Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-24 / 19. szám
1968. január 24. 4 Szerda REKLÁM REKLÁM REKLÁM Tizenötmillió forintért igazón érdemes Megéri-e a befektetést — Igen, mert százszorosán visszatér Tavaly a Körösvidélci Egyesült Cipészipari Ktsz-nek 29 milliós terve volt. Ezt Áment elnök és vezető-kollektívája irányításával becsülettel teljesítették, sőt túlszárnyalták a szövetkezet tagjai. Az idén 40 milliós termelésre — főleg nyugati export — állították össze a tervüket és joggal mondhatjuk; ennek jelentős része a kitűnő reklámirozásból, a jó piackutatásból adódik... — Mi a véleménye a reklámról? — kérdezzük a szövetkezet áruforgalmi osztályának vezetőjét. Rózsavölgyi Márton sizájából szinte „készen” hangzik a felelet: — Reklám és propaganda nélkül nem tudnának rólunk a megye, s főleg az ország határain túl. Éppen ezért nem sajnáltuk a befektetést tavaly sem erre a célra... Gyors számvetés. A különböző modellek lefényképezése és az ARTEX útján történő szétküldése a világ különböző országaiba, illetve azok főbb kereskedelmi képviseleteihez, hozzávetőlegesen 40 ezer forintjukba került. — A Kanadában rendezett ..Montreal 67” Világkiállításra, s a Moszkvai Ruházati Kiállításra külön féloldalas hirdetést tettünk közzé angol, illetőleg orosz szöveggel, tíz modellünk illusztrációjával. Mindkét kiállítás, mondhatnánk, a világ kereskedelmi cégeinek találkozója volt, ahol a mi áruinkat is láthatták. Igaz, ez 21 ezer forint kiadást jelentett, de megértei Az ARTEX útján szánté özönével kapjuk a megrendeléseket a világ minden tájáról. Sőt, a Szovjetunióból 8—10 egyéni levél érkeEgy ajánlat 5. évfordulóján Amikor 1963 kora tavaszán új tsz-vezetőséget választottak Medgyesbodzáson, a következőt ajánlották a tagok: öt esztendőre is kiegyeznének éves átlagban a 30 forintos munkaegység szavatolásával. Akik ezt az ajánlatot tették, még nem ismerték a szövetkezeti termelés nyújtotta lehetőséget, hiszen az új vezetőség és a tagok munkája révén már az első esztendőt 34,9 forint munkaegységre jutó jövedelemmel zárták. 1962- ben, vagyis az ajánlatot megelőző évben az egy tagra jutó közösből származó bevétel 6100 forint volt, 1967-ben pedig már 23 203. Vajon ma mennyi lenne a tartalékalapja a medgyes- bodzási Egyetértés Tsz-nek, ha öt évvel ezelőtt a vezetőség elfogadja a tagság által ajánlott jövedelem maximálását? —sik— zett hozzánk kisebb-nagyobb megrendelésekkel, olyanoktól, akik nem tudják, hogy külkereskedelmünket csak az ARTEX-en keresztül bonyolíthatjuk le. — Áment elvtársat a múlt hetekben többször is kerestük. Azt fellelték a szövetkezetben, hogy a nyugati országokat látogatja. — Igen — mondja az áruforgalmi osztály vezetője — Francia- országban, Belgiumban és Hollandiában volt Űtja nagyon sikeresnek mondható. Már szállítjuk is Belgiumba a kívánt mintájú kozi-rendszerú PVC pomponos papucsokat. Hollandiában és Franciaországban is nagy tetszést arattak áruink, és ezekből az országokból is jöttek már megrendelések több, különböző mintájú modellt szállítottunk ezeknek is: Tetszetősek az áruink — mondják. Ebben nem kis része van Rózsavölgyi Mártonnak, aki ezüstérmet. Újhelyi Sándor művezetőnek és Abelovszki János konfekció csoportvezetőnek, akik a Kiváló Újító bronzérmét kapT fák nemrégiben ötletes tervezéseikért. És természetesen Áment >.lvtársnak; aki mint elnök jól összehangolja az alkotókészséget és az értékesítési problémákat. — Jelenleg angol és svéd szállításokról tárgyalunk az ARTEX- en keresztül, de... — De? Mi a bökkenő? — Az — felelj az elnök —, hogy jelenlegi kapacitásunkkal nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Tavaly több mint 200 ezer pár papucsot gyártottunk, az idén mintegy 300 ezret fogunk, de annyit nem, amennyit kellene, ugyanis egymillióra van eddig igény. — S a megoldás? — Kapacitásbővítés. Egyrészt a bedolgozói rendszer bővítésével, másrészt tervünk az, hogy Sarkadon nyitunk egy papucskészítő részleget Kézenfekvő tehát a válasz, hogy megéri-e a reklám a befektetést. Igen, mert százszorosán visszatérül. Ennél a szövetkezetnél mit eredményez? Kapacitás- bővítést és új munkalehetősége- 1 két. Más szóvál: a nyereségtömeg , növelését... v. d. í Az orosházi és a mezőkovácsházi járás háztáji gazdaságai évente általában 24 180 mázsa sertést, 17 350 mázsa hízott marhát és 12 600 mázsa baromfiter-, méket értékesítenek. Ha a termelőszövetkezetek háztáji bizottságaik révén vállalkoznak e jelentős mennyiségű áru előállításának irányítására, az értékesítés szervezésére, akkor a nagyüzemi felárból évente 15 millió forinttal növelhetnék bevételeiket. Az előbbi adatok azt tanúsítják, hogy évi 15 millió forintért igazán érdemes a háztáji árutermelést szervezni, irányítani. Éppen ezért tűzték napirendre az előbb említett két járásban: valamennyi tsz-ben létrehozzák a háztáji bizottságot. Ezek működését meghatározzák az alapszabályban, hiszen a 15 millió forint tis~ta bevételért érdemes ezzel a gonddal megkülönböztetett módon foglalkozni. —sik— így lettek az elsők Nem okoz fejtörést Nagy Gábornak, az OVF Vízgépészeti Vállalat 2-es számú gyulai, gyárrészlege szb-titkárának, hogy a múlt évi munkaverseny alapján melyik brigád számíthat az elsőségre. — Pájer Ferenc lakatosbrigádja — jelenti ki. Amikor elkísér a műhelybe, még elmondja, hogy azért olyan határozott ebben a véleményben, mert Pájerék most is lankadatlan kitartással dolgoznak. A lakatosműhelyben hatalmas vasszerkezetek körül szorgoslkodnak az emberek. Mintha apró hangyák valamilyen kemény potrohú bogárral viaskodnának. Egyszerre többen is „támadást intéznek” a nehéz munkadarabok, a készülő vízgépészeti berendezések ellen, amelyek közül egyik-másiknak a súlya a 20 tonnát is meghaladja. Termeire brigádvezető sem valami mondabeli hősre emlékeztet, aki, mondjuk képes buzogányával Bizánc kapuján rést ütni. De hát nem is fizikai erő kell ide, hanem inkább a vas tulajdonságainak az ismerete és használni kell tudni azokat az eszközöket, amelyek jó kezekben képesek a vasnak engedelmességet parancsolni. Ezért is tanul Pájer Ferenc. Most végzi a gépipari technikum IV. osztályát. Ö egyébként még nem próbált magyarázatot keresni arra, hogyan értek el ilyen kimagasló eredményt.' Amikor 1966 októberében a brigád megalakult, többen azt mondták, hogy ebben nem lesz sok köszönet. Pájer Ferenc pedig — aki nem szereti az érzelgősséget — az első megbeszélésen felhívta társai figyelmét: — Azért járunk be, hogy 8 órát dolgozzunk... Megértették mindnyájan. És a havi teljesítmény kezdettől fogva meghaladta a 100 százalékot. Még pontosabban: soha nem volt kevesebb 113 százaléknál és minőségi kifogás sem merült fel. Tavasszal már mások is ajánlkoztak a brigádba. Pájer Ferenc Horváth Lajost tartja a legjobb szakembernek, aki egyébként a helyettese. A műszaki rajz kitűnő ismerője, a legkényesebb munkát rá lehet bizni. Horváth Lajos titkot sejtetve mosolyog, amikor a dicséretet hallja, aztán ő veszi át a szót: — Tulajdonképpen kovács voltam, de átképeztem magam. Egyszer a kezembe adtak egy rajzot és azt mondták: csináld! Sokat törtem a fejem és nem vallottam szégyent. Azóta még a szabad időmben is foglalkozom a rajzzal. Nagyon megszerettem — mondja, majd feltesz egy kérdést: — Mi ad tekintélyt a munkásembernek? — ö maga válaszol rá: — A tudás és a fegyelmezett munka. Okosan és jól dolgozni! — Egyetértenek ezzel a brigád- beliek is? — Nálunk olyan állandó „lazító” nincs. Kezdetben még odaszóltunk valakinek: „öregem, ne a mi ro zásunkra...” Nemrég négy segédmunkással egészítették ki a brigád létszámát. Nekik is meg kellett szokniuk a mi tempónkat. — Mit tesznek azért, hogy „okosabban” dolgozzanak? — Itt van például Végh Lajos, aki nyáron lett segédmunkásból Az új városkép kialakításának alapja a régi épületek lebontása Békéscsabán, a Tanács- köztársaság útján. Fotó; Demény Gyula hegesztő. Persze tanulnak még mások is. És nemegyszer rájövünk valamire, amivel meg tudjuk könnyíteni a munkánkat. Ezt elmondjuk egymásnak. Egy szerkezethez kísér, ami Sióréti Csaba technikus újítása: automata hegesztő, forgató berendezéssel. El is magyarázza a működését. Frankó Pál, a brigád egyik tagja kísérletezik vele, nemegyszer munkaidő után is. Frankó Pál bízik abban, hogy beválik az újítás. — A mi érdekünk, hogy sikerüljön. Jóval nagyobb lesz a teljesítményünk — mondja. — De a normát akkor ehhez igazítják — teszek ellenvetést. — Az igaz, a vállalatnak azonban növekszik a nyeresége, abból pedig nekünk is többet tud fizetni. Horváth Lajos helyesli Frankó Pál válaszát. — Most már mi is egyre jobban a vállalat szemszögéből vizsgáljuk a kérdéseket. Annyit olvasunk és hallunk a gazdasági reformról, hogy kellő fogalmat tudunk alkotni magunkban róla. Mire is jutnánk, ha mindeneit csupán az egyéni önzés ösztökélne az eredményesebb munkára? Tóth György, aki csak nemrég került a brigádba, érdeklődve hallgatja a beszélgetést. Eddig egy betonárukészítő kisiparosnál dolgozott, jó volt a keresete, mégis ide jött, ahol egyelőre 5 forint 50 fillér az órabére. Teljesítménynyel havi 1400 forintra számíthat. De itt van üzemi étkezde, fürdő és néhány más olyan előny is, ami az előző munkahelyén nem volt. Elégedett a brigáddal: — Hajtás vaii, kérem, de ez a helyes. Legyen kereset, az a lényeg. Emberi hibáktól, gyengeségek- ! töl persze a Pájer-brigád sem mentes. Tavaly például valaki | munkaidő után úgy berúgott, hogy másnap nem tudott bejönni. Soha nem fordult elő. Mit tegyenek? Brigádgyűlésen beszéltek vele. Megmondták, hogy még egy ilyen i esetet nem bocsátanak meg neki. I Azóta minden reggel ő érkezik I elsőnek a gyárba. Arra is jól emlékeznek, hogy Simonfi Pál fiatal hegesztőnek eleinte sehogy nem ment a munka, pedig vizsgát tett. Csökkenteni kellet az órabérét, ami miatt nagyon elkeseredett. A brigád nem hagyta cserben. Foglalkoztak vele és most már igen jól dolgozik. Visszakapta a régi órabérét. i A brigád rövid egyéves tör- | ténetében tulaj dbnképpen nincs j is más nevezetesség. Elhatározták, hogy megnyerik a versenyt, s így lettek az elsők. Pásztor Bcla
