Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-23 / 303. szám

1967. december 23, 2 Szombat (Folytatás as 1. oldalról.) rétében önállóan készítik el ter­veiket. Népgazdaságunk 1968. évre elő­irányzott fejlődésének egyik fontos feltétele a gazdaság, külö­nösen pedig a belső piac kielégítő egyensúlyának biztosítása. A for­rások és a szükségletek összehan­golását — az éves tervekben — a két fő piacon a fogyasztási és a beruházási piacon jelentkező fi­zetőképes kereslet központi terv­szerű szabályozását biztosítja. Attól, hogy e szabályozás milyen módon valósul meg, nem kis mér­tékben függ a számunkra ugyan­csak elsőrendű jelentőségű külső piaci, vagyis a külkereskedelmi forgalomban érvényre jutó egyensúly is. Az elmúlt két év gazdasági fej­lődésének már vázlatosan jelzett tapasztalatai alapján az a követ­keztetés adódik, hogy a népgaz­daság kiegyensúlyozott fejlődésé­nek biztosítása a fogyasztás és különösen a felhalmozás növeke­dési ütemének mérséklését és differenciálását kívánja meg. Ezúton lehet elérni, hogy az összes belföldön jelentkező fizető­képes kereslet valamivel lassúbb ütemben növekedjék, mint a ter­melőkapacitások kellő kihaszná­lásával elérhető kínálat és ugyan­akkor az export növekedése is a szükséges fnértékű legyen. E meggondolásoknak fontos szere­pe van abban, hogy amíg a lakos­ság fogyasztási előirányzatai 1968-ban csaknem hat százalék­kal meghaladják az 1967. évi színvonalat, addig . a népgazda­sági beruházások előirányzott összege azonos az ez évi várható­val. A népgazdasági beruházások előbbiek szerinti — az új áron számított 57—58 milliárd forint­ban való — megállapítását azon­ban nemcsak az ismertetett egyensúlyi meggondolások indo­kolják. Ezt kívánják azok a ta­pasztalatok is, amelyek arra mu­tatnak, hogy az elmúlt években nem tudtunk kielégítő mértékben érvényt szerezni beruházási poli­tikánk elveinek. Ez a helyzet amellett, hogy zavarja az egyen­súlyt, azzal is jár, hogy lassú a beruházások megvalósítása, s ez­által korlátozott az új elhatáro­zások érvényesítésének lehetősé­ge. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ami a beruházások ágazati összetételét illeti, az megfelel a harmadik ötéves tervben elfoga­dott fejlesztési arányoknak. Az 1968. évi mintegy 57—58 milliárd formt népgazdasági beruházásból az iparban és az építőiparban 47 százalék, a mező- és erdőgazda­ságban, valamint a vízgazdálko­dásban 17—18 százalék, a szállí­tás és hírközlés területén 15—16 százalék, a lakás-, kommunális egészségügyi, szociális és kul­turális ellátás területén pedig 15 százalék valósul meg. egyrészt néhány olyan fontos, or-1 tek ipari fejlesztésének támogatá­szágos szempontból is jelentős cél megvalósítását írja elő, amelyeket saját tervük kidolgozásakor figye­lembe kell venniük, másrészt or­szágosan, s ezt bontva, megyei szintű tanácsonként meghatározza a fejlesztési alaphoz nyújtandó ál­lami hozzájárulás összegét. A tanácsok fejlesztési alapjára 1968-ban mintegy 7,2 milliárd fo­rint áll rendelkezésre. Ebből a helyi bevételi források körülbelül 1,6 milliárd forintot, a bankhitel­felvételi lehetőség 0,2 milliárd fo­rintot, az állami hozzájárulás pe­dig' 5,4 milliárd forintot tesz ki. A 7,2 milliárd forintos fejlesztési alapból á tanácsok 6,8 milliárd fo­rintot beruházásra használhat­nak fel; ennek legnagyobb tétele — 3,7 milliárd foiánt— a lakás­alap fejlesztését szolgálja. Az iparilag elmaradott terüle­sára 100 millió forint áll rendel­kezésre. Ennek mintegy kéthar­madát a már megkezdett ipari lé­tesítmények folytatásához kell felhasználni. Ezen túlmenően a kijelölt budapesti ipari üzemek vidékre telepítésének támogatásá­hoz 50 millió forintot irányoz elő a terv. . 1968-ban a tanácsok a korábbi­nál jóval nagyobb önállósággal dönthetnek gazdasági céljaik megvalósításáról. Az eddigi ta­pasztalatok biztosítékot nyújtanak arra, hogy ezzel az önállósággal helyesen fognak élni, szem előtt tartva mind a, helyi, mind a nép- gazdasági érdekeket. Befejezésül még egyszer hang­súlyozni szeretném azt a meggyő­ződésemet, hogy az 1968. évi terv és az országgyűlés elé terjesztett állami költségvetés megfelel gaz­daságpolitikánk irányvonalának és biztosítja a feltételeket az új gazdasági mechanizmus bevezeté­séhez, elősegíti annak kibontako­zását. Meggyőződésem, hogy a vállala­tok vezetői és dolgozói minden tőlük telhetőt meg fognak tenni a gazdasági reform sikere, az 1968. évi népgazdasági tervben elő­irányzott célok teljesítése érdeké­ben. Ezután dr. Ortutai Gyula Bács- Kiskun megye, Szekeres László Szolnok megye, dr. Babies Antal Budapest, dr. Lukács János Zala megye, Major Tamás Budapest képviselője szólalt fel. Major Tamás felszólalása után szünet következett. A szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnökle­tével folytatta munkáját az. or­szággyűlés. Elsőnek Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság' elnöke emelkedett szólásra. Kiss Árpád beszéde A jövő évre csak kevés számú nagy beruházás megkezdését vettük tervbe A terv azzal számol, hogy a beruházásra rendelkezésre álló eszközöket elsősorban a folya­matban levő beruházások befeje­zésére és folytatására használ­ják fel. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a népgazdasági terv csak viszonylag kevés számú — össze­sen 16 —, állami döntési körbe tartozó új nagy beruházás meg­kezdését irányozza élő. Az 1968. évi terv kidolgozása­kor nagy figyelmet fordítottunk a tervcélok és a szabályozók olyan összehangolására, amely az adott körülmények között a leg­jobban szolgálja a népgazdaság érdekeit. Amint ez ismert, ehhez a következő eszközök állnak ren­delkezésre: — az állami és a vállalati döntési körbe tartozó beruházá­sok közötti arány megtervezése; — az egyedi nagy, célcsopor­tos és az egyéb állami beruhá­zások előirányzatainak meghatá­rozása ; — a vállalati beruházások befo­lyásolása, főleg a jövedelemsza­bályozási rendszer előírásai és a hitelezési feltételeknek a kor­mány által való megatározása útján. A már ismertetett meggondo­lásokból — mint említettem —, 1968-ban csak kevés számú új nagy beruházás megkezdését vettük tervbe. A 16 beruházás többszöri és sokoldalú mérlegelés alapján úgy került kiválasztásra, hogy a létrejövő kapacitások mindenekelőtt az alapanyag- és féUsésztermék-szükségletek jobb kielégítését, az építőanyagbázis bővítését, a lakásépítkezések üte­mének gyorsítását szolgálják. A megfelelő arányok biztosítá­sában fontos szerepet töltenek be az úgynevezett állami célcsopor­tos beruházások, amelyek elsősor­ban a különböző hálózati rend­szerek fejlesztését irányozzák elő. Az e célra előirányzott 14,7 milli­árd forint szolgálja többek között a kőolaj- és földgázkitermelés és I Tisztelt Országgyűlés! Ma már új tudományos eredmé­Kedves Elvtársak! : nyékét nem hozhatnak létre egy­— Ha napjainkban a termelés j mástól elszigetelten működő, fejlődéséről, a társadalom igé­nyeinek egyre magasabb színvo­nalú kielégítéséről hallunk, ter­mészetesnek tartjuk, hogy az a tudományos eredményeken alap­szik — mondotta bevezetőben, majd arról beszélt, hogy a tudo­mányos eredmények alig egy év­százada kezdtek a termelésibe is behatolni. Lényeges különbség van azonban a technikai tudomá­nyok egy évszázad előtti és mai fejlődése között. Egy évszázad­dal ezelőtt egyes kiemelkedő nagy egyéniségek ötletei, zseniális éleslátása vezetett egy-egy kor­szakalkotó találmányhoz, ezzel szemben a mai kor összehasonlít­hatatlanul több, nagy tudomá­nyos eredményt produkál a tech­nika területén, mint a megelőző korok bármelyike. S ezek a tudo­mányos eredmények egymásra épülve, gyorsan követik egymást. nagy alkotó egyéniségek zseniális gondolatai, hanem azok csak szervezetten folytatott tudomá­nyos kutató tevékenység eredmé­nyei lehetnek. Szemünk előtt le­játszódó folyamatot joggal ne­vezhetjük műszaki tudományos forradalomnak, amelyben a tu­domány fejlődése nemcsak a ku­tatás anyagi ráfordításaitól függ, hanem a termelés irányítóinak szakmai műveltségétől, a dolgozók szakképzettségétől. Ez pedig az államilag szervezett okta­tás méretein, színvonalán múlik. A tudományos kutatás előfeltéte­le a mérnök- és tudósképzés tár­sadalmi méretű megszervezése döntő előnyt biztosít számunkra kapacitást biztosítani üzemi mé­retű kísérletekre. Ezért nálunk a kutatási eredmény elérésétől az új gyártmányok bevezetéséig el­telt idő általában nagyobb volt a nemzetközileg szokásosnál. Már pedig a gyorsan változó műszaki megoldások gazdasági előnyeit a társadalom csak akkor élvezheti igazán, ha lépést tud tartani a haladás ütemével. — A gazdaságirányítás új rend­szerében a műszaki, kutatási és fejlesztési feladatok túlnyomó részét is a vállalatokra bízzák. Ezzel a kutatás közelebb kerül a termeléshez, jobban és gyorsab­ban tudja annak igényeit, szük­ségleteit kielégíteni. — A kutatásra fordított erőfor­rások összpontosításának alapve­tő eszköze, hogy itt is jobban fel­használjuk a nemzetközi munka­két, jól hasznosítjuk. Jelentős összegekkel támogattuk és támogatjuk a tudomány fejlesztését Ezután arról szólt Kiss Árpád, S hogy korunkban a nemzeti jöve­vezetékrendszer fejlesztését, avil- i f.^8y5e, í®lentöseb^, órfv lamosenergia-hálózat bővítését, az fordítják kutatásra, a ■ országos közutak és a mezőgaz- | — dasagu bekötő utak építését, a vas úti közlekedés fejlesztését, egyes l vízgazdálkodási feladatok megva­lósítását és nem utolsósorban a központi lakásépítés, a kórházi | hálózatfejlesztés és a középiskolai tantermek létesítésének felada­tait. Szólni kell arról is, hogy az új í gazdasági mechanizmus elveivel összhangban már 1968-ban jelen­tősen változik az állami és a vál­lalati döntési körben megvalósuló beruházások aránya. A vállalati beruházások aránya évi 30 száza­lékról 1968-ban 40 százalékra, ezen belül az iparban és építő­iparban 22 százalékról 45 száza­lékra nő. Ezzel kapcsolatban azon­ban meg kell jegyezni, hogy a ko­rábbi állami döntések alapján fo­lyamatban levő beruházásokat — részben állami támogatással — a vállalatok általában kötelesek to­vább folytatni és ez jelentős mér­tékben igénybe veszi felhasznál­ható forrásaikat. A népgazdasági beruházásoknak szerves részét képezik a különböző hitelformákban megvalósuló beruházások E célra a terv és költségvetés 7,4—7,8 milliárd -forintot irányoz elő. Meggyőződésem, hogy az ismer­tetett gazdaságpolitikai meggon­dolások és a tervcélokkal össze­hangolt szabályozók együttes ér­vényre juttatásának eredménye­ként fokozatosan javulni fog az egész beruházási tevékenységünk hatásfoka. Üj gazdaságirányítási rendsze­rünkben a népgazdasági és a vál­lalati tervek mellett a tanácsi ter­vek képeznek külön egységet. A tanácsok számára a kormány gyelni valónk: jelentős összegek­kel támogattuk és támogatjuk a tudomány fejlesztését. Amíg a legnagyobb és a legfejlettebb or­szágok a nemzeti jövedelemnek általában 3—3,5 százalékát for­dítják kutatásra, ml az elmúlt évek átlagában a nemzeti jövede­lem 2,3 százalékát költöttük erre a célra. — Rendelkezünk a jelentős tu­dományos eredmények elérésé­nek másik feltételével is: vannak világszerte ismert és elismert ki­váló tudósaink, a tudományos eredmények gyakorlati alkalma­zására képes, kitűnő mérnökeink, a technikai tudományok számos területén rendelkezünk komoly tudományos és műszaki tradíci­ókkal, jelentős kutatási iskolák­kal. — Nem lebecsülendők tehát azok az eredmények, amelyeket a tudomány és a technika fejlesz­tésében elértünk, mégis fel kel­lett tenni a kérdést, hogy a ku­tatásra fordított jelentős anyagi eszközök és tudósaink, műszaki szakembereink magas fokú fel- készültsége nem hozhatna-e na­gyobb eredményeket, ha változ­tatnánk a kutatás szervezésének és finanszírozásának módján. A tudományos kutatások össz­hangjának javítására már az el­múlt években jelentős lépést tet­tünk a műszaki fejlesztési alap rendszerének létrehozásával. En­nek egy részével a vállalat, más részével a minisztérium rendel­gazoasagi veiseny^.. ^ nem képes arra, hogy min­adottsagaankban rejlő lehetosege- j den efejlesztési j tevékenységhez szükséges alap- és alkalmazott kutatásokat elvégezze. Eszközein­ket tehát koncentrálnunk kell. — Részvételünknek a nemzet­közi munkamegosztásban elsősor- i ban a baráti országokkal, külö- ] nősen a KGST-országokkal ki- | épített együttműködés az alapja. E lehetőségeink állandó fejlesz­tése erősítése mellett töreked­nünk kell arra, hogy a fejlett tő­kés országokkal folytatott együtt­működés révén is szert tegyünk műszaki tudományos fejlődé­A műszaki fejlesztési alapban rejlő lehetőségeket mégsem lehe­tett teljes mértékben kihasználni. A kutatók ugyanis kevéssé voltak érdekeltek abban, hogy elért eredményeiket a termelésben ténylegesen felhasználják, sőt sok esetben a szervezési feltételeik is hiányoztak. Az ipar nem tudott méretekre. sünk szempontjából hasznos is­Tudósaink jelentős eredményeket értek el — A vállalatok és kutatási in­tézmények kapcsolatainak meg­szervezése szerződések útján tör­ténik. A szerződéses rendszer mindenképpen előnyös lesz. A vállalat nyilván csak olyan kuta­tást fog megrendelni, amitől gyors gazdasági eredményt vár. A kutatóintézet is csak akkor lesz hajlandó szerződéskötésre, ha ebből maga is gazdasági előnyt remélhet. — Az 1968-ban összesen több mint 4 milliárd forintot fordí­tunk kutatásra. Ennek az összeg­nek a kétharmadával a vállalatok rendelkeznek, természetes azon­ban, hogy az országban folyó egész kutatási tevékenység szer­vezése nem hárulhat a vállala­tokra, vannak olyan kutatási témák, amelyek túlterjednek a vállalatok lehetőségein. Az ilyen jellegű kutatásokat egy-egy gaz­dasági ágazat körén belül az il­letékes minisztérium, több ágaza­tot érintő kérdésben pedig az OMFB szervezi, hangolja össze és finanszírozza. — A magyar tudósok a társa­dalom- és természettudományok kezett. Jórészt ebből fedezték az I számos területén jelentős ered- i alkalmazott kutatások költségeit, j ményekel érlek el. Méltán lehe­tünk büszkék tudósaink, műsza­kijaink nem egyszer világszerte is elismert eredményedre, s biz­tosan számíthatunk a jövőben is alkotókészségükre, munkaszerete­tükre a szocialista építés minden területén. Befejezésül hangoztatta: A tu­domány, a kutatás eredményei­nek gyakorlati hasznosítása az egész társadalom jólétének emel­kedését segíti elő. A költségvetés­ben a tudomány, a kutatás fej- j lesztésére előirányzott összegek ennek minden lehetőségét bizto- j sítják, ezért a költségvetést el­fogadom. Kiss Árpád beszéde után Kocsis József, a Soproni Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnök- helyettese, Győr-Sopron megye 14. számú választókerületének képviselője hangsúlyozta: az 1968. évi költségvetést elfogadja, mert megfelel az új gazdaságirányítási rendszer követelményeinek, ösz- szehangolja a szükségleteket a le­hetőségekkel és megalapozott cé­lokat tűz ki. A továbbiakban el­mondta, hogy a honvédelmi bi­zottság tagjai az elmúlt hónapok­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents