Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-23 / 45. szám
1368. február 23. 4 Péntek A kis okas Földrajz órán a tanító bácsi a Föld keletkezéséről beszélt. Megkérdezte Pistikét, mit tud erről. — Semmit, tanító bácsi, — válaszolta PLstike. — Hát... sárból. — A tanítót meglepi a válasz, most már a mellette ülőt kérdezi: — Na, Ferike, mondd meg, te! — Én elhiszem, hogy úgy igaz, ahogy Pistike mondta, mert ő az anyukájának is mindig igazat mond. — A tanító most már türelmetlenül szól a Pisti jobbján ülő Misihez. — Én is úgy tudom, mint Pistike. — Hogy, hogy? — Ügy, ahogy én súgtam neki! Szakmai vetélkedő a konzervgyárban A VII. sz. Szegedi Élelmiszer- ipari Tanulóiskola Békéscsabára kihelyezett második osztályos tanulói nemrég a konzervgyárban szakmai vetélkedőt tartottak. A számunkra különös vetélkedőben a hagymatisztítás, a. zakuszkatö- més, csemegeuborka üvegbe rakása és tartósítása, valamint az üve- ! gek zárása volt a feladat. A vetélkedőn holtversenyben Budai Anna és Kovács Margit lett az első, őket követte Szűcs Julianna és Tóth Katalin, akik második helyezést értek el, a harmadik pedig Nagy Julianna. A versenyben legjobb eredményt elérő tanulók harmadéves korukban az országos vetélkedőn is részt szeretnének venni. Csak többes számban Széljegyzetek egy brigádnaplóhoz T lHakoy.il«, amikor megtudja jövetelem okát. Nem szereti ő az ilyesmit. Még azt hi- hetné valaki, hogy hencegni akar. — Nem vagyok érdekes ember — mondja, s nyakkendője körül babrál, amitől inggallérja felkunkorodik. — De azért beszélgethetünk. Otthagyjuk a miniatűr irodát, felballagunk a lépcsőn egy furnérral és üveglapokkal elrekesz- tett emeleti szobába. 1 — Ez a műhelyem — szólal meg — itt szoktam dolgozgatni. Körbemutat a szobában. Kartonhegyek, dossziék, képeslappal és prospektussal teli dobozok, kézzel rajzolt térképek tömege... Zsúfolt a helyiség. Az asztalt egy fehér papírra helyezett újságkí- vágások, bőröndcímkék, bélyegek foglalják el. Hallgatom ezt a negyven év körüli férfit. Be- reczki József a neve, a Kossuth- étterem adminisztrátora. Négy lánya van, s az üzern egyik szocialista brigádjának tagia. Keresem benne azokat a . tulajdonságokat, atnely a már sokszor hangoztatott mai embertípust jellemzik. Mi avatja őket szocialista brigádtaggá, nem a szó formális. hanem valóságos értelmében? nl<*~ ezt a földrajzi táblát. Ha szétnyitom, öt méternél is hosszabb. Az összes magyarországi vár vagy várrom megtalálható rajta. A nevek fölött, látja, pici villanykörték vannak beépítve. Ha most kíváncsi vagyok arra, hogy például hol van és milyen a siklósi vár. a kapcsolótáblán érintkezésbe hozom a csatlakozásokat, s a körte ott kigyúl, megvilágítva egy pici képet, a vár jellegzetes látképét. Felnéz. Az arcomat figyeli. Aztán elővesz egy nagy piros könyvet, a brigádnaplót. Azt nézegetjük. Amikor ^ét évvel ezelőtt megalakult a brigád, akkor mi is csak a tervteljesítésről beszéltünk. Tudjuk mi, hogy a munka a legfontosabb. De az ember gondolkodó lény. Többre vágyik a begyakorlott mozdulatmechanizmusok gyorsításánál. Mi úgy akarunk jobban dolgozni, hogy könnyebbé tesszük a munkát. Nyáron a konyhában t>0—70 fok meleg van, a vendégek türelmetlenek... Azt akartuk, hogy a munkatársi viszonyok a baráti kapcsolatok megerősödésé- ! vei teljesedjenek ki. és a közös élmények a kölcsönös egymásra hatások erejével váljanak igazán emberivé. Olyan természetesen mondja ezt, mintha képeslapjairól beszélnénk. Hiányzik belőle a nagy szavak őszintétlen pátosza, mondatai mögött valós indulatok munkálnak. — Mi nemcsak a munkahelyen vagyunk együtt, hanem a szabad időt is többnyire közös programmal töltjük ki. Színház, mozi, könyv, várjátékok Gyulán, szalonnasütés a Béke-kertben, országjáró túrák. Közülünk sokan tagjai a TIT-nek, jó j a kapcsolatunk a megye múzeumaival, és más szocialista brigádokkal. Gyakran vendégeskedünk a Konzervgyárban, a Kner Nyomdában és a hűtőházi dolgozóknál... Ezek tények, hogy az előbbi példával éljek, meggyullad-e a villany- körte. De az emberi kapcsolatok bonyolult vezetékrendszere és kölcsönös érintkezése kell ahhoz, hogy a folyamat teljesen bekövetkezzen. Hogy mi tart össze egy brigádot? Formálisan a közös munkahely. De ez kevés. Nálunk a 20 és 60 éves korúak is tudnak találni azonos alapot a ! munkaidő utáni találkozásra. — Mióta foglalkozik a történelmi-földrajzi vonatkozású képek, újságkivágások gyűjtésével? — Gyermekkorom óta. Főként a várak és a történelmi nevezetességű épületek érdekelnek, j Ezekben a ládákban képeslap van. Több mint tízezer. A brigád gyakran rendez kiállítást, főként ebből az anyagból. Ilyen volt a Szovjetunió ötven évét bemutató összeállítás is, amelyet öt nap alatt ezer látogató nézett meg. Az Ismerd meg hazádat képkiállítás még sajtót is kapott... A brigádnaplót k5zösen vezetik. Mint olvasmány is izgalmas dokumentum ez a könyv. Ha úgy tetszik, tízegynéhány em bér személyes hangú vallomása, j Egy bejegyzés a brigád által rendezett kiállítás méltatásáról. „Gratulálunk a szocialista brigádnak a kiállítás megrendező- I sében való közreműködésért., Brigádnaplójuk tükörképe annak a i közösségi törekvésnek, amely nap mint nap közelebb visz a brigád elé tűzött célok megvalósításához.” Egyszerűsödött a A belkereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter együttes utasítást adott ki, amely a közületi beszerzéseket a kis- és nagykereskedelmi vásárlásokat s az elszámolásnál érvényes eddigi rendelkezéseket módosítja. A közös utasítás nagymértékben egyszerűsíti a közületek, költségvetési szervek, állami és szövetkezeti vállalatok, társadalmi szervek és egyéb intézmények, termelőszövetkezetek, valaközületi vásárlás mint a felsoroltak jóléti, kulturális és sportintézményei, létesítményei stb. vásárlásait. Az utasítás a lakossággal azonos jogokkal ruházza fel a közületeket, megszüntette bármilyen korlátozásukat, s így sem hátrányosabb, sem pedig kedvezőbb helyzetbe nem kerülhetnek a lakosságnál. Bizonyos áruellátási problémák esetén csupán egy-egy cikk közületi kiszolgálását korlátozhatják, illetve tilthatják meg. (MTI) Mintegy ezer aláírás sorakozik még a kiállítás alatt vendégkönyvvé lett brigádnaplóban. A következő lapon hosszú aláírólista után, egy zöld színű csekklap van beragasztva. A vietnami nép megsegítésére gyűjtött ösz- szeg befizetési bizonylata... A másik oldalon kusza betűkkel írt kockás papírlap, egy vers, Zám- bori Juliannának, az egyik brigádtag VI. osztályos kislányának költeménye, „A háború árvái...” Stiliszükailag alkottak már ennél jobb poémát is. De nem ez az érdekes. Hanem a szándék, az őszinte önfeltárás és segíteni akarás a fontos. Ez jellemzi a brigádot is, csakúgy mint a hétköznapok eseményeit megörökítő, más-más kézírással írt brigádnaplót. Braczkó István 11. Galamb a tiszti iskola ablakából nézte a sivatagba induló szakasz készülődését. Mit kellene tenni? Istenem!... A Faubourg Montmartre-on egy szegény özvegyasszony, és egy kedves finom leány, akiket legjobban szeret a világon, tízezer dollárt kapnának, és ehhez csak egy ilyen semmittevő, léha alaknak kellene meghalni, amilyen ő. Hát még meghalni sem hagyják az embert?! Szerencséje volt. Ezen az órán a katonai büntetőtörvénykönyv- ről oktatták őket. Az előadás végén Galamb boldogan fellélegzett. Az oktató többek között azt a paragrafust is ismertette: „A csapattesttől megkísérelt szökés valamennyi kedvezmény és megkülönböztetés megvonásával jár. Altiszt-jelöltek visszakerülnek legénységi állományba, előző szolgálati helyükre.” Nincs semmi baj! Még ma megszökik, elmegy az uszodába, és holnap után, a törvény értelmében, régi beosztásában elindul a többiekkel együtt a sivatagba. Egy óra múlva az erőd hátsó udvarán felmászott az esőcsatornán, és mikor a poszt kissé eltáÉletmentés Különös érzés, ha az ember olyan helyre kap meghívást, ahol gerendákkal aládúcolt mennyezet és repedezett falak fogadják. Szinte félve ül le és minden pillanatban kész arra, hogy felugorjon, ha valami történne. Ezt az érzést kell nap mint nap elszenvednie Gyulán a Horváth Ferenc utca 5 szám alatt egy idős házaspárnak. Szekeres J. Andor 73 éves és ráadásul hosszú idő óta mozgás- képtelen. Betegsége tehát ágyhoz köti, s ha kidőlne a fal vagy leszakadna a mennyezet még egy lépest sem tudna arrébb menni. A felesége is közel van a hetvenhez, bár egészséges, az örökös rettegés, félelem azonban lassan őt is beteggé teszi. A ház magántulajdon. A többi része ép, csupán az idős házaspár lakrésze életveszélyes — a tanács igazgatási osztályának megállapítása szerint — több mint egy éve. A tulajdonos minden felszólítás ellenére a mai napig sem hozatta rendbe, holott az utóbbi hetekben és különösen az esős napok után már annyira életveszélyessé vált, hogy bármelyik pillanatban kidőlhet az átnedvesedett fal. A gyulai városi tanács vezetői, amikor tudomást szereztek az utóbbi napokban történt változásról. az életveszély fokozódásáról, az idős házaspár segítségére siettek. Nem könnyű napok alatt lakást biztosítani, még volodott, átvetette magát a falon. Azután szaladt... Takarodó után nyolc őrjárat indult a keresésére, és Latouret őrmester búskomoran tépdeste ajaksörtéit. Nyugodtan sétált a kikötő pálmái alatt, hallgatta a rakodást, a hajótülkök és az autódudák lármáját, boldogan szívta be a dagállyal érkező sós szagú esti légáramlatot, és nézegette a nyugodt víztükrön rezgő sok-sok lámpa visszfényét. Várta, hogy kézre kerüljön. Egyik negyedóra múlt a másik után. Nos, mi lesz? Micsoda amerikázás ez? Hol a patrul? Hát így hagyják itt a katonaszökevényeket korzózni? Vagy van megtorlás és fegyelem,. vagy nincs! Körülnézett, de sehol egy őrjárat! Szép kis katonaság. Szökött egyének nyugodtan dohányoznak a város gócában, és a tisztelt légió a füle botját sem mozgatja. Dühében már nem tudta, mit tegyen. Egyszerűen odasétált a Dísz térre, a kormányzósági palota hatalmas ív- lámpái alá. Valami vendégség lehetett a katonai parancsnoknál, mert sorra érkeztek az autók, és pazar uniformisok csodás hermelinbelépők, fehér frakkok vonultak fel. Itt is álldogált vagy félórát. De hát mi az? Miért nem fogják el? A magyarázat elég egyszerű volt. Valamennyi őrjárat az óvárost a halászkikötő, a környék beli erdőségek és egyéb olyan helyek felé vette útját, ahol egy épelméjű szökött légionista rej- tekét lehet gyanítani. A kormányzóság előtt igazán senki sem kereste. Illetve akadt ilyen is. A költő. Troppauer Hümér. Ö szerette Galambot, aki mindig megértő hallgatóság volt. Akármi legyen, ha elfogják ezt a kedves, aranyos embert. Mint őrjáratvezető tehát harsány hangon komman- dírozott: — Irány a Dísz tér! —lakással akkor sem, ha életveszély áll fenn — Gyulán jelenleg 29 ilyen épületet tartanak nyilván —, de ebben az esetben feltétlen megoldást kellett találni. Űj bérházak épültek a városban, nemrég az átadás is megtörtént. A kiutalásokat már megkapták a lakók. Vajon ki mondana le egy lakáskiutalásról, még ha két ember élete veszélyeztetve is van? A tanács vezetőt így hát nem tudtak mást tenni, mint az új bérházba költözők régi lakásának egyikét — bár éppen azért költöztetik cl őket, hogy szanálhassák ezeket, s helyűkbe új bérház épüljön — — átadják a két idős embernek. Senki se gondolja ezek után — hogy a példát látva — különböző érvekkel naponta zaklathatja a városi tanácsot. A lakáskérdés amúgyis sok gondot okoz az Itt dolgozóknak. Csupán Gyulán több mint kétezer lakásigénylő van, s ezek közül nem egynek nagyon is sürgős lenne. Egyik napról a másikra azonban ezt nem lehet biztosítani, Szc- kereséknél életmentésről volt szó, s ezt meg kell érteni minden józanul gondolkodó embernek. Ez a megoldás természetesen csak ideiglenes, mégis figyelemre méltó az a törekvés, amelyet a városi tanács vezetőinél tapasztaltunk: sürgősen, rugalmasan segíteni. Kasnyik Judit Ott igazán nem ütközhet a szökevénybe. De alighogy az előkelő negyedbe értek, az egyik legény megböki Troppauert: — Te! Nézz oda! Ott a szökevény. A költő hüledezve kapkodta a fejét: — Nem ette meg a fene... De. Mégis. Barátságos mosoly- lyal integet feléjük, azután odajön, és idegesen szól rá Trop- pauerre: — Hol k ód orog tatok ennyi ideig? Még az életben nem láttam ilyen katonaságot! Mit lehet tenni? Komoran közrefogták és megindultak vele visszafelé. — Minek szökött ide a Dísz térre? — kérdezte Troppauer. — Unatkoztam — felelte. Azután ő kérdezett. — Nagy volt a ri billió? — Tűrhető. Latouret őrmester mindenféle porokat szed. A külvárosba értek. Galamb vidáman fütyörészett. Céltalanul kóborló arabok a keskeny utca hosszú házai mellé lapultak, és sötét pillantásokkal néztek az őrjárat után. — Azért mégiscsak szerencséje van — mondta Troppauer. — Mi legkésőbb holnapután megyünk a pokolba, maga meg itt marad Oranban. — Most már én sem maradok itt. Megszöktem. — Mondom, hogy szerencséje van. Akit huszonnégy órán belül elfognak, az nem számít szökevénynek. Engedély nélküli kimaradásért egy kicsit helybenhagyják és kész. Szent Isten! Szóval megint szerencséje volt! A szerencse mint egy nyomorult véreb fut utána, de ő nem hagyja magát! Ügyesen beakasztotta a lábát hátulról Troppauer bokájába. A költő akkorát esett, hogy az éjszaka beleremegett. A katonák nem tudták mi történt, és mire magukhoz tértek, a fogoly elrohant. (Folytatjuk)
