Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-20 / 42. szám

1968. február 20. 3 Kedd Február 29-én tartják a Divattervezés, divat 1968 című előadást Az előzetes programtól elté­rően, a TIT műszaki és művészeti szakosztályának reprezentatív előadását 21-e helyett február 29-én, csütörtökön este 7 órakor tartják meg. Vámos Magda fővá­rosi divattervező színes fotókópiák vetítésével számol majd be a leg­frissebb divatújdonságokról és ru­hákról. A divatkedvelő közönség szá­mára érdekes bemutató és előadás színhelye, a TIT Értelmiségi Klub­ja lesz. Lassú az árvízkárosult lakóházak újjáépítésének üteme Termelőszövetkezeti szabadegyetem Békéscsabán Az 1966. évi nagyarányú ár- és belvíz következtében 203 lakóház : rongálódott meg részben vagy teljes egészében a gyulai járás­ban. A károsultak közül 22-en lemondtak lakóházuk újjáépíté- I séről. A bél- és árvízkárt szenve­dett lakóépületből így 113 maradt újjáépítésére, 68 pedig helyreállí­tásra. Az építési anyaghiány mi­att 55 lakás újjáépítése és 7 la­Minek örülnének Méhkeréken? Percenként 35 liter víz sok vagy kevés? Ez relatív dolog. Ha egy háztartás vízzel való ellátását vesszük figyelembe: sóik, de ha egy 2600 lakosú községét, nem­hogy kevés, szinte semmi. Méhkeréken két Drót van, mely hivatott ellátni a lakosságot ivó­vízzel. Az egyik rászánt nem be­számítható, hiszen csak csurog- csöpög. A másik adja percenként a 35 liter vizet. Ha egy családnak naponta csak két kanna víz kell — márpedig ennél átLag többet fogyasztanak —, alkikor is elkép­zelhető, mennyit álldogálnak a kutaknál ivóvízért az emiberék. Ha pedig ehhez még hozzátesszük a téli hideget vagy a nyári, rek- kenő forróságot, ajkkor gondol­hatjuk, milyen sok kellemetlen­ségnek vannak kitéve a község la­kói j Mi csak gondoljuk, de a községi .tanács vezetői nap mint nap lát­ják. Ezért született; tehát a hatá­rozat: valamit tenni kell. Mi len­ne a megoldás? Természetesen a törpevízmű építése. Az elképze­lést tanácsülés elé vitték. „Be­széljük meg a lakossággal, mi lé­gyen a teendő, mit tudnak ebben segítem?” — mondották. Az ülést még január 28-án megtartották, s a döntés egyhangú volt: legyen törpevízmű, eleget szenvedtünk már a vízhiány miatt. Azóta nagyot léptek előre. A tervek már készülnek. Ügy szá­mítják, 5 millió forintba kerül majd a vízmű. A mélykút fúrását még az idén megkezdik. A tanács erre évente 100 ezer forintot biz­tosít a községfejlesztési alapból, a Akiknek jót jelent a 13-as szám Szerencsétlen szám a tizenhár- mas, tartja hosszú idők óta a szó­lás-mondás. Nemrég azonban Endrődön cáfolatot nyert ez az állítás. Február 13-án ugyanis 13 olyan lány tett sikeres szak­munkásvizsgát az Endrődi Ci­pész Ktsz-ben, akik érettségi után úgy döntöttek, hogy a ktsz-ben dolgoznak és a másféléves ipari tanuló idő alatt elsajátítják a ci­pőfelsőrész-készítő mesterséget. A vizsga valamennyiüknek si­került, méghozzá nem is akármi­lyen eredménnyel. Tízen lettek ki­tűnő tanulók, hárman pedig meg­felelő eredményt értek el. A jók közül is a legjobb Raun Hermina, Gellai Gizella, Kucsmik Anna, Ba­logh Eszter és Gál Piroska. A szakmunkásképesítés meg­szerzését hangulatos ünnepségen tették emlékezetessé Sz. K. többit a lakosság adja, ugyanis még az év első felében megalakul a társulás. És szervezik már a tár­sadalmi munkát is. Évek óta várnak a vízmű épí­tésére a méhkerékiek, s most vég-' re sor kerül rá. A tanács vezetői pedig bíznak abban, hogy tervük valóravál tása* sikerül. Persze, örömmel vennék, ha a mélykút fúrásához állami támogatást kap­nának, ment ajkkor a község 2600 lakosa jóval hamarabb jutna ele­gendő és jó ivóvízhez. Kasnyik Judit | kás helyrehozása áthúzódott 1967-re. Mitöbb. Lökösházán öz- j vegy Kacsala Andrásné lakása 1 majd csak ez év májusában vá­lik beköltözhetővé. Az 1966-bam kárt szenvedett la- i kóházak helyreállítását, újjáépí­tését megnehezítette az, hogy ta- j valy tavasszal újra nagyarányú belvíz hatványozta a lakóépüle­tekben korábban jelentkező káro- j kát. Azaz ismét 146 lakóház újjá­építése, 141-nek pedig a helyre- állítása vált szükségessé. A ká­rosult háztulajdonosok közül 186- i an 13,2 millió forint kedvezmé- ; nyes OTP-hitelt vettek igénybe. A részben megrongálódott 141 lakóépületből 91 helyreállítása fe­jeződött be az elmúlt évben. Tíz­nek a helyreállítása anyag- és kapacitás hiányában maradt el, j 40-é pedig azért, mert tulajdono­saik lemondtak a helyreállításuk­ról. Az újjáépítésre szorult 146 lakás közül teljesen 54 készült eil a múlt évben, 75 csak az idén fejeződik be. A további 16 lakás újjáépítéséről lemondtak tulajdo­nosaik. | A Békés megyei termelőszövet- | kezeti vezetők részére a gazda­ságirányítási rendszer reformjá- I ról, a termelési és irányítási kér- I désekről szóló 5 előadásból álló I termelőszövetkezeti szabadegye- | temet szervez a TIT és a Körösök : Vidéki Termelőszövetkezeti Szö- * 1 i adók számolnak majd be. A prog- ; ram első előadása február 21-én, szerdán 9 órától hangzik el „A magyar mezőgazdaság fejleszté- , sének közgazdasági alapjai" cím­mel. Az előadó Dr. Simka József, I a Termelőszövetkezetek Országos ! Tanácsának főosztályvezetője . , . „ ... , , ' lesz. A további előadásokat, négy \etseg. A mezogazdasagban óol- j héten keresztül, szerdánként ren- gozó vezetők számára fontos ! cjezik meg Békéscsabán a városi tudnivalókról illusztris szakelő- i tanács dísztermében. Kétszáznyolcvannégy és fél millió forint a termelőknek Jelentős a raktárkészlet több vetömagfajtábót — I nemzetközi és a hazai piac 1968. évi igénye Eredményesen zárták az 1967-es esztendőt a Magtermeltető és El­látó Vállalat Orosházi Alközpont- I jában. Békés és Csongrád megye j állami gazdaságainak, termelőszö- ! vetkezeteinek — a mérleg adatai | szerint — 284,5 millió forintot fi­zettek ki vetőmag előállításra. Az | alközpont üzleti tevékenységét nö- j velte a kalászos és a hibridkuko- J rica vetőmag forgalmazása is. A felvásárolt különféle gazda- J sági és kerti magvakból 3357 va- j gon árut bocsátották a termelő- szövetkezetek rendelkezésére. Az ; alközpont jelentősen közreműkö­Dudál a gépjavító állomás A gyárak jelzik gőzsippal, köznyelven dudával a munka- és az ebédidő kezdetét, végét. Nos, a Sarkadi Gépjavító Állomás nem nagy értékben állít elő új gyártmányokat, fejlődése azon­ban már megközelítette a gyár­jelleget. Mintegy 18 éven át sártenger, korszerűtlen műhely és berende­zés, hiányos mosdási lehetőség, szűkös kis konyha és étkezde ké­pezte a gépállomást. Ebben az elmúlt év végén, illetve ez év elején állt be 180 fokos fordulat. Nincs még teljesen befejezve — hiányzik még az ajtók, ablakok, falak befestése — ám a múlt év óta üzemel az új fürdő, öltöző, s az új konyha és étterem. A falu­si élet elengedhetetlen tartozéka az, hogy minden család egy, kettő vagy ennél is több sertést vág a téli időszakban. A Sarkadi Gép­javító Állomás dolgozói is élnek ezzel a lehetőséggel, s ezért a nyári hónapoknál most keveseb­ben veszik igénybe az üzemi ét­kezdét. Mégis mintegy 90-en ét­keznek az új konyháról. S meny­nyivel rövidebb idő alatt, mint a régi szűkös helyen, amikor más­fél-két óra hosszáig is elhúzódott az ebéd, azért, mert sorba kellett állni a megüresedett székre, asztalokra várva. Most két tur­nusban egy óra hosszába sem kerül az ebédidő, mi több, a fél­fél órából 10—15 perc jut pihe­nésre, cigarettázásra, újságolva­sásra. A korábbi években alig volt szó a fürdési lehetőségről. A ren­delkezésre álló kezdetleges mosa­kodást alkalmatosságot sokan igénybe sem vették. Nem volt tü­relmük kivárná, amíg rájuk ke­rült a sor. Szokássá vált, hogy a j dolgozók többsége reggel az ola­jos, zsíros munkaruhában indult munkába, s este többnyire ugyan­abban, kormos, olajos kézzel, arc­cal mentek haza. Most, miután el­készült az új fürdő, ahol egyszer­re 60-an tudnak jó meleg vízben és jól fűtött helyiségben fürdeni, csupán azok járnak be- és haza olajos ruhában, akik röstellnek átöltözni. Ilyen már nemigen akad, annak ellenére, hogy még mintegy ötven öltözőszekrény hi­ányzik. Ez nem annyira pénzhiá­nyon múlik, hanem azon, hogy nem tudják hol megvásárolni a szükséges öltözőszekrényeket. A ruha váltást az is lehetővé teszi, hogy miután betonozták a gépi- javító állomás út- és járdafelüle­tének nagy részét, az eddigi gu­micsizma helyett most már fél­cipőben is bejárhatnak' a dolgo­zók. A gépjavító állomás központi fűtésre való átállítását még 1966- ban kezdték. Nagyon kezdetleges volt a törekvés, annyira, hogy 10 foknál feljebb nem emelkedett a hőmérséklet, s leginkább pufaj- kában dolgoztak az emberek. Kü­lönösen a nagy szerelőcsarno­kokban, ahol a pótkályhákkal sem tudták megfelelőre növelni a hőmérsékletet. Mostmár a gépja­vító állomás egész területén, az új garázsban is 20—22 fok plusz hőmérsékletet biztosító központi fűtés van. Különösen örülnek en­nek a gépkocsivezetők, akik ed­dig a „csillaggarázsba”, azaz a szabad ég alá állították jármü- | veiket, s reggelenként meg nap- | közben, csak hosszas kínlódás, melegítés után tudták beindítani a jéghidegre hűlt motorokat. A központi fűtés gőzenergiája tette lehetővé azt, hogy most már nem | vasdarab ütögetésévei vagy a I kolomppal, hanem dudával jelzik | a munkaidő, az ebédidő kezdetét j és végét. Nagy változás történt az ivóvíz-ellátásban is. Eddik né­hány száz méterről, kannával lát­ták el magukat ivóvízzel a műhe­lyek dolgozói, s a kannák íedelé- 1 bői ittak egymás után, az egész­ségvédelem legnagyobb hátrányá­ra! Helyenként az is előfordult, hogy nem tudtak megegyezni, ki a soros vízhordó, s fél napig is szomjaztak. Ilyesmi ezután nem fordul elő, ugyanis bevezették sz artézi vizet a javítóállomás vala­mennyi műhelyébe és egy-egy ivókutat is beszereltek. Az egész­ségvédelem is sokat javult. Az el­múlt év vége óta másodállásban 1 egy orvos jár ki rendszeresen a | gépjavító állomásra, aki nemcsak j az emberek egészségére, mielőbbi : felgyógyulására ügyel, hanem ar­ra is, hogy közegészségügyi és j balesetvédelmi rend uralkodjon a gépjavító állomás egész területén. K. I. dött a vetőmagellátás országos helyzetének javításában, örven­detes. hogy az exporttevékenysé­gük is fokozatosan bővült. 1966- ban 388. 1967-ben pedig 523 vagon vetőmagot küldtek exportra. En­nek jelentős részét a KGST-tag- államok vásárolták meg. de nőtt a tőkés export is. A különféle gazdasági és kerti magvakból jelenleg bőséges a rak­tári készlet. Vannak azonban olyan cikkek, mint az étkezési és a takarmány borsó, továbbá a fű­mag, melyből különösen a tőikés piac érdeklődése folytán szinte ki- söpörtók a raktárt. A jelenlegi raktárkészlet és a hazai, valamint a külföldi piaci kereslet kielégítésére fajtaborsó­ból, étkezési borsóból, továbbá ta­karmányborsóból a tavalyinál lé­nyegesen nagyobb területre kapott termeltetési megbízást az alköz- [ pont. Így most Schmidt János al- j központ-vezető termelőpartnere- ! két keres 1000—1300 hold borsó termesztésére. Az utóbbi években a magyar | vetőmag visszahódította korábbi pozícióját a világpiacon. Ezzel magyarázható, hogy egyre több külföldi, nyugat-európai államból céltermelés szervezésére kérik az alközpontot. Az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkezetek ál­talában a magyar és a külföldi szabványnál jobb minőségű vető­magot szállítanak. Így érthető, hogy a külföldi vetőmagkereske­dők ragaszkodnak az Orosháza környékén szaporított kertimag­vakhoz. Azonosak a jogok — egyenlőek a vállalatok Érvényesül-e nálunk minden tekintetben a vállalatok egyen­rangúsága? Nem minden eset­ben. De talán úgy fogalmazhat­nánk: lassan, igen kemény csa­tározások révén egyenesbe jön­nek az ügyek. Igen, csak lassan, hiszen a régi és az új vállalatok közötti különbségek a hivatalos szervek rendelkezésétől még nem jutnak egyértelműen ér­vényre. Tapasztaljuk, hogy a régi vál­lalatok nagy része még mindig a korábbi pozícióból tárgyal az újakkal; szerződéskötéskor és a fizetés feltételeinek egyeztetése­kor. Kétségtelen, nem könnyű egy megszokott munkastílust olyanra cserélni, amelyik a köl­csönös előnyökön alapul. Egyes vállalatok még mindig azon fá­radoznak, hogy a termelőszövet­kezetekkel szemben megvédjék korábbi helyzetüket, alávessék a közös gazdaságokat egy olyan termeltetési és elszámoltatási gyakorlatnak, amely elsősorban nekik kedvező. A pénzügyi intézkedések most arra serkentik a vállalatokat, hogy egy új elszámolási eljárást vezessenek be. Így a jövőben az eddigi havi elszámolás helyett a Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalat tíznaponkénti fize­tés ellenében adja a tápot. Sen­ki sem vitathatja, hogy a vál­lalat eljárása jogos, hiszen a ke­reskedelmi élet általános gya­korlata, hogy a kapott áruért nyomban — valamilyen módon — fizetni is kell. Ezzel az eljá­rással lényegében gyorsul a pénzforgalom, aki pedig nem forgatja a pénzt, fizetheti a bün­tető kamatot. Ha a gabonafelvásárló és a többi vállalat arra törekszik, hogy az értékesített áruért leg­később tíz napon belül megkap­ja a forint ellenértékét, akkor vajon miért óvakodnak mások a szövetkezet azonos igényétől? Az egyenlő partner elvének értel­mezésére — mint önálló vállalat — a tsz nem kezdeményezhet? De igen! És ez a jó. hogy egyre többen kezdeményeznek. Arra kérik a vállalatokat, hogy a né­zetek. a vitás kérdések kölcsö­nös egyeztetése útján, az érde­kek tiszteletben tartása mellett rendeződjenek. D. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents