Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-22 / 44. szám
W68. február 22. 4 Csütörtök Intézményesen rendezik a csökkent munkaképességűek helyzetét Március 31-ig összeírjak a csökkent munkaképességűeknek alkalmas munkahelyeket. Egy nemrég megjelent rendelet értelmében hazánkban most első ízben intézményesen rendezik a csökkent munkaképességűek helyzetét. Magyarországon körülbelül 140 000—150 000-re tehető azoknak a száma, akik valamilyen fogyatékosságuk miatt bizonyos területeken nem teljes értékű munkaerők. A cél az, hogy ők is a számukra legmegfelelőbb feladatokat végezhessék. A feltárt munkalehetőségek listáját a helyi tanácsok is megkapják, mert ők koordinálják a csökkent munkaképességűek ügyeinek intézését. A tanácsok anyagilag is hozzájárulnak az ilyen dolgozók foglalkoztatásához, erre a célra egy évre körülbelül 200 millió forint áll rendelkezésükre. Ebből az összegből segítik különféle munkahelyek átalakítását, a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására alkalmas célvállalatok létesítését. Tízesztendős a budapesti TV nagyadó Fővárosunk egyik impozáns létesítménye a Széchenyi-hegyen álló 12 emeletes, 58 méter magas — 38 méter antennával „megkoronázott” —, a televízió adóépület. A budapesti tv-adó- állomást — amelynek 30 kilo- wattos adóberendezését a Német Demokratikus Köztársaság szállította — 10 évvel ezelőtt, 1958. február 22-én helyezték üzembe, s ezzel hivatalosan megkezdődött hazánkban a rendszeres, folyamatos televízióadás. A tíz esztendő alatt nagyot fejlődött az ország televízióhálózata. A budapesti nagyadó az ország területének még csak 8 százalékát látta el műsorral. Azóta a pécsi, a miskolci, a soproni, a szentesi, a tokaji, a kékesi és a kabhegyi adóállomások, valamint a szekszárdi, az ózdi és a salgótarjáni átjátszó adók az Áz új mezőgazdasági biztosításról nyilatkozott Szabó András, az Állami Biztosító Békés megyei igazgatója A napokiban munkatársunk felkereste az Állami Biztosító megyei igazgatóját, Szabó András elvtársat, és arról kért tájékoztatást, hogy hogyan fogadták a termelőszövetkezeitek a választék nyújtotta biztosítási lehetőségeket, és folyó évre milyen biztosí- tásokat kötöttek. — Az új termelőszövetkezeti biztosítás fő célja a gazdálkodás biztonságának fokozása — mondotta. — Ezt a kockázatok bővítésével, kiterjesztésével igyekeztünk elérni, illetve biztosítani. Az egyik legjelentősebb módosítás, hogy az új biztosítás alapján megtérítjük az őszi vetések téli lcipusztulásos kárait, továbbá több növény viharkárát is. Az állatbiztosítást három változatban dolgoztuk ki, hogy a termelőszövetkezetek a számukra legkedvezőbbet választhassák. Az alapbiztosítás mellett több kiegészítő biztosítást, így például a kenyér- gabona termésbiztosítását, a szőlő tavaszi fagybiztosítésát, és a belvizekre is kiterjedő vízkárbiztosi- tást ajánlottunk fel a közös gazdaságoknak, hogy a helyenként jelentkező különböző igényeket is kielégíthessük. Az új biztosítási módozatok kialakítását és bevezetését széles gazdaság közül 10 jelentette be igényét megyei igazgatóságunknál. Az új rendszerű mezőgazdasági vagyonbiztosítás bizonyára hatékony tényezője lesz a termelés biztonságának, és reméljük, hogy kielégíti majd a várakozásokat. A végső szót természetesen most még kimondani nem lehet, ehhez évek tapasztalatai szükségesek. Szándékaink szerint a biztosítás továbbra is együtt fejlődik majd a mezőgazdaság termelési színvonalának emelkedésével, és az ebből eredő igényekkel — fejezte be nyilatkozatát Szabó András élvtárs. Olvasónk írja: Az emberek egyre figyelmesebbek, tapintatosabbak A Népújság február 13-i számában Brigádtanácskozás az autóbuszon cím alatt a 8-as számú AKÖV Kossuth Lajos szocialista brigádját mutattuk be. Udvariasságukkal, előzékenységükkel, a menetidő pontos betartásával igyekeznek az utazóközönség elismerését napnap mellett kiérdemelni, és nem is eredménytelenül. A napokban levelet kaptunk Szeghalomról, melyben V. G., lapunk egyik olvasója — a cikkre hivatkozva — elismeréssel ír a szocialista brigádmozgalom sikereiről, amely abban is megmutatkozik, hogy az emberek egyre figyelmesebbek, tapintatosabbak egymás iránt Ezt a véleményét példával is bizonyítja. Beszámol egy esetről, ami február 11-én történt: „Ezén a napon a vésztői vasútállomáson az este 5 óra 45 perckor Békésre induló autóbuszra felszállt egy házaspár is. Útközben az asszony rosszul érezte magát. A kalauz észrevette, hogy valami baj van. Érdeklődött, hogyan tudna segíteni. Végül is megállította a buszt, a férjjel együtt a friss levegőre kísérte a beteget, visz- szatérés után pedig jobb ülőhelyről, és még vízről is gondoskodott. Leszállás után elvezette az orvoshoz a házaspárt. Az utasok is különböző apró figyelmességgel igyekeztek segítséget nyújtani az asszonynak. Szabad utat biztosítottak, segédkeztek a leszállásnál, az ügyeletes orvossal kapcsolatban eligazítást adtak, és volt, aki almával kínálta meg őt.” körű közvéleménykutatás előzte meg. A tervezetet több termelőszövetkezeti szakemberrel, az illetékes szakminisztériumokkal, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával megvitattuk, és a jelentkező igények figyelembevételével alakítottuk ki. Megyénkben a működő 148 termelőszövetkezet 75 százaléka az új módozatot választotta. Közülük 106 tsz az új, összevont vagyonbiztosítást veszi igénybe, 6 tsz csak egyes veszélynemeikre, míg 36 tsz a korábbi módozatokra kiterjedő vagyonbiztosítását kötötte meg. Ma már tehát nincs a megyében egyetlen olyan termelőszövetkezet sem, amelyik ne rendelkezne valamilyen biztosítással. — Hogyan alakultak az új biztosítás díjai? — Az utóbbi hat esztendőben j a termelőszövetkezeti biztosítás nem volt akkumulációs forrás. Az új forma díjaiban sem kalkuláltunk nyereséget. Ennek ellenére a régihez képest a fizetendő díj körülbelül 30 százalékkal emelkedik. Ez természetes, mert a bővített, az új kockázatok díját j meg kell fizetni, másrészt pedig \ a termésátlagok és a termelői | árak — tehát a biztosított érték j növekedése — is maga után vonja a díjösszeg emelkedését. De éppen azért, mert a díj emelkedett, azok a termelőszövetkezetek, amelyek kívánták, továbbra is fenntarthatták az alacsonyabb díjú, de korlátozott védelmet nyújtó, korábbi termelőszövetke- , zeti vagyonbiztosítást. — Mi a helyzet az állami gazdaságok viszonylatában? — Az állatni gazdaságok kárai korábban a költségvetés terhére térültek meg. Január 1-től ez megszűnt, és az állami gazdaságok is a termelőszövetkezetek részére bevezetett módozatokat vehetik igénybe, sajátosságaiknak megfelelő kisebb módosításokkal.! Megyénkben a működő 14 állami j Galamb maga sem tudta, hogy miért követi. Egy nő, aki a földből nőtt ki, mindenesetre érdekes. Különösen, ha egy sötét, háromszögű anyajegy is van a kezén. A város villanegyedéhez értele A nő egyre gyorsabb léptekkel haladt. Galamb kissé elmaradt, és pálmától pálmáig lopózva. óvatosan követte. Egy dús parkkal körülvett épület hátsó kapujánál megállt. Körülnézett. A férfit nem látta, mert ez még idejében elbújt egy fa mögé. Gyorsan becsengetett. A kis kapu kinyílt. Galamb jól látta, hogy egy öreg lakáj nyitotta ki és mélyen meghajolt. A nő bement. A katona várt, azután visszatért a főbejárat felé az útra. 'fTVIegnézte elölről is a villát. Hatalmas, régimódi, emeletes épület volt. Kissé rideg és csendes. Minden zsalu leengedve, a kapu zárva, a park néma, se hang, se emberi vagy állati lény sehol. Egy rendőr sétált arra és barátságosan intett a légionistának. Gyerekes kíváncsiág furdalta ■ Galambot. — Mondja, kolléga úr — kérdezte a rendőrt —, ki lakik ebben a szép villában? ország területének mintegy 80 százalékát besugározzák. Az idén üzembe kerülő tiszántúli (ko- mádi) televízióadóval, valamint a megépülő dél-dunántúli adóállomással 90 százalék fölé emelkedik az ország televízióműsorral ellátott területe. Utána már csak sok-sok kis reléállomással lehet megoldani, hogy az ország egész területén jól vehető legyen a tv műsora. A tízesztendős fejlődést mutatja az* is, hogy a rendszeres adás első évében 936 óra volt, most mintegy 3200 óra az évi műsoridő. A televízió-előfizetők száma a rendszeres adás első hónapjában 5000, 1958 végén 16 000 volt, ma pedig már eléri az 1,2 i milliót. — Senki. Lakatlan. Hm... Igazán titokzatos ügy. — Szép kis ház. — Csak éppen bérlője nem akad. így áll lakatlanul több mint fél éve, amióta doktor André Brétail agyonlőtte feleségét, egy szpáhi kapitányt és végül önmagát. Nincs egy cigarettája? — Mi?... Hogy?... De, tessék... — Csak vegye vissza a ceruzáját. Cigarettát kértem... — Tölcsért csinált a kezéből, és szótagolva ordított, mert látta, hogy süket a szerencsétlen: — Ci-ga- ret-tát! — Köszönöm, nem gyújtok rá, — mondta Galamb a homlokát tapogatva, és idegesen rágyújtott egy Caporalra. — Biztos maga abban, hogy csakugyan nem lakik itt senki? — Biztos! — ordította a rendőr. — Itt posztolok egy éve! Az éjjeliőrnek kulcsa van, és minden három napban szobáról-szo- bára bejár minden villát, amelyben nem laknak. — Ne ordítson, mert ledöföm. Nem ismer véletlenül valami úrhölgyet, akinek a jobb kezén különleges háromszögű folt vagy anyajegy van? Egy olyat láttam errefelé. A rendőr keresztet vetett. — Na, mi az? — sügette Galamb. — Ne ájtatoskodjék, hanem feleljen. Ismer ilyen nőt? — Csak egyet ismertem ezzel a különös jellel!... — felelte. — A szerencsétlen doktor Brétail- nét, akit a férje agyonlőtt ebben a házban. Galamb nem kérdezett többet. Gyorsan megfordult, és sietett visszafelé. Kérem, kérem! Ezeket hagyjuk. Semmi köze idegen rémdrámákhoz és hazajáró lelkekhez. Neki saját hazajámivalója van igen sürgősen. Galamb szeretett jól enni, jókat röhögni, szép dalokat fütyö- részni, olykor kissé verekedni vagy valami más testgyakorlást űzni, de rejtélyeket, a titkokat és az izgalmas kalandokat útál- ta. Elhatározta, hogy nem törődik az esettel, és visszament az erődbe. Elutazott Valeníyiua Komarova Valentyina Komarova, a hősi halált halt űrhajós mérnökezredes, Vlagyimir Komarov özvegye — aki a Honvédelmi Minisztérium meghívására látogatott hazánkba —, szerdán reggel elutazott Budapestről. A Keleti pályaudvaron búcsúztatására megjelent Szilágyi László vezérőrnagy, országos légvédelmi parancsnok, ott voltak a Honvédelmi Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Nőtanács, az MSZBT, valamint a budapesti szovjet nagykövetség képviselői is. „Francia üdülőfalu*’ létesül Tihanyban Tárgyalásokat kezdett az IBUSZ külföldi nagy cégekkel az ott dolgozók folyamatos magyar- országi üdültetéséről, és ennek eredményeként például „francia üdülőfalu” létesül Tihanyban. Az egész szezonra kiadta az IBUSZ a fonyód-bélatelepi bunglókat, a fából készült apartmanokat. Hévíz iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy magánszállásokon is helyeznek el külföldieket. Sok szórakozást kínál a vendégeknek az IBUSZ a balatoni vízi és az ország különböző részein rendezésre kerülő népi karneváloktól a Soproni Ünnepi Hetek-ig és a Szegedi Ünnepi Játékok-ig. — Menjen fel az ezredirodába Raffles kapitány úrhoz — mondta a káplár, mikor meglátta. Az erőd parancsnoka, Raffles kapitány, népszerű, jó indulatú tiszt volt. Barátságos mosollyal fogadta a közlegényt. — Hallom, hogy rendes ember vagy. Latouret őrmester szép jelentést tett rólad. Tíz éve az első eset, hogy ez az embernyúzó rokonszenvesnek talált valakit. Szükség van most új altisztekre, ezért néhány kiválasztott embert, közöttük téged is, altiszti iskolába vezénylünk. Három hónapig tehát itt maradsz a Fort St. Thérésében. Galamb megrémült. A fene azt az átkozott rokonszenves egyéniségét. — Alázatosan jelentem, mon commandant, hadd menjek én a sivatagba. A kapitány csodálkozva nézett rá, aztán az asztalra csapott: — Közlegény! Elrendelem, hogy három hónapra beosszanak az altisztképző iskolába. Hátra arc! En Avant! (Indulj). Mikor kiért az udvarra, néhány másodpercig a két öklét harapta dühében. Átkozott szerencsétlenség ez, hogy mint valami dühödt véreb üldözi a szerencse, és nem hagyja élni, illetve nem hagyja meghalni. — Na, maga nyálas! — lépett hozzá három szál hiúzbajuszával a pörkölt képű őrmester. — Tőlem függött a sorsa! Cochran tábornok itt járt, maga miatt a kapitánynál. valami pereputtya jó barátságban volt magával. De a légióban nincs protekció. Azt mondta a kapitány: „Kérlek, itt van Latouret őrmester, tőle függ, hogy tehetek-e valamit ezért az emberért.” Köszönje a díszlépésének, hogy altiszti kiképzésre ajánlottam... Az őrmester nagyon csodálkozott volna, ha csak sejti is, hogy a katona mit gondol e pillanatban róla, a díszlépésről és általában az egész Latouret családról. (Folytatjuk)
