Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-31 / 77. szám
1988. március 31. ▼asárnap A továbbtanulásról általános és középiskolák utolsó évfolyamain tanulókat, szüleiket és hozzátartozóikat érthető módon — nap mint nap foglalkoztatja a kérdés: mi legyen a gyerekből, hol tanuljon tovább? Szocialista rendünk olyan iskolapolitikát folytat, amelynek eredményeként a magyar közoktatás nemcsak behozta a más országokhoz viszonyított lemaradást, de ma már — divatos szóval élve — világszínvonalon álL Korszerű közoktatási rendszerünk kibírja az összehasonlítást' a legfejlettebb tőkés országokéval is, és megfelel a társadalmi fejlődés, a gyorsan változó kor követelményeinek. Kielégíti azokat a reális igényeket, amelyek a művelődni vágyó ifjúság és azok szülei részéről jelentkeznek. Az országos helyzethez hasonlóan — Békés megyében is jelentős fejlődés van a közoktatás egész területén. Sok új általános és középiskolai tanterem épült, korszerűsödtek az oktatás objektív feltételei, növekedett a pedagógusok száma, javult az általános iskolai szakos ellátottság, általában emelkedett az oktatás színvonala. Az általános iskolát végzett tanulók több mint 80 %-a továbbtanul. A továbbtanulás lehetőségeinek bővülése magával hozza a pálya- választás gondjait is, amely elsősorban a szülők és gyermekek, de nem kevésbé a közoktatást irányítók és az oktatómunkát végző pedagógusok számára jelentenek fejtörést. J7 z évben is, de a következő években még inkább tetézi a pályaválasztás problémáit az a tény, hogy a nagy létszámú korosztályok jutnak válasz- úthoz, most már nemcsak az általános, de a középiskola elvégzése után is. Néhány évvel ezelőtt még 6—6,5 ezer volt megyénkben az általános iskolából egy évben kikerülők száma, ez évben viszont több mint 8000, és ez a szám 1971-ig gyakorlatilag nem csökken. Közülük mintegy 7000 kíván továbbtanulni gimnáziumokban, szakközépiskolákban, vagy szakmunkásképző intézetekben. Ezek az intézmények megközelítőleg ezt a létszámot be tudják fogadni, azonban nem minden igényt kielégítően. Az utóbbi időben — és ez évben még fokozottabban — megnőtt a szakközépiskolák iránti érdeklődés. Az 1967/68-as tanévben végzők közül a megye 8—900 szakközépiskolai férőhelyére több mint 1500 fiatal pályázik. Közülük tehát mintegy 600 főt az iskolák és oktatásügyi szervek kénytelenek lesznek a gimnáziumok vagy szakmunkásképző-intézetek felé irányítani. Ezért jó lenne, ha a szülők és gyermekek — keserű csalódások elkerülése végett — ezzel számolnának és más lehetőségeket is figyelembe vennének. Tudni kell azt is, hogy a szakközépiskolák szakmacsoportos képzést nyújtanak, és az itt végzettek egy része a termelést középszinten irányító szakemberré válik, de az ilyen munkahely nagyon kevés, és a végzettek másik része vagy továbbtanul, vagy a szakmájában közvetlen termelő szakmunkás lesz. Jó lenne, ha ez az elhelyezkedés szempontjából több lehetőséget nyújtó korszerű iskolatípus több tanulót tudna felvenni, sajnos lehetőségeink még nem olyanok, hogy ezt nagyobb intenzitással tudjuk szélesíteni. (Ez az iskolatípus korszerű tanműhelyeket és diákotthonokat igényel.) Különösen nagy az érdeklődés pL a gyulai és békéscsabai egészségügyi szakközépiskola iránt, ahol a kereken 100 férőhelyre mintegy 360 tanuló pályázik. Ehhez hasonlóan meghaladja a lehetőségeket az igény a békéscsabai közgazdasági, valamint út-, híd- és vízműépítési szakközépiskolákban, ugyanakkor az orosházi géplakatos, vagy a battonyai mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskolák még nagyobb igényeket is ki tudnának elégíteni. Nem könnyebb a helyzete annak a közel 800 VIII. osztályos tanulónak sem, aki más megye technikumaiban, vagy szakközép- iskoláiban szeretne továbbtanulni, hiszen az előző évek tapasztalatai szerint ezen intézményekbe megyénkből mintegy 200 tanuló juthat be. JT ordított a helyzet az általános gimnáziumok esetében. Békés megye gimnáziumai mintegy 1500 tanulót tudnak felvenni, és felmérésünk adatai szerint csak 8—900 végzős érdeklődik ezen iskolatípus iránt. Kétségtelen, az általános gimnázium nem nyújt egy közvetlen elhelyezkedést biztosító szakmai végzettséget, hiszen fő feladata: magasfokú általános műveltségi szint biztosítása, valamennyi felsőfokú tanintézeti továbbtanulásra való felkészítés. Az is igaz, hogy a gimnáziumokban érettségizett és továbbtanulásra jelentkezett fiataloknak csak mintegy 40 %-a nyer felvételt. Mindenekelőtt ezek indokolják a megcsappant érdeklődést A jó képességű és továbbtanulni szándékozóknak mégis elsősorban a gimnáziumot kell javasolni, mert ez az iskolatípus \ és különösen a szakosított tantervű változata készít elő legeredményesebben a továbbtanulásra. A felvételt nem nyert érettségizett tanulókat szívesen fogadják a szakmunkásképző intézetek, ahol rövid idő alatt képezik ki őket a magas általános műveltséget igénylő szakmákra. (Pl. rádió-, tv-szerelő, autószerelő, finommechanika stb.) Az egykét évig fizikai munkát végző és közben szakmát szerzett fiatalok különösen a szakmájuknak megfelelő felsőoktatási intézménybe nagyobb eséllyel pályázhatnak. Az utóbbi években őket megillető rangra emelkedtek a szakmunkásképző-intézetek is. Társadalmunk gyors ütemű fejlődésének alapja az anyagi javakat termelő munka. A jó szakmunkás — és ezt a fiatalok döntő többsége már tudja — társadalmunk mind anyagilag, mind pedig erkölcsileg megbecsült tagja. Egyre szűkebb körök vallják egyedüli egzisztenciának az íróasztalt, vagy a fehér köpenyt. Ezt igazolja az a tény, hogy a továbbtanuló VIII. osztályt végzett gyerekeknek 50 %-a (3460) szakmunkástanuló akar lenni. 17 zt a létszámot szakmunkás- képző-intézeteink ha nem is könnyen, de be tudják fogadni. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezen belül nagy az aránytalanság. Még mindig népszerűek az ún. divatos szakmák (műszerész, autószerelő, fodrász, kozmetikus stb.), amelyre az intézetek is szívesebben vesznek fel érettségizett tanulókat, más szakmák iránt viszont nem nagyon érdeklődnek a fiatalok (kőműves, ács, féstő-mázoló stb.). A szakmunkásképzés gondolatának kapcsán szóvá szeretnék tenni egy távolabbinak tűnő problémát is. A jelenleg évenként végző 2—3 ezer ipari és mezőgazdasági szakmunkásnak a termelőüzemeink biztosítani tudják a munkát. Megyénkben kb. ez a létszám tudja biztosítani az ipar és mező- gazdaság szakmunkásigényét Ez az igény azonban — különösen a mezőgazdaságban — évről évre fokozódik, amit sajnos néhány év múlva már nehezen tudunk kielégíteni. A nagy létszámú korosztályokat ugyanis hallatlanul alacsony létszámúak követik. Amíg 1968—69—70-ben kereken 8000 tanuló végzi el a VIII. osztályt, addig 1974-től 1980-ig évenként csak 2800—3000. Ez az alacsony létszám a szakmunkásutánpótlás biztosításához sem lesz elegendő, pedig közülük még nagyon sokan tovább is fognak tanulni egyetemeken, főiskolákon. Az akkor várható gondjainkat csak úgy tudjuk enyhíteni, ha a jelenlegi nagy létszámból arra az időre is kellő számú és magas általános műveltséggel rendelkező szakmunkást képezünk. A napjainkban zajló tudományos és technikai forradalom a szakmunkásképzéstől is fokozott korszerűsödési folyamatot kíván. A ma ipari tanulói a jövő évezred elején is termelő szakmunkások lesznek. A gyorsan fejlődő technikával csak akkor tudnak lépést tartani, szakmai tudásukat csak akkor tudják nap mint nap továbbfejleszteni, ha ehhez megfelelő általános intelligenciával is rendelkeznek. Ezért vált szükségessé az emelt szintű szakmunkásképzés bevezetése, amely egyre jobban terjed, és ezért biztatjuk az érettségizett tanulókat: ne szégyelljenek érettségi után szakmát tanulni, mert ennek néhány év múltán nagyon sok hasznát fogják látni. ' Fokozódik az érdeklődés a mezőgazdasági szakmunkásképző-iskolák iránt is. Jelenleg még úgy tűnik, hogy a mezőgazdaság nem igényel minden szakmában középfokú végzettséget, de néhány év múlva már sok-sok magasan kvalifikált szakmunkásra leszj szükség. Gyors ütemben gépese- j dik és kemizálódik megyénk me- j zőgazdasága is, egyre kiterjedtebb lesz az öntözés. Mindez sok magasan képzett, szakmájához kitűnően értő munkást kíván, akiket a most és a jövő években végző nyolcadikosokból kell kiképeznünk. ¥ ól tudjuk, hogy az általá** nos iskolát végző gyermeket pályájának megválasztásában a szülők nagymértékben befolyásolják. Sokszor ők maguk is csak a jelen lehetőségeit és valóságát ismerve orientálják gyermekeiket. Helyesen teszi az a szülő, aki mielőtt tanácsot adna gyermekének, maga is tanácsot kér vezetőktől, pedagógusoktól, ismerőseitől, aki gondosan tanulmányozza nemcsak a holnapot, de a holnaputánt is. Eddig az általános iskolát végzők lehetőségeiről szóltam. A továbbtanulás vagy elhelyezkedés hasonlóan nagy probléma az érettségi előtt álló diákok családjában is. Az idén érettségizők továbbtanulási szándékáról nem áll rendelkezésünkre olyan kép, mint amit az általános iskolát végzők körében kaptunk,- ezért néhány olyan számadatra hivatkozom, amit az elmúlt évben érettségizettekről tudunk. Az 1966/67-es tanévben Békés megye középiskoláiban 1452 tanuló érettségizett, akik közül 1114 jeRégmúlt idők emlékeinek helyreállításával foglalkozik a restaurátor. Fotó: Detnény ..aCOOCO OOOOO OOOOOOOOOOOOOQOOOQOQQOQQOOQ<yyyy>rMv»o Születésnapi meglepetés: IVlunka Érdemrend Ritka jubileumot ünnepelt a napokban a Békésen köztiszteletben álló idős Ragettli János gyógyszerész. Születésének 85. évfordulóját és a gyógyszerészpályán eltöltött 65 éves jubileumát. Az idős gyógyszerész még a nyugdíjkorhatáron túl is dolgozott egészen napjainkig. Ebből az alkalomból keresték fel a megye egészségügyi vezetői: dr. Taby László megyei főorvos, Südy Ernő megyei főgyógyszerész és dr. Palovits Gyula, a gyógyszertár vállalat igazgatója. A vendégek meleg szavakkal üdvözölték az ünnepeltet, és megköszönték hosszú évtizedes tevékenységét, amit a gyógyszerész szakmában eltöltött. Jó egészséget kívánva nyújtották át a gyógyszertár vállalat 1200 forintos jutalmát. Idős Ragettli János munkája elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozata kormánykitüntetésben részesült lentkezett továbbtanulásra és 438 fiatalt a jelentkezettek 39,3 százalékát vették fel. Ez évben 2225 lesz az érettségizők száma és várhatóan arányosan többen kívánnak továbbtanulni, ugyanakkor számottevően nem emelkedik a felsőfokú tanintézeti férőhelyek száma. Ez azt jelenti, hogy a felvételi vizsgálton még fokozottabban helyt kell állnia annak, aki be akar kerülni az egyetemekre vagy főiskolákra. Sajnos megyénk tanulói a felvételi vizsgákon tavaly elég gyengén szerepeltek, mert 501-en sikertelen vizsgát tettek és csak 175-öt utasítottak el helyhiány miatt. Változatlanul nagy a túljelentkezés a tudomány- egyetemekre, orvosi és műszaki egyetemekre. Itt kíván tovább tanulni a jelentkezettek mintegy 40 %-a, és érthető, hogy itt a legmagasabb az elutasítottak aránya is. Más egyetemekre, főiskolákra és felsőfokú intézetekbe a sikeresen felvételizők szinte mindegyikét felvették. továbbtanulni szándékozóknak azt ajánlhatjuk, hogy intenzíven készüljenek a felvételi tárgyakból. Vegyék igénybe tanáraik segítségét, nem baj, ha többet tudnak, mint a középiskolai anyag. A legjobb ajánlólevél — a biztos tudás. A me- ! gyéből az elmúlt évben jelentkezettek fele Békéscsaba, Orosháza és Gyula középiskoláiból került ki. A békéscsabai jelentkezők 34,3 %-át, a gyulaiak 41,4 %-át, és az orosháziak 42,6 %-át vették fel. Ügy véljük, nem közömbös a középiskolák számára sem, hogy tanulóik milyen arányban jutnak be a felsőfokú tanintézetekbe. Ezért kérjük a tantestületeket, szaktanárokat, hogy a lehetőségek határain belül adjanak meg minden segítséget a továbbtanulni vágyó fiataloknak, és közöttük is mindenekelőtt a fizikai munkások gyerekeinek, a felkészülés szempontjából hátrányosabb helyzetben levő tanulóknak. párt és állami szervek, tanintézetek, termelőüzemek nagyon komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a továbbtanulni és elhelyezkedni kívánó tanulók vágyai lehetőleg teljesüljenek. Számolnunk kell azonban olyan objektív nehézségekkel is, amelyek még gátolják ezen törekvéseink teljes valóra váltósát, és ehhez kérjük a szülők és gyermekek jószándékú, megértő magatartását. Petrovszki István
