Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-23 / 45. szám

1008. február 23, 1918. A polgárháború „nagyágyúja”, a páncélvonat. gyományos fegyvernemeket is a legmodernebb technikával látták el, és továbbfejlesztették vala­mennyi szárazföldi csapatot. Üj tanktípusokkal, tüzérségi és lö­vészfegyverekkel szerelték fel a szovjet hadsereget. Jelentős sze­repük van a légi úton szállítha­tó, gyorsan mozgó szárazföldi csapatoknak, amelyek képesek bármilyen bonyolult akcióra, akár nukleáris, akár hagyomá­nyos töltetű fegyverekről legyen is szó. A légvédelem fejlődésé­ben — a korszerű repülőgépe­ken és helikoptereken túl — óri­ási jelentőségük van a nagy hatásfokú légvédelmi rakéták­nak, és a légi megfigyelő állo­másoknak. A haditengerészeti flotta ugyancsak rendelkezik minden szükséges tűzeszközzel, és alkal­masak a Szovjetunió partjainak megvédésére. Gerincét a rakéta­hordozó atomtengeralattjárók ké­pezik, melyeket vízalatti kilövő­szerkezetű és nagy hatótávolsá­gú ballisztikus rakétákkal szerel­tek fel. j utóbbi időben új katonagenerá­ció növekedett fel a Szovjetunió­ban, de megtartotta a régiek harcos, forradalmi jellemét. A szovjet katona a jó szakmai képzettsége mellett elsőrendű morális tulajdonsággal rendelke­zik, amelyet a haza határtalan szeretete táplál. A mai körülmények új tarta­lommal gazdagították a szovjet állam és hadsereg internaciona­lizmusát. A hadseregek vonatko­zásában a szoros összefogás a Varsói Szerződésben jut kifeje­zésre. De ezt jelzi az az önzet­len segítség is, amelyet a Szov­jetunió nyújt a szabadságukért és függetlenségükért harcoló né­peknek. Híven a lenini hagya­tékhoz, a Szovjetunió megtesz mindent, hogy segítse a Vietna­mi Demokratikus Köztársaságnak a harcát az Egyesült Államok agressziójával szemben. Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a Szovjet Hadsereg félel­metes hadászati technikája olyan ügyes és megbízható harcosok ke­A Szovjetunió Vörös Had­serege, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő nemzetközi inter­venció elleni küzdelem tüzében született, 50 évvel ezelőtt. Lenin éppen a polgárháború éveiben mutatott rá, hogy a Vörös Had­sereg, amikor szocialista hazáját védelmezi az imperialista inter­venciósokkal és a belső ellenfor­radalmárokkal szemben, akkor nemcsak hazafias kötelességét, hanem más országok dolgozóival szembeni internacionalista fel­adatát is teljesíti. Lényegében ez a lenini taní­tás vezérelte a továbbiakban is a Szovjet Vörös Hadsereg fel­építését, ez határozta meg jelle­gét és szellemét. A Szovjet Had­sereg internacionalista mivoltára utal az is, hogy alakulása idején a hadseregben harcoltak lengye­lek, magyarok, csehek, szlová­kok, szerbek, bolgárok és más nemzetiségű önkéntesek. A polgárháborút követő idő­szakban a kommunista párt terv­szerűen fejlesztette a Szovjetunió hadseregét, és ez a tudatos szer­vező munka tette lehetővé, hogy a második világháború idejére már jól képzett parancsnokai, stratégái voltak. Ennek döntő szerepe volt abban, hogy a nagy megrázkódtatások ellenére, a leg­vadabb imperialista országgal, a német fasizmussal szemben óriá­si küzdelemben győzelmet ara­tott és a Nagy Honvédő Hábo­rú az emberiség történetébe úgy vonult be, hogy egyben a fasiz­mus embergyűlölő ideológiájára épített állam szétzúzását is je­lentette. Nagy felelősség hárul jelenleg is az első szocialista ország had­seregére. A Szovjetunió nem né­zi tétlenül az Egyesült Államok gátlástalan zsandár-politikáját és fokozódó fegyverkezését. Ez az indítéka annak, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány mindent elkö­vet a fegyvei’es erők fejlesztésé­ért, korszerű haditechnikai fel­szereléséért — hogy azt minden- ! dalmának is nevezhetünk. A ra- kor harckészen tartsa. j kétaegységek rendkívül nagy tűz­A szovjet fegyveres erők fel- j erővel rendelkeznek, és ezek szerelésében az utóbbi időkben : alapvetőek az esetleges agresz- óriási változás történt, amit lé- ! szió szétzúzásában. A rakétafegy- nyegében a haditechnika fórra- j vereken túl az úgynevezett ha­Ma óriás repülőgép száll it ja a helyszínre az önjáró rakéta kilövő szerkezeteket. Ehhez a korszerű haditechni- j zében van, akik hűek a kommu­kához modern ember, magas nizmust építő nép forradalmi, in­képzettségű katona kell. Az I ternacionalista hagyományaihoz. Alekszandr Malkov ezredes, katonaújság­író a Szovjet Fegyveres Erők megalakulásánák 50. évfordulója előtt fel­kereste Kliment Vorosi- lovot, a Szovjetunió marsallját, és interjút kért tőle. Készlet a beszélgetésből: A Dmitrovszíkij műútról jobbra letérve, ko­csink néhány perc múlva megáll Vorosdlov mar­sall takaros fehér dácsájának bejáratánál. Egy nagy szobába nyitunk be, amely tele van köny­vespolccal. A széles ablaknál íróasztal. Kliment Jefremovics meleg kockás ingben fogad. Kemény kézszorítás. A marsall tiszteletreméltó életkorára (87 éves) csak megritkult hófehér haja és ugyan­ilyen fehér rövidre nyír bajusza emlékeztet. Vo- rosilov éppen most tért vissza megszokott sétá­járól. — Kliment Jefremovics, ön hosszú évekig az ország fegyveres erőinek egyik vezetője volt. Mikor és milyen körülmények között kötötte életét a hadsereghez? „Nagyon régen — válaszolja a marsall —* amikor a cárizmus elleni forradalmi harc útjára léptem. Az első oroszországi forradalom évedben elvtársaimmal együtt Luganszkban szerveztem harci munkáscsoportokat. A bolsevikok megbízá­sából 1906-ban kétszer utaztam Finnországba fegyverért. Veszélyes fordulók voltak! Oroszor­szágban tombolt a reakció, a vasúti állomások hemzsegtek a kopóktól, és nagy leleményességre volt szükség ahhoz, hogy minden csapdát elke­rüljön az ember, hogy átjusson a pisztolyokkal, patronokkal megrakott bőröndökkel, kosarakkal.” „Egyszer csaknem lebuk­tam — emlékezik visz- sza mosolyogva a marsall. — Az akkoriban is­mert Singer-cég ügynökének álcázva Pétervárról tértem vissza Luganszkba. Nehéz poggyászom volt, több bőrönd és kosár.” „Luganszk előtt Millerovoban kellett utoljára átszállnom. Itt vártak volna barátaim. Vonatunk azonban késett. A luganszki vonat nem várt meg, s nem maradt más hátra, minthogy az állomáson töltsem az éjszakát. Elhelyezkedtem a váréte­remben, s el is szunyókáltam. Hogy mennyit aludtam, nem tudom, de amikor kinyitottam a szemem, meghűlt bennem a vér: eltűnt a pat­ronokkal megrakott kalapdoboz! Nos, gondoltam, mindennek vége. A dobozt most átvizsgálják a rendőrségen. Ekkor azonban hozzámlépett egy nő. Látszott rajta, hogy ügyeletes szolgálatot teljesít, s megkérdezi: „Keres valamit, fiatalem­ber? Csak nem a dobozt? Betettem magamhoz a szolgálati fülkébe. Nem tégla van benne?” Tégla bizony, mondom, a kályhát akarom átrak­ni. Nyomban felpattantam, siettem, hogy átve­gyem az elveszett csomagot, meg aztán, hogy mi­előbb eltűn vk az állomásról.” Kliment Jefremovics elgondolkozva kinéz az ablakon, felidézve távoli ifjúságát, aztán el­mondja, hogyan „fusiztak” a luganszki munká­sok bombákat, hogyan tanultak célbalőni. Hogyan lett katona a marsall Szovjet katona, kisgyermek, kenyér: a felszabadító hadsereg szocialista humanizmusának jelképe.

Next

/
Thumbnails
Contents