Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

19S8. április 1. 2 Csütörtök Kitüntetések a felszabadulási évforduló alkalmából Hazánk felszabadulásának 23. [fokozatát kapta. Kiváló Szolgá- évfordulóján eredményes munká- ! latért Érdemrend-del tüntették ki juk elismeréséül megyénk több ' Dobra Jánost, az MHSZ megyei dolgozóját kitüntették. i titkárát. Várhegyi Ferencet a Szerdán délelőtt a megyei ta- j megyei tűzrendészet parancsno­nács nagytermében Klaukó Má- | kát soron kívül alezredessé lép­tyás, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke méltatta az évforduló je­lentőségét, majd kormánykitün­tetéseket adott át, A Munka Ér­demrend arany fokozatát kapta Gajdács András, a Hidasháti Ál­lami Gazdaság igazgatója és Gya­log Mihály, a kunágotai Bercsé­tették elő. Ezenkívül a Haza Szol­gálatáért Érdemérem ezüst foko­zatával tüntették ki Győri Imrét, a mezőkovácsházi járási tanács elnökét, a Honvédelmi Érdemér­met Farkas Pál, a megyei tanács igazgatási osztályának vezetője és Neibort István, a szarvasi já­rási tanács osztályvezetője kap­ta. Április 4-e alkalmából a nyi Tsz elnöke. A Munka Érdem- j fegyveres testületek több tisztje rend ezüst fokozatával tüntették ki ; kapott kitüntetést, jutalmat és Drienyovszky Jánost, a megyei j közülük sokat előléptettek, építőipari vállalat igazgatóját, [ a KISZ Békés megyei Bizott­Nagy Gábort, a Békés megyei Méretes Szabók és Szűcsök Ktsz elnökét, Südy Ernőt, az MTVB Egészségügyi Osztályának fő­gyógyszerészét. Szeli Mihályt, a gyulai postahivatal vezetőjét, Varjú Jánost, a nagyszénás! Dó­sága által rendezett ünnepségen KISZ Érdeméremmel tüntették ki Volent Zoltánt, a Gyulai Haris­nyagyár Jókai Művelődési Ottho­nának igazgatóját, Gázár Lászlót, a Békés megyei Hajtómű- és Felvonógyár technikusát és Szá­zsa Tsz főagronómusát, Váradi j túr Gézát, a szarvasi gimnáziun Lajost, a Sarkadi Fogyasztási és j kollégiumának nevelőjét. Arany- Értékesítő . Szövetkezet elnökét, j koszorús KISZ-jelvényt kapott Veszély Józsefet, a mezőkovács- i Czakó József, a Gyulai Járási házi járási tanács pénzügyi ősz- KISZ V. B. tagja, Nagy Pál, a tályának vezetőjét. Zsilák Már- kevermesi Lenin Tsz KISZ-tit- tont, a békéscsabai Lenin Tsz el- , kára, Siroki Béla, a dévaványai nőkét. A Munka Érdemrend ; községi KISZ-bizottság titkára, bronz fokozatát kapta Bagi János, és Südi István, a Kner Nyomda a békésszentandrási Tessedik Tsz : műszaki vezetője. Kiváló úttörő­elnöke, Baji Sándorné, a MÉK vezetß kitüntetésben részesültek személyzeti és oktatási előadója, l Bozó DezsQ és Bozóki Jánosné Csontos Sándor, az MTVB ősz- [ békéscsabaij pelle Ferenc kever- tályvezető-helyettese, Farkas ist- mesi valamint Csizmadia Zoltán rán, a Mezőkovácsházi Gépjavi- orosházi pedagógusok, s Varga tó. Állomás igazgatója, Földi La- i András a gyulai Erkel Ferenc jós, a kertészszigeti Győzelem j Művelődési Otthon igazgatója. Tsz elnöke, Hudák József, a bé­késcsabai Kner Nyomda gépla- , katosa, Hunyad S. Péter, a ke- « vermesi Lenin Tsz főmezőgazdá- * sza, dr. Kiss Ibolya, a Szarvasi J ÖRKI tudományos osztályveze- j tője, Kiss Gábor, a Békés me- ♦ gyei ÁKF munkatársa, Kiszely ♦ Endre, a Békés megyei Iparcikk » Kisker. Vállalat osztályvezetője, J Lóczi János, a tótkomlósi Hala- * De Gaulle Johnson bejelentéséről McCarthy újra legyőzte Johnsont — Keszig’n Iránban De Gaulle francia köztársasági | elnök elismerően nyilatkozott a a Centropress szerda esti helyzetképe minisztertanács szerdai ülésén ! Johnson elnök vasárnapi bejelen­téséről. A francia elnök hangsú­lyozta : „a bombázások leállítá­sának nyilvános elrendelése — jóllehet ez a leállítás nem álta­lános és nem is feltétel nélküli — fontos lépésnek tekinthető a bé­ke irányában, és mint ilyen, jó­zanságról és politikai bátorság­ról tesz tanúbizonyságot”. (MTI) Johnson — Vietnam Az amerikai törvényhozásban és a sajtóban megsokszorozódtak j a támadások Johnson elnök el- [ len: a sajtó és a törvényhozók j egy része nyíltan azzal vádolja j az elnököt, hogy állítólagos „bé­kejavaslatával tudatosan félre­vezeti az amerikai közvéleményt, j Fulbright szenátor kedden a szenátusban mutatott rá arra, hogy a bombázások állítólagos korlátozását bejelentő szöveg fél­remagyarázható volt, és indoko­latlan optimizmust keltett A New York Times szerint az a tény, hogy a bombázások a de- militarizált övezettől mintegy 300 kilométerre északra, a 20. széles­ségi fokig folytatódnak „aláássa az elnök szavahihetőségét” és „jelentősen csökkenti annak lehe­tőségét, hogy az Egyesült Álla­mokban megbékélés, külföldön pedig megnyugvás jöjjön létre”. Johnson intézkedésének valódi hátterére a Christian Science Mo­nitor mutatott rá szerdán egy washingtoni tudósításban. A lap szerint az elnök azért rendelte el a bombázások korlátozását a 20. szélességi foktól északra, mert azok egyszerűen nem vezettek eredményre, és a veszteségek igen nagyok .voltak. A lap hangoztat­ja. hogy a tárgyalások egyetlen lehetséges útja a VDK elleni lé­giháború teljes megszüntetése. (MTI) A második amerikai előválasz­táson Wisconsinban a vietnami háború ellen fellépő McCarthy szenátor már nemcsak erkölcsi győzelmet aratott Johnson elle­nében, hanem alaposan meg is verte a hivatalosan ugyan nem szereplő, de a demokrata párt gé­pezet által nagyon is támogatott elnököt: McCarthy 57 százalékot kapott, Johnson neve pedig csak a szavazólapok 35 százalékára ke­rült. Magától értetődően a Fehér Ház arra hivatkozott, hogy John­son vasárnap este visszalépett a választási harctól. Ez azonban aligha téveszt meg valakit is, hi­szen még hétfőn is javában kor­teskedtek Wisconsinban Johnson mellett. Hogy az elnök vasárnapi bejelentésével lett volna köny- nyebb McCarthy helyezte, e ver­zió megint csak tarthatatlan, hi­szen a Johnson-bejelentés után a kommentátorok a helyzet meg­fordulásáról beszéltek az addig biztosan favorit McCarthy kárára. Éppen ezért kísérte legalább ak­kora figyelem a wisconsini elővá­lasztást, mint a New Hampshi- re-it. A wisconsini előválasztás azt igazolta, hogy az amerikai közvé­lemény növekvő része sürgeti a vietnami háború befejezését. Egyúttal kimutatta ez az ered­mény a nagy johnsoni manőver lelepleződését. Mindenesetre fon­tos jelnek tekinthetjük a válasz­tási harc szempontjából, hogy grandiózus demagógiával sem le­hetett eltántorítani egy amerikai állam szavazóit McCarthytól. Ma­gáról a johnsoni manőverről egy­re több elkeseredett bírálat hang­zik el azokban a nyugati politikai körökben, amelyek néhány óráig reménykedtek Johnson részleges bombázási szünetében. Nagvon jellemző Fulbright szenátor esete: a kormánypolitika nagy befolyású bírálója a vasárnapi tv-beszéd után telefonon gratulált Jotinson- nak, most pedig elismerte — té­vedett. Hasonló kiábrándultságot tükröz a legtekintélyesebb ameri­kai lap, a New York Times cik­ke: a VDK felett vasárnap este óta végrehajtott bombázások „200 mérföides rést ütöttek Johnson elnök legutóbbi békekezdeménye­zésének szavahihetőségén ’. Jel­lemző, hogy a vietnami kérdés iránt nagy érdeklődést tanúsító francia főváros lapjai hétfőn és kedden .még láttak — ha korláto­zott lehetőséget is — Johnson „kezdeményezésében”, most vi­szont nyíltan támadják az ameri­kai elnököt, alti — mint a Combat írja — „ügyesen zavart keltett”. A gaulleista Nation felteszi a kérdést: „az amerikaiak vajon hogyan egyeztethetik össze elnö­kük szavait pilótáik tetteivel?” Ha ehhez hozzátesszük, hogy még a brit konzervatív Times is arról ír, hogy voltaképpen, ha szavak­ban nem hangzott is el, a lénye­get tekintően megismétlődött az a San Antonio-i formula, amelyet a VDK már többször elutasított, akkor világos, hogy 72 óra eltel­tével a világ szemében a megfe­lelő értékre szállt le Johnson „kezdeményezése”. Koszigin szovjet miniszterel­nök Iránban tárgyal, s ennek a látogatásnak Moszkvában nagy jelentőséget tulajdonítanak. Rá­mutatnak arra, hogy a két ország közötti kapcsolatok jól fejlődnek és arra, hogy a szovjet—iráni jó­szomszédi politika kezdi megér­lelni gyümölcseit. Különösen érde­kesek a szovjet ipari beruházá­sok, amelyeket Iránban a nyugati cégeknél kedvezőbb feltételekkel eszközölnek. A kölcsönös gazda­sági kapcsolatokon kívül is van­nak a két országnak egyíittműkö- >ési lehetőségei. Még akkor is, ha a nyugati katonai elkötelezettsé­gek folytán némely imperialista körök igyekeznek Iránt meggá­tolni viszonyának a fejlesztésében a Szovjetunióval. Koszigin jelen­legi látogatása világpolitikailag is fontos, hiszen továbbra is megol­datlan a közel-keleti válság. ■> » Ml «»■<►■♦ M * ♦ • * *■*•* Nem vehetsz fejszét a kezedbe ► ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦•♦♦< Érezte, tudta, hogy ettől függ. ettől a darab fától, ettől a puha és mégis oly kemény fadarabtól, dás Tsz elnöke, Majzik Sándor, + ettől függ, hogy meg tud-e ma­a MÁV orosházi állomás vezető- a je. Molnár Béla, a békéscsabai } városi tanács erzsébethelyi kiren- t deltségének vezetője, Morottyi Já- * nos, a gyulai járási tanács cső- ♦ portvezetője. Sipiczki Pál, a Bé- ♦ kés megyei Tégla- és Cserépipa- 4 ri Vállalat művezetője. Szabó Fe- * ~ 9 renc, az orosházi Petőfi Tsz fő- * könyvelője, Szelezsán Péter, a » Bánkúti Állami Gazdaság kom- \ bájnosa. Szilágyi Géza. a körös- $ riagyharsányi Egyetértés Tsz el- * nöke, Rétfalvi Pál, az Orosházi t Járási Földhivatal előadója és + Vnyatyinszki Mihály, a Férfi fe- ♦ hérneműgyár békéscsabai gyára- ♦ nak meósa. * Ezenkívül a Munkaérdemrend J életben nwadt csak las. ezüst fokozatát kapta Kiss Imre, J san érlel6dött meg benne. De a megyei tanács művelődésügyi ? ahogy ezt megértette és rádöb- osztályának csoportvezetője, Joós t bent a fizikai munka kezére Béla, a mezőberényi I. sz. iskola • igazgatója, és Hangyái János, a * radni önmagának. Második hete, ha reggelenként elmentek a szöges drót mellett, mindig kutató szemmel nézte, vajon jól elrejtette-e kincsét. Mialatt a balta nyelét markol­ta vagy fűrészelt, gondolatai a farakás körül bolyongtak. Mi lesz, ha a fát esetleg felrakják a szekerekre és vele együtt a ki­faragott... Idegességében, félelmében ilyenkor megállt és a tábor felé nézve próbálta meglátni a lehe­tetlent, a hosszan elnyúló ha- sábfa-stócokat. Az őrök közül az­tán rákiáltott valamelyik. Akkor döbbent meg, amikor az első munkában töltött napok után észrevette, hogy kezei el­nehezültek. Az a tudat, hogy megúszta. kétségbe­Nagyalföldi Kőolajipari Vállalat orosházi üzemvezetője. Kormánvkittintetést kapott dr. Haraszti János rendőralezredes, a megyei rendőrfőkapitányság helyettes vezetője, aki április 2- án vette át Budapesten a Vörös Csillag Érdemrend-et. Ispánovics József honvédalezredes a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany gyakorolt ’ hatására, esett. Éjszaka sírt. Sírt, mint gye­rekkorában, ha anyja megverte vagy tán még keservesebben. Sírt, mint a g-húr, ha csuklójának ap­ró rezdüléseivel a vonó finom, húrt alig érintő lágyságával zo­kogtatta. Másnap este aztán elhúzódott a társaktól, a fiúktól, akikkel otthonról a végtelen orosz föld­nek ebbe az uráli erdejébe ve-1 tődött. Elhúzódott és megpró­bálta munkára, célszerű mozgás­technikára fogni csuklóit. A tizedes azonban észrevette és köréje csődítette a többieket. Hátulról jöttek. Csak akkor vet­te észre őket, amikor a röhögés felharsant mögötte. — Nézzétek a morét... ha. ha, ha... nézzétek, megbolondult, Bábjátékot játszik... vagy he­gedül? — Hé, more, mit játszol... he? Felugrott és elrohant. A rö­högés még hangosabb lett. A lat­rina mögött megállt. A latrina... igen... áh, nincs értelme... nincs értelme az egésznek Miért is nem robbant fel egy aknán... mi­ért úszta meg, ha úgysem játsz­hat már. Maga elé tartotta mind­két kezét. Nézte a hosszú kézfe­jeket, a barna, vékony u.ijakat. Mozognak, igen. mozognak, de nem úgy mozognák. Bőrkemé- nvedés és nagy véres hólyagok. Fájnak, egészen az agyáig fáj­nak. Mennyi? Eg.v hónap? vagy kettő? és tuskókká válnak, szét­lapulnak. megkeményednek, mint a fejsze nyele, amit nap­közben fognak. Sokáig állt így. aztán támo­lyogva a latrina széléig botor­kált. Egy pillanatra megállt és még egyszer maga elé emelte fi­nom vonalú kezeit. Száját szoro­san összecsukta, térdeit meghaj­lítva leült. — Te marha... Szemei szikrát hánytak a po­fonoktól. Amikor a könnyek lecsurog­tak szeméről vagy tán már előbb, a hangjáról felismerte a mélák Sóst. — Mit hülyülsz?! Nem válaszolt. Nem tudott válaszolni, csak nézett Sósra. — Bediliztél? Na... embereid meg magad! Elhiszem, hogy nem gyöngy az élet, de élet. Élet, érted?! Élet. Tagadban intett és fel akart állni. Sós könnyedén vissza­nyomta a .földre és maga is mel­lé ült. Dörmögő hangon, lassan, megfontoltan beszélt. Hallgattak. Először csak a hangot hallotta, a nagybőgő hangját. Fülében később hozzá­csendült a cimbalom akkordja, majd a brácsa kontrája, szívé­ben felsírt a cselló terce. majd a hegedű prímje. Zsongott, élt a zenekar. Keze lassan felemelke­dett, álla alá igazította a látha­tatlan hegedűt, jobbjában meg­lendült a vonó. Lehunyta sze­mét. Üjjai lasan csúsztak a hú­rokon. vállával a zene ritmu­sát adta. Ügy, úgy játszál csak Sándor, muzsikálj... nézett rá Sós meg­csendesedve, lehalkulva. Aznap éjjel csak ült a priccsén. hallgatta a többiek nehéz alvá­sát, és tornásztatta a csuklóit, ujjait. Másnap az erdőben, ahogy a fát vágta, végiggondolt min­dent. A hegedűnyak alakú gally ad­ta az ötletet. Levágta olyan hosszúra, ami­lyen az otthon maradt Stradi- vári. Vállához szorította és vég- gigfuttatta rajta ujjait. És ha este elment' a latrina mellett, már csak' mosolygott. Grísa éppen rá akart gyújtani. Már ki is emelte a fűzből az égő gallyacskát, amikor meglátta a fogoly furcsa mozdulatait. Pontosan úgy tesz, mintha he­gedülne. Rászóljon? Nem. Miért szólna rá? De aztán egész nap figyelte azt a fekete hajú, barna arcú magyart. Furcsán viselke­dik. Azt a gallyat meg úgy ra­kosgatja, viszi magával, mintha törékeny tárgyat fogna. Több­ször vállához szorítja, ha úgy véli, nem látják és egy vékony gallyacskával hegedül rajta. Dél­után közelebb ment a fogolyhoz, de úgy tett, hogy az ne vegye észre, hogy figyeli. Hm. Milyen vékony, hosszú ujjai vannak... és ahogy ez a fejszét fogja...! Hm. Aztán napokon át rajta tartot­ta a szemét. Azt a gallyat akkor este bevitte a táborba. Vajon minek kell az neki? Egyik délelőtt magához hívta a foglyok brigádvezetőjét. öreg ember volt a brigadéros, hát úgy is szólította. — öreg, nézd csak azt a bar­naképűt ott. amelyik galyazza azt a rönköt. Ki az?- — Az ott? — Igen. — Hát csak annyit tudok ró­la, hogy oigány. — Azt én is látom. öreg. De mit csinált ez otthon nálatok? — Nem tudom. Miért? Csi­nált valamit? — Nem, nem csinált semmit, csak úgy kíváncsi voltam rá. A nevét sem tudod? — Azt tudom. Sándornak hív­ják. — Ahá, szóval Sándor. Na, jól van. Köszönöm. Grísa vasárnap délben odáll a konyha elé, amikor az ebédet osztották, hogy jobban szemügy­re vehesse emberét. A cigány ránézett. Puha te­kintetű fekete szemében Grísa valami lángocskát vélt felfedez- N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents