Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-06 / 55. szám
1968. március 6. 4 Szerda A gépállomás! teleppel bővül a gyomai Győzelem Tsz A gazdálkodásáról mind jobban ismertté váló gyomai Győzelem Tsz megvásárolta a Déva- ványai Gépjavító Állomástól a gyomai telepet. A jövőben itt rendezkedik be a szövetkezet gépi berendezéseinek karbantartására, a kisebb javítások elvégzésére. összesen 40 szerelő átvételére számolnak, akik eddig alkalmazottként dolgoztak a gépjavító állomáson. Most az átszervezés után valamennyien tsz-tagokká válnak. A gépjavító állomás gyomai telepén dolgozó szerelők közül eddig 25-en kérték felvételüket a tsz-be. A vezetőség helybenhagyta a kérelmeket. Százhúsz holddal nő a háztáji — 2 millió forinttal töbh közteher IS millió forint tagrószesedásre — Garantált munkadíj 80 százalékban Néhány nappal ezelőtt összegezték a tapasztalatokat a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Termelőszövetkezetben, hogy az új termelőszövetkezeti törvény milyen hatást gyakorol a közösségre. Elsőként megállapíthatták, hogy az utóbbi hetekben több, eddig mint családtag foglalkoztatott kérte felvételét a szövetkezetbe. Így az eddigi évente szokásos 280 hold háztáji föld helyett 120 holddal majd többet kell kimérni. Lipták Mihály, a szövetkezet elnöke örvendetesnek tartja azt, hogy a tsz-tör- j vény következetes alkalmazása révén egy családba — több tag esetében — a munka alapján A reform és az óvatosak S ok mindent előre alaposan végiggondoltunk a reformra készülve. A fő társadalmi mozgások és gazdasági folyamatok terveinknek és elképzeléseinknek megfelelően kedvezően alakulnak napjainkban. A részleteket, az új gazdasági mechanizmus első napjainak bonyolult valóságát, örömeit és gondjait aligha tudtuk néhány hónappal ezelőtt még mostani megjelenési formáikban magunk elé idézni. Nemcsak azért, mert a leggazdagabb fantázia is többnyire csak a sokszínű valóság szegényes mása, hanem elsősof- ban azért, mert az ilyen nagy horderejű társadalmi-gazdasági változásoknál nehéz részletekbe menően edőrevetitend az emberi reagálásokat. Ki gondolta volna például, hogy a reform előkészítése során eltúlzott bizonyos veszélyek ma egészen más előjelű gondot és problémát okoznak. Sokan tömeges elbocsátásoktól, munkanélküliségtől tartottak, s eddig még olyan minimális létszám-átcsoportosításra sem került sor, amely a reform által ösztönzött ágazatok, üzemek fejlesztéséhez múlhatatlanul szükséges lenne. Még többen féltek attól, hogy a vállalatok a nyereségnövelés legegyszerűbb formájával, az áremelés lehetőségével visszaélnek, felidézve az infláció veszélyét. Ezzel szemben most azt tapasztaljuk, hogy sok gazdasági vezető meg akkor sem mer élni a rugalmas árrendszer új lehetőségeivel, amikor azok nem csupán vállalati, hanem társadalmi', népgazdasági érdekeket is szolgálnának. Azt is sokan biztosra vették, hogy az ágazati minisztériumok és más irányító szervek hosszú évek során beidegződött operatív munkája, beavatkozása a napi ügyek intézésébe, unos- untalan sérti majd az új helyseiben a vállalatok önállóságát. S lám, az első hetek tapasztalatai szerint nincs ilyen veszély, sőt a vállalatok joggal hiányolják az ágazati minisztériumok mainál kézzelfoghatóbb munkáját, tanácsait, információit, segítését Utólag elmondhatjuk: a reális veszélyekkel nyiltan szembenézve jól sikerült a minisztériumi és a vállalati vezetők, a társadalmi szervek és a közvélemény felkészülése a reformra. Helyes volt a szándék, amikor a gazdasági vezetést a szocialista erkölcsi normákra, a növekvő vállalati önállósággal járó társadalmi felelősségre — az irányító szerveket mindezek tiszteletben tartására — figyelmeztették. Indokolt volt a közvélemény és a társadalmi szervek felkészülése az önvédelemre az esetleges kilengésekkel, visszaélésekkel szemben. A jelek szerint mindez csaknem annyira sikerült, hogy a helyi vezetők a közvélemény nyomására, a társadalmi szervek határozott fellépésére hivatkozva a reform nyomán óhatatlanul szükségessé váló intézkedések meghozatalától is tartózkodnak. Az indokolás körülbelül így hangzik: ..Senki ne mondja ránk, hogy antiszociálisak vagyunk és a reform lejáratására törekszünk. Abból esetleg kevesebb baj származik, ha nem lépünk és lehetőleg hagy unk mindent a régiben.” Az érvelésből nem annyira közvéleményünk idegenkedése, mint inkább a gazdasági vezetők bátortalansága, bizonytalansága, konzervativizmusa tükröződik. Kétségtelen — sokszor elmondtuk már —, szocialista viszonyaink közepette tömegméreteket öltött az aktivitás, a kezdeményezőkészség. Áni ez most mindenekelőtt a vezetést kell, hogy jellemezze. Különösen napjainkban, amikor az új mechanizmus a vállalati szervezet, a módszerek, a külső kapcsolatok gyökeres megreformálását is igényli. A korszerű, s a reform által igényelt módszerek lényegéből következik a szüntelen és rugalmas alkalmazkodás a változó valósághoz. A vállalati önállóság nagyarányú növelése éppen azért vált szükségessé, mert a túlzottan centralizált gazdaságirányítási rendszer a tervlebontás eszközével nem tudott alkalmazkodni a szükségletek, a műszaki fejlődés változásaihoz. Minden messzire mutató döntés és kezdeményezés persze nemcsak nyilvánvalóan nagy anyagi előnyöket kínál a vállalatoknak, hanem bizonyos kockázatokkal is jár. Az új utak és megoldások választása, az eltérés a megszokottól, a biztonságostól óhatatlanul hibalehetőségek forrása is. Ám vállalni kell az úttörő munkával járó kockázatot akkor is, ha az adott pillanatban még sokan nem értik, sőt ellenzik azt, vélt érdekeikre, megszokott biztonságukra hivatkoznak. A párt- és a szakszervezet, a KISZ feladata, hogy támogassa az ilyen kezdeményező és előremutató döntéseket, bátorítsa a vezetés öntevékeny, vállalkozó szellemű munkáját Ehhez pedig szükséges ismerni a gazdálkodás nagy és távlati összefüggéseit, a dolgozók vélt érdekei mögött felfedni a tényleges igazit. Többek között a dolgozók anyagi, szociális biztonságának eddigi értelmezése is felülvizsgálásra szorul. A munkaerő-átcsoportosítás vagy a közgazdaságilag indolkolt ármozgás megakadályozása például rövid távon bizonyos rétegek vélt érdekeit szolgálhatja. De ha meggondoljuk, hogy ezzel az adott területen megakadályozzák a reform érvényesülését, kibontakozását, a másutt jelentkező munkaerő- igények kielégítését, ma még hiánycikknek számító termékek gyártásának fokozását — óhatatlanul nemcsak a népgazdaságnak okoznak kárt, hanem a helyi aktívának is. Kovács József több háztáji föld juthat, mint eddig. A kormány különböző intézkedései révén az igen kedvező természeti és közgazdasági adottságú szövetkezetben kétmillió forinttal nő a közteher. A termőföld aranykorona értéke itt talán az országban is a legmagasabbak egyike. Így az adózás révén az állam tekintélyes jövedelmet von el jórészt a különbözeti földjáradék címen. A háztáji föld növekedésével és a jövedelemelvonás összegének gyarapodásával új helyzet állt elő az Oj Alkotmány Tsz- ben. Ahhoz ugyanis, hogy az előbbi kiadásokat a szövetkezet kifizethesse és ugyanakkor tagjainak az évi 15 millió forint részesedést biztosítsa, a munkadíj 80 százalékát garantálja, csupán 1968-ban 12—13 százalékkal kell növelnie a termelést, illetve valamelyest csökkentenie a költségeket. A tsz vezetősége a gazdálkodás színvonalának javítására különféle intézkedéseket tett. A növénytermesztésben olyan új fajtákkal próbálkoznak, melyek a hagyományosoknál lényegesen nagyobb hozamúak. Emellett növelték az istállótrá- gyázott területet Az idén ugyanúgy, mint tavaly, ismét felgereblyézik a learatott gabonatáblákat. A tavalyi példa azt tanúsítja, hogy csak szalmából másfél millió forint értéket gereblyéztek össze. Kifejlesztik a kertészkedést és a téglagyártást. Mintegy 150 ezer fej saláta virul, fejlődik az újkigyósl Aranykalász Tsz szerfás üvegházaiban és hollandi ágyaiban. Kedvező volt az Időjárás, bőséges napfényt kaptak a salátapalánták, s a kertészek úgy számolnak, hogy legalább két hét múlva megkezdhetik a jókora fejes saláták értékesítését. Fotó: Demény Tavasz előtti csúcsforgalom az AGROKER-Hél A korábbi éveknél kissé Későbben, február elején kezdődött meg a gépvásárlás az AG- ROKER megyei lerakatában. Ugyanis akkora ismerték meg megyénk állami és közös gazdaságai az új hitelrendszert. Az ebből származó némi késés ellenére bőven megvásárolhatják a tavaszi munkákhoz szükséges erő- és munkagépeket. Különösen nagy a választék a különböző traktorokból és szállítógépekből. Raktáron van az ez évre megrendelt 17 garnitúra cukorrépa betakarító gép is. Nagy a választék a nehéz fogasokból, könnyű boronákból és a diszti- lerekből. Ugyanez nem mondható el a sürűsoros vetőgépekről. Az indulókészlet mindössze 25 volt, s ezeket már elkapkodták. A második negyedévre 10, a harmadikra 20 sürűsoros vetőgép szállítását jelezték, s majd csak a negyedik negyedévre több új típusú magyar gyártmányú tárcsás vetőgép szállítását. A jelenleg raktáron levő 19 jugoszláv gyártmányú kukorica- vető gépet elsősorban a jugoszláv hibrid kukoricát termelő gazdaságok kapják. A jelentkező igényt az e hó 31-ig jelzett 83 román gyártmányú kukoricave- 'tő gépbőJ kívánja kielégíteni az AGROKER. Ezek a vetőgépek vegyszeradagolóval vannak ellátva, a hozzávaló kultivátorok pedig műtragya-adagolóval. Amint már említettük, a különböző traktorokból többek között a DT—75-ös, a D—4 KB és az UR—50-es erőgépekből az igényeknek megfelelő számú áll rendelkezésre. Ezzel szemben az erő- és a munkagépek javításához szükséges alkatrészek eléggé rapszodikusan érkeznek hol az egyikből, hol a másikból nem tudják kielégíteni a keresletet. A tavalyihoz hasonlóan az idén is biztosítottnak látszik a gumiabroncs-szükséglet kielégítése, szinte valamennyi méretből. Bőséges mennyiségű növényvédőszerrel rendelkeznek. A gazdaságok nagyon helyesen már megkezdték a kiszállítását, s így előreláthatólag zökkenő- mentesen, torlódás nélkül kerülnek ki a nélkillözhetetlen szerek a felhasználás időpontjáig. Az AGROKER és a Megyei Növényvédő Állomás közös tájékoztatót rendezett a hét folyamán a földművesszövetkezeti háztartási boltvezetők részéx'e. Ismertették velük a kapható növényvédőszerek fajtáit, felhasználásuk módjait, s azt is, hogy milyen szaktanácsokkal lássák el a különböző kártevők ellen védekezni akaró háztáji gazdaságokat. A korábbi évektől eltekintve egyébként az idén bőségesen van raktáron háti perme- | tezőgép, s a háztáji gazdaságok- ' ban nélkülözhetetlen morzsoló, I daráló, libatömő és szecskavágó is. P. HOWARD: ..íf* MU sm TŐIT 21. ... Vajon mit csinál most Colette, gondolta, igazán profán eszmetársítással, egy párizsi táncosnővel kapcsolatban. Ezzel még beszélt is, mielőtt elutazott... Nagy reccsenés...! Most újra lekapja a puskát, és a sarok felé fordul-. Azután döbbenten áll meg. Egy sötét tárgy zuhan feléje... A vállát érte az irtózatos ütés, pedig a fejének szánták. Előredöfött, de levegőt ért a szurony. Közben Galamb is kí- vülesett a fénykörön, és a kilencedik halott második irtózatos ütése sem találta a fejét, csak vállon sújtotta. Fájdalom hasított a karjába, kiejtette a fegyvert, és most már tudta, hogy a harmadik csapással szemben védtelen. De nem! A harmadik ütés nem csapott le, mert... ... Valahonnan Galamb háta mögül két lövés dörrent! Nyílt a mosókonyha ajtaja, és a kilencedik halott kiugrott, menekült... Ott fut az árnya a mezőn. Galamb, bár a válla és a jobb karja bénultan sajgott, egy kézbe fogva fegyverét, utánarohant... „Trará! Trará!” Az őrség a lövés hallatára riadót fújt. És nyomban utána a vezénylő altiszt harsány hangja süvöltött fel az éjszakában. — Fegyverbe! A sötét mezőn vagy harminc lépéssel Galamb előtt futott a támadó. Csak az árnyéka látszott. Ahogy az erőd felé ért, tétovázás nélkül átvetette magát az alacsony kőkerítésen... A kilencedik „halottat” elnyelte az éjszaka sötétje. Mire Galamb visszatért a faltól, az elhagyott mező benépesedett. Jött az őrség acetilénlámpákkal és futólépésben, lövésre kész fegyverrel, jött egy csomó altiszt, rohanva csatolták a derékszíjukat, és ugyancsak jött a kapitány néhány tiszt kíséretében. Latouret őrmester rohant legelöl, és a legvéresebb ütközetben kellemesebben érezte magát, mint pillanatnyilag. Az őrmester nagyot kiáltott: — Vigyázz1 A mosókonyhába kirendelt I
