Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

KÖRÖSTÁJ

KULTURÁLIS MELLÉKLET

Első lépéseink a párttörténeti kutatás útján

A békéscsabai Rózsa Fe- Tervet készítettünk,

renc Gimnázium több éves amelynek alapján egysége- múltra visszatekintő törté- sen termékenyebb beszél- nelem-helytörténeti szakkö- getóst folytathattunk az

re számos kutatási feladatot oldott már meg.

Mostanában készül M nem adott kézirataiból a „Békéscsabai ifjúság és élet” 3. száma. Két aranyadatszolgáltatóinkkal. Az alábbi kérdéseinkre kértünk választ:

1. Mikor alakult meg az első pártszervezet (év, hónap) és hol volt a gyüle- és egy ezüstérmet nyert ke2ési hely? szakkörünk az EDÜ-n, ko- 2. Ki volt az első titkár? moly eredményt ért el az Kik voltak a tagok, éskb.

Országos Középiskolai Ta- hányán? nulmányi versenyen és ér- 3. Költözött-e valahova a taggyűléseket a szegén vna- tékes jutalomtárgyákat szervezet abból a helyiség- raSok

György után tevékenykedtek, a következők: Bencsdk Mihály, Filipinyi János, Filipinyi Mihály.

A VI. kerületi párt szervezte meg a város IV. kerületének, továbbá Nagyrét, Vandlhát és Sikomy külterületek szervezeteit is.

Nagyréten a Május 1 Tsz mai irodájának épületében, Sikonyban, a Holt-Körös két ágának találkozásánál levő őrházban rendezték a

nyert a KISZ KB országos pályázatán.

Az 1967/66. tanévben többek között párttörténeti kutatással foglalkozunk. A mi munkacsoportunk — két lány és két fiú:

Ilona, Nátor Éva,

Géza és Tuska István — „A Kommunisták Magyarbőit Miért?

4. Hogyan alakult a titkárok sora?

5. Mely gyárak, üzemek tartoztak a szervezethez? Szerveztek-e másból is csoJuhász portokat (külterületeken)? Varga 6. Mikor tartottak gyűléseket, ml volt a program, kulturális élet? Hol folyt a

országi Pártja békéscsabai politikai nevelés, a felolva- rájkatf sörözéseket

városkerületi szerveinek története (1944—1948) a visszaemlékezések tükrében” című dolgozat elkészítésén munkálkodik, hogy gimnáziumunk ezzel is emlékezzen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára.

Miként láttunk munkához, mit tettünk eddig? Ezt adjuk elő, hogy esetleg mások számára is kiindu- alapján megindult a munMinden hónap utolsó napjaiban összejöveteleket tartottak a szervezeteik. Komoly munka folyt. Elsősorban a politikai nevelés volt fontos.

Ezután kultúrműsor következett, apró jeleneteket, kis színdarabokat adtak elő. Gyakran rendezitek vacso- Magyar Nők Demokratikus

mm

4Jmüi

Mladonyiczky Béla

Fiam

ások? Felvonulásikor mi volt ráírva a táblákra, kik követségével ”kö^T. írták fel?

7. Milyen volt a kapcsolat a többi szervezettel (találkozások)?

8. Jöttek-e idegen előadók?

9. Hogyan álltak kapcsolatiban a városi pártbizottsággal?

Április 4-én, május 1-én és más ünnepeken felvonulásokat rendeztek. A Tulipán, Petőfi, Jókai utcában gyülekeztek és innen vonultak a kijelölt helyre, rendszerint a városiháza elé, vagy a ligetbe. Motoro- Az*összeállított kérdések fk’ kerékpárosok és gyalolást nyújtsunk hasonló téma kutatásakor.

Szakkörvezetőnk szakadatlan útbaigazítását élvezzük. Felosz‘ottuk magunk között az elvégzendő feladatokat. Városkerületenként egy-egy muhkacso- porttag tevékenykedik. Keresi a kapcsolatot azokkal az idősebbekkel, akik részesed lehettek a Kommunisták Magyarországi Pártja alakító tevékenységének Békéscsabán. Van már nyom, amelyen elindulhatunk. Szakkörünk kiadványának 2. számában olvashatjuk Árus Erika és Szabó Mária (mind a kéttő már felsőoktatási intézményben tanul) „Politikai érdekű gyülekezőhelyek és sztrájktanyák Békéscsabán, az ellenforradalmi korszakban” című dolgozatát, amely 1964-ben jelent meg nyomtatásban. Szakkörünk volt tagjai előadják ebben az írásukban, hogy hol és kik gyülekeztek illegális jelleggel városunkban ' a kommunista párt nevében.

Adatgyűjtéseink, elsődleges forrásaink kiindulópontjának ezeket a veteránokat tekintjük. Ha ilyenek nincsenek pl. az első kerületben, a pártszervezet jelenlegi vezetőitől kérünk tanácsot a felderítés érdekében. Hangsúlyoznunk kell a visszaemlékezések

gosok táblákat vittek ilyen felirattal: „Le a reakcióval!”, Éljenek a kommunisták!” így tüntettek

az

ka. Eddigi eredményeiről a következőképpen számolhatok be. ,, „

Varga Géza Vizsnyiczai J““?

Jánossal, a csabai komimu- arc an’ nista mozgalom egyik ne- A városi és megyei pártvezetés veteránjával (Bé- bizottsággal igen jó kapcso- késcsaba, Ságvári u. 24) beszélgetett el. Tőle megtudtuk, hogy először a városi szervezet jött létre, 1944. okt. 8-án, vasárnap. E visz- szaemlékezésből kiderül, hogy a KMP városi szervezetének első teendője a megalakult közbiztonság helyreállítása volt.

Nátor Éva adatszolgáltatód (Pepó András, Ady E. u. 31, Huszár Pál, Jilem- niczky u. 6, Filipinyi János, Deák u. 10) így emlékeznek vissza a VI. kerület pártéletére:

A szervezet 1945 januárjában alakult meg. Az első gyülekezési hely a Gyulai út és a mai Jilemmiczky utca sarkán levő Vadászféle házban volt. (Ma fűszerüzlet.)

A titkári teendőket először Vereska György látta el. Ebben az időben kezdetleges szervezet, nincs vezetőség, csak bizalmiak működnek, 20—30 taggal indult a szervezeti élet, de a létszám mindig szaporodott; rövidesen 80—100 tag volt már.

1947—48-ban kisebb lett a létszám, mert üzemi pártlatot tartottak fenn a VI. kerületiek. A megyei párt- titkár Keleti Ferenc, a városi titkár pedig Boldoczki János volt az alakítást követő első években.

Tuska István szakköri tag Sztankó Mátyás (V., Mátyás király u. 31), Bar- tolák András (III., Sallay u. 68) veteránokkal beszélgetett el eddig.

Célunk az, hogy 1968 végére terjedelmes anyaggá fejlesszük kutatásainkat, pályaművé, amellyel iskolánk hírét is növelhetjük.

Juhász Hona

n. c. a történelemhelytörténeti szakkör tagja

Kátay Antal:

Novemberi versek

Szeszélyes, goromba szél jár, fenyegetnek, mint ostoba manók, a dérrel álmodó hajnalok, s talán havat sodor már holnap délután a szél az útra. De ma még a nyár emlékeit idézi — csillagszemű nyara emlékeit — egy iskolás leány, amint a parkban árvácskát csodál, s talán titokban, verseket farag.

Emlékek közt kutat már a csend.

Traktorok monoton dala bukdácsol a mezőn. Éjszaka van. Valahol vonat sípol, s mint pusztában az árva Jónyerités oly disszonáns —, de életet jelent.

fontosságát ebben a fontos szervezetek jöttek létre, témában, mert a helyi saj- Ezért megváltoztatták a tó korabeli anyaga nincs gyülekezési helyet. Ezentúl jelen a megyében és az a Rosenthal-féle házban, a adatszolgáltató veteránok mai vérkonzerváló állomás meglehetősen kevés írásbe- helyiségében jöttek össze, li emlékkel rendelkeznek. A titkárok, akik Vereska

HALÁSZOK

A hajó lassít, kiúszik az árból, még egyet-kettőt ficánkol, majd a part közelében megáll a vízen, mintha gyökeret vert volna. A partot, amely mellett állunk, enyhe túlzás lenne kikötőnek, szigetnek, falunak vagy akárcsak egyszerűen szárazföldnek nevezni. Talán a halászok is erre gondolhatták. A telep már több mint ötven éves, de óvatosságból még mindig nem keresztelték el. Holott a Deltában nincs tó, láp, csatorna, amelynek neve ne lenne. Ide pedig házat emeltek, templomot, boltot, halgazdaságot, és mindezt pusztán egy mérföldkő jelzi: „Miila 23”. — A 23-as mérföldkő — ez egyben a falu neve is.

Nyolcszáz lelket számlál a falu, a keskeny földsávon két sor nádfedeles házikó gubbaszt egymáshoz bújva, mint réce az árokparton. Negyedóra alatt bejárom az egyetlen süppedékes utcát. Kerékvágásnak nyomát sem látni, a ház mögött a kerítésen kiterített hálók száradnak, istálló és szekérszín helyett földbe vert cölöp, hosszú pányvára eresztve csónak legel lustán a vízen. Szinte hihetetlen, hogy ezen a csöpp földön, ahol mindössze száz ház van, nyolcszáz lélek lakik. A természet, úgy látszik, itt mindenben dúskálni szeret. Nemcsak a növényzet nő nagyra, hanem egy-egy halászcsalád is. A szapora gyermekáldás, hétnyolc csöppség a ház körül, megszokott dolog. Igaz, hogy annyi szájat etetni kisebb gond, mint másutt. A falu vízi határát négy nap sem lehetne bejárni, kiterjedt, kövér határ, emellett termését nemegyszer télen aratják.

Hogy nem gond az éhes szájat betömni, arról hamarosan magam is meggyőződhetem. Mire megtérek felfedező utamról a kirhánához — a cölöpökre épített, vízen álló halraktárhoz —, már készül a borscs. Bőr- kötényes, bőrsapkás fiatal lipován halász szakácsko- dik. Hat hordóból válogatta össze a halat: pontyot, süllőt, harcsát, márnát, Csukát és kárászt. A teli veder hallal lefut a Dunához, tizenöt percbe sem telik, s már hozza vissza a felvágott, kipucolt halat. Hagymát, paradicsomot vág belé, megsózza, megpaprikázza, leönti olajjal, ecettel, s végül egy köteg náddal tüzet

gyújt a bogrács alá. Amikor elkészül a borscs, leszűri kondérba a zsíros levest, a halat pedig kiborítja egy deszkára, melyet körülguggolnak, s mindenki kedvére markol a dús lakomából. Utána kézről kézre jár a pléhkanál: a csípős, kitűnő borscsból merítünk magunknak. |

— Hogy ízlik a halászétel?

Vaszilij Ggyeb, a bőrkötényes lipován halász rám emeli fürkésző, eleven tekintetét. Nem is annyira a válaszra kíváncsi, mint inkább reám, az idegenre, aki a távoli erdélyi földről jött, melyet csak hírből ismer. heülünk a kirhána elé, a nyikorgó falépcsőre. Cigarettával kínálom, rágyújtunk, lábunk előtt folyik a Duna. Miközben körénk szövődik a kékes cigaretta- füst, mintha régi barátok lennénk, meghitten beszélgetünk. Vaszilij — bár sohasem járt Erdélyben — azzal kezdi, hogy jó magyar kiejtéssel felsorolja néhány erdélyi magyar falu nevét. Katonáiknál magyar fiúkkal barátkozott össze. Azt mondja, hogy ezen a néhány fiún keresztül megtanulta becsülni a magyarokat. Egy kicsit meg is hatódom attól, hogy távol tőlünk, egy parányi lipován faluban, a Duna torkolatánál ennyi tisztelettel beszélnek velem.

Egyre jobban belemelegedünk. A Duna felett a két parázsló cigaretta füstje egybefonódik a szavakkal, és elszáll a folyóval egész a tengerig.

— Hej, Vaszilij, érkeznek a bárkák!

Mindketten felkapjuk a fejünket. Az előbb még

néptelen Dunán itt is, ott is felbukkan egy-egy sötét, bozontos fej. Jönnek a halászok. A folyó mentén elterülő nádasokból törnek ki szinte észrevétlenül. Egyre közelednek, már a bárkákat belül is látni, fényesen csillognak, mintha színezüsttel lennének megrakva.

A csendes beszélgetésnek ezzel végeszakad. A part percek alatt megtelik néppel. Lázas sürgés-forgás kezdődik, asszonyok, gyerekek jönnek elő a házakból, a bárkák sorban kikötnek. A halászok kiszállnak, kosarakba rakják a halat, siet mindenki mielőbb átadni a fogást a kirhána mázsálójának. Vaszilij benn a raktárban a hordókat és a sót készíti elő. Én kinn maradok a víznél a halászok között. Legtöbbjük jól megtermett, nagy darab ember, de úgy nézem, nem a lomhábbik fajtából, ellenkezőleg, ég a munka a kezük alatt. A mázsáló hívja fel a figyelmet az egyik újonnan