Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-10 / 84. szám

1968. április 10. 4 Szerfl» Fogadáson as Orssághásban Már az 57. évemet taposom. A Békéscsabai városi Villamosmü­vekhez 1927-ben kerültem. Év­tizedeken át fogyasztásmérő el­lenőr voltam, most érintésvéde­lemmel kapcsolatos mérésekkel foglalkozom. Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy az ember szeresse azt, amit csinál. Az ilyen munka tartalmat, célt ad az életnek. Már a felszabadulás előtt is megbecsültek, nem pa- naszkodhatom. A vállalat ve­zetésébe persze nem szólhatott bele munkás. Arra sem gondol­tam, hogy egyszer majd észre- vesznek és talán még valami el­ismerésben is részesülök. Azóta sok víz lefolyt a Körö­sön. A felszabadulás után a szakszervezet tagja lettem. Meg­ismerkedtem a társadalmi élet új formájával. Különböző funk­ciókba választottak, jelenleg a vállalati szakszervezeti tanács tagja vagyok. És vagy 8 éve mint népi ülnök is tevékenyke­dem. A DÁV békéscsabai Üzlet­igazgatósága nemegyszer megju­talmazott a munkámért. Kitün­tettek a Villamosenergiaipar Kiváló Dolgozója és a Nehéz­ipar Kiváló Dolgozója jelvény­nyel is. Most, március végén pedig meghívót hozott a postás. A címzett: Bánki Pál. Olvastam: „A Népköztársaság Elnöki Ta­nács önt kitüntetésben részesí­ti. A kitüntetések ünnepélyes átadására ezúton meghívjuk.” Hát lehetséges ez? Tényleg én vagyok? Még egyszer megnéz­tem a címzettet, nem lehet té­vedés. A torkomban dobogott a szívem ... Először bementem az üzletigazgatósághoz és mutatom a meghívót. Mosolyogtak. Biz­tosan tudtak róla. Csak készül­jek — mondták. Tanácsokat ad­tak: sötét ruha, fehér ing __Ar­r ól is tájékoztattak, hogy a vas­úti jegyet megkapom, és hogy melyik vonattal induljak Buda­pestre. Otthon igen nagy volt az iz­galom. Vajon hogy lesz, mint lesz? A meghívás április 3-án déli 12 órára szólt. Én persze előbb ott voltam az Országháznál. Már kezdtek többen gyülekezni, gon­doltam, akkor jó helyen járok. A kapun"'! fel kellett mutatni a meghh- t. Először egy ruha­tárba vezettek bennünket, ahol rendbe hoztuk magunkat, aztán felmentünk a kupolacsarnokba. Szinte nem tudtam, hogy merre nézzek. Lenyűgöző az a művészi építkezés és valami különös megilletődöttséget váltott ki be­lőlem az Országház történelmi levegője. Hogy is kerültem oda én, az egyszerű munkás? A kupolacsarnokban már min­den elő volt készítve. A széken érkezési sorrendben foglaltunk helyet. Először üdvözöltek ben­nünket, aztán megjelent Lo­soncéi Pál Fock Jenő, Biszku Béla, Csetereki Lajos és más ve­zetők kíséretében. Személyesen ugyan még nem láttam őket, de az újságokból rájuk ismertem. Losoncéi elvtárs nyitotta meg az ünnepséget. Üdvözölt ben­nünket, majd megkezdődött a kitüntetések átadása: arany, ezüst, bronz fokozat sorrendben. Nem tudtam, hogy mit kapok és nagyon meglepődtem, amikor hallottam a nevem és utána ezt: a Munka Érdemrend ezüst fo­kozata. Felálltam, előremen­tem, átvettem a kitüntetést. Lo- sonczi el társ kezet nyújtott, gratulált. A megh tottságtól még azt sem tudtam kimondani, hogy köszönöm. Az ünnepség után meghívtak bennünket a nagy fogadóterem­be. Hosszú asztalon finom szendvicsek, sütemények, aranysárga borok .. . Az ilyen magamfajta viharsarki dolgozó­nak fogalma sem volt, hogy mi az a fogadás. Mondták: paran­csoljanakúgy mint otthon. Kedvesek voltak. így aztán megjött a bátorságom. Koccin­tottunk a talpas kristálypoha­rakba öntött finom borral. Köz­ben az én kis brigádomra gon­doltam. Mert bevallom, ők is szeretik a bort. De azért csak mértékkel. Egyébként az Egyetértés üzemviteli szocialista brigádról van szó, aminek én vagyok a vezetője. Amikor hazajöttem, először a brigádtársaimnak szá­moltam be az élményeimről. Szívből örültek, hogy közülük valaki kormánykitüntetést ka­pott. Mert az az igazság, hogy ez a közös munkánknak is az elismerése. És bízom abban, hogy más is sorra kerül még. örültek a vezetők is. Megven­dégeltek és pénzjutalmat kap­tam. Most dolgozom tovább. Talán még nagyobb kedvvel, mint ed­dig. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy ez a kitünte­tés egy élet munkájának a bete­tőzése. Szép emlék marad. Ün­nepélyes alkalmakkor majd vi­selni fogom. Legközelebb május 1-én. Három és fél év múlva megyek nyugdíjba, de akkor is feltűzöm a másik kettő mellé. Természetesen az első helyre. Feljegyezte: Pásztor Béla Békés megyei pajtások a csillebérci úttörőparlamenten A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége április 1—3 között Csillebércen rendezte meg a II. országos úttörőparlamentet. Ezen a tanácskozáson az ország minden részéből összesereglett út- törőpajtások képviselték városu­kat, járásukat. Békés megyéből 11 úttörőkül­dött vett részt a parlament mun­kájában. A pajtások három mun­kabizottságban vitatták meg az úttörőtanácsok munkáját, a pró- bázás, szakpróbázás módszereit, az őrsök vezetésével és irányítá­sával kapcsolatos problémákat. Felszólalt többek között Békés­csaba város küldötte, Lantos Er­zsébet is, aki az egyik munkabi­zottság alelnöke volt. Méltatta a 3984 számú Hunyadi János Út­törőcsapat kapcsolatát a békés­csabai téglagyár KlSZ-szerveze- tével. A II. országos úttörőparlament elérte célját, hasznos munkát végzett. Nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy a pajtások újabb szer­vezési, vezetési ismeretekre te­gyenek szert, és az önkormány­zati rendszer tovább erősödjék. Szluka Mátyás ifiklub-vezető Könyvek és olvasók A tavasz már új helyen találta a dévaványai községi könyvtá­rat. Az újjáalakított, tágas, nagyon szép helyiségekben igazán kellemes időtöltés az olvasás. Ez a véleménye a képen láthat Somogyi Icának és Takács Sanyinak is. (Fotó: Esztergál; ) . COOOOOOOOQOQ00000000000000000000000000000* . Nylon anyagok fehérítése A fehér nylon ingek, blúzok, kombinék, a fehér bánion, őr­lőn pulóverek a leggondosabb mosás mellett is idővel elvesztik fehérségüket. A megszürkült, Száz színben és 300 fazonban készülnek az export női cipők Endrődön 70 millió forintos beruházással bővül as ország legnagyobb cipéssssö vetít esete .,Endrődi cipő”! A magyar és a külföldi nők számára sokat je­lent ez a szerény két szó. Az endrődi cipőt szeretjük, mert a legújabb divat szerint készült, mert szép, formás, finom bőrű, ráadásul tartós. Száz színben és több mint 300 fazonban gyártják a női cipőket ebben a szövetke­zetben. Előnyük, hogy szinte meg­előzik a divatot a legelőkelőbb nyugati városokban is. Hazánk legnagyobb cipészszö­vetkezete működik Endrődön, amely az iparban egyik legsze­gényebb tájon — leányvállalatai­val együtt — csaknem ezer dol­gozónak ad kereseti lehetőséget. A cipők iránt olyannyira megnőtt a kereslet, hogy jelentős bőví­tésre szorul a szövetkezet. A köz­ségi tanács öt hold földet bizto- | sított számukra. A tervek már j készülnek, s három év alatt 70 j millió forintos beruházást való- ! sítanak meg. Többek között új I tágas üzem, központi irodaház, * üzemi konyha, étterem, öltöző és S zuhanyozó épül. I Az endrődiek 1968-ban félmil­megbarnult holmival a követke­zőképpen járhatunk el. A ruhadarabot rendesen ki­mossuk a jól bevált Super Mos 6, Uminó, Azur, Komfort, vagy a szintetikus holmik mosására al­kalmas mosószeres vízben, majd három liter kézmeleg vízhez kb. egy deci Hypót töltünk, s abban áztatjuk 15—20 percig a fehérí­tendő holmit, többször átnyom­kodva, megkevergetve. Utána 2— 3 — langyos vízben történő — öblítés következik. A Hypós ke­zelést egymást követően 3—4 mosás alkalmával is megismétel­hetjük, s bizonyos, hogy utána lió pár cipőt exportálnak, hazai luxusboltokba pedig 110 ezer pá­rát. Már készülnek az idei Buda­pesti Nemzetközi Vásárra, ahol bemutatják a legszebb modellé- j hosszú hónapokig ismét fehérek két. A látogatóknak ajándékok- ! ősznek a szokásos egyszerű mo- kal is kedveskednek, többek. kö- | ságsal nylon fehérneműkés zott mímcipoket gyártanak ° 1 legszebb fazonokból. I blúzok. Ary — i P. I. Idegenvezető: Kedves Kirándulók! Jól figyel­jék meg ezeket az épü­leteket. Szám szerint öt­ven épült belőlük nem­régiben, szabályos utcá­kat, valóságos új lakóne­gyedet alkotva itt, a vá­ros szélén. Erre való te­kintettel mindegyikhez veteményes kert, ba­romfiudvar, különböző ól és szerszámoskamra is tartozik. A látvány szépségét csupán az a tudat csökkenti, hogy ezek itt mind árvizes házak. Egy hang: Csakugyan? Akkor miért építették ilyen mély fekvésű te­rületre őket? * Javában tart a tér­Nem nagyotmondás melési tanácskozás. Egy- gulatot akartam csinál- szer csak felhangzik ni magamnak, füttyszóval a „Boldog- A tanácskozás végén P. HOWARD: //‘ef/if <faJ/ 7^ TÓIT §mr­a komolyság erőszakolt kereteibe szertartás egy­hangúlag az üzem Bol­dogságfelelősévé válasz­ságtól ordítani tudnék” című sláger néhány ak­kordja. A hirtelen be- szerint az illetőt állt, csupán a székek reccsenésétől zavart csendet a tanácskozás tották' korelnöke töri meg: Ki * fütyörészett? Együtt ül az idősebb Egy elbátortalanodott generáció tagjaiból, fő­hang egy nehezen fel- jeg asszonyokból össze- tápászkodó férfi felől: állított fegyelmi bizott- Én voltam! ság. Napirenden egy — Miért fütyörészett rnár-már erkölcsi bot­egy ilyen komoly napi- ránnyá fajuló pletyka rendet tárgyaló értekez- továbbterjedésének meg­léten? akadályozása szerepel. — Csak egy kis han- Egy vélemény: Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Mind­ezekhez a pletykákhoz az a kacér Domonicsek Julis szolgáltatott cáfol­hatatlan alapot. Többen: Csak nyom­dafestéket nem tűrő szavakkal fejezhető ki a viselkedése. Egy éltesebb férfi: Nincs annak semmi ki­vetni való a viselkedé­sében. Ügy viselkedik, mint több más magános nő. A természetével van baj. Szeret minél gyak­rabban ágyba feküdni, de lehetőleg nem egye­dül. mert úgy nagyon fél. K. I. 50. Ilyen büntetés nem létezett. Ezt senki sem bírhatta ki. Ere­detileg a pelote: naponta egyszer víz és kenyér, délben egy órát futni húsz kiló kővel a háti­zsákban. Gardone azonban, aki Galambot, mint gyanús embert el akarta pusztítani, negyven ki­ló követ, öt napot és két óra futást rótt ki. Latouret várta, hogy a közlegény vidám arca megrándul. Tévedett. A csodába! Hiszen felragyog a szeme, és vigyorog. — Mit röhög! Ember! Ettől el­patkol! — Alázatosan jelentem, köszö­nöm a büntetést. Belökték a börtöncellába, egy piszkos, nedves verembe. Pad nincs itt. Most csakugyan el fog patkolni, és megszabadul ettől a homályos mesétől. Végre is mi köze egy halott embernek ilyen szövevényes svindler históriák­hoz? O azért jött ide, hogy a tízezer dolláros kötvényt hozzá- .artozói örököljék. Ez meg fog történni azon nyomban, ahogy agyvérzést vagy tüdőembóliát kap a napon és kész. Hála a ka­pitánynak, megoldotta a problé­mát. Azért a porkoláb által ho­zott kininadagot ismét eldobta. Pedig most már nem szükséges maláriát kapni. A pelote is elég lesz. De ami biztos az biz­tos! Kinin nem kell! Délben ötven fok volt, amikor Battista tizedes elharsogta: — Gyakorlatra!... fel! Futott a napon. Egész könnyen ment. A legénység elszörnyedve látta az ablakból, hogy teljes háromnegyed órát fut, és csak akkor esik össze. De már tíz perc múlva fut tovább. Teljes félórát. Azután háromszor tizen­öt percet. Latouret valahol a raktárban ült ezalatt, és komo­ran pipázott. Latouret látta másnap, amikor elővezették. Most végre letört a fiú! Az arca beesett, a szeme fáradt, és rekedten jelentkezik... — Hé, maga hencegő alak! — " szólt oda neki. — Egy napra kérheti a büntetés felfüggeszté­sét, ha vallásos ember: holnap áldozócsütörtök van. — Köszönöm, mon chef! Nem kérem a büntetés megszakítását, a cellámban fogok imádkozni. — Hát akkor... Maga!... Ilyen alak gebedjen meg! — mormolta dühösen, és lesietett a raktárba pipázni. — Hát ez nem törik meg soha... ez a... ez a... Két nap múlva már öt per­cenként elájult, és érezte, hogy a szíve, az érrendszere, a tüdeje teljesen kimerült. Holnapra vé­ge a heccnek... Anette húga és az édesanyja ezután nyugodtan élhetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents