Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-07 / 31. szám
1968. február 7. 3 Szerda A menyasszony hoppja —* ha a vőlegény heppes Több termelőszövetkezet sérelmezi a kendertermeltető vállalat eljárását. Ugyanis furcsa dolog történt. A vállalat üzletszerzői még annak idején sorra járták a fcsz-eket, s megállapodtak az 1968. évi kendertermesz- tésben. A tsz-ek fixre vették a megállapodást. A kender így került a termelési tervbe olyan vállalkozásként, amely majd jelentős hasznot hoz. Időközben a kendertermeltető vállalat azonban visszatáncolt. Több ezer holddal csökkentette a vetésterületet. Valószínű, hogy a termésnek nem talált piacot Kinek Több vagon férr\zárolt lucernamag várja a vevőt a Magtér- mettető és Ellátó Vállalat orosházi telepén. Fogalmazhatnánk úgyis, hogy 1967-ben a luoer- namag felvásárlási árának rendezése fordulópontot jelentett a termesztésben. Az üzemek korábban nem szívesen foglalkoztak lucerna mag-termesztéssel. Sőt, mi több, annyi lucemama- göt sem termesztettek, amennyire szükségük lett volna az új telepítésekre. Ebből a cikkből abban az időben teljesítetlen maradt a népgazdaság export- kötelezettsége is. A kedvező árpolitika — az állami eszközök alkalmazása — lehat jótékonyan hatott erre a Néhány héttel ezelőtt vita tárgyát képezte az 1968. évi szerződéskötések lassú üteme. A bírálat helyénvaló volt, mert egyes cikkekből — főként a kenderter- j meltetési szerződések felülbírá- lata után — a tsz-ek jelentős j része a várakozást választotta | azzal, hogy a termeltető vállalatoknak legyen idejük újból átgondolni: mit is akarnak 1968- ban? így szerették volna elkerülni a kenderügyben tapasztalt j hopponmara dúsukat. —sík— kell? viszonylag elhanyagolt bevételi j lehetőségre. A hatás annyira kedvező volt, hogy 1967-ben a bőséges és kiváló minőségű termésből több vagon fémzárolt1 mag piaci elhelyezése gondot okoz. Ha egy üzem évekkel ezelőtt lucernát akart telepíteni, ' akkor azt kutatta, kinek van j eladó vetőmagja. A kérdés most, viszont úgy hangzik: kinek kell j fémzárolt lucernamag? Még a szkeptikusoknak is szembe kell nézniük ezzel az i örvendetes eredménnyel, mert a mezőgazdaság egyik évről a j másikra csodákkal határos dologra is képes. Hát így történt ez a lucernamagtermeszlés ese- tében is. D. K. j Harminc új belépő a csorvási Vörös Október Tsz-ben Az új szövetkezeti törvény módot, lehetőséget biztosít az egy családnak eddig járó egy hold háztájinál is nagyobb terület megszerzésére. Ennek alapjai egy családból többen legyenek a szövetkezet tagjai sorában. Jórészt ezzel magyarázható az az érdeklődés, amely Csorváson a Vörös Október Tsz-ben szövetkezeti belépésre serkentette azokat a családtagokat, akik eddig szüleik oldalán dolgoztak. A legutóbbi közgyűlésen ösz- szesen 30 új belépőt vettek fel. Az új belépők többsége fiatal, szövetkezeti gazdak gyermeke. Az új belépőkkel együtt a tsz vezetősége törölt 22 tagot a tagság névjegyzékéről, azért, mert munkaképességük ellenére — egyéb elfoglaltság miatt — már huzamosabb idő óta nem vesznek részt a közös munkában. Bővítik a vegyi szerek gyártását Huszonhat és fél millió forint nyereség a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban Ötven új szolgálati lakás épül fel 1968-ban A Körösladányi Fa-, Vas és Vegyipari Ktsz az új követelményeknek megfelelően ez évben megszünteti néhány cikk előállításált és bővíti a vegyi alapanyagok gyártását. Nagy hiány volt tavaly országszerte légyirtósze- rekben, s patkányméregben. Az előbbit kétféle csomagolásban hozzák majd forgalomba: egyrészt házi használatra, másrészt pedig nagyüzemi alkalmazásra, 50 kg-os csomagolásban. í „A fordulat éve volt!” Röviden, j de igen találóan így jellemzik a ! múlt esztendőt a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban. A megtisztelő jelzőt nemcsak a kimagasló ter- j melési eredmények, de a nagy- j arányú rekonstrukció miatt talál- | iák ki. A 23 ezer holdas gazdaságban ! egy év alatt 20 millió forinttal | emelkedett a termelési érték. Bú- ! zából, kukoricából, lucernaszéná- | ból, cukorrépából és egyéb növényféleségből igen magas volt a termésátlag. A tejtermelés tehe- nenkint 150 literrel gyarapodott, a gyümölcskertészet 200 százalékra teljesítette éves tervét. Mindent egybevetve: a tervezett 15 millió 626 ezer forint nyereséget 26 és fél millió forintra teljesítették. A múlt évben kezdődött a gazdaság 180 éves történelmében a legnagyobb arányú rekonstrukció. Új, korszerű sertéstelepet, szarvasmarha-telepet, gépjavító üzemet építenek, mélyfuratú kukolásából az a mondat; amely a Horthy-nemzetségrő 1 szólna: „A sors... az Árpádok, az Anjouk és Hunyadiak után most a Horthy-nemzetsóget adta nekünk”. A törvény azonban még így is bizonyos jogalapot nyújthat Horthy továbbbi dinasztikus ambícióinak. Igaz, Serédi követelésére Kállaynaik fel kell vennie az indokolásba egy mondatot, amely kimondja, hogy a törvényjavaslat a „nemzet és a Horthy-nemzetség között fennálló kapcsolat... emlékezetben tartását, de nem meghatározását kívánja a jövőre méltó módon biztosítani”. Az elfogadott törvény harmadik paragrafusa kimondja: „Egyrészt ugyancsak a kor- mány zóhelyettes úr iránt való hálás kegyeletből, másrészt az országfenntartó és országgyarapító történelmi érdemeit szeretett fiának elvesztésében fájdalmas áldozattal tetéző kormányzó úr őfőméltósága iránt érzett hálából és hódolattól vezettetve, . és bízva abban, hogy a Horthy- nemzetségnek a vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úrtól az istenben megboldogult Horthy István kormányzóhelyet- tes úron át leszármazó, a nemzet hálájától és szeretetétől övezett ágában — ha isten is úgy akarja — mindig lesznek nagy nemzeti feladatok vállalására és viselésére az elődökhöz méltó férfiak, az országgyűlés ebből az ágból származó fiúutódokat a főméltóságú címmel ruházza fel és elrendeli, hogy a hősi halált halt kormányzóhelyettes úr fia, az ugyancsak István nevet viselő és zsenge gyermekkorában atyját veszített árva olyan gondoskodásban és neveltetésben részesíttessék, hogy a nemzetnek hű és jeles fia lehessen”. A kormányzó — ahogy Serédi- nek ígérte — a fia emlékét megörökítő törvény szentesítése után leiratot intéz az ország- gyűlés két házához. Ebben azonban csak annyit szögez le, hogy a kormányzói tisztséget „nem kereste sem a maga, sem a fia számára”, beszél a háború győzelmes befejezéséről, a hadsereg erősítésének szükségességéről, a törvényes belső rend fenntartásáról, az 1918—19-es forradalmakról, de egyetlen mellékmondatban sem utal rá, hogy nem igényelné a királyi koronát unokája, a nem egészen kétéves „főméltóságú úr”, vagy annak majdani leszármazottjai számára. Amilyen nehéz Horthynak elfogadtatni az országgyűléssel ezt a dinasztikus vágyakat mégiscsak rögzítő törvényt, olyan nehéz megértetni feleségével és menyével, hogy ennél többet \ nem érhet el. Az asszonyi ka- marilla, s a rokonság még mindig nem nyugszik bele, hogy az ! unokából csupán egyszerű főméltóságú lett, s nem több. (Folytatjuk) tat kap a gazdaság, s ötven szolgálati lakás építéséhez láttak hozzá. Az építőipari dolgozók tervszerűen haladnak, igen szép munkát végeznek, s így még ebben az esztendőben új otthonába költözhet 50 csálád. Ezután kezdhetik el a régi lakások egy részének a teljes felújítását. Menetközben igen alaposan ké- ; szültek Mezőhegyesen az új évi tennivalókra. Oláh János igazgató tömören így foglalta össze a feladatokat: „A vállalat teherbírását figyelembe venni, a jövőt jól megalapozni, a termelési szint emelését összhangba hozni a dolgozók érdekeivel. Nagyon fontos, hogy a kétezemyi állandó dolgozónk | megtalálja számítását, csak így várhatjuk el a százszázalékos munkát.” A.fenti célkitűzés érdekében í eddig is sokat tettek Mezőhegyesen. Az 1968. évi bő termés alap- í ját megteremtették a korai őszi vetéssel, az őszi mélyszántás, alaptrágyázás korai befejezésével, a kiváló minőségű vetőmagvakkal. A hosszú téli hónapokban alaposan megvitatják a tervet, a munkaszervezés apró fázisait, a versenyfeltételeke* ÉTí. ösztönző premizálási rendszert dolgoztak ki. Progressiven emelkedik a prémium, ha nemcsak sokat, de kiváló minőséget termelnek. Hazánk legöregebb állami gazdaságában vezetők és fizikai dolgozók együtt keresik a rejtett tartalékokat, hogy még eredményesebb évet zárhassanak. — Ary — | ÚJ MÉRCE J-j osszú időn át váltottuk, és ez volt a mindennapi gyakorlat is: az üzemi pártmunka hatékonyságának, eredményességének mércéje mindenekelőtt az, miként teljesítette a gyár a központilag előírt tervmutatókat. Ha most arról beszélünk, írunk, hogy sok tekintetben megváltozott a pártszervezeti munka eredményességének a megítélése, nem azt állítjuk: a tervmutatók teljesítése vagy nem teljesítése most már semmit sem mond a pártszervezeti munka hatékonyságáról. (Annál kevésbé, mert ezeket a mutatókat már erre az évre is a vállalatok dolgozták ki.) Mivel azonban az üzemek vezetői az eddigihez .viszonyítva lényegesen nagyobb önállóságot kaptak, átfogóbb, az üzem életének egészét érintő kérdésekben kell dönteniük, és gyorsabban kell alkalmazkodniuk a piac igényeihez, szükségszerűen megváltozott a pártszervezeteknek a termelést, a gazdasági munkát segítő, ellenőrző szerepe, feladatköre is. Nem kapcsolódhat az operatív jellegű, napi tevékenységhez. A pártszervezetnek az üzem egész munkáját érintő, a holnapot meghatározó feladatok elemzéséhez, meghatározásához kell elsősorban segítséget nyújtania. Most már nemcsak azt kell figyelembe vennie, hogyan teljesítették a tervmutatókat. hanem azt is: helyesen határozták-e meg azokat, maximális eredmények elérésére késztetik-e a vezetőket, és a munkásokat? A pártszervezetnek figyelemmel kell kísérnie: tud-e és hasznosan tud-e élni a gazdasági vezetés a nagyobb önállósággal? Harmonikusan össze tudta-e kapcsolni az üzem érdekét a társadalmi érdekekkel? Felhasználta- e gazdálkodásában a modern technikát, technológiát? Meg tudta-e találni a gyorsan változó! igényeket, tudott-e ezekhez gyor- I san. és megfelelő szinten alkal-1 mazkodni? Figvel-e a távlatokra. [ vagy mindent elborít a napi praktikum? De beszélnünk kell olyan jellegű feladatokról is. amelyek megoldásánál — bár szervesen összefüggnek a szorosabb értelemben vett gazdasági tevékenységgel — az eddiginél nagyobb szerep hárul a politikai-erkölcsi nevelő tevékenységre. S hogy miként álltak helyt ezekben a feladatokban a kommunisták — ez ma sokkal többet nyom a latban a pártszervezetek munkaértékelésekor, mint korábban. Ismét nem a teljesség igényével, mint inkább jellemzésként említünk meg néhány ilyen területet. Az üzemi demokrácia, a vezetők és beosztottak viszonya sok tekintetben új módon vetődik fel a gazdaságirányítás új rendszerében. Utaljunk például arra. hogy miközben nőtt a vezetők felelőssége és hatásköre. nemhogy gyengíteni, hanem erősíteni akarjuk a munkások beleszólásának lehetőségét. A nagyobb önállóság és a döntés gyorsaságának szüksége a kollektíva véleményének mellőzésére csábíthatja az üzemi vezetőt, s ezt megelőzni a párt- szervezet feladata. Persze nem úgy, hogy késlelteti a döntések időbeni meghozatalát, hanem éppen politikai munkájával, a dolgozókkal fenntartott állandó és szoros kapcsolata révén felszínre hozza, a döntésnél megfontolásra ajánlja a dolgozók véleményét. Politikai munka ez a javából, próbája a párt és a tömegek kap- :solatának. amely az új körülmények közt a múlthoz képest fokozott jelentőséget kap. Ismeretes, hogy korábban erénynek számított, ha a párt- szervezet például a hó végi hajrára a kommunisták példamutatásával mozgósítani tudta a dolgozókat. Ennél azonban sokkal jobb minősítést állít ki magáról' ma az a pártszervezet, amely javaslatokkal, kritikával segíti a gazdasági vezetést a szervezetlenség, a kapkodás megelőzésében. A kommunisták példamutatása, áldozatvállalása változatlanul fokmérője a párts?ervezeti munka eredményességének, de magasabb szinten. Értve ezalatt, hogy a példamutatásnak elsősorban a hibák megelőzésében, a jó munkahelyi légkör kialakításában, a nagy eredményekkel kecsegtető, új, merész feladatok vállalásában kell kifejezésre jutnia. Említsük példaként az anyagi ösztönzést. Nem csupán a termelést közvetlenül befolyásoló tényező ez. hanem igen fontos szerepet kap a dolgozók tudati és erkölcsi nevelésében, fejlődésében is. Helyes alkalmzása ugyanis nemcsak növelheti az üzem munkájának eredményességét, hanem segít felismerni az egyéni és közösségi érdekek közötti közvetlen összefüggést. Hogy helyesen érvényesülnek-e egy üzemben az anyagi ösztönzés elvei — . ezért nemcsak a gazdasági vezetés, hanem a pártszervezet is felelős. S beszéljünk a káderekkel való foglalkozásról. a személyzeti munkáról is. Ennek alapvető célja: a legmegfelelőbb, a legalkalmasabb emberekkel dolgozni a megfelelő posztokon, megkövetelni és segíteni politikái, szakmai fejlődésüket, a vezetői erények kifejlesztését. Olyan munkaterület ez, amely a pártszervezetek figyelmének középpontjában kell hogy álljon a gazdaságirányítás új xendszerében, hiszen az önállóság és a nagyobb hatáskör birtokában a vezetők egyéni szerepe összehasonlíthatatlanul megnőtt a múlthoz képest. A pártszervezeteknek ezért is segíteniük kell néhány olyan alapvető fontosságú vezetői erény kialakításában, melyeket a múltban kevésbé követeltünk meg, mint például az emberekkel való helyes bánásmód. a bátorság, a kockázatvállalás, a kezdeményező készség, a gyorsaság, a leleményesség. Munkájuk eredményességének ez is fontos fokmérője lesz. E követelmények puszta felvázolása is elégségesnek látszik biT zonyítani: a pártszervezetek munkája összetettebb, bonyolultabb a gazdasági ii’ányítás új rendszerében. Ennélfogva bonyolultabb, összetettebb lelt a pártmunka eredményességének, hatékonyságának az elbírálása Is. >A megítélés új normáira mindenekelőtt két lényeges okból hívjuk fel a figyelmet. Az egyik: a pártszervezeteknek önmagukkal szemben is fel kell állítaniuk saját munkájuk megítélésének új normáit, bátran elvetve minden régi sablont, elavult mércét, mert ez mintegy iránytű a feladatok meghatározásában. A másik ok: rendkívül fontos, hogy a felsőbb pártszervek maguk is számba vegyék a megítélés, az elbírálás korszerű, reális mércéit. Nemcsak azért, hogy igazságosan ítéljenek, amikor elismernek vagy dicsérnek, „rangsorolják” a párt- szervezeteket, hanem elsősorban azért, hogy helyes, a gazdaságirányítás rendszerével összhangban álló követelményeket támassza - nak a pártszervezetekkel szemben. és így helyes irányban befolyásolják azok munkáját. A pártszervezeti munka eredményessége, hatékonysága, normáinak meghatározása éppen ezért nem elvont kérdés, hanem nagyon is gyakorlati probléma. I gén nagy mértékben ezen múlik: megtalálják-e helyüket, szerepüket, feladatkörüket a pártszervezetek a gazdaságirányítás új rendszerében, hathatósan segítik-e a maguk eszközeivel a korszerű termelést. Faragó Jenő
