Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

tML március 3Í. 8 Vasárnap TARSIA HASÁBOK Túlzott naivitás M%%HH%%%UÍUUU%«UV Új mechanizmus ■2Í3* «=»+«$ — A szentségit neki! hetem elölről. Kezd­Elmondja: Kőmíves Kelemen Mióta hírét vettem Kőmíves Kelemen építőipari dolgozó sú­lyos tragédiájának, nem ha­gyott nyugodni az ügy. Elhatá­roztam, nyomára járok az eset­nek, kikutatom a mozgatórugóit. Komi vés Kelemenre egy ital­bolt pultjánál találtam rá, legott meghívtam egy pohár sörre. — Nézze kérem — kezdte —, tudom, hogy maga is, mások is elítélnek engem. Azt mondják rólam: lelketlen vagyok, felál­doztam a feleségemet, meg ha­sonlók. Látja, a tröszt is elbocsá­tott­— Milyen címen? — Azon a címen, hogy nem voltam elég gyengéd az asszony­hoz. Pedig tisztelt uram, mint mindennek a világon, ennek az okait is a gazdasági alépítmény­ben kell keresni. _ ?? — Volt egy jó brigádunk. Ti­zenkettőn voltunk, szépen dol­goztunk, tisztességesen is keres­tünk, a kollektív szellemmel sem volt semmi baj, együtt jártunk moziba, színház­ba, futballmeccsre. Aztán jött az az átkozott meló. Alig­hogy kezdtük húzni a falat, ész­revettük, hogy a malter nem fog semmit Amit raktunk délig, le­omlott estére, amit viszont rak­tunk estig, az meg leomlott reg­gelre. A végin már nem is rak­tuk, csak leomlott— — Bejelentettük a dolgot a vezetőségnek, de az csak annyit szólt: a malter olyan, amilyen. Mondtuk, hogy akkor importál­janak jobb minőségű kötőanya­got Nincs rá devizakeret, felel­ték. Találjunk ki valami új technológiát, fenyegetőztek, INNEN— ONNAN ARANYFOG A KUTYA SZÁJÁBAN Sue nevű elzászi farkaskutya, egyik londoni kaszárnya őrzője, kitörte az egyik fogát Az álla­tot elvitték a fogorvoshoz és Sue egy napon villogó aranyfoggal jelent meg az őrhelyén. Ez a vi­lág egyetlen kutyája, amelynek a szájában aranyfog van. NEMKIVÄNATOS vendég A Fülöp-szigeteken mindent elleptek a csigák, a kerteket és gyümölcsösöket és sáska módjá­ra pusztítottak. A lakosok a csi­gainvázió leküzdésére váratlan segítséget kaptak a szomszédos szigetek madaraitól. nwuiuiiuiiuttmiiuiumuuuuuiHiuumiiiiiiuiiiiHHHiHiiimimimiiiHiii GONDOS KISZOLGÁLÁS mert ha nem lesz meg a telje­sítmény, ugrik a nyereségrésze­sedés. Márpedig elég szép sum­mára számíthatunk: fél véka ezüstre, fél véka aranyra. — Tudtam, hogy valamit ki kell ötölni, mert ha nem lesz meg a pénz, akkor az asszony kiver hazulról. De hát erre — mint tudja — nem került sor, részint, mert a fal meglett, ré­szint mert az asszony be lett falazva.­— Borzasztó...' — No jó, de képzelje azt, milyen borzasztó lett volna, ha a nya­kunkra jön a népi ellenőrzés... Mindenesetre nem vethetik a szememre, hogy durván bántam az asszonnyal, vagy hogy nem igyekeztem volna megértetni ve­le a dolgot. Amint írva is va­gyon, szépen behívtam az irodá­ra, leültettem és emberi han­gon megmagyaráztam neki: „Most szépen megfogunk, [bédobunk a tűzbe A te gyenge hamvad keverjük [a mészbe...” — Persze az asszony nem volt elég fejlett, nem értette meg mindjárt a dolog népgazdasági jelentőségét, megpróbált tilta­kozni, de hát aíkkor még nem volt új mechanizmus, a tervszá- mokat központilag írták élő. Meg kellett csinálni... De azt a várat még ma is megnézheti bárki, az nem olyan, hogy kétszer hozzáér az ember és összedül... — Keserűen legyin­tett. — Hiába, mégiscsak ne­kem lett bajom belőle. Hogy mit termeltünk, az később már nem érdekelt senkit Csak azt hány­ták a szememre, hogy hibát kö­vettem el De hát, kedves uram, ki nem követ el hibát? Csak az, aki nem dolgozik— A rossz anyagellátás áldozata vagyok én kérem. Drága jő feleségem mindig azt hajtogatta: Kelemen, Kelemen, egyszer még belekeve­redsz valamibe... Es lássa, a vé­gén ő keveredett bele... (novo) jó? A lelkileg teljesen kiegyensú­lyozottak nyugalmával jelentem a „Tüzkőegyedárúság” és az „Állami csomagolású tűzkő” részlegnek, üzemnek, vállalat­nak, vagy mit tudom én mi­lyen intézménynek, hogy kifog­tam rajta. Ki én! De ki ám! Ügy fogtam ki az Önök részle­gén vagy üzemén, hogy egyszer­re két évre való tűzkövet vásá­roltam az egyik maszek eláru­sítóhelyen, á: 45, azaz negyven­öt filléres alapáron. A félig ál­lami és félig maszek trafikok­ban ugyanis hiába kísérletez­tem, kérdezősködtem. — „Saj­nos, nincs. Majd talán egy hét múlva.” — ,,Csak 2,50-es tűz­követ ajánlott az Egyedáruság. Nem mertem rendelni belőle. Az emberek többsége ugyanis nem abnormálisán hosszú, ha­nem rövidre metszett tűzkővel működő öngyújtót (Made in Austria) használ. Magam sem tudom hányadik félig maszek, félig állami tra­fikban dobták elém a kért tűz­követ: Tessék, 2,50. — Ez nem fér bele az öngyúj­tómba. — Akkor tessék eldobni, és egy gázöngyújtót vásárolni, ab­ba belefér. — XJgyan kérem, a felesé­gemtől kaptam— — Vagy gázöngyújtó, vagy vá­lás, vagy pedig gyufahasználat, mert ezután csak ilyen tézkö lesz. — Kérem, hát ez rettenetes! — Semmiség! Egy jó csípőfo­góval levághat belőle annyit ebből a hosszú tűzkőből, ameny- nyi a Made in Austriába bele­fér. — És mit csináljak azzal e csonkkal, amit levágok? — Eldobja. Még mindig jobb, mintha a 38 forintos osztrák öngyújtót dobja el. Ezután az épületes párbeszéd után kezdtem rohangászni tűz­kő után a városban. A második és egyben az első maszek bolt­ban 90 forint értékű tételt ajánlottak, hogy az első 80 év­ben ne legyen tűzkőgondom. Csak 9 forint értékűt kértem (soká lesz még másodika). Kel­letlenül bár, de kiszolgáltak (az angróban vásárlók még élénken élnek az emlékezetükben). Ha ez a húsz darab tűzkő halmozásnak és törvénybe üt­köző cselekménynek számít, úgy vegyék az illetékesek eze­ket a soraimat önfeljelentésnek. Ám mielőtt eljárást kezdenének ellenem, kérdezzék meg a „Tüzkőegyedárúság” egyedural­kodóját, hogy kik rendelték a dupla hosszúságú, s legfeljebb minden ezredik öngyújtótulaj­donos által használható hosz- szú tűzkövet? Megcáfolatlan in­dok és érv esetén akár a tűz- halált is vállalom. Kukk Imre MORZSÁK • Egy párizsi, aki vidéken töl­tötte szabadságát, a tó felé ha­ladt, amelyben horgászni akart — Mondja, jóember — szólt a paraszthoz, akivel találkozott — szabad ebben a tóban horgász­ni? — Igen, uram. — Ha tehát fogok itt egy ha­lat, nem büntetnek meg érte? — Sőt, nagyon fognak csodál­kozni rajta. • Egy fiatal nő autójával oldal­.f-z 'VjS?V _, Egy kis olvasnivalót parancsoljon, amíg hozzuk az ételt! A szokástól elté­rően most nem csip­kelődni kívánnék, ha­nem dicsérő elisme­résemet, s őszinte bá­mulatomat kinyilvá­nítani. Ha úgy tet­szik, törvénytisztelő honpolgári (a hi­vatalos hatóságok mindennemű meg­nyilvánulása iránt borzongó tisztelettel adózó) legmélyebb bámulatomnak adan- danék kifejezést. Kis­ded öröm tárgya: az elkészült új megyei telefonkönyv. Már maga az is boldogság, hogy elkészült. Nem is kellett rá sokáig várni, de amíg kel­lett, addig is — az il­letékesek előzékeny­sége folyamán — ideiglenes békéscsa­bai névsor sietett a segítségükre azoknak a reménytelen kilá­tású halandóknak, akik eme rövid em­beri lét jó egynéhány értékes percét a tele­fon mellett való ücsörgő várakozás idegpusztító foglala­tosságával kénytele­nek eltölteni. (Ahe­lyett, hogy nyakukba vennék a várost és fele annyi idő, vala­mint negyed annyi bosszankodás latba- vetésével személye­___ T elefonkönyv sen elintéznék, amit kell. Nem is beszélve az üdítő tavaszi nap­sütésről odakint...) Persze, az az igazság, hogy telefonkapcso­lataink folyamatossá­ga és gyorsasága is javult valamelyest az utóbbi időben. Az, hogy* Bell találmá­nyát oly elkeseredet­ten csepülöm — kizá­rólag szubjektív meg­ítélés, s abból ered: munkám miatt na­gyon sokszor vagyok kitéve ezen technikai vívmány bosszantó packázásainak. De visszatérve az új telefonkönyvre. Mennyivel lett gaz­dagabb elődjénél? Először is „a telefon gyors és pontos hasz­nálatát megkönnyítő tudnivalók” részletes ismertetésével. Má­sodszor a távbeszélő díjszabás, valamint a bel- és külföldi táv­író és postai díjak kivonatos táblázatá­val. S hogy a hasznos tudnivalókat egyez­tessék az esztétikai örömökkel: színes, szép betétlap ismer­teti a dísÁáviratók — bár kissé avaitag, helyenként korsze­rűbb képzőművészeti ötletekre szoruló — választékát. Mindez azonban semmi ah­hoz a meghatódott- sághoz képest, ami akkor fogott el, mi­kor felfedeztem, hogy a Magyar Posta rugalmasan alkal­mazkodott a minden­napi élethez. Hosszú évtizedek hivatalos következetességével szemben most lett először a telefon­könyv nevében is TELEFONKÖNYV. Eddig ugyanis TÁV­BESZÉLŐ NÉVSOR volt, amit ugyan senki sehol, semmi­lyen alkalomból ki nem mondott. Ügy látszott rendjén, hogy van egy „kincs­tári” elnevezés meg egy közhasználatú. Valaha CINEMA- TOGRAFIAI MD- INTÉZET-nek, meg a MOZGÓFÉNYKÉP- SZlNHÁZ-nak is meg kellett vívni a maga harcát, amíg — Hel- tai Jenő kongeniális ötlete alapján — az lett belőle hivatalo­san is, aminek min­denki hívja, ugyanis: MOZI. Ilyesféle ritka dia­dalt aratott most a TELEFONKÖNYV. ■—ajda—: ba lökött egy ifjú járókelőt. A balesetet csak egy ember látta. — Akar tanú lenni? — kér­dezte tőle a fiatalember. — Uram, csak nem akar ilyen gyorsan házasságot kötni? Hi­szen csak most ismerkedtek meg?! * — Azt kérdi, doktor úr, miért iszom annyit? Iszom, mert sok a bajom. — Elhiszem. De amennyit iszik, a bajainak már régen meg kellett volna fulladniuk. * Egy amerikai meg akarja ma­gyarázni egy angol gyereknek, milyen nagy Amerika. — Amerika, Tom, igen nagy. A világ egyik legnagyobb orszá­ga. Ha elindulsz reggél Texas- ból, másnap reggel még mindig Texasban vagy. Érted? — Igen. Nálunk is nagyon rosszul járnak a vonatok. « Egy félénk ifjú a szomszédos városban lakó szerelmével táv­iratban közölte, amit már régen akart neki mondani: „Szeretlek, akarsz-e a feleségem leírni?” A feladó a válasz tíz szavát is ki­fizette. Ezt a feleletet kapta: „Igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen.” * Egy gyermektartási perben a bíró feltette a kérdést a gyer­mek anyjának: „S mit mondott a férfi, ami­kor közölte vele, hogy gyerme­ket vár tőle?” A válasz: „Azt mondta, nem ismerjük egymást eléggé ahhoz, hogy házasságot köthessünk”. * A bontó tárgyaláson a bíró megkérdezi a felperest: — Mikor vette észre, hogy a felesége elhidegült? — Egy évvel ezelőtt, amikor leestem a létráról. — S mi történt? — A feleségem odakiáltott: „Gusztáv, ha már úgyis lent vagy, tegyél néhány lapát szenet a tűzre!”

Next

/
Thumbnails
Contents