Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

1968. Június 2. 7 Vasárnap SAffK4C5OíÁS és ami szükséges hozzá Nemcsak egyesek dolga... A Szarvasi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága május 30- án a június 20-án tartandó ta­nácsülés anyagának megtárgya­lásán túl, értékelte az önkéntes tűzolitótestüleit munkáját. Mivel a város területén állaimi tűzol­tóság is van, az önkéntes tűzol­tóknak fő tevékenysége a tűz megelőzésében merül ki. A vá­ros bel- és külterülete körzetiek­re van felosztva. Így a tűzren- dészetí felülvizsgálat során évenként egyszer minden lakó­házait meglátogatnak a kerület- felelősök és a lakosság figyel­mét felhívják a tűzveszélyre. Megállapította a vb, bár az önkéntes tűzoltótestület vezető­sége mindent megtesz az ered­ményes munka érdekében, még­is egy jelenségre fel kell hívná a figyelmet. Az önkéntes tűzol- tótestület tagsága elsősorban a szocialista üzemek, ktsz-ek dol­gozóiból tevődik össze. A ren­delkezésnek megfelelően az egyes létesítmények is tartoznak megszervezni saját tűzvédel­müket Általában azokat a dol­gozókat vonják be ide, aücSk már tagjai a városi önkéntes A barkácsolás a világ minden részében kifejlődött. Az elektro­mos (készülékek otthoni javítását kivéve, amelyek feltétlenül szak­embert kívánnak, mert a hozzá nem értéssel végzett munka élet- veszélyes is lehet, bár sok-sok apró munkát, javítást, természe­tesen megfelelő szerszámokkal, a nem szakértő emberek is elvégez­hetnek. A barkácsolást ma már nálunk az Ezermester boltok is elősegí­tik, amelyek az ipar által nem használható segédanyagokat, ké­ziszerszámokat, félig kész vas- és faipari anyagokat árusítanak. Specializálódó vidéki boltjai is egyre inkább berendezkednek a barkácsolás minden fajtájára. Már nálunk is találhatók ezekben az üzletekben olyan kombinált fo­gók, amelyekkel úgy lehet rögzí­teni a különböző nagyságú sze­geket, hogy azolk ne görbüljenek el és ne üssünk az ujjúnkra. / Kaphatók elektromos pákák, ki­sebb íörrasztókészülókek, satuk, reszelők és egyéb furfangos mun­kához szükséges kéziszerszámok. Sajnos, még elég drágák a barká­csoláshoz szükséges kéziszerszá­mok és azok a komplett készletek is, amelyekkel minden otthoni munka elvégezhető. 1780 forintba kerül az a hazai készlet, amely­ben fűrésztől kalapácsig, speciá­lis reszeiőktől a csavarhúzóig minden szükséges szerszám együtt van. Helyes, hogy az Ezermester bol­tok alapanyagokat, félig megmun­kált fém- és faalkatrészeket is forgalomba hoznak. Aki egy asz­tallapot vagy széklábat meg akar javítani, kívánatra az előre meg­adott méretekben megkaphatja a szükséges idomokat is; az össze­szerelés otthon már ^egyszerű esz­közökkel is elvégezhető. Zs. L. Premier előtt tűzcütötestületnek. Az utóbbi időben sajnos, az így kialakított rajok tagjai nem vettek részt a városi önkéntes tűzoltótestülest gyakorlati oktatásain. Ez főleg a versenyre való felkészülést befolyásolta hátrányosan. A végrehajtó bizottság elha­tározta, hogy a létesítmények vezetőihez olyan javaslattal fordul, hogy az elméleti és gya­korlati kiképzés a városi önkén­tes tűzoltótestület keretén belül történjen. Ami a nyári mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos tűzvé­delmi feladatokat illeti, a tsz-ek vezetőivel a tűzrendószeti bi­zottság megbeszélte. Felhívták a figyelmet az előírások betar­tására. Ez idő szerint a tsz-ék felkészültsége még nem teljes és a városi tűzrendószeti bizott­ságra vár az a feladiait, hogy to­vábbi ellenőrzéseikkel segítsék a tsz vezetői a tűzrendószeti elő­írások betartását. Gyufa, Kocka, Satu és a többiek. Zúg a szavalókórus. Egymás után csattannak jel a harmincas évek ifjúkommunistáinak jelsza­vai: Vesszen Hitler! Vesszen Mus­solini! Nem akarunk háborút! A próbateremben sötét van, en­nél a jelenetnél nincs világítás, csak az ütemes kiáltások hallat­szanak. Premier előtti utolsó pró- báját tartja a KISZ Történelmi Színpada. A mindössze féléves múltra visszatekintő együttes tevékenysége nemcsak figyelem­reméltó, hanem az országban is egyedülálló. A fiatal vers- és pró­zamondók arra vállalkoztak, hogy a nagy múltú Viharsarok jelentős történelmi eseményeit, neves tör­ténelmi személyiségeinek tetteit, életét szinpadra vigyék és bemu­tassák. Az első produkciójuk, a Sortűz, nemcsak az együttes lété­kenységi kört, amelyben a Törté­nelmi Színpad alkot. Üj műsoruk, a Viharsarok fia című dokumentumjáték, Külich Gyuláról szól. A próbaközi szü­netben Bőke Gyulától, a műsor összeállítójától és az együttes ve­zetőjétől kérdeztük, hogy milyen elgondolások jegyében készülnek a június 3-i premierre. — Kulich Gyula Békéscsaba város szülötte, élete, elvtársias- sága mindenkor példaként állhat a fiatalok elé. A színpadon a do­kumentumjáték eszközeivel sze­retnénk bemutatni Kulich Gyu­lát, a fiút, a barátot, az elvtársat; tehát a teljes embert. Nem tö­rekszünk mindenáron látványos jelenetekre, a mai fiatalokhoz szólunk, őszinte pátosszal és a példaadás igényével. Vége a rövid kis pihenőnek, a nek „jogosságát” bizonyította, ha- szereplők újra elfoglalják helyü­nem megismertette a nézőkkel azt a sajátos művészeti-előadói tévé te a füléhez ért az ajka, ami­kor megszólalt: — Ezt még Jana sem tudhatja — mondta. — Mosit elviszem magát egy gépkocsi telephely­re, ahol az interkontinentális járaton közlekedő kamionok rakodnak. Lesz ott egy nyerges vontató, amelynek pótkocsijá­ban helyet képeztünk ki a ma­ga számára. Ez a „bejárat”, amelyen keresztül a kocsiba jut, a vezetőfülkéből működtethető. A kocsi alá burák, én kinyitom az „ajtót”, bemásizik, és az alu­míniumtömbökön mindaddig függeszkedik, amíg az ajtó maga alatt be nem zárul. Akkor elhelyezkedik és vár. A kocsi három helyen fog megállni. Harmadszori megállásnál ismét függeszkedjék és amikor az ajtó megnyílt, huppanjon le a földre. Tizenöt másodperc áll rendelkezésére ahhoz, hogy a hátsó kerekek között az ország­úira lapuljon, A kocsi indulás­kor nagy koromfelhőt bocsát ki magából. Ennek védelme alatt ugorjon be az árokba. Utána vágjon át az úttesten és szálljon fel az első HÉV szerelvényre... Két férfi lépett a szobába. — Indulás — mondták. A„Páter” Schirmbaumba karolt és szinte futóléptekkel vitte a garázsba, ahol egy mentőautó várakozott. Schirmbaum villámgyorsan el­foglalta helyét a mentőautó egyik hordágyén, a kocsi pedig nekilódult az éjszakának. Egy telephelyen torpantak meg. Itt a „Páter” vaskos pénztárcát nyomott Schirmbaum kezébe, najd az egyik teherautóhoz vit­te. Gyors mozdulattal maga fe­lé fordította a volt SS-legény. — Ugyanez a kocsi négy nap múlva 0 órakor, ugyanott, ahol kiszáll, várja magukat. Csak semmi feltűnés! Tapasztalni fogja, hogy a fülkében két em­ber számára is bőségesen van hely. Végeztem. Schirmbaum a kocsi alá má­szott, halk zúgást hallott, és a feje felett megnyílt a „bejárat”. Felkapaszkodott. Üjabb zúgás két. A magnóról Kulich néni hangja hallatszik. Gyorsan valt- ják egymást a képek. A műsor I próbáról próbára csiszolódik, nincs rendező, mert mindenki rendez. A forgatókönyv csak váz­lat, itt az Építők próbatermében telik meg színnel, ötlettel, szín­padra kész tartalommal. Az együt­tes tagjai fiatalok. Húsz év körüli lányok és fiúk. Perjési Orsolya, Pesti István, Kovács László, Hor­váth Elek, Hunyadvári József vi­dékről járnak be, a többiek, Zele- nyánszki Jutka, Réthy István, Szaffián György és Szabó Géza csabaiak. Van köztük diák, laká­cs eltűnt talpa alól a föld. Erezte, hogy a kocsi padozatát *°s, MAV-alkalmazott, irodai dől kárpitozás fedi. Cigarettát vett elő, rágyújtott Néhány pillanat múlva távo­lodó motorzúgás jelezte, hogy csukódott be a vezetőfülke aj­taja. A motor túrázott, a kocsi nekilódult. Mind gyorsabb tem­póban száguldott Magyarország felé. Órákon át vágtatott a kocsi. A harmadik megállásnál Schirmbaum felhúzódzkodott. Halk zúgással nyílott a szabad­ba vezető ajtó. Elengedte ma­gát, lágyan a földre huppant. A motor túrázott, koromfekete gázt lövellt a kipufogócső. A Kocsi elgurult, Schirmbaum az gozó. Hetenként kétszer találkoz­nak, este 6-tól 10-ig próbálnak. Nemcsak azért kell odafigyelni rájuk, mert úttörő vállalkozás az magára hagyták. Még végig wék. hanem mert produkciójuk sem szívta a cigarettát, amikor hangokat hallott. Csattanással színvonala művészi rangra emeli az együttest. Érdekes, jól komponált jelenet pereg a színen. A kommunista if­júmunkások fedőneveket adnak egymásnak. Kocka! — a többiek kórusban ismétlik. Gyufa! — GYUFA! — harsogja a kar. Az­tán a sorban a többi név: Cékla, Melós, Satu. . . Kicsit játék ez, kicsit ismerkedés a történelem­mel. A Történeti Színpad együttese hétjön délután a Békéscsabai Jó­árokba vetette magát. Fűcso- » f-ai Színházban lép a közönség elé, J^aí>asz'!ÍCKfv a tovaku-1 h0gy bemutassa új dokumentum- szott. Aztán az árok peremeig! . " ... , „ . emelkedett, körülnézett. Sehol >a[ekat- Ml keU e3V üV*n bem“tó- senki. Felugrott, leporolta ma- i lohoz? Egy asztal, néhány szék, gát, átszaladt a túloldalra. AJ e9V magnó és egy ilyen lelkes fia- távolból egy közeledő szerel-» tolókból álló gárda. Sok sikert, vény csattogását hozta a szél. j lányok és fiúk! (Folytatjuk■) | Brackó István Világtalanok világa A megyei tanács egyik alagsori szobájából gyakran szűrődik ki zene az utcára. A járókelők arra is felfigyelnek időnként, hogy va­laki hosszú negyedórákon át fel­olvas valamelyik regényből. A Vakok Szövetségének Békéscsa­bai Csoportjáé ez a parányi szo­ba. Hivatal és klub is egyszerre. Délelőttönként Vantara András titkár intézi a „sorstársak” ügyes­bajos dolgait, hetente kétszer pe­dig egy kis beszélgetésre, muzsi­ka-, magnóhallgatásra gyűlnek össze itt a békéscsabai világtala­nok. Most a vendég tiszteletére és a többiek szórakoztatására, Kiss Mátyás játszik pianínön, mégpe­dig a saját dalaiból. A keringő szövege arról beszél, hogy már első látásra beleszeretett a fiú a lányba. Látásra? Furcsán hangzik ez itt. De csak annak, aki a vi­lágtalanok világát sűrű sötétség­ként képzeli el. Matyi néhány perces beszélgetés után elmond­ja, hogyan képzel el a hangom alapján. A meglepően pontos leí­rás azt bizonyítja, hogy ez az em­ber — sorstársaihoz hasonlóan — szinte lát a fülével. Jól ismeri szí­ve választottját, Csillag Erzsikét is. Mint jnondja, sokszor megál­modta már szökés-barna hajko­ronáját, kedves arcát. És Erzsiké csakugyan ilyen. Velük beszélgetek a legtöbbet, mert körülöttük sűrűsödik a leg­több gond. Erzsiké kitűnő szak­mát tanult a Vakok Intézetében, s most gyógymasszőr a Gyulai Megyei Kórház Idegosztályán, összeházasodnának, de Mátyás­nak a szövetség segítségével sem sikerült állást szereznie eddig. Pedig vizsgázott telefonközpont­kezelő. Gyulára szeretett volna kerülni ő is, a menyasszonya kö­zelébe, s erre volt is remény, mert a tanács telefonközpontjából nyugdíjba vonult az ugyancsak vak kezelő. Sajnos, másnak adták az állást. Igaz, hogy a kapcsolótábla mel­lett most is csökkent munkaké­pességű ember ül. De az ül-e va­jon minden intézménynél, válla­latnál? Vantara András kesernyés hangsúllyal mondja: — A legnagyobb gond szá­munkra a fiatalok munkába állí­tása. Ügy tűnik, hogy sok’válla ­360 ezer forintot osztanak szét segélyként. S végső megoldásként az idősek számára ott vannak a vakok szociális otthonai. Vendéglátóim szerint azonban nem szívesen hagyják el az idős sorstársak a megszokott környe­zetet, a fehér bottal ezerszer ki­Lengyel bácsinak most akadt segítője. Mindenük a hang, a zene. Fotó: Demény Gyula lat, intézmény vezetősége nem érti meg, mit jelent egy vak, de egyébként életerős ember számá­ra kegyelemkenyéren élni a hoz­zátartozóknál, vagy segélyért fo­lyamodni a tanácshoz. Ötszáz tagot számlál a megyé­ben a szövetség, s ezek 80 szá­zaléka idős ember. Ök rokkant­sági nyugdíjat kapnak vagy a családjuk támogatását élvezik. Emellett a rászorulókról gondos­kodik a megyei tanács is. Évente j tapogatott járdákat, lépcsőket, ajtókat, az ismerős hangokat. Lengyel bácsi is szereti, magá­énak érzi Békéscsabát, pedig so­hasem látta. Minden változásról tud, minden érdekli. S ha meg­kérik az öreg cimborák, valahol a Körös-parton vagy egy park ár­nyas fái alatt, belefúj az ütött-ko- pott okarinába. Ilyenkor minden rosszat elfelejt, még azt a ször­nyű aknarobbanást is a Piavénái. Békés Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents