Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-11 / 35. szám
Lehet-e pótolni a árukat? Sok bosszantó aprósággal találkozik az ember lépten-nyomon az üzletekben. Kell egy parányi tömítő gyűrű — nincs. Szükség volna egy kávéfőző-szűrőre — az istennek sem lehet kapni. Szálas habverőre, öntözőkannára, petróleumpumpára, szerelővasra, húsvágódeszkára, fakanálra és sorolhatnánk tovább. A vásárló mindezek helyett udvarias mosolyt kap a boltokban, esetleg egy biztató mondatot, hogy: — Tessék talán benézni a jövő héten. Mindezeknek az apróbb-csepröbb hiányosságoknak a megszüntetéséről, pótlási lehetőségeinek megtárgyalására hívta össze ankétra a Népújság szerkesztősége az érdekelt feleket. Jelen voltak: a kereskedelem részéről a Csongrád—Békés megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat békéscsabai telepének vezetője, Tuska János, a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattól Kassai Béla igazgató, az AUTÓKER képviseletében Liker Ilona, a gyártó (de sokszor igénylő) szervek képviseletében Filozóf György, a Mezőberényi Műszaki és Villamossági Ktsz elnöke, Mag Gusztáv, a Békéscsabai Lakatos Ktsz műszaki vezetője, a Békéscsabai Vegyesipari Vállalattól Paulik János igazgató, az ERŐKAR Békéscsabai Telepének vezetője: Molnár Zoltán, a KISZÖV küldötteként Joó János, az MSZMP megyei bizottsága ipari osztályának képviseletében pedig Huszár Mihály. Lehet-e már beszélni eladók és igénylők piacáról? Ezzel az érdekes gondolattal kezdte Kassai Béla elvtárs, miután elhangzott a vita bevezetője. Majd így folytatta: — Mikor érünk már oda, hogy a termelők, magyarán az ipar is jelentkezik (sokkal élénkebben mint eddig) a kereskedelmi szerveknél, és elénk tárja: „Ezt és ezt tudjuk gyártani, akarjátok-e, igényli-e tőletek a vásárló közönség?” Sajnos, azt kell mondanom, hogy jobbára eddig csak mi nyi- toga ttunk ajtót a termelő vállalatoknál, sőt dörömböltünk is, hogy ez kellene, meg az, és mikor előálltunk, hogy ebből meg abból a hiánycikkből csak néhány száz nagyságrendben igényelnénk — rögtön begubóztak, s jóformán tárgyalni sem akartak velünk az egyes vállalatok. Ugyanis specializálták magukat nagyobb szériák gyártására, tömegcikkek gyártására kötötték le teljesen a kapacitásukat, s egyszerűen nem vállaltak 200 darab hurkatöltőcső, 500 darab horganyzott szeméttároló, vagy 150 Váradi-csengő stb-t, stb-t. Kassai Béla igen érdekes jelenségre mutatott rá. Ezeket a tényeket felszólalásában alátámasztotta Tuska elvtárs is, aki kijelentette: — Jogos az ipar bírálata. Nem érezni eléggé, hogy élénkül a kölcsönös piackutatás. Hat éve nem volt arra példa, hogy eljött volna hozzánk egy ipari vállalat, és megkérdezte volna: mire van szükségetek? A kisebb üzemek, főleg a ktsz-ek részéről volt ugyan ilyen kezdeményezés, de amióta átálltak a nagy szériák termelésére, ők is inkább a 8—10 milliós termelési értéket hozó cikkeket gyártják. Ez részben érthető, de nem elégíti ki minden esetben a vásárlók igényeit. Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy ebben az évben van már ilyen kezdeményezés az ipar részéről is. Maradt mindenütt bizonyos szabad kapacitás, s érezni, hogy az új gazdasági rendszer szele fújdogál. Ez jó nekünk, de e kezdeményezést szerintem is tovább kellene bővíteni. Mikben van hiány és miért nem pótolják azokat? Az ankét kötetlen beszélgetés formájában folyt, s egész listák kerültek az asztalokra a kereskedelmi szervek részéről, melyeken a hiánycikkek sora szerepelt. Csak néhányat sorolunk fel az igényekből. Először a IV-es kategóriába tartozókat, amelyek tehát szabad áron kerülhetnének forgalomba. Ilyen többek között a különböző méretű húsgéptár- csák és kések; a tésztaformák 5-ös, 8-as, 10-es méretben; a fűszerlapát, a műszaki cikkek közül a különböző Pannónia-alkat- részek, például PVC-kupak 11, 14, 17 mm-es kulcsnyílású anyához, térdvédőlemez, csomagtartó, felerősítő pánt, teleszkóprugó, leszorítógomb, rögzítő gyűrű, dísz- lécfelfogatók, zárnyelvütköző, patentok, ajtóbehűzók; tv-antenna- fejek, amelyek kerejlete az utóbbi hónapokban rendkívül megnövekedett. A Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat vezette be az országban elsőként a vásárolt tv-k házhoz szállítását, s az antennák felszerelését. Ezzel, hogy úgy mondjuk, „kiütötte a piacról” a kontárokat. Ám most az a helyzet, hogy egyszerűen nem tud antennákat eladni, mert nincs. Vannak aztán olyan cikkek, amelyek közös megegyezés alapján, árvetés készítésével kerülhetnének forgalomba, ha egyáltalán megtalálnák egymást az éppen hogy egymásra szoruló szervek a megyén belül, és meg tudnának egyezni az árakban. Sokszor igen groteszk helyzet alakul ki, ahogyan erre Molnár Zoltán utalt hozzászólásában, amikor elismerte az iparnak szóló bírálatokat. — Jómagam több vállalatnál jártam, hogy azt a minimális szabad kapacitást, ami telepünk rendelkezésére áll, itt, a megyében használjuk fel. Sokan azonban nem értették meg, mit je-: lent ennek a jelentősége. Pedig, ha csak a szállítási költségeket vesszük — azt, hogy egyes vállalatok, szövetkezetek, kereskedelmi szervek a Dunántúlról, s az ország különböző részeiből szállíttatják ide igényelt áruikat, melyeket itt a megyében is elő lehetne állítani — ebből a jobb kooperációból is 60—80 ezer forintos megtakarításuk lehetne évente. Ne folytassuk a hiánycikkek felsorolását, mert ahhoz kevés lenne az egész újság. Inkább térjünk arra a problémára, hogy miért nem vállalják a miniszteri, tanácsi vállalatok, s részben a szövetkezeti ipar is ezeknek a pótlását? — Sok összetevője van ennek — mondotta Joó János. — Tudjuk mindannyian, s magunk is bosszankodunk amiatt, hogy vannak hiánycikkek. A szövetkezeti ipar tavaly 40 millióval több árut bocsátott a kereskedelem rendelkezésére, mint 1966-ban, tehát a már úgynevezett „belőtt” cikkekre is nagy az igény. Miért keressünk akkor új piacokat? Miért nem «fordulnak mégis az új piacok felé a szövetkezetek? Mert még kialakulatlan az árrendszer. Mag Gusztáv elmondotta ezzel kapcsolatban, hogy sok cikknek még nincs meg a kialakult ára. A „Hattyúnyak”-nál például 18 forintra ment le a fogyasztói ár, az anyagköltség azonban korántsem változott ilyen mértékben, s természetesen a munkabér sem. Ezt a cikket 13 forint mínusz- szál, tehát csak ráfizetéssel tudnák gyártani. — Ezt nem vállalhatjuk — mondta a műszaki vezető. Van megoldás A megbeszélés tartama alatt sokan jegyezgettek, számításokat csináltak, s közbe-közbe kérdezték egymást: Paulik János Kassai Bélától: Milyen anyagból kellene a tv-antenna? Molnár Zoltán Tuska Jánostól: — öntvény, vagy samottból kellenének a vasalóbetétek? Filozóf György Kassai Bélához: — Vállaljuk a petróleumpumpák készítését, jöjjenek majd Kassai elvtársék. Paulik János: — Jobban kellene keresgélni a lehetőségeket A Népújságban hirdették például, hogy a körösladányi gépjavítóban 200 tonna Z-vas eladó. Nekünk csak a mérete nem jó, de tudjátok, hogy milyen nagy hiánycikk. Sok mindent lehetne belőle gyártani. Kassai Bélát — Csak abban az esetben, ha nem mindegyik vállalat a maximális hasznot várja minden cikk gyártása után. Ha azt várja, akkor nem tesz jó szolgálatot. Tudomásul kell vennünk, hogy kellenek és kellenek azok a cikkek, amelyeket ma még nem találnak meg az üzletekben. Egy kicsit át kell állítani a gondolkozásunkat is erre a célra. Joó János: — A felsorolt és fel nem sorolt hiánycikkek közül nagyon sokat elő tudnak állítani itt a megyében a szövetkezetek, s kell is, hogy megtaláljuk egymást. Az igaz, hogy a vas-, fa-, fémipari ktsz-ek kapacitása csaknem teljesen lekötött. A textiliparban azonban mindössze 20— 30 százalékos a gépek kihasználási foka. Még 100-as szériában is hajlandóak lennének gyártani különböző cikkeket, csak lenne mit. Azt mondották, hogy hiánycikk a gyermek járóka. Nos, a körösladányi fásrészlegünk ugyancsak nem tud adni munkát 20—25 embernek, elvállalná ennek előállítását. A satuhiány pótlásában a Gyulai Vasipari Ktsz- ünk tudna besegíteni. S még egy: úgy vélem, jelentős kezdeményezés várható a jövőben, ugyanis a megyei tanács tervosztálya már elfogadta azt a javaslatunkat, hogy a lakatos ktsz részlegeként fiatalkorúakból és csökkent mun- kaképességűekből hozzunk létre egy üzemet, amely akár 10-es, 20-as szériákban is pótolni tudná a boltokban jelentkező eíkkhi- ányt Huszár Mihály: — Az a véleményem, hogy nem hiábavaló ez az értekezlet, bár csak kezdeti lépésnek tekinthető ahhoz, hogy mélyebb tartalmú, szélesebb körű együttműködés alakuljon ki megyénkén belül az üzemek és a kereskedelem között. Rengeteg rejtett tartalékunk van, amelyek felkutatásával és hasznosításával sok hiányt pótolhatnánk. Gyulán például a Bútoripari Vállalatnál mondják, hogy rengeteg a fahulladékuk, amelyből örömest gyártanának különböző kellékeket, játékokat stb-t, ha a kereskedelem részéről igény lenne rá — s mint hallom, van is. Ma már nincs akkora létszámkötöttség, mint régen volt, s ha szükséges, erre a célra új munkásokat is alkalmazhatnánk. A Békési Gépgyár területén — hogy egy másik példát mondjak — sok mázsányi vashulladék, lemez, miegymás gyűlt össze, s át is tudnának állni egyes gépeken az rtt felsorolt hiánycikkek, akár szerelővas, lapát, kőműveskanalak, kalapácsok stb. gyártására. Sőt, szívesen is tennék ezt, ahelyett, hogy kilónként 40 fillérért eladják a MÉH-nek a vashulladékot. Vagy itt van a gyulai MTH-iskola: olyan cikkek elkészítését vállalná örömmel, ami az állami iparnak ugyan nem kifizetődő, mégis hasznos és szükséges, mert hál nem lehet kapni. Fel kell keresni őket is. Igazuk van szerintem azoknak, akik azt mondják, hogy az iparnak is gyorsabban kell mozogni, piacok után kutatni, de hozzáteszem, a kereskedelemnek is. • A Népújság ankétjét valóban kezdeti lépésnek tartottuk ahhoz, hogy élénkebbé váljon a vérkeringés megyénkben az üzemek, a szövetkezetek, s a kereskedelmi vállalatok között. Az ankéton már szóban ugyan, de konkrét megállapodások is születtek egyes cikkek gyártására, amelyeket hiányként soroltak fel Tuska János és Kassai Béla elvtársék. Bízunk abban, hogy ez a kapcsolat tovább szélesedik a vásárlóközönség javára. Varga Dezső Kedvezőtlen a víz- és csatornamű vállalat startja Tavaly ilyenkor mintegy 25 ezer méternyi csövet tárolt a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Most viszont néhány száz métert tesz ki csupán a rendelkezésükre álló anyag. Emiatt nem tudnák hozzálátni Körösladányban, Gádoroson, Zsadányban, Magyarbánhegye- sen és még több más helyen a vízvezetékhálózat kialakításához, a csabai gázlerakat, három gátőrház, a Békéscsabai Konzervgyár, a méhkeréki és déva- ványai kutak fúrásához. Anyag hiányában egyelőre mintegy 150 —200 dolgozó munkája vált bizonytalanná. Nem a megrendelés elhanyagolásáról, hanetn a szállítás elmaradásáról van szó. Az elmúlt évben is mintegy ezer méterrel szállított kevesebbet a csepeli csőgyár. Az, hogy az idén hogyan tesz eleget a megrendeléseknek, nagyon vagylagos. Három héttel ezelőtt is táviratban értesítették a vállalat békési műszaki telepét, hogy ilyen és ilyen számú vagont megpakolva útbaindítottak. Lehet, hogy ez a vagon megérkezett valahova, de Békésre nem. A közgazdasági pályázat eredménye A Magyar Közgazdasági Társaság Békés megyei csoportja a Mezőgazdasági munkaerő ellátásának problémái Békés megyében című téma kidolgozására még 1967 szeptemberében pályázatot hirdetett, melyre hat dolgozat érkezett be. Ezek mindegyike a kérdések átfogó ismeretéről tanúskodik. Az értékelés alapján az Ifjú Közgazdász, az Aranykalász, az Arisztea és a Koordináció jeligés pályázatok szerzői részesülnek díjazásban. Ennek átadására terv szerint február 21-én Békéscsabán, a TIT értelmiségi klubjában kerül sor. Az érdekelteket a csoport vezetősége értesíti. Részleges monkaidőcsökkentés a B0V békéscsabai gyáregységében A Baromfifeldolgozó Vállalat békéscsabai gyáregységében részleges munkaidőcsökkentést vezettek be. A hűtőházi (egészségre ártalmas munkakörben) dolgozók az eddigi 48 óra helyett — keresetük megtartása mellett — csak 40 órát dolgoznak. A gyár más munkahelyén a 44 órás munkahét bevezetésére később kerül sor. Vadász-, horgász-klub alakult Szeghalmon Szeghalom környékén valamikor fő foglalkozás volt a halászat és a vadászat. Ma már szórakozás a halfogás és a fácán-, valamint a nyúlvadászat egyaránt. Igen sokan hódolnak mindkét szenvedélynek. A szeghalmi Móricz Zsigmond Járási Művelődési Otthon klubot alakított a horgászok és a vadászok részére. A klubban szakmai vitákat rendezhetnek, megtárgyalhatják a vadászat, horgászat problémáit, szakkönyveket olvashatnak. A klubot a Mező- gazdasági Könyvhónap keretében hozták létre Szeghalmon.
