Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-19 / 299. szám
1WPJ. december 19. 5 Ke«. így hívják össze az országgyűlést Ilyen ez a háború... Puskák és rakéták Csengőszó. Az elnök csengője azt jelenti: „Az országgyűlés ülését megnyitom ...” Az ezernyi fotóról, filmhíradó képkockáiról, a tv képernyőjéről ismert terem elcsendesül. Ezt a pillanatot nagyon sok munka előzi meg. Ez természetes is, hiszen itt a Magyar Népköztársaság törvényhozó szerve, a nép képviselői tanácskoznak. Mi történik addig, amíg az elnöki csengő megszólal? Az 1967 decemberi — az 1968-as költségvetést és a magyar—szovjet barátsági szerződés meghosz- szabbítását tárgyaló — ülésszak előtt már erőteljesen dolgozik a Parlament nagy gépezete, folynak a politikai, irodai és műszaki előkészületek. A politikai munka részeként összeült az országgyűlés két bizottsága: a mezőgazdasági és a jogi. De már ezt az előkészítő lépést is a „finálé” részének lehet tekinteni. A parlament egy-egy ülésszakának menetrendjén az indulási állomás sokkal „hátrább” helyezkedik el. A költségvetést például úgy tűzik napirendre, hogy előbb a Pénzügyminisztérium a kormány élé terjessiti: az pedig a Minisztertanács ülésén megtárgyalja a javaslatot. A következő lépés: meghatalmazzák a Pénzügyminisztériumot: juttassa el az országgyűlés elnökéhez a költség- vetési törvény tervezetét, s kérje: tűzesse az országgyűlés napirendjére, ha az Elnöki Tanács részéről az összehívás megtörtént. Természetesen mindez az előkészítő szakterületek egész hálózatának közreműködésével történik, és gyakori, hogy már az országgyűlés bizottságai is összejönnek előzetes tárgyalásra, hogy kidolgozzák javaslataikat. Hivatalosan azonban a javaslat csak azután kerül a parlament bizottságainak elnökeihez, amikor azt az országgyűlés elnöke eljuttatja hozzájuk. Miközben ezek az előkészítő lépések megtörténnek, az Elnöki Tanács is ülést tart és összehívja az országgyűlést. Közben, a parlamenti bizottságok megvitatják a hozzájuk eljuttatott tervezetet, és megteszik észrevételeiket, vagy bejelentik felszólalási szándékukat a megyei képviselőcsoportok tagjai is. A bizottságok egyébként gyakran nem képviselő szakembereket, a tárcák reprezentánsait vagy éppen más közéleti személyeket is meghívhatnak a minél gondosabb előkészítés érdekében. Az olyan fontos témát, mint a Munka Törvénykönyvre vonatkozó javaslat, az egész ország megvitatta, tárgyalta. Itt úgyszólván mindenki véleményére kíváncsiak voltaik. Amikor azután az országgyűlési bizottságokon és a megyei képviselőcsoportok útján minden képviselő értesült a teendőkről és az összehívás időpontjáról, az országgyűlés gépezete is elkezdi a munkát. Időközben már megtette a lebonyolítás érdekében a szükséges „hivatali” lépéseket az Országgyűlés Irodája is, amelynek egyszerű neve mögött tulajdonképpen á parlament elnökének munkaapparátusa húzódik meg. Ez gondoskodik a gyorsírókról, jegyzőkönyvkészítőkről, ez az apparátus felel a teremőrök munkájáért, a sajtó munkájának zavartalan lebonyolításáért, a telefon- és telex vonalakért, gondoskodik a bel- és külföldi vendégek, köztük a diplomáciai kar tagjainak — meghívásáról. És közben a hatalmas épület gazdasági apparátusa is munkába lép. Az ország- gyűlési termet és a körülvevő folyosókat télen megfelelő hőfokra fűtik, nyáron viszont a légkondicionálást biztosítják. És természetesen olyan kérdésekkel is törődni kell, mint a büfé, mert a honatyák éppúgy szeretik a jó feketét, mint a választók. Mikor aztán minden együtt van, helyére kerül a csengő is és az elnöki emelvényről elhangzik: „Az országgyűlés ülését megnyitom...” Baktai Ferenc Űjítási ankét Békéscsabán A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa és az Országos Találmányi Hivatal december 21-én, csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel újítási ankétot rendez Békéscsabán, az SZMT székházban, melyen részt vesznek a vállalatok, üzemek vezetői, az szb újítási felelősök és az iparjogvédelmi tanfolyam hallgatói. Az előadók az OTH munkatársai lesznek. Az ankéten ismertetik az újításokról és a találmányokról szóló nemrég megjelent rendeletet, valamint az irányelveket és megvitatják a fontosabb kérdéseket, ami segítséget nyújt a vállalati újítási szabályzat elkészítéséhez is. Egy vízgazdálkodási társulásba tömörülnek a Fekete-Köröstől a Sebes-Körösig Egyesítik erőiket a békési, a feket-körösi, a vésztői, a kettős-körösi, az okányi és a zsa- dányi vízgazdálkodási társulatok is. (Hasonló gondolattal foglalkoznak megyénk északi területén, Szeghalom térségében is.) December 22-én, délelőtt 9 órára a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság előadótermébe hívták össze az alakuló közgyűlést. Megyeri Mihály, a szervező bizottság elnöke elmondotta, hogy meghallgatják és megvitatják az egységes vízgazdálkodási társulat létrehozásának körülményeit, szükségességét és feladatát. Körvonalaz- zák a távlati tervet, ismertetik az 1968. évi üzemtervet, megalkotják a társulat alapszabályát és megválasztják a tisztségviselőket. Az egységes vízgazdálkodási társulat a vízügyi igazgatóság sarkadi szakaszmérnökségével együttesen oldja meg feladatát. Ismeretes, hogy a Fekete-Köröstől a Sebes-Körösig, valamint a Kettős-Körös határvonaláig megyénk egyik legbel- vízjárásosabb területén működik majd az új nagy társulás. Pénteken befut az óriásfenyő Az idei téli vakáció egyik fénypontja — mint minden esztendőben — most-is a parlamenti Télapó-ünnepség lesz, amelyre 7500 úttörő és úttörővezető készül. A kupolateremben már ott várakozik az óriásfenyőre kerülő 70 kiló szaloncukor, a sok-sok világító üvegdísz és a tűzijáték rakétaserege. A 18 méter magas fenyőfa péntek reggel érkezik meg a Parlamentbe. Ellopták a belesi rablógyilkost A rendőrség elfogta a hetesi rablógyilkost. A 23 éves Répási Tibor december 3-ra virradó éjjel a Somogy megyei Hetes községben a papiakban megölte Hollós Béla 53 éves esperes plébánost, és 73 éves édesanyját, özv. Hollós Bélánét. Répása Tibor a paplakot jól ismerte, ott gyermekkorában többször járt, mivel apja abban az időben sekrestyés volt. Répási Tibor a bűntettet anyagi haszon- szerzés végett követte el. (MTI) III. Puskások. Több mint kétmillió milicista áll fegyverben. Idősek, fiatalok, asszonyok, lányok. Az első légitámadás, amit Vietnamban átéltem, úgy talált, hogy éppen reggelihez készültem a szállóban. Asztalomnál állt a kedves és csinos felszolgálólány. Ekkor üvöltött fel a sziréna. Az óvóhelyre igyekeztem, talán még egy perc sem telt el, az én felszolgáló ismerősöm már sisakkal a fején, kezében puskával elfoglalta őrhelyét. Várt, s amikor megjelentek a gépek: tüzelt. Karabélyból. S ezt teszik ezren,' tízezren. Havonta 50 000 tonna bomba, lövedék, rakéta hull Vietnam két országrészére. Az Észak elleni terrorbombázásokat úgy szervezték meg az amerikaiak, hogy a gépek a legváratlanabb időkben támadjanak. Legalábbis az ő megítélésük szerint. — A franciák elleni háborúban — mesélték az ifjúsági lap szerkesztőségében — nagy szerepe volt a puskának. Ez a népi háború még elevenen él az emberekben. Az amerikaiak. tudományos módszerekkel pusztítanak és a legkorszerűbb technikát használják. Természetesen a védekezés is csak úgy hatásos, ha korszerű a védelem haditechnikája. Vietnamban minden ember tudja: védelmük erősítésében felbecsülhetetlen segítséget kapnak a Szovjetuniótól. Az egyik amerikai katonai jelentés szerint Hanoit és Haiphongot több mint 200 kilövőhelyről védik a rakéták. S a vietnamiak megtanultak bánni a korszerű fegyverekkel. A veszélytől felborzolt idegek érzékenyen reagálnak mindenre, h_> különösen a repülőgépzúA biharugrai általános iskolában a nevelők és tanulók, valamint az úttörőcsapat tagjai elhatározták, hogy megalakítják az iskolastúdiót. Minden osztályba bevezetik a hangszórót és hetenként egy alkalomgásra. Hányszor összerezzentem, amikor gépek hangját hallottam. Vietnami barátaim megnyugtattak: — A mieink gyakorlatoznak! A „mieink” azt jelenti: szovjet gyártmányú MÍG 21-es vadászgépek. Sok-sok súlyos órát okoztak már az amerikaiaknak. Van Dhat őrnagy így mesél el egy ütközetet: — Én vezettem az egységünket. Hatszáz méterre lehettem a támadók vezérgépétől, amikor kiadtam a parancsot: össztűz a vezérre. Eltaláltuk, mert megbillent, de jött tovább. Manőverezni kezdtünk. Gépemmel gyors fordulatot vettem, hogy oldalba kapjam. Nem került rá sor. Zuhanó manőverrel alám került, majd eltűnt. Nyolc ellenséges gép volt. Kettő nem tért vissza. Egyszer a hajnali órákban Van Tin főtiszt légvédelmi egységét látogattuk meg. Ezek a harcosok eddig hatvanihárom közvetlen légitámadást éltek át. Van egy raj, a kilences. Heten vannak. Mindannyiukra jutott egy-egy megsemmisített amerikai gép. A fegyver aranyat ér. De nem kisebb értékű az a segítség, amit élelemben, ruhaneműben, különböző felszerelésekben kapnak a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól. Ott voltam Hguyen Hue iskola ünnepségén, amikor átadták a tanulóknak a magyar édesanyák forintjaiból vásárolt konzerv- és gyógyszerszállítmányt, gyapjútakarókat, rádiókat. Találkoztam .azzal az ifjúsági rohambrigáddal, amely a magyar fiatalok „Vietnami műszak”-jainak béréből eljuttatott kerékpárokon szállítja az építőanyagot, felszereléseket. Király Ferenc (Folytatjuk) mai, a 20 perces szünetbe:, műsort sugároz a stúdió. Ebben a gyerekek az iskola híreit közük, valamint a Pajtás újságból és saját szerzeményeikből adnak elő. mentünk két utcával. — Hátra arc! Futás vissza! — kiáltottam. A sarkon két nyomolvasó megállapította, melyik a páros meg a páratlan oldal. A huszonkettes házhoz érve úgy döntöttünk, hogy Jóska nyit be, mi utánanyomulunk és majd én beszélek. Egy kis ablakban, a folyosó végén, világosság. Bent egy lány tanult. Rázörgettünk. — Az apámat keresitek? — kérdezte. Csodálkoztunk, hogy úgy eltalálta. Mert ugyanúgy kereshettük volna őt is akár. Most itt vagyunk. Tessék beszélni az életéről. — Kérdezzetek. Mire vagytok kíváncsiak? E ' s záporozták egy vérbeli riporternek is dicséretére váló kérdések. Futottak a golyóstollak a jegyzetpapíron. Hol vannak már ezek az 6 gyerekkorának szószegény, hebegő-habogó kisiskolásaitól, ámuldozott magában. Kérdéseikkel felbolygatták ifjúkorát, legényéletét, életéinek meglett időszakát. Faggatták munkájáról, tanulásáról, világnézetéről. Árulja el törekvéseit, céljait, beszéljen küzdelmeiről. Volt-e szerelmes, kérdezte, méghozzá a legkisebb. Mosolygós arcú vallató! maguk is átélőivé váltak ennek a sokat próbált, változatos életnek. Érezte, mint lett megjelenésükkel boldog gyermek ismét és miként emelkedtek kis vendégei, elbeszélése nyomán a felnőttség régióiba. Aztán belefáradva ebbe a derűsen komoly játékba, körülnéztek a szobában. Megmozgatták a falon függő képeket, festményeket. Végigböngészték a könyvvel, kézirattal zsúfolt polcokat. Simogatták a raífia-zsiráfot, ijesztgették egymást a japán bambuszból készült, tekergőző kígyóval. Kacagva szemeztek lánya Brummi nevű mackójával. Aztán búcsúzáskor mindegyikük eléje tolta a jegyzetét, hogy írja alá. Érezte, nem a puszta nevét adja. Egy kedves, feledhetetlen estet kapott érte, s valami hasznosat a pajtások is kicsipegetnek életmorzsáiból, gondolta. K int csapódott a kapu. Vidám zsibongással vonult el ablaka alatt a kis csapat. Ismét rázuhant a magány, de nem az a délutáni. A szoba levegőjének minden molekulája kérdések és válaszok izgalmait cipelte. A bútorok mintha vásári zsivajjal tárgyalták volna az eseményeket. Írógépének billenytűi pedig feléje csillogtatták a kérést: húzz magadhoz és írd meg ezt a látoga tást... Üj Rezső l&kolasiűdió Ifjú milicisták.
