Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

Világ proletárjai, egy esüljetek t 1967. DECEMBER 3., VASÁRNAP Ara 80 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM Részvéttáviratok dr. Münnich Ferenc elhunyta alkalmából Mély részvéttel búcsúztatták dr. Münnich Ferencet Szombaton, a Kerepesi-temetöben sok ezer főnyi gyászoló közönség mély részvéte mellett búcsúztatták dr. Münnich Ferencet, a magyar nép nagy fiát, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosát, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának tagját, nyugal­mazott államminisztert, országgyűlési képvi­selői:. A magyar munkásmozgalom nagy halottainak emlékét megörökítő Pantheonban ravatalozták fel a gyász és a kegyelet koszorúival, vörös szemfödéllel borított koporsót, s mellette öl bordó selyempárnára fűzték fel az elhunyt ki­tüntetéseit. A hamvasztást megelőző gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vett és a ravatalnál díszőrséget állt Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál', a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, llku Pál, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagjai, Aczél György és Pullai Árpád, a Központi Bi­zottság titkárai, dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese, Dobi István, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke; lerótták kegyeletüket a párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a forradalmi munkás—paraszt kormány tagjai, közéletünk sok ismert képviselője. Eljött a végső tiszteletadásra a munkásmozgalom sok régi harcosa, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, az elhunyt barátai, tisztelői, ismerő­sei. Eljött végső búcsút venni a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A Munkás Gyászinduló dallamai után Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott bú­csúbeszédet. Fehér Lajos búcsúbeszéde A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, Nép­köztársaságunk Elnöki Tanácsa és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevében mély< meg­rendüléssel búcsúzunk tőled, drága Münnich Ferenc elvtárs. Nemcsak elvtársaid, barátaid és tisztelőid jöttek el, hogy meg­adják a végtisztességet: ravata­lodat körülveszi a magyar és a nemzetközi munkásosztály gyá­sza. Olyan kommunistától búcsú­zunk, akit nagyon szerettünk, olyan államférfitől és katoná­tól, akinek életútjára nagy tisz­telettel tekintünk vissza. Olyan nagyszerű embertől, 'kiváló elvtárstól és kedves ba­ráttól veszünk most búcsút, aki a forradalom történelmében élt, akinek élete maga a történelem. Az elmúlt fél évszázad for­dulója volt az emberiség sorsá­nak. Világok csaptak össze, s ahol a döntő csaták zajlottak, Münnich Ferenc elvtárs minde­nütt az első sorokban küzdött a szabadság, a szocializmus har­cosai között. Forradalmár ön­tudata, kommunista meggyőző­dése elvitte mindenüvé, ahova a történelem cselekvésre és harcra szólított; ahol a reakció, a fasizmus éllen, a leigázottak felszabadításáért, a humaniz­mus, a demokrácia, a szocializ­mus győzelméért folyt az életre- halálra menő viadal. " Életútja — ha egyáltalán le­het az emberi életet teljesnek venni, ha egyáltalán bele lehet nyugodni abba, hogy a halál megszakítja, az életet — teljes volt. Osztályrészéül jutott az, ami a forradalmár számára a legnagyobb boldogság: sokat küzdött és sokat tett az ügyért, amelyet magáénak vallott, és láthatta annak diadalmenetét a világban, láthatta győzelmét hazájában, Magyarországon is! Fájdalom, hogy több győzé • met nem érhet meg, munkánk­ban már nem vehet részt. Néhány hete ünnepeltük a Nagy Október 50. évfordulóját. Ez alkalommal szívből jövő sze­retettel és nagyrabecsüléssel köszöntöttük Münnich Ferenc elvtársat is, akit másodízben tüntettek ki Lenin-renddel. Ez az elismerés az Októberi Forra­dalom kiemelkedő harcosának szólt. Mint oly sok magyarnak, néki is a világ első munkás-paraszt államáért vívott harc volt az első forradalmi iskolája. Lelke­sedése, tehetsége, képzettsége és rátermettsége eredményeként a tanulóból hamar tanító lett. 1916-ban Kun Bélával s más harcostársaival együtt ő oltja az új eszméket a tomszki láger la­kóiba. Később vörösgárda-egy- ségeket szervez magyar hadifog­lyokból: fegyveres internaciona­lista csapatokat, amelyekre a szovjethatalomnak csakhamar valóban szüksége is lett. 1918-ban az Uraiban űzi Kol- csak fehérgárdistáit, de már ugyanabban az évben itthon dolgozik, s tevékeny részese az új típusú lenini párt, a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakításának. Amikor büszkén valljuk, hogy elsőként a magyar munkásosz­tály követte 1917 októberének útmutatását, megteremtve a di­csőséges Tanácsköztársaságot; akkor ezzel együtt Münnich elvtárs előtt is tisztelgünk! A nemzetközi reakció átme­netileg úrrá lett népünk hősi erőfeszítésén. Münnich Ferenc elvtársat töretlen forradalmi lendülete, a munkásosztály vég­ső győzelmébe vetett szilárd hite a nemzetközi osztályharc más, kiemelkedően fontos küz­dőtereire irányította. Ott találjuk a fasizmus ellen tömörülő német kommunisták soraiban, majd a spanyol földön a fallangisták s az őket támoga­tó német, olasz fasiszták barbár hordáival vívott egyenlőtlen küzdelemben. Most is mindenütt az első sorokban van, ahol szembeszállhat a fasiszta fene­vaddal, amely új rabszolgaság­gal fenyegette az emberiséget! 1942 véres telén Sztálingrád­nál küzd. Részt vesz a világtör­ténelem legsúlyosabb csatájá­ban, amely a náci hadigépezet szétzúzásának kezdetét jelentet­te, s új reményt sugárzott az egész emberiségnek, új lendüle­tet adott a partizánmozgalmak­nak, az antifasiszta harcoknak. Amikor a szovjet hadsereg el­hozta népünk számára te a sza­badságot, Münnich Ferenc elv­társ hazatért az ezer sebből vér­ző, a fasiszták és nyilas cinko­saik által kifosztott, feldúlt or­szágba. Csaknem 60 éves volt már akkor, mégis — túltéve sok fiatalon — fáradhatatlanul dol­gozott. Különböző tisztségeiben a nép, a szociálist^ építés szol­gálatába állította sok megpró­báltatás közepette szerzett gaz­dag tapasztalatait, vezetői ké­pességeit. 1956-ban már 70 éves, magas kora ellenére — mert népünk létérdeke követelte — ismét a fegyveres harc élvonalába állt. Az imperialisták általi szított el­lenforradalmi lázadás népünk szocialista vívmányait fenyeget­te. Münnich élvtárs az ellenfor­radalom leveréséért folytatott harc egyik irányítója: a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese és a fegyveres erők minisztere. Kiemelkedő szerepet töltött be a Magyar Szocialista Munkáspárt megszer­vezésében, az eszmei zűrzavar leküzdésében, a párt lenini poli­tikájának helyreállításában. A következő esztendők sok ne­héz feladatának megoldásában kitűnt, hogy Münnich elvtárs nemcsak a fegyveres harcnak, hanem a szocialista építésnek is kiváló szervezője. Hosszú időn át pirtunk Politikai Bizottságá­nak tagja, egy ideig a kormány elnöke, később állam minisztere. Széles körű marxista—leninista tudásával és tapasztalataival, sok bölcs javaslattal, tanáccsal járult hozzá a szocializmus épí­tésének újabb és újabb sikerei­hez, a munka során jelentkezett gondok és problémák megoldá­sához. Népünk, pártunk, és kormá- (Folytatás a 2. oldalon.) Dr. Münnich Ferenc elhunyta alkalmából újabb táviratok ér­keztek az ország minden részé­ből. Ezekben részvétüket nyilvá­nítják a Magyal- Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának, a magyar kormánynak, az el­hunyt hozzátartozóinak, a párt- szervezetek kommunistái, az üze­mek, a termelőszövetkezet, álla­mi hivatalok és intézmények dol­gozói, iskolák pedagógusai, diák­jai, KISZ-szervezetei. Tatabányáról a volt vöröskato­nák adtak kifejezést fájdalmuk­nak harcostársuk elvesztése fe­lett. Táviratban fejezték ki rész­vétüket a többi között a jászikis- éri Kossuth Tsz kommunistái, az újkígyósi Aranykalász Tsz párt­ós gazdasági vezetői, valamint dol­gozói, a veszprémi vegyipari tech­nikum I/a osztályának KlSZ-alap- szervezete, amely a tragikus ese­mény napján felvette dr. Mün­nich Ferenc nevét. Különösen mély megrendülést keltett a magyar, valamint a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom kiemelkedő harco­sának halála szülőfalujában, a Fejér megyei Seregélyesen. A községi tanács és a pártbizottság végrehajtó bizottsága rendkívüli ülésen adózott az elhunyt emlé­kének. A falu lakossága nevében részvéttáviratot küldtek dr. Mün­nich Ferenc özvegyének. Továbbra is nagy számban ér­keznek részvétkifejező táviratolt a különböző országokból. Így őszinte együttérzését tolmácsolja táviratában az elhunyt családjá­nak és barátainak A. Mikojan, aki ,.a népből jött ember legjobb vonásait magtestesítő, ízig-vérig forradalmár és internacionalista harcosként” emlékezik vissza Münnich Ferencre. Józef Cyran- kiewicz, a Lengyel Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke, a lengyel kormány és a maga ne­vében fejezte ki részvétét. A Né­met Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében Max Reimann első titkár küldött részvéttávira- tot. A népek szabadságának ki­emelkedő harcosát gyászolják és | részvétükéi nyilvánították a ha- I zámkban élő görög politikai emig- 1 ránsok is. Az emlékezés koszorúi József Attila sírjón Harminc évvel ezelőtt halt meg József Attila, s emlékét idézve megkoszorúzták sírját — szom­baton a Kerepesi temetőben a forradalmár költő szellemi ha­gyatékát őrző és ápoló poéták, az írótársadalom nevében Somlyó György mondott beszédet József Attila nyughelyénél. A Magyar Írók Szövetsége ne­vében Darvas József elnök és Dobozy Imre főtitkár, a Művelő­désügyi Minisztérium képvisele­tében dr. Újhelyi Szilárd, a Ki­adói Főigazgatóság főigazgatója koszorúzta meg a sírt, az Iroda­lomtörténeti Társaság részéről La­katos László főigazgató koszorú­zott. Elhozták a sírra az emléke­zés virágait a József Attila nevét viselő budapesti általános iskola és a fővárosi középiskolák diák- I ságának küldöttei is. (MTI) Küldöttközgyűlést tartott a MÉTE A 11 600 t^got számláló Magyar Élelmezésip<?ri Tudományos Egyesület szombaton a Technika Házában tartotta tisztújító kül­döttközgyűlését. A közgyűlésen dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott előadást, amelyben részletesen is­mertette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar legfontosabb s mindinkább közös problémáit, feladatait. A miniszter elismerő­en szólt az egyesület tagjainak eredményes munkásságáról. Dr. Kárpáti György kandidátusnak, az egyesület főtitkárának beszá­molója az egyesület elmúlt há­rom évi munkáját vette számba, s megjelölte a további feladato­kat. A küldöttközgyűlés megválasz­totta új vezetőségét. Egy hónapja tartv a Dak To környéki csata Saigon j A' *közép-vietnami Dak To tér- ségében a szabadságharcosok újabb aknavető és rakéta össztü­zet zúdítottak pénteken este a már eddig is súlyos vesztesége­ket * szenvedett amerikai csapa- ] tokra. Dak To térségében az ame- I rikaiak már egy hónapja vívnak elkeseredett harcokat a térségben jelenlevő, kitűnően felfegyverzett partizánerők kiszorításáért — egyelőre nem sok eredménnyel. | Észak-Vietnam fölött az ame­rikai hadijelentés szerint a sűrű felhőzet miatt pénteken'nem ke­rül* sor nagyobb arányú támadá­sokra. A kalózgépek radar-irá­nyítással támadtak egy repülő­teret Han&itól északnyugatra. Hanoiban közzétették a novem­berre vonatkozó összesített harci jelentést: eszerint egy hónap alatt 127 amerikai repülőgépet lőttek le a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság fölött. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents