Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-14 / 111. szám

WSS. május 14. 2 Kedd Megkezdődött a vietnami—amerikai találkozó Hétfőn csökkent a harci zaj Saigonban Az amerikaiak tovább bombázzák a sűrűn lakott Hétfőn délelőtt 11-kor megkez- i . dődtek az Egyesült Államok és a j Vietnami Demokratikus Köztár­saság hivatalos megbeszélései. Xuan Thuy és Averell Harri- j man, az észak-vietnami, illetve az ! amerikai küldöttség vezetője gép- ! kocsin érkeztek a volt Majestic- szálló épületéhez, üdvözölték a i kint várakozó sok száz újságírót I és érdeklődőt, majd bementek a (tárgyalóterembe. A két küldöttség vezetője. , Xuan Thuy, a VDK államminisz- ] tere és Averell Harriman ameri­kai nagykövet, a bálterem dísz­csillárai alatt felállított tárgyaló- asztalnál találkozott először egy- 1 mással. A technikai személyzet j egyébként szombaton és vasárnap ' lázasan dolgozott. Előkészítették szükség esetére a konferencia- központ áramfejlesztő generátorát is — így általános áramszünet j esetén is égni fognak a tárgyaló- | terem csillárai és működnek a berendezések. A tárgyalások előtti utolsó mér­tékadó nyilatkozat egyébként va- | sárnap reggel hangzott el, ami- | kor Ha Van Lau ezredes, az észak- ! vietnami küldöttség második em- ] bere kapott szót egy tv-műsorban. j Kijelentette, hogy az Egyesült Ál- I Iamoknak feltétel nélkül meg kell szüntetnie a VDK bombatá­madásokat és az összes ellene irá­Álfalános sztrájk Franciaországban Hétfőn 24 órás általános sztrájk kezdődött Franciaországban. Az úgynevezett 5. köztársaság fenn­állása óta ez az első általános sztrájk, amelyet mind a négy nagy. szervezeti központ hirde­tett meg. A sztrájk pontosan a gaulleista rendszert hatalomra juttató, 1958. május 13-i algériai események 10. évfordulóján tört ki. A szakszervezetek szombaton adták ki a sztrájkfelhívást a tüntető diákok harcának támoga­tására és az ellenük hozott sú­lyos rendőri elnyomó intézkedé­sek elleni tiltakozásul. A szak­szervezeti központok a diákszer­vezetekkel egyetértésben, a sztrájk jelszavát fenntartották annak ellenére, hogy Pompidou miniszterelnök szombaton késő esti tv- és rádióbeszédében be- jéientétte a Sorbonne újbóli meg­nyitását és a tüntetések miatt letartóztatott diákok szabadon bocsátását. Washingtonba érkezett a szegények élcsapata 1 Az Humanité vezércikkében I René Andrieu, a lap főszerkesz­tője Pompidou miniszterelnök ál- j tál szombaton este tett engedmé­nyekről megállapítja, hogy azok nem téveszthetnek mej; senkit, miután a kormánynak nem si­került karhatalmi eszközökkel helyreállítani a rendet, most megpróbálja meglazítani a gyep­lőt. A kormánynak ez az első meghátrálása, amely nem old meg semmit, kétségkívül az egye­temi mozgalom hatalmas erejé­nek és a munkás demokratikus erők részéről irányukban meg­nyilvánult szolidaritásnak a kö­vetkezménye. Andrieu különösen Peyrefitte közoktatásügyi mi­niszter felelősségét hangsúlyoz­za, de utal arra, hogy nyilván ő se intézkedhetett De Gaulle tá- j bornok hozzájárulása nélkül. Andrieu a továbbiakban azt kér­di, hogy vajon mi lesz Peyre- fitte-ből, aki tíz év alatt a kilen­cedik közoktatásügyi miniszter. A diákok lázadása megfelleb­bezhetetlen ítélet a gaulleista rendszerrel szemben, amely az éppen most tíz éve végrehajtott j algíri puccsból született. j nyúló egyéb háborús cselekmé­nyeket is. „Az, hogy a tárgyalá­sok gyors eredményeket hoznak vagy sem, Washingtonon múlik’' — fűzte hozzá. *** A hétfői megnyitó ülésen az amerikai—vietnami tárgyalások több mint három óra hosszat tar­tottak. A teremből először az ame­rikaiak, majd a vietnamiak lép­tek ki. Az újságírók nyomban körül vették a tárgyalófeleket, Harri­man, az amerikai küldöttség ve­zetője annyit közölt, hogy legkö­zelebb szerdán találkozik ismét a VDK képviselőivel. Később az amerikai nagykövet­ségen újságíróknak kijelentette, hogy a hétfői ülésen a két fél köl­csönösen nyilatkozatot olvasott fel, majd pedig a tárgyalófelek megállapodtak abban, hogy tanul­mányozni fogják egymás nyilat­kozatainak szövegét. Harriman a tárgyalások légkörét nem jelle­mezte. Saigon Hétfőn csökkent a harci zaj Saigonban, ugyanakkor újabb partizántámadás indult a Dél- Vietnam északi részén fekvő Hűé városa ellen, ahol a gerilla-tüzér­ség erős tűz alá vette az ellensé­ges erőket. A Saigonból érkező jelentések egyöntetűen arról számolnak be, hogy az amerikaiak a sűrűn la­kott városnegyedek kíméletlen le­bombázásával, felgyújtásával tudták csak megállítani a parti- zán-offenzívát. Az AFP hétfő reggeli tudósítása például arról ad hírt, hogy több mint 100 holttes­tet, fórfiaik, nők és gyermekek holttestét találták már meg Cho- lon városnegyed még füstölgő romjaiban. Az egész negyed fö­lött az oszló testek elviselhetetlen bűze terjeng, de az amerikai tü­zérség még hétfőn délben is újabb és újabb sorozatokat eresztett a romok közé. A körzet rendőrfő­nöke a füstölgő rommezőre mutat­va közölte: „Kiirtottuk a Vietcom- got”. Ami a hadi jelentéseket illeti, az amerikaiak azt állítják, hogy a harcokban, amelyek során egyéb- I ként maguk is komoly vesztesége- j két szenvedtek, több ezer parti­zánt öltek meg. A jelentések hi- I telét azonban jól mutatja az amerikai AP hírügynökség hétfő reggeli tudósítása, amely beszámol arról, hogy az egyik amerikai győ­zelmi jelentésből például egy szó sem volt igaz. Az amerikai főpa­rancsnokság hivatalosan azt kö­zölte, hogy az egyik saigoni híd közelében vasárnap visszavertek egy partizánrohamot és a harc­ban 98 gerilla esett el. Az újság­írók kimentek a csata színhelyére és beszéltek azzal az amerikai egységgel, amely a saigoni főpa­rancsnokság szerint ilyen „dere­kasan helytállt”. Az amerikai zászlóalj parancsnoka és katonái elámulva fogadták az újságírókat. „Lám, így születnek a rémhírek — mondotta Peter Booras, az egyik parancsnok —, teljesen nyu­godt éjszakánt volt, semmiféle partizántámadás nem ért". városnegyedeket Párizs: Az általános sztrájkot megelőző diáktüntetések óráiban: rohamrendőrök a barrikád mögött. Telefotó — MTI külföldi képszolgálat A Washingtonba felvonuló sze­gények élcsapata (körülbelül két­ezer-ötszáz ember) már a hét végén megérkezett az amerikai fővárosba. A többiek várhatóan május 20-ig érkeznek meg. \ varosba vonulók élén a meggyil­kolt Martin Luther King özve­gye haladt. A felvonulás higgad­tan, (nyugodtan zajlott le, össze­tűzések nem voltak. BETON- ÉS VASBETON- IPARI MÜVEK BUDAPESTI BETONÁRUGYÁRA, Budapest, XXI., Rákóczi Fe­renc u. 289 (Csepel) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ mozaiklap- és betonelem- gyártó munkára férfi- és női segédmunkásokat. A munka végzése ipari jellegű, gyártócsarnokok­ban félautomata gépeken történik. KERESETI LEHETŐSÉG 100%-os norma kiteljesí­tése esetén 1300—2400 forintig. Begyakorlási idő után ennél magasabb ke­reset is elérhető. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. CSÖKKENTETT MUNKAIDŐBEN dolgozunk, ami azt jelenti, hogy min­den második héten szabad szombat van. Jelentkezés Csepelen, a mun- kaügyi csoportnál. 372 Lengyel tavasz — 1968 A Központi Sajtószolgálat kiküldött tudósitójának útijegyzete II. Keletebbre kell lökni őket Grifinuban, az Odera melletti kisvárosban az iskola ablakából a folyóra lehet látni. A tanterem­ben történelemóra van. Hallga­tom, ahogyan a már ismert ese­ményekről magyaráz a tanár. Rö­viddel előtte a szczecini történel­mi múzeumban láttam is a bizo­nyítékait a most hallottaknak. Egykorú feljegyzések, rajzok, ré­gészeti leletek bizonyítják, hogy ősi szláv—lengyel terület ez. Már I a római kereskedők feljegyezték az Qdera-torkolat melletti Wolin | szláv város nevét, mint nagy ke­reskedelmi gócpontét, a Borostyán út mentén. A tizedik században már halászattal és mezőgazdaság­gal foglalkozó szlávok laktak a mai Szczecin helyén levő Sasin­ban. 1471-ben a brandenburgiak - • nak sikerült adófizetésre kötelez- | ni a szczecini hercegeket, s ezzel megkezdődik a harc az állandó j nyugati nyomás ellen a svéd, j majd 1713-tól a porosz megszállás ( ellen. Rosenberg, a nácik főideológu­sa röviddel a hitleristák hatalom- ! ra jutása után világosan fogalma- | zott: „Nem lehetünk tekintettel a lengyelekre, csehekre. Keletebb­re kell löknünk őket, hogy sza­baddá tegyük ezeket a földeket a germán parasztok ekéje számá­ra”. Itt az Odera mellett érthető teljesen és világosan, mit jelent Lengyelországnak az Odera— Neisse határ — de az is, hogy miért nem lehet ez vita tárgya, ősi lengyel föld. Lengyelek lak­ják ma is. (Szczecin 360 ezer la­kosából mindössze százhúsz a német!) Az évszázados német gyarmatosítási kísérlet, a hitleri „kelet felé lökés” terve ezektől a területektől kívánná megfosztani Lengyelországot. Attól a földtől, amely egyben az ország ipari bá­zisa is. Ez ma már csak a bonni revansisták vágyálma, hisz a kérdés 1945-ben végképp eldőlt. Lengyelország szocialista társa­dalmi rendszere, a szocialista or­szágokkal való szoros szövetség egyben garanciát jelent a nyugat­német újnácizmus agresszív tö­rekvéseivel szemben is. Vasóban már kevés szó esik az emberek között az úgynevezett márciusi eseményekről. Ma már nagyon világos azok jellege, hát­tere, s az is világos, milyen célok húzódtak meg a nemzeti jelszavak hangoztatása mögött. Lengyelor­szágban ma nyíltan felteszik a ; kérdést: kinek, milyen érdekek- j nek szolgál az, aki a Szovjetunió- ; hoz, a testvéri szocialista orszá­gokhoz fűződő kapcsolatokat kez­di ki ? Wladyslaw Gomulka így j válaszol erre a kérdésre: „Az j volt a szándékuk, hogy harcot in­dítsanak pártunk vezetése, aj kormány és a népi hatalom ellen, j E reakciós céljaikat a nemzeti kultúra védelmének megtévesztő j jelszavával takarták...” Ezt tanú- j sítják maguk az események. A tüntetők csakhamar szovjet- és szocializmusellenes röplapokat, j feliratokat terjesztettek. Gyorsan ; elárulva igazi céljukat — és igazi i arcukat. Kik voltak? Íme az egyik ve­zéralak portréja: Pawel Jazienica neves író. 1945 után évekig Lupucki bandájához tartozott, s alvezér- ként harcolt a népi demokratikus rendszer ellen. Mintegy tizenöt­ezer ember vére tapad e bandák kezeihez. Kommunisták, haladó demokraták, munkások, parasz­tok, a népi rendőrség és az új ál- i lami szervek embereit ölték meg ezrevel. 1948-ban letartóztatták és halálra ítélték. Majd a népi len- J gyei állam humanizmusa folytán kegyelmet kapott. Alkothatott, dolgozhatott, magas anyagi és er­kölcsi megbecsülés közepette. Mígnem most újból kimutatta igazi énjét, reakciós leikületét. Jazienica és társai maguk lep­lezték le magukat. Az események tanulsága közkeletű. A szocialista társadalmi rendszer megteremté­sével a nacionalizmus megnyilvá­nulásai nem szűnnek meg önma- guktól, sőt a régi nemzeti viszá­lyok maradványai, a régi nemzeti előítéletek azt a területet jelen­tik, ahol a legtartósabban szegül­nek szembe a társadalmi haladás­sal. A társadalom átlakítása köz­ben elkerülhetetlen nehézségeket kihasználva igyekeznek hitétől megfosztani a szocialista rend­szert. S hogy az események me­netét az általuk kívánt irányba tereljék, komprommitálják a Szovjetunióval való együttműkö­dést és bújtogatnak abból a cél­ból, hogy megváltoztassák a pro­letárdiktatúra rendszerét. Ilyen jellege volt a lengyelországi már­ciusi eseményeknek. Mint Wla- dislaw Gomulka elemezte beszé­dében: „Lengyelországban a szo­cializmusnak és a Szovjetunióval való szövetségnek elsősorban a párt a biztosítéka. Mindazok, akik harcba szállnak pártokkal és a szocialista rendszerrel szemben, objektíve, akár számot vetnek ezzel, akár nem, aláássák Len­gyelország nemzeti létének alap­jait. Aki ma a pártunk elleni harcra szólít fel, nemcsak a népi Lengyelországnak, hanem általá­ban Lengyelországnak is ellensé­ge”. Így lehet megérteni egy Odera menti kisváros iskolájának abla­kából a folyóra tekintve, mi tör­tént Varsóban, a közgazdasági egyetem előtt azokon a bizonyos márciusi napokon. Varga JtWwWí Következik: III. Dwa braearifcf / t

Next

/
Thumbnails
Contents