Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-11 / 35. szám

Alexin Andor * * Orosházi öreg ház Az aktív néző színháza 70 éve, 1808. február 10-én születeti Bertold Brecht, a kiváló német drámaíró és rendező. * Aká Brechtberi csak a költőt, a drámaírót akarja észrevenni, éppen úgy fél­reérti, mint aki benne csak a szellemes színpadi mes­tert látja meg, vagy éppen csak a marxista eszmék ..propagá torát”. Brecht nemcsak kiváló drámaíró volt, aki mellékesen rende­zéssel is foglalkozott, vagy fordítva: nemcsak mester- rendező és színháztervező, aki műsort is írt a saját színpada számára, nemcsak nagyszabású drámaíró és színpadművész, aki világné­zetének a marxizmust vá­lasztotta, hanem páratlan művészegyéniség. Élete cél­jának a szocialista színház- művészet megteremtését te-«: kintette. Ebbe a célba a dráma, a színpad és a világ­nézet egyaránt beletartozik: a célkitűzés sérelme nélkül egyiket sem lehet a másik­tól különválasztani. A Koldusoperá-ban telje­sedett ki Brecht „didakti­kus” színháza, amelynek lényege a közönség intel­lektuális meggyőzése, leg­főbb tárgya pedig a társa­dalomelemzés. Brecht meg akarta győzni nézőjét arról, milyen a helyes társadalmi berendezkedés: tehát meg­mutatta a kapitalista rend­szer hibáit, embertelen vo­násait A didaktikus szín­pad csupán az észre szá­mított: Brecht a közönség elé tárta társadalomelemző paraboláit, ítéletét kérte — azaz bizonyos hideg, kriti­kai távolságból mérte le az állapotokat és folyamato­kat. A „hideg” és „kritikád” távolság — ez a lényege Brecht epikus színházának, nem pedig az, hogy epikus elemek kerülnek a drámai­ak közé, hogy a pusztán megjelenítő drámaiság he­lyét epikusság, a2 elbeszélés veszi át. De még csak nem is abban rejlik Brecht epi­kus színházának lényege, hogy lazán összefüggő jele- 1 netsorrá oldja föl a szer­vezett drámát. Az ő epikus színpada kritikus, a cse­lekményektől — a bemuta­tott eseményektől — bizo­nyos távolságban maradó, a látottakhoz és hallottakhoz nem érzelmi beleéléssel és feloldódással, hanem intellek tuálds hidegséggel közeledő nézőt kívánt, „cigarettázó nézőt”. Olyat, aki nem fe­lejtkezik el arról, hogy amit lát, az nem valóság, ha­nem „színház”, aki nem fe­lejti el önmagát, s a műről, . amely leköti, állandóan tudja, hogy az nem maga az élet, csak annak ábrázo­lata. A színpadnak tehát nem szabad nézőjét az illúzió- világba átvarázsolnia, ha­nem ébren kell tartania benne az igazi valóság tu­datát, hogy megértse és megbírálja azt, amit a szín­pad elébe tár. Mindezt ter­mészetesen nemcsak a kü­lönlegesség, vagy a hagyo­mányokkal való szakítás kedvéért, hanem a néző ha­tásos társadalmi tettre ser­kentése érdekében. A drá­mai színház érzelmileg fog­lalkoztáit, felkorbácsol, illú­ziókba ringat és kielégít: megrázva és megtisztulva, vagy felüdülve és meg­könnyebbülve lépünk ki be­lőle, mint üdítő, langyos fürdőből, hogy azután visz- szatérjünk a hétköznapok porába. Brecht epikus szín­háza azt tűzte ki célul, hogy meggyőzze és ezáltal aktivizálja a nézőt, tehát politikus színház, marxista művészet, amely élő társa­dalmi gyakorlatot teremt. Logikusan következik eb­ből: Brechtnek olyan esz­közöket kellett alkalmaznia, amelyek megakadályozzák a nézőt abban, hogy elfe­lejtkezzék a színpadi illú­zió kedvéért önmagáról és a valóságról. Ezért idegen Brechttől mindenfajta szó­varázs, mámor és révület — helyettük művészi főeszkö­zei az irónia, a szatíra, a groteszk humor. Ezeken kí­vül a néző eszméltetését szolgálják az úgynevezett j elidegenítő hatások, olyan eszközök, amelyek megaka­dályozzák. hogy a színpadi illúzió győzzön a tudatos valóság fölött. Erre való a színpad és a díszlet szá­mos fogása, táblák, felira­tok, világítási effektusok, a meztelenre vei közt etett színpadi világ, ezit szolgál­ták a „song”-ok és a színé­szi játék. Maguk a darab- szövegek nem sokat árúinak el az elidegenítés techniká­jából. Brecht igazi dráma­író volt, színpadra írt; igazi komédiás volt, s a szöveget teljes mivoltában a színpa­don bontakoztatja ki. Szö­vege csak a színpad és a színészi járték sajátos brechti eszközeinek összhatásában érvényesült. KÖRÖSTÁJ ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET Z sebkönyvek százezer példányban Kezdetben a könyv csak egy szűkebb társadalmi ré­teg kiváltsága volt, napja­inkban viszont általános tömegfogyasztási cikké lett. A gazdagon díszített kó­dexek, hosszadalmas nyom­dai eljárással készülő kö­tött könyvek mellett egyre inkább előtérbe kerül az olcsón, gyorsan és nagy pél­dányszámban előállítható paperback, a zsebkönyv. A magyar könyvki­A „song”, a beiktatott ének, megszakítja a dara­bot, önálló funkcióval bír: dráma a drámában, azaz eszméltető, tudatosító, ma­gától a darabtól elidegenítő hatású. A „song-énekes” — míg énekel — nem a dráma szereplő személye csupán, hanem a darabíró bizalma­sa: beavatott. Leginkább a vásári énekes hangján da­lol, rigmusai a vásári ének hangulatát idézik. A „song” valamely tételt bizonyít, er­kölcsi tanulságot summáz, s hozzásegít, hogy az utána folytatódó cselekményt a néző kellően eltávolodva, az előírt bíráló távolságból nézze. Amikor Hitler vette át az uralmat Németországban, Brechtnek menekülnie kel­lett. Megkezdődött másfél évtizedes emigrációja, hon­talan bújdosása Európa és Amerika különböző orszá- I gaiban. Az emigráció, mű- ■ vészi pályáján, újabb emel- | kedést jelentett. A fasiz- | mus elleni világharc, a népf rontpi litika, kiszélesí­tette Brecht művészi akara­tának körét: tárgyai közé vonta most a jelen minden problémáját, központban az antifasiszta, később a hábo­rúellenes küzdelemmel. A nemzetközi antifasiszta ösz- szefogással valló együttmű­ködése Brechtet művészileg hagyományosabb módsze­rekhez közelítette, dialekti­kus szemlélete azonban nem változott. Az emigrá­cióban születtek Brecht vi­lágszerte ismert nagysiker (i művei, a Kurázsi mama, a Galilei élete, a Carrar asz- szony puskái, az Állítsátok meg Arturó Uit, a Kauká­zusi krétakör. Életműve elevenen hat, darabjait vi­lágszerte játsszák, nemzet­közi kultúreseménynek szá­mít a Berliner Ensemble egy-egy Brecht-bemutatója. Saját rendeltetésének és saját póládjának mondana ellent, ha a történelem és az ember állandó változásá­ra építő, a rrindept össze­függéseiben megragadó dia­lektikus színház, melyet Brecht teremtett, valaha is megakadályozná a tovább­haladást. De alkotójának helyét a változó történe­lemben csak akkor határoz­hatjuk meg helyesen, ha ott jelöljük ki. ahová világ­nézeténél, kérlelhetetlen valóságábrázoló szándéká­nál és erejénél fogva tarto­zik: a szocialista realizmus mesterei között. adás viszonylag ké­sőn, csak 1966-ban je­lentette meg az első zseb- könyv-sorozatot. Nagy múl­tú könyvkiadásunk úgy lát­szik, rangon alulinak érez­te a külföldön már jól be­vált „olcsón és gyorsan” elv átvételét. Végül is a mil­liós példányszámú soroza­tok kecsegtető lehetősége, meg a hazai olvasók igé­nyei életre hívták a paper­back -soroza tót, az Európa Zsebkönyvek havonta meg­jelenő köteteit. Az eddig ki­adott 22 könyv kötetenkénti 25—100 ezer példánya min­denképpen a kezdeménye­zés sikere mellett szól, bi­zonyítva a zsebkönyvek elő­nyös tulajdonságait, az ol­csóságot, gyorsaságot és a sikert. A sorozat nyitó köte­te, Golding nagyszerű re­meke, a Legyek ura, már korábban is megjelent, de a mű igazi sikert és általá­nos érdeklődést kiváltó ha­tása csak a paperback-ki- adás után jelentkezett. Nálunk még erősen tart­ja magát az a nézet, hogy a zsebkönyv forrna csak a szórakoztató műfajokhoz illik, s méltatlan a klasszis kus, komoly művekhez. Nemcsak a külföldi példák mondanak ellent ennek a feltevésnek, hanem — és ezt örömmel regisztráljuk — a hazai tapasztalatok is. Az Európa Zsebkönyvek sorozatban nagy példány­számban jelentek meg a klasszikusok művei, így Dumas, Dosztojevszkij, Victor Hugo és Thackeray egy-egy halhatatlan regé­nye. A jelenlegi sorozat mégis, főképp a mai külföl­di írók alkotásait publikál­ja, Moraviatól Updike-ig. Es mi lesz a magyar si­kerkönyvekkel, kérdez­hetné az olvasó? Erre is van már megoldás. A Mag­vető és a Szépirodalmi Könyvkiadó együttesen vál­lalkozott arra, hogy havon­ta egy-egy magyar szerző könyvét jelenteti meg az új sorozatban, az elmúlt évek nagy sikereiből. így aztán nem kell majd hónapokig, esetleg évekig várakozni egy sikerkönyv újra- megjelenésére. A paper­back rövid átfutási idejű előállítása lehetővé teszi, hogy a keresett és nem kap­ható kötetek néhány hót alatt újra könyvesboltokba kerüljenek. A magyar könyvkiadás még alig van túl az első szárnypróbálgatáson a zsebkönyvkiadásban, ám bátran remélhetjük, hogy lassan a hazai olvasók is hozzáférhetnek majd min­denféle könyvhöz a paper­back formában. A sorozat összeállítói azonban, még a látszólagos népszerűség ürügyén se tegyenek enged­ményt szín vonalt csökkentői igénytelen művek kiadásá­ban, mert ez kompromittálja magát a sorozatot és ellene szól kultúrpolitikai elve­inknek is. Gondolunk itt el­sősorban a már megjelent Vadnyugat és Hammett: A máltai sólyom című köte­tekre. Brackó István Sass Ervin: Töredékek egy füzérben DAL egyetlen dalt énekelnék ne bántsatok régi emlék fenyöerdőkböl érkezett őrizte az emlékezet az ördögök megkergették elragadni mégse merték JÓ LENNE az éhséget összetörni jóllakottságot hörögni igaz szóból vasat verni balsorsomtól menekedni TARTS VISSZA. HA TUDSZ l , a világból ha megszököm a bánatom visszaköszön Gólem leszek földből támadt felhasítom néma számat ránt lesnek majd minden sarkon vörös láng lesz csontos arcom a világból ha megszököm utánam jaj ugyan ki jön ISMERVE FÖLDET ÉS EGET megyünk tovább szárnyakat keresve míg ciénkáll a csillagtalan este------------------------------------------------------------------

Next

/
Thumbnails
Contents