Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

KOROSTÁJ

____________KULTURÁLIS melléklet___________

A

Z OLVASÓ NÉPÉRT

Dobozi Imre, az írószövetség főtitkára nyilatkozik a társadalmi olvasómozgalomról

Az Ünnepi Könyvhéttel csaknem egyidőben került nyilvánosság elé az írószövetség elgondolása: a párt művelődési politikájával összhangban a magyar írók társadalmi mozgalmat kívánnak indítani, szervezni a jó könyvek terjedésének és fokozottabb visszhangjának elősegítésére. Erről a tervről, az „Olvasó népért” mozgalom szükségességéről és tennivalóiról kérdeztük az Írószövetség főtitkárát, Dobozy Imrét.

—- Az Írószövetség legutóbbi közgyűlésén vetődött fel a gondolat — mondotta —, hogy az eddiginél közvetlenebb módon, hathatósabb eszközökkel is segíthetnénk az élő magyar irodalom és általában a rangos irodalom terjedését. Elhatároztuk: „Olvasó népért” elnevezésű társadalmi mozgalmat indítunk. Szándékunkat mór most szeretnénk köztudottá tenni, hogy ősszel.

az új kőzművelési évad indulásakor,

késedelem nélkül munkához láthassunk. Ez a munka természetesen az elmúlt húsz év eredményeire épít. Csupán jelzésképpen valamit ezekről is. 1938-ban a szépirodalmi művek átlag példányszáma nálunk 3300 körül volt, jelenleg 16 000- nél is magasabb. Világviszonylatban elismerést vívott ki, hogy élő költőink új

köteteinek példányszáma — az átlagot véve — 4000 körül van. Klasszikusaink közül 1945 óta milliót meghaladó példányszámban jelent meg Petőfi, Arany, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móra és Móricz Zsigmond. Az irodalmi folyóiratok 10 000-en felüli példónyszá- ma is szellemi érdeklődésről, az irodalmi élet hatósugarának bővüléséről tanúskodik. Sokat segített a könyv megszerettetésében a két évtized alatt országos hálózattá erősödő könyvtári rendszer, amely a falvakat és az üzemeket is ellátja értékes olvasnivalóval. Mindezek alapján joggal beszéltünk kulturális forradalomról, nagy és növekvő eredményekről. Mégis el szeretnénk oszlatni az „Olvasó nép” illúzióját, azt a tévhitet, hogy most már semmi teendőnk nincs, mindent a legnagyobb rendben tudhatunk.

— Szociológiai felmérésekre építhetünk, ezek tanulságait lehet kiindulópontnak tekintenünk. A számok pontossága nem vitathatatlan, jelentésükről, sok-sok részletről eltérhetnek a vélemények. A lényeges tendenciák azonban kétségtelenül kirajzolódnak az adatokból. Jelenleg az ország felnőtt lakosságának 2S százaléka olvas rendszeresen. (Ide értendők a nagyobb iskolás gyerekek is.) Alkalomszerűen vesz és olvas könyvet a lakosság 15

Illyés Gyula:

Vasúti söntés, balladával

A tömzsi kis gyári pohár magától is azt mondja: Csönd! a bor-tócsás asztalról fölemelve az őszülő sorompó-kezelő gyári-tömzsi ujjal közt.

Nyúlva épp oly egyforma poharakhoz épp oly egyforma ujjaikkal a pályamunkások bólintanak, az épp oly egyforma szívükben.

Itt van a csönd, s csöndnek is marad De oly nyílt: bárki beleszólhat, akár egy kertből-hangzó operába.

Így folyik le hát szó nélkül a férfi-ünnepi beszéd, az egyedi nagy vallomás, a szóló ária: özvegy magányú téli ágyról, fütetlen konyháról, havas magányban, fűtetlen fülről; szájról, mely szó-fűlctlen. —

De a kiszolgálóleány tovább siet, le-leguggolva az ablak előtt, hogy bejött-e már a hétvégi külön-vonat.

Ifjúsága zsúfolt honában,

kerengve küld egy mentegetödző mosolyt a lány a tartalékból, amely megmaradt vasárnaptól, testében bujdokolva. s ki kell, hogy tartson szombat estig, tisztára gyújthatóan.

Ez is egy szólam.

Míg a tömzsi poharakat lerakják bólogatva szinte, az egyformán okos kezek.

—20 százaléka, a további 55 —80 százaléka pedig egyáltalán nem könyvolvasó. A szellemi dolgozók többsége olvas, a parasztság többsége pedig távol marad a könyvtől, az irodalomtól.

Az egyik budapesti nagyüzem munkásságának olvasókedvét és lehetőségeit vizsgálva

egy reprezentatív felmérés

kimutatta, hogy 35,9 százaléka rendszeresen, 26,7 százaléka időnként olvas, 37,4 százaléka pedig nem érdeklődik és nem olvas. Sokkal kedvezőtlenebb a kép, ha a falusi lakosságot vizsgálják. Egy másik, ugyancsak nemrég készült felmérés szerint 1000 olyan falusi település van még Magyarországon, ahol — lakosonként számítva — évi 3 forintnál kevesebbet költöttek könyvvásárlásra. Ez más szóval annyit jelent, hogy az ország 3271 községéből 1000 az olyan volt, ahol voltaképpen csak tankönyveket vesznek az emberek. Ezek a fehér foltok indítottak minket, írókat az újszerű és — reméljük — új lendületű társadalmi mozgalom bejelentésére.

— Két irányban is latunk tennivalókat. Először el szeretnénk juttatni a jó és legjobb irodalmat azokra a helyekre, s olyan községekbe, azokhoz az emberekhez, ahol és akik eddig kívülma- radtak a betű áramlásán. De a már meghódított területen is van dolgunk; itt az ízlés formálásában, javításában lehetne újabb eredményekért vitába, akciókba bocsátkozni. Közismert ugyanis, hogy a már olvasó százezrek igénye tovább emelhető. Most az adatok — egyes rétegeknél — a romantikus, kalandos, lektűr, félponyva vagy ponyva- és glccs-irodalom bizonyos túlsúlyát jelzik. Az értékes irodalom kizárólagossága még sokáig nem lehet reális cél, viszont a lektűr mai túlsúlya sem tekinthető örvendetesnek és megnyugtatónak. Ezen — türelmesen, fokozatosan — változtatni intenzív munka, nagy feladat. Az „Olvasó népért” mozgalom a feladatok kitűzésében és a módszerek megválasztásában abból indulhat ki, hogy a könyv iránt ma még közönyös emberek többsége nem — vagy nem elsősorban — anyagi okok miatt maiad távol a szellemi fogyasztástól. Éppen ezért tartjuk szükségesnek a mozgalmi eszközök igénybevételét. Ilyen vonatkozásban is van mire építeni. A már említett könyvtárhálózat mellett a Könyvbarát Mozgalom — amelyet a Hazafias Népfront, a SZÖVOSZ és a Nőtanács is támogatott — sok eredményt ért el. Községi könyvtárak épültek, javult

Sülé István

Városrészlet

a könyvállomány, író—olvasó-találkozókat, irodalmi esteket, matinékat rendeztek. Ezek a

kedvezőre fordult feltételek

teszik lehetővé, hogy most és a jövőben már a tartalmi, tehát az érték-szempontokra jobban ügyelő, szellemi igényeket érlelő mozgalmat bontakoztassunk ki. Ebben leginkább a könyvtárosok és a pedagógusok szakértelmére támaszkodhatunk.

— Az „Olvasó népért” mozgalom sokféle lehetősége közül — s hozzátenném: ezeknek minél szélesebb körű, minél nagyobb figyelmet ébresztő megvitatása lehetne a következő hónapok programja — csupán néhányat említenék. Nagy feladat jut mozgalmunkban a KISZ-nek. Szeretnénk, ha a KISZ nagyobb hatással volna az általános iskolából kikerülő, tovább nem tanuló fiatalokra.

— A cél az, hogy az olvasási kedv fellendülésében mutatkozó hatást érjen el az irodalmi ismeretterjesztés, az új könyvek és szerzőik népszerűsítése. Kívánatos, hogy a könyvkiadók

és a terjesztők jobban vegyék figyelembe az egyes rétegek,

elsősorban meghódításra váró rétegek

igényeit, lehetőségeit. A falusi olvasók megnyerésére például olcsó és nagyon nagy gonddal válogatott tö- megkiadvány-sorozatra lenne szükség. Általában pedig: egy-egy jelentős újdonság esetében összpontosítani kellene az erőket, hogy ilyen könyvek megjelenésének a premier közfigyelem ébresztő rangját adhassuk. A sok-sok vita- és előkészületi stádiumban levő részlet helyett még egyet szeretnék hangsúlyozni — mondotta befejezésül Dobozy Imre:

— Nem akarunk kampányt csinálni. Évekre, esetleg évtizedekre hatékony módszerek kialakítását vállaljuk és érezzük dolgunknak. Szilárd alapról indulunk és javuló feltételekkel számolhatunk. Ezért kereshetjük körültekintő türelemmel a legjobb megoldásokat, annak érdekében, hogy hazánk valóban az olvasó nép országa legyen;

<d. t.)

Könyvespolc

K&mondy László: ADAM APJA

Az író úgy nyilatkozott, hogy elbeszéléskötetében a szerelem és a házasság hétköznapjai^ kívánta áb- rázotoi. Valójában érzékeltetni* tudja az élet apró történéseit s ismeri az emberi lélek fonákságait. Elbeszélései zömében egészen mélyről bányássza elő azokat a jellegzetes mozzanatokat, melyek a párok együttélésének oly gyakori buktatód. Amellett valami megértő, bölcs humor aranyozza be még a szomorúnak induló történeteket is, s a jellemek sokféle ütközései gyakran gro- | teszknek tűnő, mégis mó- j lyen emberi konffliktuso- ! kát idéznek elő. E szempontból legbravúrosabban 1 sízőtt elbeszélés a Körözés egy csütörtök körül című,

I melyben egy férj elképzelt feleséggyilkossága körül bonyolódik a mondanivaló.

O. Kovács István:

BEVÁSÁROLTAM

K

jdves nejem a minap komolytalannak tűnő megbízatást adott rendkívül szimpatikus férjének:

— Intézd el a bevásárlást, én most szabadságon vagyok! •

Eleinte bántott is, hogy a bennem oly régen szunnyadó őstehetséget egy ilyen boyszolgálat szerű valamivel kell bizonyítanom. Viszont az is eszembe jutott, hogy kissé „sáros” vagyok az asszonynál, mert az esti hazamenetel idején cserbenhagyott az időérzékem, ráadásul a súlytalanság állapotába is kerültem, pedig nem tartozom az asztronauták -családjába. Ilyen előzmények után jobb, ha nem válogat az ember a megbízatásokban, mert beáll a többnapos mosolyszünet.

Nemes vállalkozásomban , ,az a hátsó gondolat is erő- ; [sített, hogy pár perc alatt

elintézem a cédulára felirt 8_io féle ez-az bevásárlását és néhány parti biliárdra is futja szűkre szabott időmből.

Zsebrevágtam hát két nylonszatyrot és elindultam, mint átképzés bevásárló, telve reménnyel, jövőbe vetett hittel.

A

z önkiszolgáló bolt tömött állványai az eladók helyett is kínálták az árukat. Előszedtem a cédulát, mik is vannak felírva. Legelsőnek rántani való csirke szerepelt a sorban, de azt nem lehetett önkiszolgálni. A többit viszont percek alatt összeszedtem, még büszke is voltam rá, hogy milyen hamar „betájoltam” magam. Nagyszerű dolog ez az önkiszolgálás, gondoltam magamban, bár válogatás közben volt egy olyan érzésem, hogy leselkednek rám, pedig viszonylag normális családból származom, üldözési mániában még senki nem szenvedett közülünk.

Ettől függetlenül nagyon örültem, hogy ilyen gyorsan ment minden, gondolatban már a dákók között válogattam, hiszen már csak a fizetés volt hátra. Csak. A fizetés.

Be kell vallanom, hogy ezen — számomra ünnepi — aktus lebonyolításánál kissé kellemetlenül érintett, hogy minden igyekezetem dacára már vagy tíz asszony előttem állott. Na, de sebaj, vigasztaltam magám, azért van itt csak egy pénztár, mert megy a fizetés gyorsan, egy-kettőre rám kerül a sor.

Egy negyedóra elteltével viszont már kezdett alábbhagyni az addig oly egészséges optimizmusom, mert alig haladtam 3 centimétert