Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-19 / 299. szám

1967. december 19. 4 Kedd Áltól korábban a víz uralkodott Az utóbbi három esztendő­ben 35 millió forint beruházást valósítottak meg a Vizesfási Álla­mi Gazdaságban. Tizenmégymil- lic forintot költöttek egy korszerű tehenészeti telepre. Nyolcmillió­ból felépítették a lucernakészítő üzemet, 10 millióból az öntözéses termesztés alapjait bővítették. Emellett kisebb beruházásokat is megvalósították. A gazdaság vi­zesfási központja lassan kulturá­lis centrummá válik. Ide költöz­nek a környékbeli tanyák lakói is. Bár évente csak két-három szolgálati lakást készítenek, mos­tanra mégis egész tanya-bokor áll a központ körül, ötven család már szakított a tanyai élettel. Ké­nyelmes egy-, kétszobás, fürdő­szobás lakásba telepedett. A gaz­daság határában még 30 körüli család áll hasonló „karrier” előtt. Lebontják a tanyákat, hogy a nagyüzemi gazdálkodás mind job­ban kibontakozhasson. Vizesfást nem véletlenül neve­zik „vizesnek”. Az állami gazda­ság területén tél végén és kora tavasszal általában 10—12 millió köbméter belvíz veszélyezteti a földművelést. Évekkel ezélőtt ko­ra tavasszal tenger volt itt min­denfelé. Az idei tavaszon már nem fenyegette Vizesfást 12 mil­lió köbméter víz, mert ősszel, a mezőgazdasági munkák befejezése után lánctalpas traktorokkal, csa­tornanyitó ékekkel a szivárgó víz­nek csatornákat nyitottak. Ezek egész télen és kora tavasszal el­vezették a felesleges vizet a na­gyobb gyűjtőkbe. Innen átemel­ték a vízügyi igazgatóság kezelé­sében levő csatornákba. A gazda­ságot mégis 5—6 millió forint belvízkár érte 1967-ben. Májusban három nap alatt csaknem 130 mil­liméter eső esett. Ez ellen nein tudtak azonnal és hatékonyan védekezni. Takács Lajos, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője el­ismerően nyilatkozott a Vizesfási Állami Gazdaság kezdeményezé­séről, a szivárgócsatornák ősszel történő meghúzásáról. Az itt szer­zett tapasztalatokat használták fel arra, hogy Békés megye ter­melőszövetkezeteiben széles kör­ben elterjesszék a vizesfásiak kezdeményezését. Ma elmondhat­juk, hogy a Sebes-Körös, a Ket­tős-Körös és a Fekete-Körös, va­lamint a Berettyó környékén va­lamennyi termelőszövetkezet a vizesfásiak módszerével készült fel a jövő évi belvíz elvezetésére. Vizesfás határában ki­terjedt öntözéses gazdálkodást folytatnak. Főként rizst termesz­tenek, de az utóbbi időben élén­ken foglalkoznak a lucerna- és takarmány borsó termesztésének szervezésével is. Érdeke fűződik ehhez a gazdaságnak. A felépített 600-as tehenészet jó minőségű ta­karmányt igényel, melyet kora ta­vasszal, a zöld futószalag első növényekéot a búzás, rozsos őszi borsó ad. Kiváló tejtermelő ta­karmány. A Szovjetunióból származó üz- bég borsó honosítása dir. Szűcs Mihály igazgató, a mezőgazdasági tudományok kandidátusának ne­véhez fűződik. De ebben az eset­ben nemcsak honosítás történt, hanem nemesítés is. A Szegedi óriásra „keresztelt” növény je­lenleg a fajtaminősítő telepen bi­zonyítja létjogosultságát. Rövide­sen elismerik. Vizesfásról több gazdaság kért és kapott ebből a fajta őszi borsóból, melyet kísér­letképpen az itt kidolgozott ag­rotechnikai elvek szerint el is vetettek. A fekete föld jónak minősült lucernatermesztésre is. Bár a ta­lajvíz magasan jár, időnként a 0 művészeti szakszervezetek szövetsége központi vezetőségének ülése belvíz is veszélyeztet, a gazdaság mégis vállalkozott egy nagy ará­nyú lucernásításra. Ezért is épí­tették a lucernalisztkészítő üze­met, amely ebben az évben már 326 vagon kiváló minőségű lisztet őrölt, és adott a gabonafelvásár­lónak, a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. A lucernaüzem az idén másfél mil­lió forint tiszta hasznot adott. Emellett 1500 holdon termesztve, — az öreg lucernások feltörésé­vel — kiváló előveteménye az őszieknek. A gazdaság határában akadnak olyan táblák js, amelyek évek óta mínusz előjelű hasznot hoz­nak. Csaknem 600 hold kiterje­désű területen évenként átlago­san holdanként 1000—2600 forin­tot fizettek rá a termésre. Ebből megélni viszont nem lehet. Éppen ezért határozott a gazdaság ve­zetősége cellulóz gyár telepítése mellett. Hároméves programott állítottak össze, melynek esedé­kes részét teljesítették. Jelenleg 236 holdon befejezték a nyárfa te­lepítését. A múlt év őszén és 1967 tavaszán ültetett nyárfák százszázalékosan eredtek. Évek múlva, amikor majd elkezdik a kitermelést, bíznak abban, hogy a mínusz előjelű jövedelem mind a 600 holdon pozitívra változik. Ez a szemlélet már egybeesik a gazdaságirányí­tás új rendszerével: a gazdálko­dással, a termelés mind hatéko­nyabb, mind jövedelmezőbb szer­vezésével. Ez az alapja annak, hogy az állami gazdaság több ezer holdján újabb, nagyobb be­ruházásokat valósíthasson meg, hogy felszámolhassák a tanyás települést és valójában egy kor­szerű, a XX. század emberét ki­elégítő gazdasági és kulturális centrumot hozzanak létre azon a részen, ahol korábban a víz uralkodott. Dupsi Károly Ilii ven szótár kellene? J Kétnyelvű napilapunk közvetí­tésével jutott tudomásunkra az egyik svájci lap érdekes tájékoz­tatója egy különös útikalauz ösz- szeállításáról. Az európai városok látogatóit, az idegen tájak kedve­lőit, az országok megismerésének vágyától fűtött vándorokat öt nyelven megfogalmazott szidal­makkal látják el, figyelembe vé­ve a legkülönbözőbb helyzeteket. A The Insult Dictionary címből ismerős szó világlik ki: inzultus; nos, a szótár vagy kifejezésgyűj­temény inzultusokra, összeütkö­zésekre vértezi fel tulajdonosát Nézzünk néhány esetet! Ha a ven­dég elégedetlen az elszállásolás­sal, akkor a következőket mond­hatja (zengzetes angol, francia, német, olasz vagy spanyol nyel­ven): Akadt már valaki, aki to­vább bírta itt egy éjszakánál? Vagy: Az ember ebben a szállo­dában hullaszagot érez. A ven­déglőben ugyanezeken a nyelve­ken meg lehet mondani, hogy a legyet, amely a levesben találha­tó, valóban kitűnően megfőzték, vagy ha túl kicsi az adag: „elfe­lejtettek nagyítót mellékelni”. Előadódhatik, hogy valamelyik jó hangulatú turista, aki magá­val hozza a szidalmak ötnyelvű szótárát, rokonszenvesen megkér­dezi a fodrásztól, hogy ma hány fület vágott le. A kiadó az előszóban elhárít magáról minden felelősséget. El­végre nemcsak az ide-oda érkező turisták csomagolják be ezt a könyvet, amely egyébként száz oldalon sorolja fel a legkülönbö­zőbb helyzetekre érvényes és al­kalmazható fullánkos, csípős meg­jegyzéseket, hanem a másik ügy­fél is forgathat különböző szótá­rakat és inzultusok esetére hasz­nos tudnivalókat tartalmazó könyveket. Tapasztalataink szerint nálunk úgy áll a dolog, hogy nem na­gyon érdemes összeállítani és ki­adni ilyen munkát. A szidalmak és gorombaságok mifelénk száj- hagyomány útján amúgyis terjed­nek, s a hétköznapi élet számos alkalmat és fórumot kínál „be­vetésükhöz”. Nem nagyon pa­naszkodhatunk: szépen, rendsze­resen be is vetik őket. A fordula­tokat, sértéseket, káromkodásokat sokan cifrázzák is; egyéni stílust honosítanak meg. Ami írásban, nyomtatásban megjelenik, az im kább ennek a jelenségnek korho- lása. Korholnivaló pedig bősége­sen akad, mert az elmúlt évtize­dekben szinte polgárjogot nyert a drasztikus szavak használata: el­durvult az emberek közti érintke­zés nyelve, sikk lett a trágársá­gok, durvaságok használata — még kollégák között is. Ügy tű­nik, hogy a fránya toliforgatók, moralisták, s az egészséges tár­sadalmi együttélés őrei nem rea­gálnak elég élénken és szenvedé­lyesen a rusztikusabb megnyilat­kozásokra. Lám, külföldön értik a csíziót: ha azt akarják, hogy ér­dekesebb legyen a modor, a szük­séges szidalmakat ki is nyomtat­ják, s elhelyezik az állampolgá­rok bőröndjében. A magyar állampolgárok bő­röndjében is jutna hely egy — egészen más jellegű könyvecské­nek. Mintha nálunk most inkább udvariassági szótár összeállítása lenne időszerű. Elegendő volna egy nyelven is! Sárközt Andor m m Ünnepélyes párttagkönyv-kiosztás Bucsán A múlt héten ünnepélyes ke­retek között vette át új párttag­könyvét a községi alapszervezet 55 tagja. Az ünnepi tagkönyvki- osztó pártgyűlést Kónya Sándor, a község párttitkára nyitotta meg, majd Finta Sándor alapszervi tit­kár méltatta az ünnepi aktust. Az új tagkönyvek kiosztása után Láda András, a szeghalmi járási pártbizottság titkára emelkedett szólásra, s beszédében többek kö­zött azokról a megváltozott fel­adatokról szólt, melyek a jövőben a párt tagjaira várnak. Hangsú­lyozottan emelte ki, hogy az új tagkönyv nemcsak egy eddig meg­szokott könyv cseréjét jelenti, ha nem egyben szimbóluma annak a jövőt meghatározó munkának, melyet az eltelt idő során, a fej­lődéssel járó új feladatok meg­oldásának segítése és végrehajtá­sa ró a párt tagjaira. Sz. A. Azokról a feladatokról, amelyek a gazdálkodás új rendjének be­vezetésével kapcsolatosak, a mű­vészeti szakszervezetek szövetsé­gének központi vezetősége hétfőn tárgyalt. A tanácskozás a Fészek művészklubban Gertler Viktor megnyitójával kezdődött, Vass Im­re főtitkár adott tájékoztatást a szakszervezetek változóban, ala­kulóban levő új tevékenységi és felad tköréről. Kitért a beszámoló a kulturális alap létesítésére is. Ezután a tanácskozás részvevői meghallgatták és elfogadták a művészeti szakszervézetek jövő évi költségvetéséről szóló előter­jesztést. A tanácskozás az elnöki beszá­moló és a költségvetési előterjesz­tés részletes, alapos megvitatásá­val, elfogadásával fejeződött be. Á Gyulai Építőipari Vállalat pályázatot hirdet az alábbi munkakörök betöltésére GYULAI MUNKAHELLYEL: építész tervező mérnök vagy technikus, , aki a tervezési munkában gyakorlott és jártas, hosszú gyakorlattal rendelkező. gyors- és gépíró Építőiparban gyakorlattal rendelkező pénzügyi előadó 122205 LÁTOGATÁS WT éha jóleső a magány, néha ^az életből kirekesztettség érzését keltő teher. Ezen a késő őszi délutánon elhagyatottnak érezte magát. Rajta kívül csak kislánya volt otthon, ő is a ház másik végében. Tanult. Teljes egyedüllét... Rozzant írógépét eltolta magá­tól. A szellemi nikotint jelentő írás sem ízlett most. Fájt á sze­me. Lehunyta. Lírai emlékképek bodrozódtak képzelete síkján; ut­ca, hársfákkal... Aztán elcsen­desült minden. Ezzel egyidőben, a Kulich Gyu­la Lakótelep szélén a csabai 10. számú iskola V. a osztályának Párduc őrse gyülekezett. Az őrs­vezető összeszámolta a társasá­got. Együtt volt mind. Noteszéből hangosan olvasta a címet, ahova indulnak. Valaki megjegyezte, hogy olyan utca a VI. kerületben, a strand környékén nincs is. Vita támadt. Végül is eldöntötték, hogy ellenkező irányban. Jaminában próbálnak szerencsét. A rajveze­tő, akit az iskolai úttörőcsapat delegált az expedícióhoz, döntött: — Irány Jamina! Szendergéséből különös zajra ébredt. Mintha egész sereg láb kopogna a folyosón. Villanyt gyújtott és várt, Szünetnyi csend után, lánya nyitott rá: — Téged keresnek, apu — szólt és visszahúzódott. Ö meglepetten nézett az érkezettekre. Még azon sem csodálkozott volna jobban, ha egy eszkimó cetvadász vagy maga Gagarin lép magányába. De, hogy egy csapat úttörő!... Ki­pirult arcok, virító vörös nyak­kendők. Honnan és miért? ■fT öl csőn ösen komoly bemutat­^ kozás után hellyel kínálta vendégeit. Az előbb kihalt szo- bácska zsibongó életté elevene­dett. A rajvezetőnek, a nyolcadi­kos Bartolf Józsinak, meg a he­tedikes őrsvezetőnek, Takács Sa­nyinak a karszékekből jutott. A többiek, a kisebbek, a hosszú sezlomra telepedtek, akár fecskék az ereszre. A kis sereg legbeszé­desebbje, Takács Sanyi, mindent elmondott: — Tetszik tudni, autogramva­dászaton vagyunk. A bácsi alá­írásáért jöttünk. — Az enyémért?.— hökkent meg a házigazda —. hiszen nincs hírem, nevem. — Nagy név nem is fontos. Elég, ha megyei vagy csabai. Azt mondta Markovicsné tanár néni, az úttörőcsapat-vezető, hogy olya­nokhoz látogassunk, akik mun­kásságukkal, előadásaikkal ismer­tebbé váltak az életben. A bácsi előadásait többször is hallottuk már az úttörőiházban, és írásait is olvastuk az újságban. — És mit gondoltok, hasznos dolog aláírások után futkosni? — De mennyire! Húsz nevet kell gyűjteni kábé, fejenként. Közte két külföldit. Ez a nehe­zebb. De majd csak akad ilyen krapek is. A húszból jó, ha mind­egyiknek az élettörténetét is meg­tudjuk, de legalább nyolcét. Te­rületi versenyt lehet nyerni, meg csillebérci táborozást! A házigazda megnyugodva bó­lintott. Arra gondolt, hogy nem is bolondság egy tucatnyi életta- pasztalt ember mondandóit fel- jegyezgetni, vagy többét is. Hogy ideje legyen emlékei feleleveníté­sére, beszéltetni kezdte őket: — Hogyan találtatok ide? — Nehezen! Ajaj! — vitte to­vább a szót a fürge nyelvű Sanyi gyerek. Nem jó városrészt mond­tak. Találomra .vetődtünk erre. Az Orosházi úton menetelve, fi­gyeltük az utcaneveket. Két em­berünket a túloldalra irányítot­tuk, hogy ott nézzék. Mégis túl-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents