Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-11 / 35. szám

Gyerekszáj —: 'Anya, olyan szépet álmod­tam. Meséld el újra! — Hogy meséljem el, amikor te álmodtad? — De meséld el, ,mert olyan szép volt, és különben is csak te voltál benne, én nem.„ * — Ildikó, ha tényleg segíteni akarsz, rakd rendbe a játékaidat. Látod, anya is mindennap kita­karít. Mit szólnál, ha rendetlen­ség volna? Te vagy a babák ma­mája, tehát te tégy rendet a ba­baszobában! — Neked apa is segít! Hát én meg akkor szólok a Maci-Laci­nak, hogy ma nem érek rá, ta­karítson ö ki... * — És most mesélek neked Pi­roskáról és a farkasról. Egyszer Piroska elment sétálni a kerek erdőbe. Hallja ám, hogy jön utá­na valaki. A Lompos Farkas volt. Nagyon megijedt... — Butus a Piroska! A Lompos Farkas egy ketrecben lakik az állatkertben. Miért ijedt meg tő­le? Különben is szólni kell a sarki rendőrnek, és az telefo­nál, hogy vigyék vissza az ál­latkertbe! V. J. «BiiMMmnminmiimiraBiMiiimiiimimimnimummMmniiimmnmiimiMmiiimmiiiiroi» MORZSÁK Egy érettebb korú férfiúnak szemére vetették, hogy még min­dig sokat udvarol. „Mit csinál­jak?” — sóhajtott. „Az ember csak egyszer öreg!” * A sötétben a járókelőt egy férfi szólítja meg: „Kedves uram, kö­nyörüljön rajtam. Szegény, tönk­rement ember vagyok. Semmim sem maradt...” A járókelő tovább akar menni, Ekkor hallja:: „...csak ez a nya­valyás kis revolver”. Két színész beszélget, s azt mondja az egyik: — Irigyellek benneteket, film- izfnészek. Nem látjátok, amint az előadás alatt egyes nézők eltávoz­nak. Mi azonban a színháznál... * Pincér, hozzon nekem egy adag bifszteket. A hús legyen gyenge borjúhús vagy sovány sertéshús, ne legyen rostos vagy inas. — És milyen vércsoportú legyen az állat? • — Mit tegyek, Mancika, hogy enyém légy? — Mindenekelőtt zárd be az aj­tót... * ( — Ha találkozom azzal a gaz­emberrel, kiverem a fogait! Nem. Egyet azért mégis meghagyok. — Miért? — Hogy tudja, mi az a fogfájás. Zsoldos Sándor rajza Prototípus CZDD E3 Jól kezdődött. A szezon végi kiárusí­tás sok vásárlónak szerzett kellemes meglepetést, és okoz komoly munkát a kereskedelemnek. Egyik boltvezető így sóhajtott fel a nagy forgalom láttán (a Pürrhosi-győzelem szójátékát alapul vé­ve): még egy ilyen kiárusítás, és nem marad több árum! A HÉT immár századok óta visz- szatérő hagyomá­nya a farsangi sze­zon kezdete. Egy vál­lalati álarcos mulat­ságon történt, hogy egy bárány kézcsókot kapott az oroszlántól. Ugye hihetetlen? A természet produkál néha furcsa dolgokat. Viszont utólag kidé­A hét rült, hogy a bárány az igazgató felesége volt, míg az oroszlán álarcát egy beosztott húzta a fejére. A HÉT „legrafinál­tabb embere” címet F. Lászlónak kell odaítélni. F. László, amikor megtudta, hogy a kávéért nap­pal is zenés árat szá­moltak, kért a pin­cértől egy olyan iga­zolást, hogy ő (már­mint F. László) a ze­ne nélküli nappali árért tíz percre bejö­het este „lehallgatni a pénzét”. Erre a pin­cér, aki nem kevésbé volt agyafúrt, így fe­lelt. — Ha uraságod ismerné a mi zené­szeinket, nem kérne tőlem ilyen igazolást. Önnek bőven megér az 40 fillért, hogy most nem játszik a) zenekar. A HÉT legnaívabb kérdése a pályaudva­ron hangzott el. Utas: Mikor megy ma utolsó vonat N.- be? Vasutas: Huszon­három tízkor. Utas: És utána...? A HÉT a rekordok jegyében zajlott le. Évtizedek óta nem volt ilyen enyhe és kellemes az idő, így aztán naponta kel­lett rendesen cipőt pucolni a sár miatt. De rekordnak szá­mit az is, hogy egész héten folyamatosan lehetett Savariát kapni. (brackó) Aurel Baranga Vass Károllyal a színház előtt. Lehet nagy színházat csinálni kisvárosban is Békéscsaba neves vendégeket fogadott Aurél Baranga: Barátom, a miniszter című szatírájának ma­gyarországi ősbemutatója alkal­mából. Vendégünk volt a szerző, a legismertebb bukaresti szatiri­kus lap főszerkesztője, Mihail Be­rekét, a Bukaresti Nemzeti Szín­ház rendezője, aki a román fővá­rosban a darab bemutató előadá­sát rendezte, Avran Ion, a román nagykövetség tanácsosa, Bízó Gyula, a Művelődésügyi Miniszté­rium Színházi Főosztályának ve­zetője és sokan mások, a román és a magyar színházi élet képvi­selői. A premier után a vendégek a színház klubjában töltöttek bará­ti órákat a megye és a város ve­zetőivel, a Jókai Színház művé­szeivel. A szerző, aki ezen a bé­késcsabai színházi esten forró si­kert aratott, szívesen nyilatkozott a Békés megyei Népújságnak it­teni benyomásairól, az előadásról. — Ezt a darabot külföldön első ízben most, itt, Békéscsabán lát­tam. Nem protokoláris megálla­pítás, hogy rendkívül tetszetős előadás részese lehettem, olyan előadásé, mely jól adja vissza el­képzeléseimet, megőrzi a darab komikus jellegzetességeit. Mind­ezt észrevétlenül, természetesen. Elgondolásaim akkor valósulnak meg a leghívebben, ha a néző fél­reérthetetlenül érzi, hogy a darab­ban egy hanyatló világról ^an szó, olyan jelenségekről, melyek még ott kísértenek társadalmi éle­tünkben, és ártalmasak. — Hogy szakmai kifejezést használjak: a békéscsabai előadás egyszerre realista és nagyon köl­tői. Világos, hogy darabomban a komikum poézisérőL van szó, tú­szén annak is van poézise. A ren­ded a szatirikus hangvétel ki- teljesítésére a darab felépítésének és belső, tartalmi erőinek össz­hangját használta fel, s ezt a tö­rekvést gondosan készítette elő. Örülök, hogy Vass Károly megra­gadta a lényeget, nem veszett el a részletekben, nem hanyagéit el és feleslegesen nem hangsúlyozott semmit. Azt tartom, hogy az a jó rendezés, mely a szerző szolgála­tában áll és nem tér el a szerző elképzeléseitől, mint mostanában annyi fiatal, csak azért, hogy megmutassa, mennyire okos. Saj­nos, azt hiszik, azért találták fel a színházat, hogy az számukra asafc az érvényesülés lehetőségét hordozza* Az .én-rendezőm- a mű- ­„ YSt, juttatta érvényre, „ős- ■ ezUkö.-.- szönöm neki. — Mint látta, a drámában há­rom nagy szerep van. Chitlaru, Marcdca Tunsu, és Cristinoiu, az igazgató. Mindhárom alakítója — Stefanik Irén, Schwetz András és Dánffy Sándor — nagyon tetszett, nem is tudom, melyikük volt a jobb. Még egyszer nagy elisme­réssel nyilatkozom az előadásról,’ mely azt igazolta, hogy lehet nagy színházat csinálni kisvárosban is. A sokáig mélypontra helyezett békéscsabai színházi élet ezzel újabb igazolást kapott arry, hogy Mihail Bereket a színészklub- ban. a mélypont már régen a múlté, hisz a Gyulai Várjátékok, majd több csabai bemutató, és most Baranga szatíráiénak előadása ugyanezt tanúsítja. Sass Ervin A közönség és a szereplők a szerzőt Ünnepük. Fotó: Dcmény t \

Next

/
Thumbnails
Contents