Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-19 / 299. szám

1WPJ. december 19. 5 Ke«. így hívják össze az országgyűlést Ilyen ez a háború... Puskák és rakéták Csengőszó. Az elnök csengője azt jelenti: „Az országgyűlés ülését megnyi­tom ...” Az ezernyi fotóról, filmhíradó képkockáiról, a tv képernyőjéről ismert terem elcsendesül. Ezt a pillanatot nagyon sok munka előzi meg. Ez természetes is, hiszen itt a Magyar Népköztár­saság törvényhozó szerve, a nép képviselői tanácskoznak. Mi tör­ténik addig, amíg az elnöki csen­gő megszólal? Az 1967 decemberi — az 1968-as költségvetést és a magyar—szov­jet barátsági szerződés meghosz- szabbítását tárgyaló — ülésszak előtt már erőteljesen dolgozik a Parlament nagy gépezete, folynak a politikai, irodai és műszaki elő­készületek. A politikai munka részeként összeült az országgyűlés két bi­zottsága: a mezőgazdasági és a jogi. De már ezt az előkészítő lé­pést is a „finálé” részének lehet tekinteni. A parlament egy-egy ülésszakának menetrendjén az in­dulási állomás sokkal „hátrább” helyezkedik el. A költségvetést például úgy tűzik napirendre, hogy előbb a Pénzügyminisztéri­um a kormány élé terjessiti: az pe­dig a Minisztertanács ülésén meg­tárgyalja a javaslatot. A követke­ző lépés: meghatalmazzák a Pénz­ügyminisztériumot: juttassa el az országgyűlés elnökéhez a költség- vetési törvény tervezetét, s kérje: tűzesse az országgyűlés napirend­jére, ha az Elnöki Tanács részé­ről az összehívás megtörtént. Ter­mészetesen mindez az előkészítő szakterületek egész hálózatának közreműködésével történik, és gyakori, hogy már az országgyűlés bizottságai is összejönnek előzetes tárgyalásra, hogy kidolgozzák ja­vaslataikat. Hivatalosan azonban a javaslat csak azután kerül a parlament bizottságainak elnö­keihez, amikor azt az országgyű­lés elnöke eljuttatja hozzájuk. Miközben ezek az előkészítő lé­pések megtörténnek, az Elnöki Tanács is ülést tart és összehívja az országgyűlést. Közben, a parlamenti bizottsá­gok megvitatják a hozzájuk eljut­tatott tervezetet, és megteszik észrevételeiket, vagy bejelentik felszólalási szándékukat a megyei képviselőcsoportok tagjai is. A bizottságok egyébként gyakran nem képviselő szakembereket, a tárcák reprezentánsait vagy ép­pen más közéleti személyeket is meghívhatnak a minél gondosabb előkészítés érdekében. Az olyan fontos témát, mint a Munka Tör­vénykönyvre vonatkozó javaslat, az egész ország megvitatta, tár­gyalta. Itt úgyszólván mindenki véleményére kíváncsiak voltaik. Amikor azután az országgyűlési bizottságokon és a megyei képvi­selőcsoportok útján minden kép­viselő értesült a teendőkről és az összehívás időpontjáról, az or­szággyűlés gépezete is elkezdi a munkát. Időközben már megtette a lebo­nyolítás érdekében a szükséges „hivatali” lépéseket az Országgyű­lés Irodája is, amelynek egyszerű neve mögött tulajdonképpen á parlament elnökének munkaappa­rátusa húzódik meg. Ez gondoskodik a gyorsírókról, jegyzőkönyvkészítőkről, ez az ap­parátus felel a teremőrök munká­jáért, a sajtó munkájának zavar­talan lebonyolításáért, a telefon- és telex vonalakért, gondoskodik a bel- és külföldi vendégek, köz­tük a diplomáciai kar tagjainak — meghívásáról. És közben a ha­talmas épület gazdasági appará­tusa is munkába lép. Az ország- gyűlési termet és a körülvevő fo­lyosókat télen megfelelő hőfokra fűtik, nyáron viszont a légkondi­cionálást biztosítják. És természe­tesen olyan kérdésekkel is törődni kell, mint a büfé, mert a honatyák éppúgy szeretik a jó feketét, mint a választók. Mikor aztán minden együtt van, helyére kerül a csengő is és az el­nöki emelvényről elhangzik: „Az országgyűlés ülését megnyitom...” Baktai Ferenc Űjítási ankét Békéscsabán A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa és az Országos Találmányi Hivatal december 21-én, csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel újítási ankétot rendez Békéscsabán, az SZMT székházban, melyen részt vesznek a vállalatok, üzemek vezetői, az szb újítási felelősök és az iparjogvédelmi tanfolyam hallgatói. Az előadók az OTH munkatársai lesznek. Az anké­ten ismertetik az újításokról és a találmányokról szóló nemrég megjelent rendeletet, valamint az irányelveket és megvitatják a fontosabb kérdéseket, ami se­gítséget nyújt a vállalati újítási szabályzat elkészítéséhez is. Egy vízgazdálkodási társulásba tömörülnek a Fekete-Köröstől a Sebes-Körösig Egyesítik erőiket a békési, a feket-körösi, a vésztői, a ket­tős-körösi, az okányi és a zsa- dányi vízgazdálkodási társula­tok is. (Hasonló gondolattal foglalkoznak megyénk északi területén, Szeghalom térségé­ben is.) December 22-én, dél­előtt 9 órára a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság előadóter­mébe hívták össze az alakuló közgyűlést. Megyeri Mihály, a szervező bizottság elnöke elmon­dotta, hogy meghallgatják és megvitatják az egységes víz­gazdálkodási társulat létrehozá­sának körülményeit, szükséges­ségét és feladatát. Körvonalaz- zák a távlati tervet, ismertetik az 1968. évi üzemtervet, meg­alkotják a társulat alapszabá­lyát és megválasztják a tiszt­ségviselőket. Az egységes vízgazdálkodási társulat a vízügyi igazgatóság sarkadi szakaszmérnökségével együttesen oldja meg feladatát. Ismeretes, hogy a Fekete-Kö­röstől a Sebes-Körösig, vala­mint a Kettős-Körös határvo­naláig megyénk egyik legbel- vízjárásosabb területén műkö­dik majd az új nagy társulás. Pénteken befut az óriásfenyő Az idei téli vakáció egyik fénypontja — mint minden esz­tendőben — most-is a parla­menti Télapó-ünnepség lesz, amelyre 7500 úttörő és úttörő­vezető készül. A kupolaterem­ben már ott várakozik az óriás­fenyőre kerülő 70 kiló szalon­cukor, a sok-sok világító üveg­dísz és a tűzijáték rakétasere­ge. A 18 méter magas fenyőfa péntek reggel érkezik meg a Parlamentbe. Ellopták a belesi rablógyilkost A rendőrség elfogta a hetesi rablógyilkost. A 23 éves Répási Tibor december 3-ra virradó éjjel a Somogy megyei Hetes község­ben a papiakban megölte Hollós Béla 53 éves esperes plébánost, és 73 éves édesanyját, özv. Hollós Bélánét. Répása Tibor a paplakot jól ismerte, ott gyermekkorában többször járt, mivel apja abban az időben sekrestyés volt. Répási Tibor a bűntettet anyagi haszon- szerzés végett követte el. (MTI) III. Puskások. Több mint kétmil­lió milicista áll fegyverben. Idő­sek, fiatalok, asszonyok, lá­nyok. Az első légitámadás, amit Vietnamban átéltem, úgy talált, hogy éppen reggelihez készül­tem a szállóban. Asztalomnál állt a kedves és csinos felszol­gálólány. Ekkor üvöltött fel a sziréna. Az óvóhelyre igyekez­tem, talán még egy perc sem telt el, az én felszolgáló isme­rősöm már sisakkal a fején, ke­zében puskával elfoglalta őrhe­lyét. Várt, s amikor megjelen­tek a gépek: tüzelt. Karabély­ból. S ezt teszik ezren,' tízez­ren. Havonta 50 000 tonna bomba, lövedék, rakéta hull Vietnam két országrészére. Az Észak el­leni terrorbombázásokat úgy szervezték meg az amerikaiak, hogy a gépek a legváratlanabb időkben támadjanak. Legalábbis az ő megítélésük szerint. — A franciák elleni háború­ban — mesélték az ifjúsági lap szerkesztőségében — nagy sze­repe volt a puskának. Ez a né­pi háború még elevenen él az emberekben. Az amerikaiak. tudományos módszerekkel pusztítanak és a legkorszerűbb technikát hasz­nálják. Természetesen a véde­kezés is csak úgy hatásos, ha korszerű a védelem haditechni­kája. Vietnamban minden em­ber tudja: védelmük erősítésé­ben felbecsülhetetlen segítséget kapnak a Szovjetuniótól. Az egyik amerikai katonai jelentés szerint Hanoit és Haiphongot több mint 200 kilövőhelyről vé­dik a rakéták. S a vietnamiak megtanultak bánni a korszerű fegyverekkel. A veszélytől felborzolt idegek érzékenyen reagálnak mindenre, h_> különösen a repülőgépzú­A biharugrai általános isko­lában a nevelők és tanulók, va­lamint az úttörőcsapat tagjai elhatározták, hogy megalakít­ják az iskolastúdiót. Minden osztályba bevezetik a hangszó­rót és hetenként egy alkalom­gásra. Hányszor összerezzentem, amikor gépek hangját hallot­tam. Vietnami barátaim meg­nyugtattak: — A mieink gya­korlatoznak! A „mieink” azt je­lenti: szovjet gyártmányú MÍG 21-es vadászgépek. Sok-sok sú­lyos órát okoztak már az ame­rikaiaknak. Van Dhat őrnagy így mesél el egy ütközetet: — Én vezettem az egységün­ket. Hatszáz méterre lehettem a támadók vezérgépétől, amikor kiadtam a parancsot: össztűz a vezérre. Eltaláltuk, mert meg­billent, de jött tovább. Manő­verezni kezdtünk. Gépemmel gyors fordulatot vettem, hogy oldalba kapjam. Nem került rá sor. Zuhanó manőverrel alám került, majd eltűnt. Nyolc el­lenséges gép volt. Kettő nem tért vissza. Egyszer a hajnali órákban Van Tin főtiszt légvédelmi egy­ségét látogattuk meg. Ezek a harcosok eddig hatvanihárom közvetlen légitámadást éltek át. Van egy raj, a kilences. Heten vannak. Mindannyiukra jutott egy-egy megsemmisített ameri­kai gép. A fegyver aranyat ér. De nem kisebb értékű az a segítség, amit élelemben, ruhaneműben, különböző felszerelésekben kap­nak a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól. Ott voltam Hguyen Hue iskola ünnepségén, amikor átadták a tanulóknak a magyar édesanyák forintjaiból vásárolt konzerv- és gyógyszer­szállítmányt, gyapjútakarókat, rádiókat. Találkoztam .azzal az ifjúsági rohambrigáddal, amely a magyar fiatalok „Vietnami műszak”-jainak béréből eljutta­tott kerékpárokon szállítja az építőanyagot, felszereléseket. Király Ferenc (Folytatjuk) mai, a 20 perces szünetbe:, műsort sugároz a stúdió. Ebben a gyerekek az iskola híreit köz­ük, valamint a Pajtás újságból és saját szerzeményeikből ad­nak elő. mentünk két utcával. — Hátra arc! Futás vissza! — kiáltottam. A sarkon két nyomolvasó megál­lapította, melyik a páros meg a páratlan oldal. A huszonkettes házhoz érve úgy döntöttünk, hogy Jóska nyit be, mi utána­nyomulunk és majd én beszélek. Egy kis ablakban, a folyosó vé­gén, világosság. Bent egy lány ta­nult. Rázörgettünk. — Az apámat keresitek? — kérdezte. Csodál­koztunk, hogy úgy eltalálta. Mert ugyanúgy kereshettük volna őt is akár. Most itt vagyunk. Tessék beszélni az életéről. — Kérdezzetek. Mire vagytok kíváncsiak? E ' s záporozták egy vérbeli ri­porternek is dicséretére vá­ló kérdések. Futottak a golyóstol­lak a jegyzetpapíron. Hol vannak már ezek az 6 gyerekkorának szószegény, hebegő-habogó kisis­kolásaitól, ámuldozott magában. Kérdéseikkel felbolygatták ifjú­korát, legényéletét, életéinek meg­lett időszakát. Faggatták munká­járól, tanulásáról, világnézetéről. Árulja el törekvéseit, céljait, be­széljen küzdelmeiről. Volt-e sze­relmes, kérdezte, méghozzá a legkisebb. Mosolygós arcú valla­tó! maguk is átélőivé váltak en­nek a sokat próbált, változatos életnek. Érezte, mint lett megje­lenésükkel boldog gyermek is­mét és miként emelkedtek kis vendégei, elbeszélése nyomán a felnőttség régióiba. Aztán belefá­radva ebbe a derűsen komoly já­tékba, körülnéztek a szobában. Megmozgatták a falon függő ké­peket, festményeket. Végigbön­gészték a könyvvel, kézirattal zsúfolt polcokat. Simogatták a raífia-zsiráfot, ijesztgették egy­mást a japán bambuszból készült, tekergőző kígyóval. Kacagva sze­meztek lánya Brummi nevű mac­kójával. Aztán búcsúzáskor mind­egyikük eléje tolta a jegyzetét, hogy írja alá. Érezte, nem a puszta nevét adja. Egy kedves, feledhe­tetlen estet kapott érte, s valami hasznosat a pajtások is kicsipe­getnek életmorzsáiból, gondolta. K int csapódott a kapu. Vidám zsibongással vonult el ab­laka alatt a kis csapat. Ismét rázuhant a magány, de nem az a délutáni. A szoba levegőjének minden molekulája kérdések és válaszok izgalmait cipelte. A bú­torok mintha vásári zsivajjal tár­gyalták volna az eseményeket. Írógépének billenytűi pedig feléje csillogtatták a kérést: húzz ma­gadhoz és írd meg ezt a látoga tást... Üj Rezső l&kolasiűdió Ifjú milicisták.

Next

/
Thumbnails
Contents