Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-10 / 84. szám

!96f. április» 10. 5 Szerda Null vagy nulla? A vasárnapi Honvéd—Fradi meccs közvetí tése előtt Vitray Tamás egy érdekes bejelentés­sel lepte meg a nézőket. Lő- rincze Lajos véleményét kikér­ve, úgy határozott, hogy ezután nem mondja egy gólszegény meccs eredményét kommentál­va, hogy null :null, vagy egy:null, hanem nulla :nulla és egymulla. Mert így magyaro­sabb. A riporter példákkal is igye­kezett alátámasztani elhatározá­sát. A nullpont, a nullszéria stb. tulajdonképpen nulla pont és nulla széria. Egyedül a nul­lásliszt tartotta meg csak ere­deti alakját, illetve a helyes magyarságot jelentő a-betűt Aztán a riporter megismételte a délutáni eredményeket. Kicsit szokatlan volt a fülnek null he­lyett nullát hallani, de ha Lő- rincze Lajos is így vélekedik a dologról, akkor arra mérget le­het venni. Még a tv-nézés alatt bekapcsoltam a rádiót. Szepesi úgy látszik, nem tudott még az a-betű betoldásáról (az is lehet, hogy a rádió marad a konzerva­tív null mellett), mert követke­zetesen a régi szisztéma szerint mondta be az eredményeket. Ezt igazolják egyébként a tv esti sporthírei és a rádió 10 órai sporthíradója is, mert szó sem volt ott nulláról csak mali­ról. Persze a közönség hamar megszokhatja és elfogadhatja azt az egy szem a-betűt, de leg­jobb lenne mégis olyan meccse­ket látni és végigszurkolni, ahol sok gól van és nem kell sem null:null-t (illetve nulla :nulla), sem pedig egy:null-t (illetve egy:nullát) mondani. Mert azon­nal megoldódik a kérdés, ha a csatárok gyakrabban találnak a hálóba. —br— Csak a nót látná még egy­szer... Ez a nö, ez más, ez... szép! Legalább énekelne még egyszer... Ekkor kinyílt a bör- tönajtó, és Galamb örömmel konstatálta, hogy íme meg­őrült, és nyomban vége, mert az ajtón az arab kávéfőzőt látta belépni. Abu el Kebirt, aki meghalt!... Csuromvizesen, lihegve feküdt a verejtékében, és nézte... Szólni alig tudott... A kávéfőző most odamegy a pelote hátizsákhoz... A hold betűz az ablakon... Tisztán látni a trachomas szemét, hosz- szú, ősz szakállát... Nézd csak... A köveket kiteszi egy batyuba. Hé!... Hát ez mi? Most fada­rabokat rak a kövek helyére a pelote-ba. Összeszedte minden erejét, és fel tápás zkodott. — Nem... mész onnan... te tak- nyos! Abu el Kebir ajkához emelte az ujját... Azután a köveket a batyuval a hátára vette, és ki­surrant. Galamb nem bírt mozdulni... de ez... hát ezt mégsem lehet... Na, mindegy. Majd szól az őrve­zetőnek, hogy adják vissza a köveit. Elaludt. Mikor felrázták reggel, zúgó fejjel, támolyogva állt lábra. Na. Ma vége van. A buta álmá­ra még emlékezett, Abu el Ke­bir, a halott kávéfőző a kövek­kel... Az őrvezető fogja a zsákot, és a hátára teszi... Mi ez? Hiszen alig van súlya! Negyven kiló kő. és nem is ér­zi. Pedig a zsák éppúgy dudoro- dik... Hát ezt nem lehet, kérem... Hagyják őt meghalni. Dühösen fordul az őrvezető felé, és,.. Idénynyitás a vitorlázóknál Beszélgetés Szappanos Józseffel, a békéscsabai repülőtér parancsnokával A több hónapos téli kényszer- pihenő után ismét birtokukba vették a repülőteret a békéscsa­bai fiatalok, akik a vitorlázó repülésnek, e bátor sportnak ra­jongói. Mit mond a már megkez­dett repülésekről Szappanos Jó­zsef, a repülőtér parancsnoka? — Fiataljaink, akik e nemes és egyben bátor sportnak hódolói, a téli hónapokban sem tétlenked­tek — kezdte tájékoztatóját Szappanos József, — November 1-től február végéig alap- és kö­zép-, valamint Teljesítmény I. és II. fokon vettek részt továbbkép­zésben, fejlesztették a vitorlázó repüléshez elengedhetetlenül szükséges elméleti ismereteiket. Az említett oktatási formákon részt vett fiatalok — néhány ki­vételtől eltekintve — sikerrel tet­tek vizsgát. A társadalmi munka az önkén­tességen túl egy kicsit kötelező is nálunk. Ez a gépek és az egyéb felszerelések, eszközök rendbeho­zására vonatkozik, ami valameny- nyi repülést kedvelő lánynak és fiúnak egyéni érdeke is. Éves szinten 50—60 óra társadalmi munkát vállalnak. Legtöbbjük mintegy 50 százalékát már tel­jesítette. — A kívülállók közül kevesen tudják — folytatta —, hogy ez a j sport mennyire igényli a stabil I oktató-továbbképző gárdát. Alap­ijában véve rajtuk múlik minden: j fiataljaink biztonsága, a nagyon drága gépek megóvása. Nálunk megvan ez a gárda. Dr. Almási Sándor, Békési István, a 25 éves repüléséért diplomát kapott Tom­ka Lajos, Kruchió Gábor, Edelé- nyi Károly, Balázs Árpád, Sku- mát Lajos és Lázár László sze­mélyében. Valamennyien évek óta elméleti és gyakorlati oktatói, segédoktatói a Békéscsabai Repü- iőklub növendékeinek. Oktatóink­nak, segédoktatóinknak, a klub vezetőinek és a repülést szerető fiataloknak közös érdeme, hogy a szemlebizottság kiválóra érté­kelte gépeink és felszereléseink műszaki felkészültségét. Ez tette lehetővé, hogy március 10-én és 17-én — csak e két vasárnap — mintegy 180 felszállásra kerülhe­tett sor. Végezetül arról tájékoztatott Szappanos József, hogy augusz­tus végéig eléggé zsúfolt prog­ram várja a vitorlázókat. Balkus Imre Tanyai gyerekek a diákotthonban Gyulán, a Kun Béla utcai diák- I otthonban általános iskolás tanyai gyerekek laknak. Ezek a fiatalok olyan helyekről jöttek, ahonnan { Battistának fenyegetően vil­lant a szeme, miközben szíjazta a hátizsákot, és rámordult a fo­ga között: — Hallgass kutya... mert!... Kérem... Az más. Feleselni itt nem na­gyon lehet, és ha az őrvezető is benne van néhai Kebir disznó- ságában, akkor sajnos hallgatni kell, mert különben Battista... A pehelykönnyű, hatalmasan dudorodó zsákkal kilépett az udvarra. Szép dolog, mondha­tom... Egy légióban ilyesmi... j Meggondolhatta volna, mielőtt I idejött elhalálozni. Hiszen ezek I a biztosító malmára hajtják a | vizet... Itt mindenki szájtátva nézi, mert ő úgy fut, mint vala­mi zerge... Nana. Ebből nagy ba­ja lehet Battistának. Elvágódott. Miután visszavitték a börtön­be, tíz perccel később megjelent Battista egy nagy tál étellel és borral. Valamit mondani akart, hogy őt éheztetni kell, kenyéren és vízen! De Battista szeme is- | mét villant: — Ha kinyitja a száját, levá- I gom... maga... maga... disznó! | Amikor kitöltötte a bünteté- | set, Latouret maga elé rendelte. | Uram, Atyám! Ez hízott! — Rompez!... Rompez, gazem­ber, mert... széttiprom! ..Csak tudnám. hogy miért olyan gorombák” — gondolta, miközben a szájharmonikájáért ment a legénységi szobába. Hát aztán, mit csinált ő. hogy így szidják és fenyegetik? Kifújta a szájharmonikát, eldobta a kininadagját, és a kantinba ment. (Folytatjuk) a buszhoz is kilométereket kell gyalogolni. Amint Enyedi János diákotthonigazgató elmondotta, 1963 szeptemberétől megduplázó­dott a diákotthonban lakó Gyula környéki gyerekek száma. A megalakuláskor ötvenen, ma pe­dig 109-en élnek itt, kényelmes, kulturált viszonyok között. Dél­után 3 órától 6 óráig tanulási idő van. Ebéd után és a szünetekben játszanak, este pedig rádiót, mag­nót hallgatnak, tv-t néznek. Aki olvasni szeret, az a több mint ezer kötetes könyvtárból válogathat. A szülők bármikor meglátogathat­ják gyermekeiket, de piaci napo­kon majdnem minden gyereket felkeresnek. Átlagban havi 100 forintot fizetnek lakásért, kosz­tért, mosásért és ez nagy segítség a tanyai szülőknek. Beszélgettünk a tanulókkal is. Kollárik Mária Pelyrétről jött, s amint elmondotta: négy éve lakik itt, két bátyja is az otthonból járt iskolába. Mária nyolcadikos és nagyon örül annak, hogy nem kell kilométereket gyalogolnia, mint azelőtt. Kiss Sanyi Dukerék kör­nyékéről költözött Gyulára. Neki is nagyon sokat jelent az, hogy rossz időben nem kell a sarat ta­posni. Amíg bejárt, rengeteg idő eltelt az utazással. Sanyi autó­szerelő szeretne lenni és érthető­en nagyon sajnálja, hogy az álta­lános iskola elvégzése után itt kell hagynia ezt a kényelmes diákott­hont. Esténként a tanulók az ifjú ze­nebarátok körét látogatják, és együttesen mennek moziba. Ügy tervezik, hogy nyáron tíznapos kirándulásra megy Fonyódligetre a diákotthon 30 tanulója. O. P. TEL TK í R CSV A K V I fi - nOLETTl KSEh A molettebbek öltözködéséhez is f el lia szólalható minden divatos alap­anyag, kivéve az erős nagykockás, a széles csíkos és az óriás mintájú anyagokat. A rusztikus kötésű és szövésű minták közül a vékonyab­4. A vékony bükiéből vagy egyéb könnyű szövetből készült, klasszikus formában karcsúsított kosztüm ka­bátja a csípőt takarja. Noha a kosz­tümkabát röviden, csípőig érően is — egyébként minden hosszúságban bak hordhatók. Néhány csinos, szemléiiető divatos modell a szá­mukra. 1. A szövetből készült, princess/, hatású, robmantó jellegű, kissé elálló gallérú, záppzárrai csukódó ruha nagyon divatos. A mellvonalán ke­resztülfutó, csípőig érő szabásvonal jól karcsúsít. — divatos; a telkarcsúaknak, mólét- teknek ez az előnyös. 5. A tweed anyagból készült kosz- tömöt jól karcsúsítja és nyújtja a közelálló duplasoros gombolása, elő­rehozott vállvarrása, melynek nyújtó szabásvonalát piétűzés hangsúlyozza a kabáton és a szoknyán Is. 6. Teltkarcsúaknak is előnyös az 2—3. Az aprókockás műszála.-' anyagból készült, férfiingvállas rob­mantó, az elején végig elütő színű gombokkal, keskeny zsebpántokkal díszítve nyútjtja az alakot. Hátán jól látható az ingszabás, a derékvonal nak megfelelő pici öv. Szoknyái ' levasalt hajtás bővíti. elmosódott kockás szövetből készült, sportosabb jellegű kosztüm, ugyan­csak előrehozott vállvarrással, kar­csúsító vonalán ferde díszítő pánttal, irapézos sziluettű kabáttal és s/ok- iy ával. Vámos Magda

Next

/
Thumbnails
Contents