Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-15 / 38. szám
1968. február 15. 3 Csütörtök r Uj könyvpavilon a Csaba előtt Űj színfolttal gazdagodott Békéscsabán, a Szent István tér. A Csaba-szálló előtt megnyílt az új, modern vonalú könyvpavilon. Csak dicséret illetheti az Állami Könyvterjesztőt ezért a hasznos létesítményért. A február elsejei nyitás óta fokozatosan nő az érdeklődés a könyvpavilon iránt, naponta száznál is több vevő vásárolja meg itt az olvasnivalót. Koszta Mihály- né, a „mini-bolt” vezetője elmondotta, hogy ifjúsági regényektől kezdve egészen az útikönyvekig válogathatnak az érdeklődők a több mint ezres példányszámú készletből. A pavilon nagyon szép és ízléses, de két apró hiányosságot azért szeretnénk megemlíteni. Nincs „cégjelzés”. Jó lenne valamilyen feliratot készíteni a homlokzatra, hogy itt valóban könyvet árulnak. S a másik: a pavilonban az üvegfal mellett nincs polc, s mint az a képen is látható, a könyvek csak egymásra vannak rakva. Fotó: Demény Gyula Kelendő cikk a gáztűzhely, a mosógép a tv A kevermesi Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet szakboltjai igen jól felkészültek a zár- számadási időszakra, bár sok gondot okozott az év eleji árrendezés. Ennek ellenére gondoskodtak megfelelő árukészletről. Az eredmény meg is mutatkozott, zárszámadás után a vasüzletben a község lakói több mint 180 ezer forint értékű árut vásároltak. Többek között hat televízió, két motorkerékpár, hat rádió, 10 mosógép, 16 gáztűzhely, jó néhány villanyvasaló, karóra, porszívó és egyéb tartós fogyasztási cikk talált gazdára. A ruhaüzletben 280 ezer forint forgalmat bonyolítottak le a zárszámadás után. Igein nagymennyiségű ágyneműt, méterárut, szövetet, férfi- és női készruhát adtak el. Az idén először megpróbálkoztak azzal, hogy más községbe is elviszik áruikat a boltok. A vasbolt Dombiratoson — ahol nincs ilyen szaküzlet — rendezett zárszámadási vásárt, s mintegy 75 ezer forint értékű árut adott el. Itt is a legkelendőbb a televízió, mosógép, valamint egyéb villamossági berendezés volt. K. G. A HEB vizsgálati napirendjén: hogyan javítják, üzemeltetik gépeiket a tsz-ek? Megalakulásuk tizedik évfor- ként fogadják mindenütt a népi : dulóját ünnepük a népi ellenőrzési bizottságok. Az eltelt egy ' évtized alatt kiderült, hogy nem I mumusként, hanem segítőtársAz örömszerzés iskolája As ügy nem lenne hogy átadja. Legyen totl eszébe, hogy elfelejtett virágot venérdekes, ha nem tör- béke. tént volna meg. De A vállalkozás nem megtörtént. (Az igaz sikerült, a sértés, ügyeknek mindig úgy látszik, súlyo- van olyan árnyékuk, saf,bnak bizonyult, hogy talán nem is A tanárnő nem fo- igazák; annyira va- gadla eí a virágot, lóságosak.) maradt az osztály a Két szál szegfut vett az osztály. Figyelmességnek nem drága, engesztelésül is elmegy, ha éppen ilyen szerepet szánnak neki. Csak ez lehetett, mivel a negyedik osztály serdülő férfiai kivétekét szál szegfűvel. „Adjátok nekem, szólalt meg az egyik fiú, anyám, apám holnap lesznek huszonöt éves házasok. Megérdemlik”. A szegfűt hazavitte, másnap átadta a lesen nem voltak szüleinek szerelmesek fiatal A fiú báty ja járt tanárnőjükbe. A Iá- egy lánnyal har-- __ _7 m m vi n / /- o I n I T n i. Meglátta a két szál szegfűt, gondosan celofánba csomagolta. Ezzel köszöntötte az öreg hölgyet. Az idős rokon nem véletlenül érkezett haza azon a napon. Másnap ugyanis legkedvesebb unokája ünnepelte 25. születésnapját. Nemcsak kedves és szép volt ez az unoka, hanem okos is. A hosszú svéd éjszakákon sokszor gondolkozott azon, hogyan is lett ez a lány matematinyok sem rajongtak madnap annak volt senkire nem hasonlít a családban. érte, ami ugyancsak “ születésnapja. A természetes. Így tör- szülők bólintottak, A szyietéSnapi ünténhetett meg az jó, vigye el a két nepSégre másnap eset, amiért a tanár- szál szegfut a va- icedves ajándékkal nő megneheztelt. Az zából. Végül is nem állított be; a csőosztályt udvariasan, a nirág a fontos, ha- maggai együtt át- de nagyon tárgyila- nem a figyelmesseg. nyújtotta a lánynak A lány, akivel járt, meg is kapta a két szál szegfűt, megcsókolta a fiút, és mindössze annyit ellenőröket. Ugyanis nemcsak azt firtatják a különböző gyárakban, vállalatoknál, gazdaságokban, hogy miként sáfárkodnak a rájuk bízott anyagi eszközökkel, hanem a vizsgálattal egyidőben szaktanácsot, útmutatást is adnak. Az eddigi gyakorlat jegyében látnak hozzá ebben a hónapban a népi ellenőrök több termelő- szövetkezetben az erő- és munkagépek javításának, gazdaságos üzemeltetésének vizsgálatához. A keddi megyei értekezleten az elnöklő Szilágyi Mihály azt kérte a munkába induló népi ellenőröktől: A vizsgálat során dicsérjék meg mindazt, ami helyes, hívják fel a figyelmet mindarra, ami helytelen, hogy ne majd hetek múlva a vizsgálati jegyzőkönyv elkészítésekor értesüljenek a szövetkezeti vezetők arról, mi a jó és mi a rossz gépjavítási módszerükben. Felhívta arra is a figyelmet, hogy elsősorban azt vizsgálják, hol tartanak a termelőszövetkezetek a tavaszi munkákban használatba kerülő erő- és munkagépek javításában. A vizsgálat természetesen kiterjed arra is, hogy milyen erő- és munkagéptípusokkal rendelkeznek, milyen típusú gépeket akarnak vásárolni a szövetkezetek. gosan kezelte. Ez a legrosszabb. A harag tartós volt, csak az osztály közeledhetett. Így, érettségi előtt nem jó újjat húzni a matektanárral. Az osza két szál szegfűt is. A virágok, míg él nek, egyforma szé pék. Az unoka nem kérdezett, hol lehet nette észre, hogy ezt kapni ilyen szép vi- a két szál szegfut rágot. A fiú morgott tálynak közeledni valamit, kellett. Kíváncsian A lánynak másnap várták, megjelenik-e idősebb hölgyrokona a tanárnő az iskola- érkezett Svédországbulin. Megjelent, ból. Este indultak. valahol már látta. Vázába rakta és másnap reggel friss vízzel cserélte ki a régit. A szegfűk mégis A „tiszta" pártmunka helyett M aga a kifejezés, „tiszta” pártmunka, régebbi keletű, de akkor fogalmazódott meg, amikor már arról vitatkozunk: hogyan is kell majd továbbfejleszteni, tökéletesíteni a pártmunka stílusát, módszereit a gazdaságirányítás új rendszerében. Ezt azért említem, mert igazságtalan dolog lenne, ha e megfogalmazással a régi irányítási rendszerben végzett pártmunkára az öncélúság bélyegét sütnénk. Az üzemi pártmunka ugyanis akkor sem önmagáért volt. hanem — jóllehet más eszközökkel — az eredményesebb termelőmunkát volt hivatva segíteni. Nem véletlenül tettük tehát idézőjelbe a tiszta szót. Azt akarjuk kifejezni vele, hogy a mai feladatokhoz, a mai igényekhez mérten válna bizonyos fokig öncélúvá a pártmunka, ha nem tökéletesítenénk, ha nem fejlesztenénk azt tovább az új gazdaságirányítási rendszer kívánta igényeknek megfelelően. 1^1 ilyen értelemben beszélhe- * * tünk mégis ..tiszta ' pártmunkáról, a múltra vonatkozóan? Olyan értelemben, hogy a régi irányítási rendszerben a pártszervezetek gyakran figyelmen kívül hagyták a gazdasági tényezőket. Tévedés ne essék: nem a mindennapos operatív jellegű tennivalókat (ezekkel túlontúl is sokat foglalkoztak), hanem azokat, az egész üzem életére, munkájára kiható nagy jelentőségű feladatokat, amelyek tulajdonképpen eldöntötték a termelés sorsát. Ez viszont az esetek többségében nem az ő hibájuk volt, hiszen a gazdasági vezetés önállóságának hiánya, a kezdeményezési lehetőségek gyér volta, a szigorúan előírt mutatók szorították szűk határok közé a pártszervezetek kezdeményező készségét. Vagyis az ellentmondások nem azért keletkeztek a múltban a gazdasági életben, mert a pártmunka vált korszerűtlenné; ellenkezőleg, a gazdaság irányításának régi rendszere avult el, s vele a pártmunka bizonyos módszerei is. A gazdaságirányítás reformja éppen a párt kezdeményezésére indult meg, s a pártszervezetekben legalább any- nyi bátor és hozzáértő híve volt a gazdaságirányítás új rendszerének, már a kidolgozása idején, mint a gazdasági vezetők között. Mégis, a régi módszerek továbbélése reális veszély. Ezért kell újból és újból, még ha a „tiszta” pártmunka kiélezett megfogalmazásával is, megmutatni a különbséget a régi és az új módszerek között. Az üzemi pártszervezeteknek ma nem a szakmai hiányosságok, gyengeségek, apró megnyilvánulásait kell kutatniuk, hanem az üzem gazdálkodásának egészét érintő kérdéseket. Pontosabban: azt a láncszemet kell megtalálniuk, amelyet megragadva, a termelőmunka egészét áttekinthetik, s amelynek révén az egész termelőtevékenységet helyes irányban befolyásolhatják. Alapos helyzetismeretre van tehát szükségük a pártszervezeteknek. Míg a múltban a központilag Kerítettek k* szál hogy meglátogassák- hamar eUter^ak. két i szállóban. A lány- Tálán bánatukban... nak induláskor ju- K. I. piros szegfűt vállalkozó is akadt, Felvételre keresünk közgazdászt« belső ellenőrt Jelentkezés: a főkönyvelőnél. Továbbá gépészmérnököt műszaki osztályvezetői állásra. AUTÓMOTOR-SZERELŐT, KAROSSZÉRIA-LAKATOST. GÉPLAKATOST, ESZTERGÁLYOST, KÖSZÖRŰST, KÁRPITOST, AUTÓFÉNYEZŐT. Jelentkezés a főmérnöknél. MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS, GYULA 186791 előírt mutatókból indultak ki. és ezek keretén belül kutatták a megvalósítás lehetőségeit, módjait, most a lehetőségek, a maximális igényeket támasztó mutatók kimunkálása magának az üzemnek a feladata. A z pedig azt jelenti, hogy a ** pártszervezetek korábbi passzív szerepe, amikor a felülről kapott tervmutatókhoz, gazdasági direktívákhoz csak asz- szisztálhattak. lényegesen megváltozott. S hogy mennyire mernek és tudnak élni a kínálkozó lehetőségekkel, ebben rendkívül fontos tényező a politikai szemlélet. Korábban a politikai munkának elsősorban azt a célt kellett szolgálnia, hogy hiánytalanul teljesítsék a központilag előírt mutatókat, s ez egyet jelentett a népgazdasági érdek érvényesítésével. Most viszont magának az üzemnek kell önállóan beleillesztenie a gyár érdekét a népgazdasági érdekláncolatba; az egyénét az üzemi, a csoportérdek láncolatába. Ehhez pedig nemcsak közgazdasági, hanem politikai szemléletmódra is szükség van, hiszen az érdekek nemegyszer összeütközések, ellentmondások útján törnek maguknak utat. s azokat összhangba hozni politikai munka nélkül lehetetlen. Ezért nélkülözhetetlen a politikai munka, amely miközben a tények, a helyzet, a dolgozók javaslatainak ismeretében befolyásolja a gazdasági döntéseket. ezt úgy teszi, hogy közben ismeri, szem előtt tartja a társadalmi szintű érdekeket is, politika látásmóddal ítél, dönt az üzemi kérdésekben. A gazdasági és politikai munka, a gazdasági és politikai hozzáértés igénye tehát szervesen egybefonódik, feltételezi egy- mást. Ilyen értelemben tehát nincs „tiszta” politikai munka a termelést segítő munkában. A politikai munka már ott kezdődik, amikor az üzemekben kidolgozzák a gazdasági terveket, amikor meghatározzák a fejlesztés tárgyát, és folytatódik azzal, hogy a helyesen megállapított célok érdekében, a „tisztán” köz- gazdasági eszközökön túl, politikai eszközökkel is segítik a végrehajtást. A pártmunkának a termeléssel közvetlenül össze nem függő eszközei sem tisztán politikai eszközök legalább is az öncélúság értelmében nem. Ez azt jelenti, hogy például a pártoktatás sem szakadhat el a konkrét üzemi, gazdasági kérdésektől, még kevésbé, mint a múltban; azt jelenti, hogy az agitáció nem a jobb munkára való általános felhívásokkal mozgósít („termeljümc többet, jobbat”), hanem mindenekelőtt a lehetőségeket mutatja meg, a technikai, közgazdasági feltételekben és az emberekben rejlő többletlehetőségeket is. S ismét csak nem olyan módon, hogy „többre vagyunk képesek, elvtársak”, hanem konkrét követelményeket szab, a helyzet alapos ismeretében kézzelfoghatóan mutatja meg, hol, hogyan lehel még többet és jobbat elérni. A gazdasági feladatok és ” politikai feladatok egységének megteremtése, az ebben a szellemben végzett munka — ez tehát a pártszervezetekkel szemben támasztott követelmények lényege. Ha megvan az egység a harmónia a gazdasági és politikai célok és tevékenység között, akkor a pártmunka sohasem válik öncélúvá, és megfordítva: a gazdasági munkának is mindig meglesz a politikai tartalma. Faragó Jenő
