Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
IMS. január 21. 7 Vasárnak sok munkahellyel — egy hittel [gondoltam már | [magamban: az elmúlt húsz esztendő alatt vajon merre vetődtek a régi, lelkes barátok, akikkel még a szocializmus „falujáró korszakában” meneteltünk együtt világmegváltó szándékokkal, fiatalos hévve)|és mindenkin segítni-akarással.különösen egy valakire gondoltam sokszor, akivel 1948-ban a megyei, akkor még nagyon nagy rangnak számító háromhetes pártiskolán sokat vitatkoztam. Ö politikai munkatárs volt az MB-n, én újságíró, de akkoriban talán a legtöbb ötletet tőle kaptam Írásaimhoz. Ha eszembe jutott, valahányszor magam előtt láttam hátracsapott szőke haját, kamaszos, vékony alakját, arca jobb felső részén az ötforintnyi forradást, csillogó lelkes szemét és állandó ges?- tikulálását, mellyel nyomatékot adott szavainak, hogy megértse az eszméket mindenki, aki nem tud- j ja, hogy mi is az a szocializmus. Húsz éve nem láttam, s most í újra találkoztunk... fáradtnak látszó ember ül előttem a medgyesegyházi Haladás Tsz elnöki irodájában. Arcán mély barázdákat húztak az évek, pedig innen van az ötvenen. De ahogy mozdul, karjaival megölel, s kedves szavakkal köszönt, ’ ahogy rámismer, vidám humora ismét eszembe juttatja a szocializmus „kamaszkorát”. — Emlékszel, mennyi hévvel, hittel indultunk útnak?! Mennyi rajongással, nehézséget nem ismerő áradozással néztünk a jövő elé!? Elábrándozik, szeme ugyanúgy csillog a mély árkok fölött, mint akkor... — Emlékszem, pajtikám! De, mennyire emlékszem... (Fel sem tételezi, hogy mozdulataiban,! szavaiban taglejtéseiben azt kutatom, figyelem: mi maradt meg a régi ideálokból, törhetetlen hitből, nem kezdte-e ki barátomat valamiféle fásultság, közöny vagy kiábrándultság e két évtized hányatott évei alatt). | ősz hajú. I | Sokszor 1 — A legfőbb elvre gondolok. | Ejh! — Hát, hogy a szocializmus- j ban mindenki annyiban részesül j a javakból, amennyiben hozzájá- rul azok előállításához... Emlék-1 szel, milyen hittel énekeltük: „...Egyik ember annyi, mint a | másik, s mennyi munkát végez, annyit ér...!” Na, mit bambulsz! Talán már a dallamára sem emlékszel? — Dehogynem, dehogynem... Te, Pali. Téged e húsz év alatt nem értek csalódások, mellőzések, kiábrándulások? — rukkolok ki rejtett gondolatommal. I Arca | megint az ifjú dulat, s szinte nekem: egy pillanatra elkomorul, aztán gesztikuláló moz- támadóan szegezi — Mondj nekem valakit, de szí- ' vedből, őszintén, akit nem ért ilyen vagy olyan bántalom! Nem sokat tudhatsz az én életemről, pajtikám, hiszeh nem is nagyon érdeklődtél feleíőlem ezidáig. Tudod, voltam én már minden, csak éppen szegfű nem, egy madárijesztő gomblyukában — tréfálkozik keserűen és sorolja. — Kezdjük onnan, hogy a megyei pártbizottságon dolgoztam mint politikai munkatárs. De előtte itt, a községemben. Medgvesegyházán kezdtem, mint MADISZ-titkár, pártvezetőségi tag, s a földhaszonbérlő szövetkezet szervezője. Az első tszcs megalakításának kezdeményezője voltam a községben, amelyből az első termelőszövetkezett lett. Aztán MOSZK vezetőképző iskolára kerültem, majd a Csanád megyei pártbizottság politikai munkatársa lettem. Utána kerültem a megyei PB-re, Békéscsabára. Innen a Gyulai Állami Gazdaság politikái helyettese lettem, onnan egyéves állami gazdaság vezetőképző iskolába kerültem Szombathelyre. Javasolták, folytassam felsőbb fokon is tanulmányaimat. De visszajöttem a megyébe, és itt az állami gazdaságok trösztjének agropropagan- distájává nevezett ki a párt. Mikor megszűnt ez a funkció — mert akkoriban átszervezést átszervezés követett —, Bánkúton mezőgazdasági osztályvezetője lettem. Érdekes, hogy mindig a tavasz volt életemben a változások időszaka — mondja mosolyogva. — Egy évre rá ugyanis, mint a párt ösztöndíjasa, elküldték a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, s négy év múlva — mint bentlakásos nappali hallgató — kitűnővel tettem le a vizsgákat: okleveles mezőgazdasági mérnök lettem. S utána mégsem kerültem vissza pártvonalra. — Ezt keserűen mondja, s így folytatja: — Mit adott boha?! A mezőkovácsházi járási vb-elnökhelyettesé- nek választottak meg. Mindig fájt a változás, hazudnék, ha mást mondanák... Dehát, ilyen az élet... — „Örökös a változás, amelyben porszemek vagyunk” — idézem vigasztalóan akkori pártók- tatónk, Földes István sokszor hangoztatott szavait. — Igen, porszemek, de értelmes és makróporszemek, amelyek értelméből termékeny földek, gazdagságot tároló épületek lesznek, nemes eszmék és hitek sugároznak, melyek megváltoztatják a környezetet, s új világot teremtenek. Érted? Üj világot, melyről már akkor annyit beszéltünk. — Te semmit sem változtál! Hiszen éppen te idézted az előbb Földes Pista szavait, s csak rám kell nézned; én sem vagyok kivétel. Láthatod hányszor cseréltem munkahelyet, de lelket, hitet soha. Nem úgy változtam, mint egynéhányan. Emlékszel F. J.- re? Hány nemes feladatba vágtunk bele vele is akkoron, s bizony volt, aki alul maradt, ö is, többek között. Kiábrándult, megsértődött valamiért, hátat fordított saját hitének. Biztos vagyok benne, hogy az ilyenek kiégett, boldogtalan emberek. Vagy emlékszel L. G.-re? Vele is együtt voltunk. Ö elárulta, bepiszkolta hajdani eszményeit, nem törődve azokkal, akik akkoron a szavaira gyúltak lángra. S most céltalanul bolyong a nagyvilágban, úgy tudom, Nyugatra disszidált. De, akiben szilárd volt a hit és mérhe| — Haqydí | Elkapja tekintetemet, s másra tereli a szót. — És te hogy vagy, hogy élsz? Ritkán olvasom mostanában az írásaidat. Felénk még talán sosem voltál. Pedig, hallod-e, — most valósulnak meg akkori álmaink. — Mire gondolsz? És ismét gesztikulál. Ez már a régi Pali, hiába van arcán annyi ránc, hiába lett ősz a haja, s tűnik úgy, mintha az évek során lehiggadt volna. — Mire, komám? Hát nem emlékszel, hogyan agitáltunk akkor, s mennyi érvet adtam nektek, s beszéltünk egymás között is ott, a pártiskolán? önkéntelenül is a föntről kapott sillabuszok jutnak eszembe, melyek alján mindig ott állt, valahogy így: „A fenti érveket alkalmazzák és toldják meg helyi példákkal az elvtársak”. De Mok- rán Pál félbeszakítja gondolataimat. lettem munkaügyi előadó, majd innen a Földművelésügyi Minisztérium Kísérletügyi és Propaganda Főosztályának újítási főelőadója. A minisztériumok ösz- szevonása után a Kalocsai Kísérleti Gazdaságba helyeztek, de ekkor kértem, hogy hadd kerüljek haza, Békés mdgyébe. Az itteni elvtársak szívesen fogadtak. Először a megyei tanácsnál dolgoztam, majd egyszer csak felhívott a megyei pártbizottság titkára és megkérdezte tőlem: — Nem len- ne-e kedvem Medgyesegyházára jönni függetlenített párttitkárnak? A családom közben állandóan Medgyesen lakott és én mindenütt egyedül éltem, ahova kül- a párt. Í ~pT7.----------TI vállaltam hót U romroe. 1 a hazatérést. 1954-től 1958-ig itt voltam függetlenített párttitkár. Közben az öthónapos pártiskolót is elvégeztem, s ezután a járási pártbizottság Lakatos-, forgácsoló szakmunkásokat és segédmunkásokat jó kereseti lehetőséggel alkalmazunk. JELENTKEZÉS: VÍZGÉPÉSZETI VÁLLALAT, GYULA, Béke sugárút 60. Munkásszállás nincs. Útiköltséget csak felvétel esetén térítünk 37 tetlen az eltökéltség, az, akárhová állította az élet, összeszorította fogát, mondván: ..Megpróbáljuk. Lássuk, mire megyünk!” Ehhez a többséghez tartozott Mokrán Pál is, most már tudom. Bár teltebb, öregebb, ahogyan emlékezetemben élt, de hite, állhatatossága a régi, a törhetetlen, vitatkozó, állandóan újat, és jobbat kereső ember szenvedélyessége. A község eredményeire terelem a szót, amelyben — mint a járáson mondták — nagy érdeme van Mokrán Pálnak is. Alig egy éve hívták vissza a medgyesegyházi emberek, amikor a két tsz egyesült, hogy vállalja el az elnöki tisztet. Boldogan tért vissza oda, ahonnan elindult. Ám a dicséretet élesen elutasítja, s meggyőzően mondja: — Könnyű jól dolgozni olyan emberekkel, akik itt körülvesznek — s jellemzően régi felfogásához, mindjárt a feladatokra tereli a szót: — Ne gondold, hogy nincs elég tennivalónk. Igaz, az egyesülés mellett is csaknem 40 forintot ér egy munkaegységünk, vagyonilag teljesen stabilak lettünk, de az igazán jó eredmények még csak ezután jönnek. Az új gazdasági mechanizmus... nem írom le. Ezt hadd beszélgesse meg Mokrán Pál azokkal az elvtársakkal, akiktől éppen kihívtuk a pártvezetőségi ülésről, és azokkal az emberekkel, akik rábízták a közös gazdaság irányítását Targa Dezső | De ezt már| Zenés komédia a színházban Pénteken este 7 órakor mutatta be a Békés megyei Jókai Színház Nádas Gábor: Charley nénje című zenés komédiáját, amelyet Brandon Thomas világot bejárt vígjátékából írt. A bemutató előadás szereplői jó kedvűén, hangulatosan, de mértéktartóan ko- médiázva játszották a darabot, mely bizonyára nagy közönség- sikert hoz. Az előadást vendégként Lovas Edit, a Szolnoki Szigligeti Színház rendezője rendezte. 'sBob, mint Donna Rita Rosanna. (Széplaky Endre, Gálfy László és Székely Tamás.) A lányok, akik boldogan veszn ek részt a farsangi mulatságban, és másban is... (Romvári Gizi és Felkay Észter.) „És végül megérkezik az igazi Donna Rita Rosanna. (Barcza Éva, Széplaky Endre,) (Fotó: Demény)
