Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-26 / 122. szám
Mai színház, mai színjátszás Színházkultúránk múltját j és jelenét tekintve, tisztes * helyet vívtunk ki magunk- f nak Európában és a világ- X ban. Joggal mondhatunk ♦ véleményt arról, hogy mit X jelent ez a kultúra egy nép * és az egész emberiség éle- 4 tében. A rádió Mai színház ♦ — mai színjátszás című adá- í sa érdeklődést keltő volt. Ki- ♦ váncsian ültünk a készülék $ elé, vajon az abban hallót- + tak a kialakult általános vé- j leménnycA azonosak vagy I kiegészítik, teljesebbé teszik í azt? ^ ♦ A rádió megszólaltatta i Székely Györgyöt, a Szín- * háztudományi Intézet he- $ lyettes vezetőjét, akitől , megtudhattuk, hogy az is- * mert és becsült szakintéz- * mény milyen fontos, jelen- * tős támaszpontja a magyar ♦ színjátszásnak. Például az X intézet és a színházak közti ♦ szerződéses kapcsolat alap- * ján külföldi darabokat, akár t a legfrissebbeket is közvetíti, kívánságra lefordíthatja. Ablakot nyit a világra oly módon is, hogy belső és külső munkatársai útján Ausztráliától Svédországig Amerikától a Szovjetunióig a Föld minden elérhető, hozzáférhető szinháztudo- J mányi lapját, folyóiratát, szakközlönyét áttanulmányozza, a cikkeket, közleményeket kategorizálja, lek. torálja, felhasználásra kész- szé teszi. Áz anyag segítségével rendezők, dramaturgok, színészek áttekinthetik a ma színházkultúrájának különféle irányzatait, azok kritikáit és így tovább. A Korszerű Színházi Sorozat keretében könyvek is kerülnek ki munkatársaik tollából. X riporter kérdésére, hogy korszerű-e a mai magyar színház, az a sztereotip válasz hangzott el, hogy ha tud társadalmáról társadalmának újat, érdekeset mondani és ezt dramaturgiájában, technikájában, stíluskeresésében újjal támasztja alá, a magyar színház, a magyar színjátszás korszerű. Hasonló cárból és értelemben szólaltatta meg a rádió Ruttkal Évát, aki azzal kezdte, hogy örömmel játszana friss, mai magyar darabokban, de ez az öröm elég ritka. Pedig igazi magyar színjátszás magyar szerzők művei nélkül elképzelhetetlen — mondotta. A továbbiakban arról beszélt, hogy jó és szép a modem darab, ám helytelen, ha modernséget magyaráznak kezdő, rutintalan szerzők tisztes szándékú, de zavaros, sikerületlen munkájába. Ezután lírai önvallomás következett arról, hogy milyen nagyszerű a színészi hivatás, melyhez azonban nem elég a tehetség; művészi megszállottság fűtheti csak igazán. Kissé csalódottan zártuk el a készüléket. Nem mintha Ruttkai vagy Székely György okozta volna ezt, sőt érdekes, értékes közlendő volt az övék. Több oldalú, mélyebb megvilágítást, elemzést vártunk, a műsorfüzet ugyanis „vitaműsort” ígért. Sajnos, csak efelett vitatkozhatunk, a mai szín? Oláh Éva: ÉS KÖNYÖRTE Kell, hogy fájjon ez az örökkévalóság, ez a zuhanó mélység, ahonnan soha többé nem hívhatlak vissza. öt éve gyászollak megadottam mint az októbert erdő, és elhagyatottan, mert nem tudlak megosztani mással. Szavaid közelségét lassan elereszti a lélek. mozdulatod elveszti a tér, arcod konok vonalát a gond, ha idézi, de. hogy nem vagy, máig sem tudom fölfogni egészen. Kelt, hogy égjen éz a bűntelenség, ez a hiábavaló élet, hogy minden újszülött tettem alól felszabadítasz, mert csillagok hálójában a béke ilyen állandó, mint bennem a dolgok mértéke te voltál. Nincs Félelem így Keli ez az egyszerű csend, a kő éneke kell. a magány. Kérész életem, látod — néked adtam, és vállalom, hogy visszavonhatatlan. KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Alexin Andor Orosházi este A Kékszakállú herceg vára A több évszázados Kékszakállú-mesét Balázs Béla 1910-ben misztériumjátékká alakította, ezt néhány hónap alatt Bartók megzenésítette, s az 1911 szeptemberében elkészült művel sikertelenül vett részt a Lipótvárosi Kaszinó Erkel- pályázatán. Csak jóval kémint az emberi élet kereszt-J metszete. Ez az élet maga-1 ban foglalja a verejtékesi küzdést, hogy az élet fegy-1 véréit megszerezzük. Vitathatatlan, hogy Bar-] tők saját személyében isi végigélte színpadi hőseinek! drámáját, amikor a Kék-J sőbb, kereken félévszázada, szakállú éjszakájától a Ki-1 1918. május 24-én került rályfí álmán keresztül cl -1 sor a bemutató előadásra, jutott a Mandarin fény ege- ] ötven év meglehetősen téséig, beteljesült akaratáig, j hosszú idő gyorsan változó sőt, szinte ugyanebben azJ korunkban, de a Kékszakái- időbért már a „népek nagy i lú herceg vára változatta- örömünnep-hangulatáig” ís.J nul él és hat idehaza és ami az 1923-ban komponált] kújföidön egyaránl Ebbol a Táncszvittel kezdődően égé-« történelmi távlatból már nem a mű értékét kell felmérnünk — hiszen az vitathatatlanul egyik korai, méltó reprezentánsa Bartók művészetének —, hanem inkább arra a kérdésre keressük a választ, vajon mi az, ami a „színpadra vitt oratóriumban” még ma is leginkább megragadja érdeklődésünket Szimbolikus, mélyértelmű szöveg és zene — ezt érezzük a Kékszakállú herceg vára minden üteméből. Szenvedélyes drámát látunk és hallunk, harcot két ember: a férfi és a nő reménytelen eggyéválásáért, a teljes megismerésért. „Modern lelket akartam festeni” — írta Balázs Béla, s valóban a szerelem betel je- sülhetetlenségével saját korát, a polgárművész izoláltságát is érzékeltette. Ebben az értelemben a Kékszakállú herceg a megváltást kereső modem ember, a szerelmi probléma pedig a század eleji társadalmi válságokat is tükrözhette áttételesen. A megfoghatatlan szerelmet kereső férfi és a megfoghatatlan álmokat kergető művész útja így összekapcsolódik, s így a misztérium a két fiatal magyar művész, Balázs Béla és Bartók Béla sajátos önvallomásának is tekinthető. Bartók zenei koncepciója azonban túlmutat a szövegen. A libretto csak Judit szerelmét vázolja, a zene szén a C one értőig végigkíséri Bartók legjelentősebb alkotásait. Kis udvar SWHMSMSmWWWWMWWWWWWWVWMWWWW WWW WMUWMWWWVWWVWWM« emeli ezt az általánosság ház és színjátszás tematiká- » síkjára. A „kíváncsi asz- ja helyett í szony” sürgető kérésére felH. R. t, táruló „hét ajtó” nem más, Sass Ervin: Variációk egy zongorára A. városból jött ember <* termelőszövetkezeti klub életét akarta megismerni. Először az elnököt kereste, beszélgettek vagy negyedórát, végül pedig a KISZ-Htkámál kötött ki. A KISZ-titkár alacsony, szemüveges fiatalember volt, apró szemeit hunyorgat- ta, ha ránézett, és láthatóan kisebbségi érzése volt, akármiről beszéltek. Igaz, hogy a gondolatait értelmesen rakosgatta össze, mégis az egészből valami bizonytalanság áradt. Nagy nehezen kiszedte’ belőle, amire szüksége volt, aztán leült egy sakkpartira a bőbeszédű, nagyhangú fogatossal, akit még kora délután ismert meg a szövetkezeti iroda udvarán. A klubban négy lány pingpongozott, egy pedig a mikrolemezeket cserélgette a lemezjátszón. Hat óra volt már, amikor kinyílt az ajtó, és belépett a terembe Vera, a KISZ-titkár felesége. A városból jött ember észrevette, hogy mindenki odanézett egy pillanatra, aztán mintha mi sem történt volna, szólt tovább a zene, pattogott a pingpong-labda, és a bőbeszédű fogatos bemondta a sakkot. A tárosból jött ember a csikóval védte ki a fogatos nem éppen körültekintő támadását, és ezzel a lépéssel ő hozta matthelyzetbe a másik királyt. A fogatos a hajába túrt és rettenetesen törte a fejét, hogy mit lépjen? Sokáig töprengett, először a futó felé mozdult a keze, de gyorsan visszarántotta, majd ott bizonytalankodott a bal oldali bástya felett, és már éppen lépni akart, amikor a KISZ-titkár felesége, Vera felnevetett. Ott állt kabátban a sakkozók asztalánál és nevetett. — Tóié is kikapsz, Marci? A városból jött ember Mónek tartotta, hogy bemn- tatkozzon. Alig, hogy felállt, az asszony már nyújtotta is a kezét. — Vera vagyok... Zámbokiné. A városból jött ember is elmotyogta a nevét, és bosz- szarikodott magában, mert nem találta a következő szót, hogy mit mondjon az asszonynak, aki még mindig jókedvűen mókázott a bőbeszédű fogatossal, bár akkor egyáltalán nem volt bőbeszédű, csak mergesen legyintett, és a fogai között morgott valamit. — ö — kényeskedett az asszony —, a lősofőr kartárs dühös! Ügy kell neki, miért nem választ magához illő játszótársat. A tárosból jött ember úgy érezte, hogy a szavak mögött más is rejtőzik, de nem érdekelte, hogy mi. A fogatos még mindig nem lépett, mire a városból jött ember puszta kíváncsiságból jobban megnézte magának az asszonyt, aki ledobta a kabátját egy székre, és odült kibicnek kettőjük közé. Nem volt szép nő, szabálytalan volt rajta minden, de a sok szabálytalanság határozottan különösen hatott. A haja kemény kontyba csavarva a feje- tetején, a szemöldöke vékonyan ívelt, az alsó ajka sokkal duzzadtabb, mint a felső. Világoskék kötött blúza pattanásig feszült rajta, karcsú felsőtestéhez viszonyítva, aránytalanul erős volt ezen a részen. A keze vékony és keskeny, ujjat végén cinóberpirosra lakkozott köröm. A fogatos végre lépésre szánta el magát. Leütötte ellenfele egyik parasztját és ezzel kivédte a mattveszélyt. — Te nagyon tudsz, Marci... — mondta az asszony, és vizsgálódva nézte a sakktáblát. A KISZ-titkár kiment, majd gyorsan visszajött, odament a városból jött emberhez, látszott, hogy mondani akar valamit. — Mit akarsz? — szólt rá az asszony színtelenül. A városból jött ember felkapta a fejét, és hogy segítsen a másik zavarán, megkérdezte: — Ha dolga van, Zámboki elvtárs, csak menjen.
