Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-23 / 45. szám

1008. február 23,

1918. A polgárháború „nagyágyúja”, a páncélvonat.

gyományos fegyvernemeket is a legmodernebb technikával látták el, és továbbfejlesztették valamennyi szárazföldi csapatot. Üj tanktípusokkal, tüzérségi és lövészfegyverekkel szerelték fel a szovjet hadsereget. Jelentős szerepük van a légi úton szállítható, gyorsan mozgó szárazföldi csapatoknak, amelyek képesek bármilyen bonyolult akcióra, akár nukleáris, akár hagyományos töltetű fegyverekről legyen is szó. A légvédelem fejlődésében — a korszerű repülőgépeken és helikoptereken túl — óriási jelentőségük van a nagy hatásfokú légvédelmi rakétáknak, és a légi megfigyelő állomásoknak.

A haditengerészeti flotta ugyancsak rendelkezik minden szükséges tűzeszközzel, és alkalmasak a Szovjetunió partjainak megvédésére. Gerincét a rakétahordozó atomtengeralattjárók képezik, melyeket vízalatti kilövőszerkezetű és nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákkal szereltek fel.

j utóbbi időben új katonageneráció növekedett fel a Szovjetunióban, de megtartotta a régiek harcos, forradalmi jellemét. A szovjet katona a jó szakmai képzettsége mellett elsőrendű morális tulajdonsággal rendelkezik, amelyet a haza határtalan szeretete táplál.

A mai körülmények új tartalommal gazdagították a szovjet állam és hadsereg internacionalizmusát. A hadseregek vonatkozásában a szoros összefogás a Varsói Szerződésben jut kifejezésre. De ezt jelzi az az önzetlen segítség is, amelyet a Szovjetunió nyújt a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népeknek. Híven a lenini hagyatékhoz, a Szovjetunió megtesz mindent, hogy segítse a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a harcát az Egyesült Államok agressziójával szemben.

Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a Szovjet Hadsereg félelmetes hadászati technikája olyan ügyes és megbízható harcosok keA Szovjetunió Vörös Hadserege, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő nemzetközi intervenció elleni küzdelem tüzében született, 50 évvel ezelőtt. Lenin éppen a polgárháború éveiben mutatott rá, hogy a Vörös Hadsereg, amikor szocialista hazáját védelmezi az imperialista intervenciósokkal és a belső ellenforradalmárokkal szemben, akkor nemcsak hazafias kötelességét, hanem más országok dolgozóival szembeni internacionalista feladatát is teljesíti.

Lényegében ez a lenini tanítás vezérelte a továbbiakban is a Szovjet Vörös Hadsereg felépítését, ez határozta meg jellegét és szellemét. A Szovjet Hadsereg internacionalista mivoltára utal az is, hogy alakulása idején a hadseregben harcoltak lengyelek, magyarok, csehek, szlovákok, szerbek, bolgárok és más nemzetiségű önkéntesek.

A polgárháborút követő időszakban a kommunista párt tervszerűen fejlesztette a Szovjetunió hadseregét, és ez a tudatos szervező munka tette lehetővé, hogy a második világháború idejére már jól képzett parancsnokai, stratégái voltak. Ennek döntő szerepe volt abban, hogy a nagy megrázkódtatások ellenére, a legvadabb imperialista országgal, a német fasizmussal szemben óriási küzdelemben győzelmet aratott és a Nagy Honvédő Háború az emberiség történetébe úgy vonult be, hogy egyben a fasizmus embergyűlölő ideológiájára épített állam szétzúzását is jelentette.

Nagy felelősség hárul jelenleg is az első szocialista ország hadseregére. A Szovjetunió nem nézi tétlenül az Egyesült Államok gátlástalan zsandár-politikáját és fokozódó fegyverkezését. Ez az indítéka annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány mindent elkövet a fegyvei’es erők fejlesztéséért, korszerű haditechnikai felszereléséért — hogy azt minden- ! dalmának is nevezhetünk. A ra- kor harckészen tartsa. j kétaegységek rendkívül nagy tűzA szovjet fegyveres erők fel- j erővel rendelkeznek, és ezek szerelésében az utóbbi időkben : alapvetőek az esetleges agresz- óriási változás történt, amit lé- ! szió szétzúzásában. A rakétafegy- nyegében a haditechnika fórra- j vereken túl az úgynevezett haMa óriás repülőgép száll it ja a helyszínre az önjáró rakéta kilövő szerkezeteket.

Ehhez a korszerű haditechni- j zében van, akik hűek a kommukához modern ember, magas nizmust építő nép forradalmi, inképzettségű katona kell. Az I ternacionalista hagyományaihoz.

Alekszandr Malkov ezredes, katonaújságíró a Szovjet Fegyveres Erők megalakulásánák 50. évfordulója előtt felkereste Kliment Vorosi- lovot, a Szovjetunió marsallját, és interjút kért tőle. Készlet a beszélgetésből:

A Dmitrovszíkij műútról jobbra letérve, kocsink néhány perc múlva megáll Vorosdlov marsall takaros fehér dácsájának bejáratánál. Egy nagy szobába nyitunk be, amely tele van könyvespolccal. A széles ablaknál íróasztal. Kliment Jefremovics meleg kockás ingben fogad. Kemény kézszorítás. A marsall tiszteletreméltó életkorára (87 éves) csak megritkult hófehér haja és ugyanilyen fehér rövidre nyír bajusza emlékeztet. Vo- rosilov éppen most tért vissza megszokott sétájáról.

— Kliment Jefremovics, ön hosszú évekig az ország fegyveres erőinek egyik vezetője volt. Mikor és milyen körülmények között kötötte életét a hadsereghez?

„Nagyon régen — válaszolja a marsall —* amikor a cárizmus elleni forradalmi harc útjára léptem. Az első oroszországi forradalom évedben elvtársaimmal együtt Luganszkban szerveztem harci munkáscsoportokat. A bolsevikok megbízásából 1906-ban kétszer utaztam Finnországba fegyverért. Veszélyes fordulók voltak! Oroszországban tombolt a reakció, a vasúti állomások hemzsegtek a kopóktól, és nagy leleményességre volt szükség ahhoz, hogy minden csapdát elkerüljön az ember, hogy átjusson a pisztolyokkal,

patronokkal megrakott bőröndökkel, kosarakkal.” „Egyszer csaknem lebuktam — emlékezik visz- sza mosolyogva a marsall. — Az akkoriban ismert Singer-cég ügynökének álcázva Pétervárról tértem vissza Luganszkba. Nehéz poggyászom volt, több bőrönd és kosár.”

„Luganszk előtt Millerovoban kellett utoljára átszállnom. Itt vártak volna barátaim. Vonatunk azonban késett. A luganszki vonat nem várt meg, s nem maradt más hátra, minthogy az állomáson töltsem az éjszakát. Elhelyezkedtem a váréteremben, s el is szunyókáltam. Hogy mennyit aludtam, nem tudom, de amikor kinyitottam a szemem, meghűlt bennem a vér: eltűnt a patronokkal megrakott kalapdoboz! Nos, gondoltam, mindennek vége. A dobozt most átvizsgálják a rendőrségen. Ekkor azonban hozzámlépett egy nő. Látszott rajta, hogy ügyeletes szolgálatot teljesít, s megkérdezi: „Keres valamit, fiatalember? Csak nem a dobozt? Betettem magamhoz a szolgálati fülkébe. Nem tégla van benne?” Tégla bizony, mondom, a kályhát akarom átrakni. Nyomban felpattantam, siettem, hogy átvegyem az elveszett csomagot, meg aztán, hogy mielőbb eltűn vk az állomásról.”

Kliment Jefremovics elgondolkozva kinéz az ablakon, felidézve távoli ifjúságát, aztán elmondja, hogyan „fusiztak” a luganszki munkások bombákat, hogyan tanultak célbalőni.

Hogyan lett katona a marsall

Szovjet katona, kisgyermek, kenyér: a felszabadító hadsereg szocialista humanizmusának jelképe.