a koporsót, mikor keresz­tek, koszorúk és platánfák fe­lett tisztes hangerővel felcsen­dült Dodó imádott himnusza. A boldogságtól ordítani tudnék...! zengett a gyászba borult gyüle­kezet fülébe a szöveg és a dal­lam. Hát van természetfelelős!... A jóbarátok arcára elégedett mosoly ült. De a sláger, mintha elvágták volna, abbamaradt. A fák és bokrok miatt senki sem láthatta, hogy a temetőn túli sétaúton mi történt. Boldo­gan egymáshoz simuló pár an- dalgott ott. A fiú karjára akasztva duplaelemes, nagy tás­karádió bömbölt. Éppen Dodó himnuszánál érkeztek a sírkert­hez. — Nézd, temetés, mutatott döbbenten a lány oda, ahol a lombsövény kis ablakot hagyott a szertartás látványára. — Ő! Én balfácán, meggya­láztam szegény halottat — mea- kuilpázott a fiú, s a készülékbe fojtotta a slágert. Pedig ha sejtette volna ...-Üj­Kül földi gyógyszer ló hátakról, a járóke­lők téglavörös arc- színéről, a szomjas földekről stb. 3. Há­lás dolog az időjárás­ról írni azért is, mert viszonylag veszélyte­len. Az ember nincs kitével felesleges in­zultusnak, Ka a hősé­get szidja, egyszerű- elhúzódásának en azért, mert egyet- vagy éppen a len illetékes szerv Miről is lehetne ír­ni a héten, ha nem az időjárásról?! Bár számtalan más izgal­mas téma ígérkezik. Itt van mindjárt Bé­késcsabán a Luther utcai, Használt kül­földi ruhákat árusító bolt tízegynéhány napja tartó „kény­szerű leltározásának” problémája vagy a Darázs-együttes év elejére Ígért bemuta­tója okai, megyeszékhely vízel­látásának apróbb (?) hiányosságai. Szóval téma van bőven. Az időjárásról írni azonban mégis hálásabb feladat, több szempontból is. Nézzük ezeket a szempontokat rang­sor szerint. 1. A me­leget (mint meleget, hőséget!) mindenki a saját bőrén érzi, köz­ügy lett a nyár, ez a forróság, és nemcsak egyes társadalmi ré­tegek problémája, s mégcsak (a mái dévá. ^knál tos szohasznalattal el­ve) nem is nemzedéki ügy. 2. Az időjárás is­merete és „megírása”, más témáktól eltérő­en, nem állítja bo­A hét nyolult kutatómunka elé az újságírót, nem kell senkitől sem kér­deznie semmit, egy­szerűen kimegy az utcára vagy a strand­ra és máris oldalakon keresztül meditálhat a napsütésről, a hám­vagy személy sincs, amely és aki felelős­ségre vonható lenne a felforrt hőmérők mi­att. (Igaz, a „termé­szetfelelős” némileg érdekelt a dologban, de hát az — néhány földi „kis-istentőV eltérően — még egyetlen alkalommal sem élt alaptalan ki­fogással. A hét cím­szó alatt korábban megjelent írásokkal kapcsolatban.) És ha már a kifo- tartunk... egyik ismerősöm he­tekkel ezelőtt beho­zott a szerkesztőségbe egy humoros, szatiri­kus kis írást. A 40 gépelt sor arról me­sélt, hogyan kötött békét és lett újra har­monikus, boldog a házassága egy éppen hadiállapotban levő házaspárnak. A férj ugyanis, a néha ka­tasztrofális mérete, két öltő Fecske-hiány közepette egy teljes doboz, kedvenc ma­darunkról elnevezett cigarettával lepte meg duzzogó nejét és teremtett ezzel kelle­mes fegyverszünetet. Az írás jó volt, ám mégsem jelenhetett meg. Tollforgató is­merősöm ugyanis időt és fáradságot nem ki. mélve naponta átlag kétszer adott jelen­tést a cigaretta-front, ról és reggel még izgatottan állította, hogy jöhet a vitrio- los cikk, nem lehet Fecskét kapni, ám délre lefújta az ak­ciót, mert kiderült, hogy özv. Rampeller Jenőné trafikjában még vásárolható né­hány dobozzal az áhí­tott füstölnivalóból. Mondom, ez így ment hetekig, a kézirat már foszlányokban lógott a sok strapa miatt, amikor is is­merősöm végleg fel­adta a harcot. Vissza­kérte írását és beje­lentette, hogy a nagy bizonytalanság miatt nem foglalkozik to­vább az üggyel. El­határozásának egye­düli oka az volt, hogy a Fecskéről más ci­garettára tért át. Olyanra, amelyet mindig lehet kapni. Ám a márkát nem volt hajlandó elárul­ni. (brrr) Néhány szó a házasságról HÁZASODJUNK! Az egyik nagy New York-i házasságközvetitő intézetben a következő feliratú táblát füg­gesztették ki: A kozmikus sebesség­gel fejlődő technika ko­rában a köznapi em­bert már úgyszólván semmilyen fantasztikus felfedezés, technikai új­donság sem zökkenti ki nyugalmából. Túl va­gyunk az első űrutazá­sokon és szívátültetése­ken, tudósaink kilátásba helyezték a Hold meg­hódítását és egyéb égi­testek elérését. Mi jö­het még? Mondom, ma már semmin sem lepődünk meg. Ám egy jelenték­telennek tűnő sajtóhí- recske kissé mégiscsak meghökkentett. Egy de­rék francia elektronikus szakértő, bizonyos dr. Walter Lavallier tudni véli, miszerint 2000-ben az emberek többsége nem a saját esze után, hanem elektronikus agy segítségével választja majd ki élete párját. Véleménye szerint a „szerelem-gép” egy csa­pásra megszabadítja majd az emberiséget a nyomasztó aggályosko­dástól, ami a párválasz­tással jár, nem lesznek családi drámák, meg­szűnik a válási járvány. Nincs okom kételked­ni abban, hogy csakis a csalhatatlan és pihent elektronikus agy vált­hatja csak valóra az év­századok óta problema­tikus, ám dicséretes tö­rekvést, amely a párvá­lasztás rendkívül bonyo­lult feladatának megol­dását játszi könnyedség­Párválasztás 2000-ben gél, hibátlan tökélyre emeli majd. Mégis némi aggállyal tekintek e sze relem-gép gyakorlati al­kalmazása elé. S erre több okom is van. Féltő aggályoskodáso­mat elsősorban az akko­ri fiatalabb nemzedék iránti szeretetem és szó • lidaritásom váltja ki. Azt ugyan magam sem ellenzem, hogy az anya­könyvvezetőt gép helyet­tesítse, bár ezt sem nyi­latkoztatom ki minden fenntartás nélkül. Hogy miért? Gondoljunk csak javító-szerelő és szolgál­tató iparunkra, amely­nek jóvoltából nem ke­vés esetben egy-egy ház­tartási gép megjavításá­ra hetekig, netán hó­napokig kell várakoz­nunk. S mi lesz akkor, kérem, ha majd egy ilyen happy end-géj meghibásodik? Látnoki elmémmel máris magam elé kép­zelem a kínos helyzetet, amidőn a szemérmes kislány szorongva és tü­relmetlenül siet szíve választottjával és a már bizonyított vonzalomnak láthatóan domborodó je­lével a gépi anyakönyv­vezető elé, a nélkülöz­hetetlen masina helyén viszont fityegő tábla fo­gadja: „Az anyakönyv­vezetőt garanciális ja­vításra szervizbe vit­ték!” Képzeljük csak el szegény kislányt, nem elég, hogy teherbe esett, most már kétségbe is eshet. Persze, esetleg még ennél is rosszabb, ha a gép jó. Mert ha­sonló esetben, netán hi­ába a bizonyító jel, az elektronikus gép csava­ros agyát nem lehet át­verni —, avagy elegendő egy nemkívánatos sze­mélyiségi adat betáplá­lása —, s máris kimond­ja a megmásíthatatlan Szentenciát: házasság nuku... Aggodalmaskodásom azonban még ennél is tovább terjed. Az or­szág határain is túl! Okom van félteni pél­dául Szaud-Arábia sze­gény uralkodóját, aki­nek megszámlálhatatlan milliói mellett tudvalé­vőén több tucat felesége van. Márpedig az elek­tronikus agy csupán egyetlen optimális fele­séget engedne meg! Szélnek ereszthetné te­hát a háremét vagy vállára vehetné a meg bélyegzés kockázatát, hogy szembe helyezke­dik a gépi technika fej­lődésével... Bárki mondhatja, hogy ezek csupán mellékzön­gék, akadékoskodások. A lényeg az, hogy a gé­pi házasságkötés való­ban sírig tartó, végte­lenül boldog együttélé­seket prezentál. Jó, jó — mondom én —,y de mit aprítanak majd a tejbe azok a bírák és védőügyvédek, akik ez- eddig a bontóperekből éltek? Abból a koncep­cióból kiindulva, hogy mégiscsak a nagy több­ség boldogulása a döntő, mondjuk átképezik ma­gukat happy end-gépe- ket gyártó és javító elektroműszerészeknek. Igen ám, de... Mi sem természete­sebb, mint az, hogy a technika fejlődése 2000- ben sem áll meg. Ez ok­ból később fennforoghat majd annak a lehetősége —, kiváltképpen, ha megszoktuk már a gépi anyakönyvvezetőt —, hogy valamely pihent agy feltalálja majd a népszaporodás elektro­nikus mechanizmusát... Ügy vélem, hogy elő­relátásom helyénvaló (gondoljunk csak a már­is ismert lombikbébi- kísérletekre!). Merem remélni, hogy, ha Mon­sieur Lavallier számot vet minden veszélyek­kel, osztozik álláspon­tomban, miszerint leg­alább az utóbbi vonat­kozásban maradjunk csak meg a jól bevált, hagyományos eszközök­nél... (—kazár—) „Ne habozzék, házasodjék! Ha jó partnert talál, boldog lesz, s ha rosszat, filozófus lesz, hiszen Szókratész is nem utol­só sorban felesége révén vált híressé!” MELYIK A LEGJOBB FÉRJHEZMENÉSI KOR? Egy nőolvasó ezt a kérdést intézte egy angol női hetilap szerkesztőjéhez: „Melyik a legjobb kor a nők férjhezme- nése szempontjából?” Ezt a választ kapta: „Az a legjobb férjhezmenési kor, amikor egy férfi megkéri a nő kezét”. AZ ERŐSEBB INGERLŐSZER Az otthoni veszekedések job­ban növelik a vérnyomást, mint a hivatalban végzett meg­erőltető munka. Dr. Beric Wright angol orvos egy egész­ségügyi kongresszuson erre fi­gyelmeztette a kongresszus résztvevőit. Négyezer férfin végzett vizs­gálatból kitűnt, hogy a nő — minden vonatkozásban — erő­sebb „ingerlőszert” jelent, mint a felettesek. OLCSÓBB A FELESÉGGEL! A djakartai adóhivatal veze­tője elrendelte, hogy hivatalá­nak dolgozód a jövőben csak fe­leségük társaságában indulhat­nak szolgálati útra. Indoklásként hozzáfűzte: „A tapasztalat azt mutatja, ha a férfiak feleségükkel együtt utaznak, az utazási költségeik alacsonyabbak, munkateljesít­ményük pedig alaposabb és jobb.

Next

/
Thumbnails
Contents