Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

KOROS TAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET I ÉPTálC? A N A néptánc-művészet váü- takozójífíályát futott be. a felszabadulás után. Az első évek feltörekvő Útkeresése (1045—49) után a viharos, n-szágos. sőt világsiker évei következtek (1949—55), hogy azután kikerüljön az érdeklődés főkuszából, s ismét új utakat keressen a művészi továbbfejlődés út­ján. Az, hogy ma kevesebb reflektorfény esik néptánc­együtteseinkre, mint példá­ul 1950 körül, tulajdonkép­pen inkább jó, mint rossz. Igaz, az együttesek száma ma nem éri él az akkorit (amikor üzemenként, hiva­talonként atb. alapítottak tánccsoportot), de a meg­maradt kollektívák szívó- sabbak és alaposabbak, nem a könnyű siker vonz­za őket, hanem vállalják a nehéz munkát is. döttek és küzdenek nép- táncegyütteseink ma is. So­kat kísérleteztek és kísérle­teznek, sokszor tévedtek zsákutcába, de ennek ta­pasztalatai alapján lassan kezd kialakulni egy új stí­lus, egy új művészi eszköz­rendszer az új feladatok megoldására. Ezek a gondolatok foglal­koztattak bennünket, mikor megnéztük a „Táncosok be­mutató színpadának” elő­adását, amely a Táncantoló­gia, 1967 címet viselte. Eb­ben a műsorban az elmúlt évben tartott fesztiválok legjobb együttesei léptek fel legjobb számaikkal buda­pesti ée vidéki ténecsopor­A legkiemelkedőbb pro­dukciót a Magyarországi Központi Nemzetiségi Táncegyüttes nyújtotta, az Iphigeneia előadásával. Bá­tor lépés a híres görög tra­gédia néptánc-színpadra vitele, de az együttes kore­ográfusának. Kricskovlcs Antalnak sikerült ez. Krics- kovics kitűnő érzékkel a tánc legegyszerűbb eszkö­zeivel teremt drámai lég­kört. Igaz, számára külön­leges lehetőségeket ad az, hogy délszláv—görög tánc­művészet még mindig őrzi a légi görögök művészeté­vel való közös eredet bé­lyegeit. Az együttes nagy­szerűen kihasználja ezeket a lehetőségeket, de munká­ja mégsem csupán a nem­zetiségi együttesek számára nyújt példát, hanem a tok egyaránt. Alkalom nyí­lott tehát arra. hogy együtt lássuk a műfaj elmúlt évi magyar néptánc művészi legjobb produkcióit — s feldolgozásában is. ezzel betekintést nyerjünk Kitűnően szerepeltek a a néptánckultúra jelenlegi Táncantológia 1967 műso­A művészi továbblépés nem könnyű. A népművé­szet a maga kicsiszolt töké­letességével csak az első lé­péseket könnyíti meg, meg­adja az elindulás lendüle­tét. De a továbbhaladást keresve minden együttes nehéz feladat elé kerül, ha nem akar örökre a nép­művészet kincseinek kibá- nyászásából megélni: az új, amivel kísérleteznek ugyan­is gyakran (sőt többnyire) nem éri el a régi (az ere­állásába. A legfőbb eredmények között könyvelhetjük el, hogy koreográfusaink ma már a tánc újszerű temati­kai megoldásait nem a tánctól független cselek­ményben találják meg, ha­nem magából a táncból bontják ki. A koreográfiák, tánebeli kidolgozottsága kü­lönösen sokat fejlődött, a koreográfusok egyre inkább nemcsak ismerői, hanem urai is a néptáncnak és hajlékonyán, finoman hid­rában a vidéki együttesek is. Az ő munkájuk is ugyanabba az irányba halad, mint a pestieké, eb­ben a művészetben a fővá­rosi és vidéki megjelölés valóban csak földrajzi vo­natkozású, nem takar irányzat- vagy színvonalkü­lönbségeket. Hadd említsük ez alkalommal a vidékiek közül példa gyanánt a pé­csi Mecsek és a Zalai tánc­együttest. Az előbbiek egyebek közt a jobbágy­sorsról készített táncjetene­deti néptánc) színvonalát. ják alkalmazni saját mon- Ezzel a problémával küz- daniva,lójuk kifejezésére. Koszta Rozália Lány hegedűvel tűket mutatták be. Simon Antal koreográfiája kifor­rott, jó alkotás. A Zalai táncegyüttes (vezetője Or­só vszky István) József At­tila verseihez fűzött tánc­képpel szerepeit. A koreog­ráfus itt már nem ragasz­kodott a néptánc forma- nyelvéhez, hanem újszerű mozgásanyaggal kísérlete­zett. Az eredményt még nem tarthatjuk teljesnek, de mégsem csak a bátorság­nak kell már örülnünk, az ízlés és színvonal is kielé­gítő. Hogyan halad tovább a néptáncmozgalom? Nem kell hirtelen, gyors ered­ményeket várnunk, de biza­lommal tekinthetünk a to­vábbi fejlődés elé. Ma nem a viharos sikerek jellemzik együtteseink munkáját, mint inkább a stabilizáció, művészetük ma már egyre szervesebben tartozik mű­vészeti életünk egészéhez. Nem cél. hogy mindenáron növeljék a csoportok szá­mát, de lehetőség nyílik, hogy a meglevők művészi­leg előre lépjenek. így vál­hat a hagyományos nép­tánc puszta feldolgozásából a ma életéhez kajzcsolódó és azt a többi művészeti ág­hoz hasonlóan kifejező élet­erős, modem művészet. Vitányi István I Körösztös István Dunakanyar Kátay Antal: * Nem jön levél i,Tudod. Betty, oly Sorosa itt a fákon az egzotikus levelű karácsony.” Kassai Ferenc: Levél VietnambCH. sem „poste restante”, sem „post testa”, a szállítógépek ma bombát hordanak ée szerpentint és konfettit — tonnaszám, csak levél nem érkezett ma délután sem „postán maradó”, sem „ünnepek után” jelzésű, mert álmaink is összeomlanak, s a gépek újra bombát hordanak. Pedig választ is írnék, kedves, ezerszer annyit, amennyit egy levél kibír, hisz alig múlt el nap, s tizenhatan csak tizenkét órát éltek belőle át, mert zuhant a gép, s későn bontottak ernyőt. Tudod, Ilyenkor eszét veszti az ember! írhatnék választ, lásd, kedves, ezerszer. El kéne mondani még, hogy szeretlek, soha nem ismert vágyak égnek ma bennem, azt hiszem lázas vagyok ma Betty! Vagy őrült? A gép törzsét öleltem tegnap is át, s agyam vádul dobolt, s káromkodtam, mint tébolyult eretnek. El kéne mondani még, hogy szeretlek! De nemsokára, kedves, újra látlak, hisz hét nap múlva már mindez lejár, s az elmulasztott nászút... „Asszonyom! Bocsásson meg, hogy már én folytatom, s titkát megosztom, de Bili szegény... Nem fájt neki. tudom. A szenvedők kiáltanak, s Ő suttogott csak: Betty, Betty, látlak...!” A KLUB 67 TÁRLAT a gyulai Jókai Művelődési Otthonban vásznakról is. Gaburek Károly szép pálya előtt áll, annál értékesebb az a támogatás, amivel ezt az életrevaló kezdeménye­zést segíti nem csupán részvételével, hanem ak­tív közreműködésével is. A tárlat meglepetését Gyumbier Éva képei okozzák. Ez a szimpati­kus csabai diáklány kifor­ratlanságai éllenére i6 olyan forma- és színvi­lágban él; elképzeléseit olyan fokon jeleníti meg, amely nemcsak az amatőr kiállítók fölé emeli ezen a kiállításon, hanem azt a gondolatot sugallja: ösz­tönös művészetét okvet­lenül csiszolni érdemes: A többi kiállító is is­merőse az újságolvasó­nak: Katsányi Pál példá­ul a KÖRÖSTÁJ állandó rajzolója. Leányfejet áb­rázoló olajképe az alkotó erős tehetségét dicséri; üvegcímkékből összera­gasztott montázsa játé­kosságával kedves szín­foltja a kiállításnak. Mes- kó Anna, Páka György, Gazsi Endre, Molnár An­tal, ha nem is egyenletes színvonalon, de a művé- , szét nagy-nagy szereteté- vel jeleníti meg kedves városképeit, tájait. Vág- réti János befelé forduló, különös színvilágú alko­tásai szinte külön kate­góriát képviselnek: ezek közönségsiker Egy hivatásos és nyolc műkedvelő képzőművész munkáit állították ki a gyulai Jókai Művelődési Otthon ifjúsági klubjá­ban. Azok szerepelnek ezen a gyűjteményes tár­laton. akik a KISZ-klub felkérésére 1967-ben be­mutatták képeiket, szob­raikat a klub, tagságának. A kiállítás iránt nagy az érdeklődés, és nem min­den ok nélkül: színvona­las képek, ügyes faragá­sok tanúskodnak alkotóik elhivatottságáról, még a kevésbé sikerült munkák is egy nemes „hobby” lét- jogosultságát példázzák. A gazdag anyagból ki­emelkedő két olaj kép Ga­burek Károly festőmű­vész nem közönséges ké­pességeit dicséri. Végső­kig letisztított formanyel­ven nemes egyszerűség­gel vetíti elénk egy csa­bai ház, és egy erdei kis tó látomását: a művész a legnagyóbb mértékben — majdnem a teljes síksze­rűségig — összefogott megfogalmazás ellenére sem válik vaskossá, a tartalomra összpontosított figyelem sem teszi elvon t- tá: — az élet melege áramlik a szemlélő felé a hideg zöldben tartott az alkotások csak öntör­vényeikhez mérhetők. Szerencsésen egészíti ki a képeket a plasztikai anyag: gyermekfej-szob- rát elnézve az a gondo­lata támad az embernek, hogy a festőként ismer­tebb Molnár Antal igazi erőssége a szobrászat; Kiss István Colas Breugnon-i hangulatot árasztó míves-szép mun­kái az amatőr alkotókedv dicséretei. És az egész kiállítás, az általa képviselt önműve­lési mozgalom a gyulai fiatalok dicsérete. Kovács György

Next

/
Thumbnails
Contents