Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-24 / 46. szám
1968. február 24. 4 Szómba! FGY ELLESETT FÉL MP AZ ELSŐ TITKÁRNÁL „ Kezd visszatérni a régi erőm” Aradszki András levele szerkesztőségünkhöz a sikeres szívműtét után II lépcsőháziján köpcös ember keres valamit a szerszámos- batyujában. Felpillantva köszön a közeledőnek. — Jó reggelt, Láda elvtárs! Már ilyen korán? — Adjon isten, Ceglédi bácsi. Nem tudok én otthon maradni, mikor már eljön az asszony... Kijavította tegnap a hollandereket? Nem lesz már baj velük? — Helyenként még folynak ugyan, de majd azokat is rendbe hozzuk. — Jó, csak szaporán... A szeghalmi járási pártbizottság első titkára továbbmegy, majd benyit a titkárság ajtaján. Bent már ül valaki. — Már vártam, Láda elvtárs (idős, kb. 70 éves veterán ráz kezet az első titkárral: Rábai bácsi Vésztőről). — Aztán mi járatban ilyen korán? — Ügy hallottam, hogy összegyűjtik a 19-es dolgokat... Én is tudnék egyet-mást mondani csak nem lelem, akihez fordulni kellene. — Óh, Rábai bácsi! Ehhez nem kellett volna Szeghalomra fáradnia. Miért nem ment be a községi pártbizottsághoz, ott útbaigazították volna. Az ottani II. számú iskola igazgatója, Leiner Gyula elvtárs gyűjti az ilyeneket... — Na. akkor tényleg hiába jártam itt. (Aztán még nyugdíj- folyósítási ügyekről esik szó a két ember között, mígnem a beszélgetést erélyes léptek dobogása, majd ajtókopogás szakítja félbe. Rábai bácsi elbúcsúzik, litána hárman lépnek be: Répá- si János honvéd tiszt, Karakas János rendőrőrnagy és Boruzs József, a KISZ járási bizottságának a titkára. — összeállítottuk a műsort — mondják egymást kiegészítve. — Ügy gondoljuk, hogy te nyitnád meg az ünnepséget. Láda András íróasztalára tekint, ahol ott van már egy ugyanarra az időre szóló megyei meghívó. Döntenie kell... Aztán szól: — Rendben van, elvtársak, ott leszek. Meghívtatok szovjet tiszteket is? — Most megyünk értük... Az első titkár kikíséri vendégeit, s az előszobában várja már őt Erdei József, a Rákóczi Tsz párttitkára. —Gyere be, Erdei elvtárs. — Csak azt akarom mondani, hogy igazgatóságot újjáválasztó közgyűlés lesz nálunk. Először az új tsz-törvény szerint. Nyílt helyett most titkos szavazással. Szeretnénk, ha te is ott lennél... — Ott leszek. — Még beszélgetnek a gyűlés technikai kivitelezéséről, majd Erdei elmegy. Láda András az órájára tekint. Fél 11. Kilép irodájából, s az adminisztrátorokhoz fordul. — Erzsiké, csináljon kávét. Az újságok nem jöttek még meg? — Nem, Láda elvtárs, de itt van egy csomó levél, meg jelentés, tájékoztató... Léda átveszi azokat, s befelé jövet mondja: — A hónap utolja felé mindig késnek az újságok! Biztosan az előfizetési díjak beszedése miatt... Aztán leül, olvasni kezdi az előtte heverő iratokat, és közben hangosan mondja is az olvasottakat, — ... Meghívó a vízgazdálkodási társulás közgyűlésére... (Felbontja a következő borítékot.) — Ez meg tájékoztató a megyei tanács művelődési osztályától az új tanévi beiskolázások módjairól, alapjairól. Hosszan olvassa a többoldalas iratot. Közben újra konognak. Robusztus termetű, csizmás ember lép be, úgy 45 év körüli. — Te itt, Csató elvtárs? Eleresztettek Szabolcsból? — A családomhoz jöttem látogatóba. Gondoltam, ha már itt vagyok, beugróm hozzád is... — Mi újság felétek? — kínálja hellyel Láda a kisvárdai tsz Füzesgyarmatról származó főagro- nómusát. — Jó is, rossz is — feleli az tömören. — Miért? Azokon a jó szabolcsi földeken nem válik be a burgonya-, alma-, meg a szőlőtermesztés? — tréfálkozik az első titkár. — Nem ez a baj. Exportra 30 vagon almát adtunk el tavaly is. Az idén azonban sajnos, csak 15 vagont igényeltek... Nem fogadja el a külföld úgy, mint eddig. — Igen. Meg kell nyomni nekünk is a gombot, ha nem akarunk onnan kiszorulni... De van rá lehetőségünk. A jó Balaton vidéki szőlők mellett a zöldségfélékből. húsból, magtermesztésből stb. lehetne jóval több exportunk is. Csak éppen... (kissé nyugtalanul mondja), csak éppen a jó irányítás szükséges mindenhol ehhez. Az okos fegyelmezett gazdálkodás... — Csak nincs valahol, valami...? Láda közbevág: — Baj? Az van elég. Hogy csak néhányat említsek: a vésztői Aranykalász fennállása óta mérleghiányos; Okányban, Körösladányban sincs minden rendben... Belép az ajtón Erzsiké, kezében irattal, amit Láda magyará- zóan aláír. — Felterjesztés egy ügyben a megyei pártbizottsághoz... — Szóval, akadnak itt is, ott is hibák, mert hát... nem tudunk mindent egyszerre megoldani. De hát tudod, a tagság mindenütt most titkosan maga választja meg a vezetőit. Ez a saját joga, ebbe nem is nyúlunk bele. Meggyőződésem szerint, ha jól választ, a jó vezetőkkel együtt — akik képesek előre látni a problémákat, össze is fog mindenütt, erőssé válhatna egy-két éven belül a többi gyenge szövetkezet is. Még néhány személyes természetű mondat, és Csató elvtárs távozik. Kívülről már belép a következő várakozó: Villám Béláné, az általános és fogyasztási szövetkezet helyi főkönyvelője. Leül, és gyors szavakkal kezdi: — Láda elvtárs! Van-e olyan határozat a pártbizottságon, hogy a Kopogón levő hizlaldát tavaly át kellett vennünk? Ugyanis 170 000 forintot ráfizettünk a hizlalásra, és ezt bizony nagyon megérzi az emberek nyereségrészesedése. Ha azonban hivatkozni tudnánk.Láda közbeszól: — Ilyen írásos határozat nincs, nem is volt. Csupán szóban állapodtunk meg annak idején a MÉSZÖV vezetőivel, hogy a község jobb húsellátása céljából helyes lenne kihasználni azt az addig üresen álló hizlaldát. Ez közkívánság volt, amivel egyet is értettek Boros elvtársék. — Jövőre már mi sem szeretnénk ráfizetni. Az az elképzelésünk, hogy 100—120 sertést bérhizlalásra adunk ki. Így gazdaságosabb lesz. — Gazdaságos az nagyüzemi- lég is. Emlékszem... egyszer, régebben, a füzesgyarmati Vörös Csillag vezetői borzadtak el a hizlalástól. Ezerötszáz leadott sertésük után alig maradt valami hasznuk. Sok volt a ráfordításuk. De gondolkoztak a dolgon: hogyan lehetne változtatni ezen, mert hát mégiscsak szüksége van az országnak a húsra. És nem is eredménytelenül törték rajta a fejüket. Csökkentették az egy kiló hús előállítási költségeit... Ott voltam a mostani zárszámadáson is, és jóleső érzéssel hallgattam: az idén ötezer sertés hizlalására kötöttek szerződést. Erzsiké ismét bejön, hozza a I kávét. A főkönyvelőnő is megissza, aztán elnézést kérő mosollyal feláll. — Megyek is már, mert jönnek ma a MESZÖV-től... Akkor hivatkozhatom majd ugye erre a szóbeli megállapodásra? Kezet fognak, Láda András bólint. Aztán belemélyed egy újabb irat tanulmányozásába: — Jelentés a gyarmati járműkészí- tősök helyzetéről... Valahogy rajtuk is segíteni kellene... Mi ez a másik? A dévaványai szolgáltatóház tevékenységéről... És ez...? Tájékoztató a megyei tanács legutóbbi tárgyalásairól, határozatairól. (Belelapoz, s megakad a szeme az egyik bekezdésben, amit i hangosan olvasni kezd.) „A 3/1967 OT és a PM együttes rendeleté fokozott lehetőséget biztosít az iparilag elmaradt megyék iparfejlesztésére... Így Békés megyében Szeghalmon nyert kijelölést állami dotáció- és hitel- kedvezménnyel történő iparfejlesztésre...” Cseng a telefon. Láda András az olvasás után felélénkülve emeli füléhez a kagylót. — Halló... Ki...? Ja, igen, igen, a körösladányi ktsz-től. Üdvözlöm Zách elvtárs! Mi újság maguknál? (Hallgatja a másik beszédét és közbe-közbe...) Igen- értem... szóval, hogy milyen lehetőség lenne akár Szeghalmon is a vegyipari vagy a vasipari részlegük továbbfejlesztésére? Értem... Jó... várni fogom két órára, mert egyre már valaki bejelentette magát. Jöjjön csak, majd megbeszéljük a részleteket. (Aztán újra az asztalhoz ül, s halkan): — No, nézzük csak ezeket a vb-határozatokát... 12. Troppauer előírás szerint tüzet vezényelt: — Célozz!... Tűz! Hat puska vette célba a Holdat és sortüzet adott az égitestre. — Gyorslépésben! Előre! Indulj! Agyonlőni nem akarták, de most már szívesen elfogták volna. Galamb rohant. Súlyos futóléptek döngtek a nyomában. Most látta csak, hogy a villasorban van. A szerencsétlen doktor Brétail villájához ért. Hoppá! Ez állítólag lakatlan. A vaksötét útról átvetette magát a kerítésen. Néhány másodperc múlva odaért az őrjárat, össze-vissza kiáltoztak, zseblámpáikkal világítottak mindenfelé. Nem látták eltűnni Galambot, csak azt tudták, hogy errefelé vesztették el a nyomát. Valamelyik mellékutcába futott be vagy egy üres telken bújkál. Rövidesen két-há- rom rendőr is segített az éjszaka csendjét felverni. Galamb lábújjhegyen a házhoz lopózott. Most is néma, elhagyott volt a lezárt villa, az ablakain sötét redőnyökkel... Az egyik földszinti ablakon nem volt redőny. Valami cselédszoba lesz vagy mosdóhelyiség. A békéscsabai fiatal faipari mérnök, Aradszki András, akinek súlyos szívműtéte előtt — a Népújság cikke nyomán — megyei üzemek dolgozói spontán társadalmi megmozdulásként ajánlották föl, hogy véradással sietnek segítségére — levelet küldött szerkesztőségünknek. Boldogan újságolja, hogy már két hete túl van a nem mindennapi műtéten. Az operáció, melyet a szegedi klinikán végeztek, egy egész délelőttöt vett igénybe, s mikor a beteg késő délután kábulatából felébredt, az egyik orvos megnyugtató, bátorító hangját hallotta: „Kapott A párt új szervezeti szabályzata lehetőséget biztosít az ifjúsági szövetség taggyűléseinek, hogy a párttagok felvételénél ajánlók lehessenek. Ezzel a lehetőséggel mind gyakrabban élnek a KISZ- szervezetek. Békéscsabán például az elmúlt évben megduplázódott a pártszervezetekbe felvett hu- szonvalahány évesek száma. Legtöbb esetben a KISZ-taggyűlés volt az egyik ajánló. A legjobb az együttműködés a pártszervezet és ifjúsági szövetség között a konzervgyárban és a Kner NyomdáA nagy zajra és lövöldözésre egy megijedt szomszédos villalakó telefonált a riadókészültségnek. Hirtelen éles szirénázás süvöltött fel. Galamb nem mulasztotta el az alkalmat. Mialatt a szirénahang mindent túlharsogott, hátralépett, és bajonettját nekivágta a csukott ablaknak. Az oldalfegyver berepült a helyiségbe, közben kitörte az üveget. Olyan volt a csörömpölés a szirénahang mellett, mint légydöngés az oroszlánordításhoz képest. Most már átlépett a párkányon. A konyhába ért. Tapogatózva ment, míg újabb ajtó előtt állt. Hallgatózott. Azután lassan lenyomta a kilincset, hogy tovább haladjon. Maiga sem tudta, hogy miért, de megijedt, ahogy a beszáradt ajtósarok hosszan, élesen nyikorgóit, betöltve a hatalmas hallt. Mert hallba nyüt az ajtó, óriási sötét terembe. Magasan, az egyik szellőztető ablakon keresztül bevilágított a Hold. És mélységes némaság. Elindult a folyosón, amely jobbra-balra kanyargott, és odaért egy kiskapuhoz, ahol a kísérteties nőt látta. Ez a hátsó bejárat. Lenyomta a kilincset. Zárva volt. Egy ideig céltalanul ődöngött a sokfelé nyíló oldalfolyosókon. Kijárást keresett, de a ház valóságos labirintus volt. A cselédlakásokhoz vezető lépcsőre ült, és elszívott egy cigarettát. Itt esetleg holnapig elbújhat. Eldobta a cigarettát és tovább ment. Egyszer csak ott állt ismét a néma, sötét hallban. A csend bántóan nehezedett a teremre. De Galambnak jó idegei voltak. Elhatározta, hogy keres valahol egy fekvőhelyet, ahol átalussza a vitathatatlan szökéshez szükséges néhány órát. Elindult a falépcsőn, amely a haliból egy karzatra vezetett. Bizonyára onnan nyílnak a hálószobák. A falépcső fülsiketítőén nyikorgót* és nagy porfelhőket egy új szívbillentyűt, az a csoda, hogy a régivel mostanáig bírta’’. Ma már Aradszki András köny- nyedón sétál a kórházi folyosón. „Lassan érzem, hogy minden megváltozik, könnyebben szedem a levegőt, könnyebbek a lépések, kezd visszatérni régi erőm. Őszinte hálával gondolok az orvosokra, elsősorban dr. Kovács Gáborra, aiki végrehajtotta a műtétet, dr. Fazekas és dr. Berta tanársegédekre, valamint a kedves, gondos ápolónőkre és még egyszer megköszönöm azoknak az embereknek segítségét, akik felajánlották véradásukat.” ban. Együttes tervet készítettek a pártépítés rendszeres biztosítására. Azoknál az üzemeknél, vállalatoknál, ahol sok nő dolgozik (például a Férfi Fehérneműgyár, Kötöttárugyár, Pamutszövő), javultak a lányok, asszonyok párttaggá nevelésének feltételei. Egyre több a nők arányszáma a párt soraiban, azonban a helyzet még korántsem kielégítő. A politikai munkában egyelőre még nem érték el az arányszámuknak megfelelő megbecsülést^ az asszonyok. szusszantott magából. Igazán kísérteteknek való hely. Felért a korridorra. A lépcsővel szemben, az első ajtón benyitott. Vaksötét volt. Nem baj. A fő, hogy valami fekvőhelyet találjon, aludni úgyis csak sötétben lehet kitűnően és remélte, hogy a kísértetek nem zavarják. ^ Óvatosan haladt a fal mentén. Közben a keze egy szekrény mellett rátapintott a villanykapcsolóra. Megcsavarta, világos lett. Ijedtében felkiáltott. A szoba közepén, egy nagy vértócsában, pizsamába öltözött férfi feküdt a padlón, arcra borulva, holtan. „Nono...” Ezt suttogta félhangosan, miután visszahőkölt. „Nono. Észnél légy, Harrin- court Ügy látszik, a sors ellenállhatatlanul sodor bele valami szörnyűségbe. Vigyázzon, uram! Nem megőrülni!...” Lehajolt a tetemhez. Mióta fekhet itt ez az ember? Hogyhogy mióta!? ...Hiszen a vér meg sem alvadt, egy csík lassan folyik a tócsából, és most ér össze a szőnyeggel. Megfogta a kezét. Még nem is hűlt ki teljesen. Letérdelt a halott mellé, és a hátára fordította. A hályo- gosan elfehéredett tekintet kétségtelenné tette, hogy a halál már beállott. Negyven év körüli férfi lehetett az áldozat. Vagy fél méternyire a testtől ott feküdt a tőr, amivel szíven szúrták. De hiszen nem is tőr! Egy éguille! Keskeny, légionista ba- jonett. Fölvette... Ha most detektív volna, már elindulhatna egy nyomon. A légionisták minden felszerelési tárgyukba belekarcolnak valamit, hogy aki elveszíti vagy elhagyja az oldalfegyverét, az ne lophassa el a másikét. A bajonett markolatát egészen az arca elé tartotta, hogy megkeresse a kis fabetéten a jelet. Döbbenten ejtette ki a fegyvert. A saját szuronya volt! (Folytatjuk) Varga Dezső Példaszerű politikai együttműködés a konzervgyárnál és a KNER Nyomdában A női párttagok aránya növekszik
