Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

I 1968. május 1. 5 Szerda YaSöníö Ha birkózó lenne, a nehézsúly- csoportba tartozna Lakatos Gábor. Magas, izmos ember. A keze ak­kora, hogy 3—1 söröskorsó bizto­san beleférne és talán lenne ere­je, hogy felkapjon és elhajítson egy malomkövet A lába pedig? Ahogy mondja, így szokott cipőt vásárolná: — Negyvenötöset kérek, mert nem szeretem, ha bő. Svájci sapka van a fején, mely­nek szegélyét a védőszemüveg szalagja kissé összegyűri és hom­loka fölé nyomja. Fekete porral bevont arcából élesen kiviláglik szeme fehérje. Az a típus, aki alig észrevehetően mosolyog, de jóízű kiszólásaival, nyütszívűsé- gével derűt fakaszt maga körül. Talán nem is lehet kihozni a sod­rából. Mondják, hogy régebben egyszer verekedők közé kevere­dett ő azonban csak „gyengéden” eltávolította magától azokat a hősködőket, akik kartávolságba kerültek vele. Fél ereje is ele­gendő lett volna ahhoz, hogy ked­vüket szegje, de sajnálta őket Ártani soha senkinek nem szo­kott. Meg félt is, hiszen látszatra ki tudhatja, hogy kinek milyen a „teherbíró” képessége? o Vácott tanulta a vasöntő szak­mát mint legtöbben azok, akik az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödéjében dolgoznak. Híresek a váci öntők, azért is érdemes erről beszélni. Egyszerre kerültek ide, helyeseb­ben még az Aulich utcai kis ön­tödébe, nemsokára a mostani helyre. Éppen tizenöt évvel ez­előtt Nagyon sokat tudna erről a szakmáról beszélni, ismeri titkait. Az idők folyamán olyan dolgokra is rájött, amelyeket nem lehet egészen pontosan megtanulni. Art például érezni kell, hogy milyen legyen egy-egy homokforma ke­ménysége. Máskülönben levegő kerül a vasba, ami pedig már se- lejt. Az sem mindegy, hogy ön­tésnél mekkora a folyékony, izzó vas hőfoka. No, meg az öntéshez nyugalom is kell. Ha kicsordul a vas a tégelyből, megéghet az em­ber. Egyszer vele is ez történt A cipőjébe folyt egy kevés. Súlyosan megsérült. Másfél hónapig szen­vedett Azóta jobban vigyáznak mindnyájan, nadráguk szára pe­dig olyan hosszú, hogy eltakarja a cipő fdlső részét És be sincs fűzve a cipőjük, hogy szükség esetén hirtelen le tudják rántani. 0 Melegben, gázban dolgoznak az öntők elkerülhetetlenül. Munka után lefürdenek, frissnek érzik magukat de száraz a torkuk. Egy­két korsó sör jól esik. Néha több lesz belőle, meg „kísérőt” is töl­tenek hozzá. Aztán pedig jön a „házi fegyelmi”. Lakatos Gá­bor egészen halkan mondja: — Elfűrészelné a fát alattam... Az asszony szigorú, erről tehát egy szót se! — Na és a sört a vállalat fi­zeti? — Az, csak meg keß. dolgozni érte Munkakezdés előtt természete­sen senki egy kortyot sem ihat Nagy ritkán mégis előfordul De lássuk a „bűnlajstromot”! Molnár Zoltán, az öntöde veze­tője elővesz egy dossziét, mire Lakatos Gábor megjegyzi: — Ügy látszik, itt nem évül el semmi. Pedig ez nem háborús bűncselekmény, igaz? — fordul felém, s én bólintok. Kiderül, hogy vele 15 év alatt minödssze kétszer fordult ilyen elő. Akkor is bement és meg­mondta Molnár Zoltánnak, hogy az éjjel kimaradt, nem tud dol­gozná. Nem kapott ezért dicsére­tet, de fegyelmit sem. Ennyit ta­lán egy kiváló dolgozónak meg j lehet bocsátani. Márcsak azért is, mert őszinte volt. Persze abban a I két évben a jutalom elmaradt. De csak abban. Más években egyszer | sem. 0 Tavaly az öntők között az első lett Egymaga 120 tonna öntvényt állított elő. Nem tévedés, 12 va- I gont. A selej tszint je a megtűrt 6 ' százalék helyett mindössze 2,3 százalék volt A dosszié ezt is el­árulja. — Biztosan igen nagy erő kel­lett hozzá — mondom neki, egy csöppet sem kételkedve ebben. Ö azonban felemeli a kezét, forgat­ja, nézegeti, aztán megszólal: — Inkább finom kéz a formá­záshoz. Ki így, ki úgy látja. Lehet, hogy neki van igaza. És talán az a mindennapos kis izgalom sem hi­ányozhat az öntőből: vajon mi­lyen munka kerül ki a keze alól? Emberi hangra, olyan légkörre is szükség van, ami itt az öntödé­ben évek során kialakult. Nem nélkülözhető az a szeretet sem, amely az embert a családjához fűzd. Mindezek összetevőjéből ered Lakatos Gábornak az a tö­rekvése, hogy megállja a helyét a munkában. És nem is akárhogy, hanem a hírneves váci öntőkhöz méltóan. 0 Az élüzemavató ■ ünnepségre Molnár Zoltán őt külön is meg­hívta: 1 — Gábor, feltétlenül ott le­gyen! Persze a kedves feleségével együtt — mondta neki és hogy biztosabb legyen a dolgában, még hozzáfűzte: — Sörről gondosko­dunk. Art nem árulta el, hogy kitün­tetést és pénzjutalmat is kap. Pásztor Béla Táhiak Egyik ismerősöm, aki az Északi-tenger partján töltötte szabadságát, nevetve mesélte, milyen élmény érte őt útja során. — Ahogy az országúton men­tünk a víz felé, egy táblát* lát­tunk a következő felirattal. „TENGER EZER MÉTER'’ — Kicsit arrébb, újabb tábla. „TENGER KÉTSZÁZ MÉTER” — Már láttuk a nagy vizet, amiltor még egy figyelmeztetés várt ránk. TENGER ÖTVEN MÉTER” — Végre, ott álltunk a parton. Gyönyörű látvány tárult a sze­münk elé, csak az óriási tábla zavarta némileg a kilátást. Ezt olvastuk rajta. „TENGER” Nevettünk a túlzott precizi­táson., node ekkor azzal állt elő valaki a társaságban, hogy neki is van „tábla-élménye”, még­hozzá hazai földről. A Börzsöny alján — kezdte történetét — nagyméretű táb­lát vettünk észre az út mentén. INFORMÁCIÓ EZER MÉTER” — Ez aztán a rendes dolog — bólogattam —, gondolunk hát mi is a turistákra, de ekkor már ott volt a következő tábla. „INFORMÁCIÓ KÉTSZÁZ. MÉTER” — Ahogy az újabb, gondolom utolsó táblát olvastam — ötven méter —, kíváncsian vártam a megígért INFORMÁCIÖ-t. Biz­tos, lesz ott egy csinos kislány, s majd csak kérdezek tőle va­lamit. Végre fékezett a kocsink, mert... „...INFORMÁCIÓ ITT” — kö­zölték a tábla óriás betűi. Kiszálltunk az autóból. Nem találtunk ott semmiféle „Infor- máció”-t. Csak egy pipázó bácsi támaszkodott a táblának, aki viszont készségesen informált, hogy a bódét nemrégiben, te­herautóra rakták és elvitték... B. B. I. — A főnököm disszidálni kí­ván — mondta Hilde — és nagyon csodálkozott azon, hogy ez a ki­fejezés egyáltalán eszébe jut. A határőr-tiszt meglepődve né­zett a professzorra. Görnyedt, fá­radt, szürke ember állott előtte. — Bocsánat, professzor űr... fél­reértettem volna? ön politikai menedékjogot szeretne hazánk kormányától kérni? — Vegyész vagyok, nem pedig diplomata. Maradhatok-e, vagy sem? Üjra kérdem, rendelkezik-e parancsnok úr a szükséges meg­hatalmazásokkal? Ha igen: dönt­sön! A gépem két perc múlva in­dul. Ha ön nem határozhat, te­remtsen kapcsolatot a parancs­noksága vaL A tiszt állott és lehunyta a szemét. Mindeddig hiba nélkül látta el a szolgálatát, de soha ilyenfajta eseménnyel nem talál­kozott. A legénység számára tar­tott foglalkozásokon ezerszer el­mondta, hogy ez a kis Magyaror­szág sok gazdag és hatalmas ál­lamnál különb, hogy itt... Sapkájához emelte a kezét, tisz­telgett. — Professzor úr... A politikád menedékjog' biztosítása a magyar kormány hatáskörébe tartozik. Mindaddig, amíg a szükséges en­gedélyek megérkeznek, kérem... tartsanak velem, önök a határ­őrség vendégei. A professzor újra kezet nyúj­tott* — Köszönöm — mondta —, de lekötelezne, ha értesítené Bálint professzort, egyetemük rektorát. Tegye meg a szívességet, hívja fel telefonon. Csak annyit közöl­jön vele: Wocheok a repülőtéren várja, A határőr-tiszt egymás után há­rom telefonhívást intézett el. Bu­dapest különböző pontjairól gép­kocsik indultak Ferihegy felé. Elsőnek a Minisztertanács két j tisztviselője érkezett meg, né-1 hány kérdőívet tettek a professzor I és Hilde elé. Röviddel utánuk a | vegyipari minisztert kalauzolták a határőrök pihenőszobájába. Ezt követően Bálint rektor érkezett. Minden vendég kávét rendelt és konyakot... A világ nagy hírügynökségeinek telex-szobájában működni kezd­tek a távírók. „A Reuter jelenti Budapestről: Wocheck professzor az I. G. Far- benindustrie athéni üzemének vezérigazatója, a világhírű bioké­mikus, aki a menetrend szerinti Athén—München repülőjáraton, szülővárosa felé tartott, Budapes­ten váratlanul megszakította útját és a Magyar Népköztársaság kor­mányától asszisztensnőjével együtt politikai menedékjogot kért”. Részletek Bodrogi Sándor: Randevú a Kopasz Oroszlánban című kémre- g gényéből, melyet május 7-töl kezdve, | lapunkban folytatásokban közlünk. BOGNÁROK ÉS KOVÁCSOK Export bemutatkozásra készül a Füzesgyarmati Járműkészítő Ktsz. Eszterházi típusú hintókat készítenek a külkereskedelmi vállalat megbízásából. Az új gyártmányokat az idei Buda­pesti Nemzetközi Vásáron mu­tatják majd be, de a kereske­dők arról is beszédnek, hogy egy-két hintót Hollandiába szállítanak, hadd lássa köze­lebbről a nagyközönség. A járműkészítő ktsz az or­szágban egyedülálló kezdemé­nyezést követ az Eszterházi tí­pusú hintók gyártásával. Ezt a tevékenységet ugyanis olyan színvonalon, mint ők — vagy náluk fejlettebb módszerrel — sem ktsz, sem gyár nem foly­tatja. ök látják el a hazai pia­cot. Az egyedi tervek alapján nagy gondossággal összeállított járművek a ktsz valamennyi dolgozójának kiváló munkáját tanúsítják. A bognárok és a ko­vácsok Füzesgyarmatnak újabb hírnevet szereztek. Hogy ez a szakma ebben a községben fel­újulhatott, ebben nagy része volt Szécsi Józsefnek, aki 25 fiatalt tanított meg az utóbbi tíz esztendőben a kovácsmesterség­re, az Eszterbázi-hintók vasalá­sára. D. K. Agy, küllő, talpfa: kész a ke­rék. Klinszki Lajos bognár munkában. Cseng a kalapács a kovácsmühelyben. Háti János és Nagy László fiatal szakmunkások kezében könnyen idomul a kar­vastagságú, vörösen izzó vass. A kép előterében Szécsi József nyugdíjas kovács, a rugó minőségét ellenőrzi. Fotó: Demény jciooucKiocxiooixxxmxxjoooooooooootxxxxioooaooaoooa Május 1 előtti séía a Mezőhegy esi Állami Gazdaságban Május 1 előtti rövid sétára invitáljuk olvasóinkat az ország legrégibb állami gazdaságába, Mezőhegyesre. A 23 ezer holdas gazdaság ilyen idő tájt nem volt még a mostanihoz hasonlóan szép, nagy reményekkel kecsegtető. Az őszi vetések haragoszöldek, szépen fejlettek. A gabonatáblá­kon egyenletes a növényállomány, ami a traktorosok kiváló munká­ját diraéri. Mesiszire látni a cu­korrépák nyílegyenes sorait, ápri­lis 27-én befejezték a kukorica vetését is. A lucernatáblák bősé­ges széna termést ígérnek. A gyümölcsösben, a gépműhely­ben, az építőknél, az ólakban, is­tállókban egyaránt serény mun­kával köszöntik a nemzetközi munkásság nagy ünnepét, május elsejét Még laikusoknak is nagy ! gyönyörűség a vadban gazdag er­dészetben a tavaszi séta. Igen sok fácánt, szépen fejlett őzek egész csoportjait látni. Elégedet­tek voltak zsákmányukkal a kül­földi vadászok, akik kapitális agancsé őzbakot ejtettek Mezőhe­gyesen. A fácánok természetes (szaporodása igen gazdag ennek I ellenére nem bízzák csupán a vé­letlenre a díszes tollú madarak gyarapodását. A legszebb egye- dekből válogatták össze a törzs- állományt. A volierekben tartott I fácántyúkok tojásait gépekben keltetik, s mesterségesen előneve­lik. Az első falka fácáncsirke már kikelt. Ebben az idényben leg­alább 20 ezret keltetnek és nevel­nek fal Mezőhegyesen. ■— Ary — I

Next

/
Thumbnails
Contents