Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-14 / 111. szám
WSS. május 14. 2 Kedd Megkezdődött a vietnami—amerikai találkozó Hétfőn csökkent a harci zaj Saigonban Az amerikaiak tovább bombázzák a sűrűn lakott Hétfőn délelőtt 11-kor megkez- i . dődtek az Egyesült Államok és a j Vietnami Demokratikus Köztársaság hivatalos megbeszélései. Xuan Thuy és Averell Harri- j man, az észak-vietnami, illetve az ! amerikai küldöttség vezetője gép- ! kocsin érkeztek a volt Majestic- szálló épületéhez, üdvözölték a i kint várakozó sok száz újságírót I és érdeklődőt, majd bementek a (tárgyalóterembe. A két küldöttség vezetője. , Xuan Thuy, a VDK államminisz- ] tere és Averell Harriman amerikai nagykövet, a bálterem díszcsillárai alatt felállított tárgyaló- asztalnál találkozott először egy- 1 mással. A technikai személyzet j egyébként szombaton és vasárnap ' lázasan dolgozott. Előkészítették szükség esetére a konferencia- központ áramfejlesztő generátorát is — így általános áramszünet j esetén is égni fognak a tárgyaló- | terem csillárai és működnek a berendezések. A tárgyalások előtti utolsó mértékadó nyilatkozat egyébként va- | sárnap reggel hangzott el, ami- | kor Ha Van Lau ezredes, az észak- ! vietnami küldöttség második em- ] bere kapott szót egy tv-műsorban. j Kijelentette, hogy az Egyesült Ál- I Iamoknak feltétel nélkül meg kell szüntetnie a VDK bombatámadásokat és az összes ellene iráÁlfalános sztrájk Franciaországban Hétfőn 24 órás általános sztrájk kezdődött Franciaországban. Az úgynevezett 5. köztársaság fennállása óta ez az első általános sztrájk, amelyet mind a négy nagy. szervezeti központ hirdetett meg. A sztrájk pontosan a gaulleista rendszert hatalomra juttató, 1958. május 13-i algériai események 10. évfordulóján tört ki. A szakszervezetek szombaton adták ki a sztrájkfelhívást a tüntető diákok harcának támogatására és az ellenük hozott súlyos rendőri elnyomó intézkedések elleni tiltakozásul. A szakszervezeti központok a diákszervezetekkel egyetértésben, a sztrájk jelszavát fenntartották annak ellenére, hogy Pompidou miniszterelnök szombaton késő esti tv- és rádióbeszédében be- jéientétte a Sorbonne újbóli megnyitását és a tüntetések miatt letartóztatott diákok szabadon bocsátását. Washingtonba érkezett a szegények élcsapata 1 Az Humanité vezércikkében I René Andrieu, a lap főszerkesztője Pompidou miniszterelnök ál- j tál szombaton este tett engedményekről megállapítja, hogy azok nem téveszthetnek mej; senkit, miután a kormánynak nem sikerült karhatalmi eszközökkel helyreállítani a rendet, most megpróbálja meglazítani a gyeplőt. A kormánynak ez az első meghátrálása, amely nem old meg semmit, kétségkívül az egyetemi mozgalom hatalmas erejének és a munkás demokratikus erők részéről irányukban megnyilvánult szolidaritásnak a következménye. Andrieu különösen Peyrefitte közoktatásügyi miniszter felelősségét hangsúlyozza, de utal arra, hogy nyilván ő se intézkedhetett De Gaulle tá- j bornok hozzájárulása nélkül. Andrieu a továbbiakban azt kérdi, hogy vajon mi lesz Peyre- fitte-ből, aki tíz év alatt a kilencedik közoktatásügyi miniszter. A diákok lázadása megfellebbezhetetlen ítélet a gaulleista rendszerrel szemben, amely az éppen most tíz éve végrehajtott j algíri puccsból született. j nyúló egyéb háborús cselekményeket is. „Az, hogy a tárgyalások gyors eredményeket hoznak vagy sem, Washingtonon múlik’' — fűzte hozzá. *** A hétfői megnyitó ülésen az amerikai—vietnami tárgyalások több mint három óra hosszat tartottak. A teremből először az amerikaiak, majd a vietnamiak léptek ki. Az újságírók nyomban körül vették a tárgyalófeleket, Harriman, az amerikai küldöttség vezetője annyit közölt, hogy legközelebb szerdán találkozik ismét a VDK képviselőivel. Később az amerikai nagykövetségen újságíróknak kijelentette, hogy a hétfői ülésen a két fél kölcsönösen nyilatkozatot olvasott fel, majd pedig a tárgyalófelek megállapodtak abban, hogy tanulmányozni fogják egymás nyilatkozatainak szövegét. Harriman a tárgyalások légkörét nem jellemezte. Saigon Hétfőn csökkent a harci zaj Saigonban, ugyanakkor újabb partizántámadás indult a Dél- Vietnam északi részén fekvő Hűé városa ellen, ahol a gerilla-tüzérség erős tűz alá vette az ellenséges erőket. A Saigonból érkező jelentések egyöntetűen arról számolnak be, hogy az amerikaiak a sűrűn lakott városnegyedek kíméletlen lebombázásával, felgyújtásával tudták csak megállítani a parti- zán-offenzívát. Az AFP hétfő reggeli tudósítása például arról ad hírt, hogy több mint 100 holttestet, fórfiaik, nők és gyermekek holttestét találták már meg Cho- lon városnegyed még füstölgő romjaiban. Az egész negyed fölött az oszló testek elviselhetetlen bűze terjeng, de az amerikai tüzérség még hétfőn délben is újabb és újabb sorozatokat eresztett a romok közé. A körzet rendőrfőnöke a füstölgő rommezőre mutatva közölte: „Kiirtottuk a Vietcom- got”. Ami a hadi jelentéseket illeti, az amerikaiak azt állítják, hogy a harcokban, amelyek során egyéb- I ként maguk is komoly vesztesége- j két szenvedtek, több ezer partizánt öltek meg. A jelentések hi- I telét azonban jól mutatja az amerikai AP hírügynökség hétfő reggeli tudósítása, amely beszámol arról, hogy az egyik amerikai győzelmi jelentésből például egy szó sem volt igaz. Az amerikai főparancsnokság hivatalosan azt közölte, hogy az egyik saigoni híd közelében vasárnap visszavertek egy partizánrohamot és a harcban 98 gerilla esett el. Az újságírók kimentek a csata színhelyére és beszéltek azzal az amerikai egységgel, amely a saigoni főparancsnokság szerint ilyen „derekasan helytállt”. Az amerikai zászlóalj parancsnoka és katonái elámulva fogadták az újságírókat. „Lám, így születnek a rémhírek — mondotta Peter Booras, az egyik parancsnok —, teljesen nyugodt éjszakánt volt, semmiféle partizántámadás nem ért". városnegyedeket Párizs: Az általános sztrájkot megelőző diáktüntetések óráiban: rohamrendőrök a barrikád mögött. Telefotó — MTI külföldi képszolgálat A Washingtonba felvonuló szegények élcsapata (körülbelül kétezer-ötszáz ember) már a hét végén megérkezett az amerikai fővárosba. A többiek várhatóan május 20-ig érkeznek meg. \ varosba vonulók élén a meggyilkolt Martin Luther King özvegye haladt. A felvonulás higgadtan, (nyugodtan zajlott le, összetűzések nem voltak. BETON- ÉS VASBETON- IPARI MÜVEK BUDAPESTI BETONÁRUGYÁRA, Budapest, XXI., Rákóczi Ferenc u. 289 (Csepel) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ mozaiklap- és betonelem- gyártó munkára férfi- és női segédmunkásokat. A munka végzése ipari jellegű, gyártócsarnokokban félautomata gépeken történik. KERESETI LEHETŐSÉG 100%-os norma kiteljesítése esetén 1300—2400 forintig. Begyakorlási idő után ennél magasabb kereset is elérhető. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. CSÖKKENTETT MUNKAIDŐBEN dolgozunk, ami azt jelenti, hogy minden második héten szabad szombat van. Jelentkezés Csepelen, a mun- kaügyi csoportnál. 372 Lengyel tavasz — 1968 A Központi Sajtószolgálat kiküldött tudósitójának útijegyzete II. Keletebbre kell lökni őket Grifinuban, az Odera melletti kisvárosban az iskola ablakából a folyóra lehet látni. A tanteremben történelemóra van. Hallgatom, ahogyan a már ismert eseményekről magyaráz a tanár. Röviddel előtte a szczecini történelmi múzeumban láttam is a bizonyítékait a most hallottaknak. Egykorú feljegyzések, rajzok, régészeti leletek bizonyítják, hogy ősi szláv—lengyel terület ez. Már I a római kereskedők feljegyezték az Qdera-torkolat melletti Wolin | szláv város nevét, mint nagy kereskedelmi gócpontét, a Borostyán út mentén. A tizedik században már halászattal és mezőgazdasággal foglalkozó szlávok laktak a mai Szczecin helyén levő Sasinban. 1471-ben a brandenburgiak - • nak sikerült adófizetésre kötelez- | ni a szczecini hercegeket, s ezzel megkezdődik a harc az állandó j nyugati nyomás ellen a svéd, j majd 1713-tól a porosz megszállás ( ellen. Rosenberg, a nácik főideológusa röviddel a hitleristák hatalom- ! ra jutása után világosan fogalma- | zott: „Nem lehetünk tekintettel a lengyelekre, csehekre. Keletebbre kell löknünk őket, hogy szabaddá tegyük ezeket a földeket a germán parasztok ekéje számára”. Itt az Odera mellett érthető teljesen és világosan, mit jelent Lengyelországnak az Odera— Neisse határ — de az is, hogy miért nem lehet ez vita tárgya, ősi lengyel föld. Lengyelek lakják ma is. (Szczecin 360 ezer lakosából mindössze százhúsz a német!) Az évszázados német gyarmatosítási kísérlet, a hitleri „kelet felé lökés” terve ezektől a területektől kívánná megfosztani Lengyelországot. Attól a földtől, amely egyben az ország ipari bázisa is. Ez ma már csak a bonni revansisták vágyálma, hisz a kérdés 1945-ben végképp eldőlt. Lengyelország szocialista társadalmi rendszere, a szocialista országokkal való szoros szövetség egyben garanciát jelent a nyugatnémet újnácizmus agresszív törekvéseivel szemben is. Vasóban már kevés szó esik az emberek között az úgynevezett márciusi eseményekről. Ma már nagyon világos azok jellege, háttere, s az is világos, milyen célok húzódtak meg a nemzeti jelszavak hangoztatása mögött. Lengyelországban ma nyíltan felteszik a ; kérdést: kinek, milyen érdekek- j nek szolgál az, aki a Szovjetunió- ; hoz, a testvéri szocialista országokhoz fűződő kapcsolatokat kezdi ki ? Wladyslaw Gomulka így j válaszol erre a kérdésre: „Az j volt a szándékuk, hogy harcot indítsanak pártunk vezetése, aj kormány és a népi hatalom ellen, j E reakciós céljaikat a nemzeti kultúra védelmének megtévesztő j jelszavával takarták...” Ezt tanú- j sítják maguk az események. A tüntetők csakhamar szovjet- és szocializmusellenes röplapokat, j feliratokat terjesztettek. Gyorsan ; elárulva igazi céljukat — és igazi i arcukat. Kik voltak? Íme az egyik vezéralak portréja: Pawel Jazienica neves író. 1945 után évekig Lupucki bandájához tartozott, s alvezér- ként harcolt a népi demokratikus rendszer ellen. Mintegy tizenötezer ember vére tapad e bandák kezeihez. Kommunisták, haladó demokraták, munkások, parasztok, a népi rendőrség és az új ál- i lami szervek embereit ölték meg ezrevel. 1948-ban letartóztatták és halálra ítélték. Majd a népi len- J gyei állam humanizmusa folytán kegyelmet kapott. Alkothatott, dolgozhatott, magas anyagi és erkölcsi megbecsülés közepette. Mígnem most újból kimutatta igazi énjét, reakciós leikületét. Jazienica és társai maguk leplezték le magukat. Az események tanulsága közkeletű. A szocialista társadalmi rendszer megteremtésével a nacionalizmus megnyilvánulásai nem szűnnek meg önma- guktól, sőt a régi nemzeti viszályok maradványai, a régi nemzeti előítéletek azt a területet jelentik, ahol a legtartósabban szegülnek szembe a társadalmi haladással. A társadalom átlakítása közben elkerülhetetlen nehézségeket kihasználva igyekeznek hitétől megfosztani a szocialista rendszert. S hogy az események menetét az általuk kívánt irányba tereljék, komprommitálják a Szovjetunióval való együttműködést és bújtogatnak abból a célból, hogy megváltoztassák a proletárdiktatúra rendszerét. Ilyen jellege volt a lengyelországi márciusi eseményeknek. Mint Wla- dislaw Gomulka elemezte beszédében: „Lengyelországban a szocializmusnak és a Szovjetunióval való szövetségnek elsősorban a párt a biztosítéka. Mindazok, akik harcba szállnak pártokkal és a szocialista rendszerrel szemben, objektíve, akár számot vetnek ezzel, akár nem, aláássák Lengyelország nemzeti létének alapjait. Aki ma a pártunk elleni harcra szólít fel, nemcsak a népi Lengyelországnak, hanem általában Lengyelországnak is ellensége”. Így lehet megérteni egy Odera menti kisváros iskolájának ablakából a folyóra tekintve, mi történt Varsóban, a közgazdasági egyetem előtt azokon a bizonyos márciusi napokon. Varga JtWwWí Következik: III. Dwa braearifcf / t
