Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-26 / 280. szám
t KÖRÖSTÁJ Vannak ugyanis lelkes amatőr muzsikusok, akik a könnyűműfajt kedvelik, és vannak a komolyzene rajongói, akik semfnilyen aktív zenei tevékenységet nem folytatnak. Kis zenei térkép Sokat vitatkozunk a zenei művelődés problémáiról, ezért nem' árt egy kicsit azon is elgondolkoznunk, hogyan rétegeződik hazánk lakossága a zene szempontjából. Vajon hányán foglalkoznak vagy foglalkoztak zenével, hányán járnak koncertre, operába, hányán szeretik. a komoly zenét, hány emberhez nem jutott el egyáltalán a zene semmilyen magasabbrendű formája, csak a magyar nóta, a tánczene vagy az operett? Amiben természetesen csupán a kizárólagosságot kárhoztatjuk. Semmi rossszat sem láthatunk abban, ha valaki az említett műfajokat szereti, csak abban, ha sokan vannak, akik semmi mást nem tudtak vagy nem volt módjuk megszeretni. Ezekre a kérdésekre persze nem könnyű a felelet. Tökéletesen kielégítő választ csak akkor adhatnánk, ha mindenkit végigkérdeznénk, de enélkül sem lehetetlen legalább vázlatosan felrajzolnunk hazánk „zenei térképét”. Ha ugyanis összegyűjtjük az elérhető adatokat, hogy például egy év alatt hány koncertre vagy zenés színházi előadásra szóló jegyet adtak el; hányán vesznek részt az ének- és zenekarok munkájában; hány hegedűt, gitárt, szájharmonikát, hanglemezt, kottát vásároltak — akkor már kapunk valamilyen képet. Nem teljeset, nem részletesen kidolgozottat. Mégis olyat már, amiből kiindulhatunk. Az embereket zenei tevékenységük szerint hat csoportra oszthatjuk: alkotó zeneszerzőkre: hivatásos előadóművészekre; műkedvelő zenészekre, énekesekre és zenetanulókra; a komolyzene szorosabban vett, aktív közönségére (elsősorban a komolyzenét szeretik és áldoznak is érte); a komolyzene tágabb értelemben vett közönségére) egyebek között a komolyzenét is kedvelik), és végül a könnyűzene ■ kizárólagos közönségére. O A zeneszerzők számát hivatalos adatokból könnyű megállapítanunk. (Mindenkit annak tekintünk, akinek zeneművét va- 'nhol hivatalosan elismert keretek között előadják vagy az elmúlt éviben előadták). Eszerint számuk kb. 1000. Vagyis a felnőtt lakosságnak mintegy 0,01 százaléka, minden tízezer ember közül egy. A köny- nyű- és a komolyzene 10:1, természetesen a könnyűzene javára. O A hivatásos zenészek, zenekarok száma országosan 20 000 körül mozog. Azaz a felnőtt lakosságnak 0,3 százaléka, minden ezer ember közül 3. Az arány is javult, most már csak 4:1, természetesen továbbra is a könnyűzene javára. A műkedvelő zenészek, énekkari tagok, zenetanulók számával ismét egy szinttel feljebb lépünk a tízes számrendszerben, „összlétszámúk” meghaladja a kétszázezret. A társadalomnak (most már az egész lakossághoz viszonyítunk, mert a zenetanulók zöme is fiatal) ez kb. 2 százaléka, tehát minden száz ember közül 2. O A komolyzene szű- kebb értelemben vett közönségét már nehezebb kiszámítani. Ismerjük például az eladott koncertjegyek számát (1962-ben Budapesten 370, vidéken 315, összesen 685 ezer), de ez félrevezető, mert nem derül ki belőle, hányán voltak egymaguk több koncerten. Bizonyos adatokból azonban (bérletek, eladott műsortájékoztatók, egyes, nem közvetlenül a koncertlátogatók körében végzett statisztikai felmérések stb) erre is következtethetünk. Eszerint Budapesten körülbelül 10—20 ezer ember, a lakosság 1—2 százaléka sorolható ebbe a csoportba, vidéki városokban ennél valamivel kevesebb, a falvakban csekély. Ha ehhez hozzávesszük az operát is, akkor az arány országosan 2—3 százaléka. Körülbelül ugyanakkora tehát, mint az aktív zenélőké, de nem pontosan ugyanazokat jelenti. O A komolyzene tágabb értelemben vett közönségének arányára (akik tehát a komolyzene egyes műfajait is szívesen hallgatják), szintén csak következtethetünk. De a rádió és a tv műsoraival kapcsolatos közvéleménykutatás, egyes üzemi, falusi, hivatali és más felmérések, arra engednek következtetni, hogy e csoport aránya a városokban 20—40 százalék lehet. A falvakban ennél rosszabb. © Sajnos a fennmaradókat, a lakosságnak több mint felét már nem tudjuk statisztikailag réte- ' gezni. Pedig a rétegeződés létezik. Egész más jellegű csoportot alkotnak azok a falusiak, akik a hagyományos zenekultúrán (népdalon, magyar nótán, a városi dal bizonyos elemein) nőttek fel és ahhoz ragaszkodnak, ismét más csoportot azok a városiak, akik a kávéházi zenén kívül egyéb zenei élményhez nem jutnak. A vendégek látogatottsága évi 40 millió, azaz átlagban minden ember 4- szer megy • el egy évben. Ugyancsak más csoportba tartoznak azok, akik lelkes hívei valamely értékes komolyzenei műfajnak (dszessznek, beatnek), s megint másba azok, akik csak az „árral úsznak”. Hogyan alakul e csoportok számbeli aránya — ez mégj fehér folt térképünkön. Miként értékelhetjük ezeket az adatokat? Ha a ren-j delkezésünkre álló nyugati vizsgálatokkal hasonlítjuk j össze: az arányok körűibe-1 lül megfelelnek a nálunk életszínvonalban magasabb szinten álló nyugati országokban megfigyelt arányoknak. Bizonyos kérdésekben (pl. a zenetanulás, az amatőr mozgalom arányában) felül is múljuk őket. Az eltérés azoijban mégsem any- nyira számottevő, hogy büszkélkedésre is okot adjon. Csak arra lehetünk büszkék, hogy ezt a színvonalat az utolsó húsz év munkájával értük el. A vázolt eredmények kialakulásának történelmi okai vannak. A továbbfejlődés sem mehet tehát máról holnapra. De világosan kirajzolódik, hogy mi a feladatunk: az igényes zeneművészet eljuttatása a lehető legszélesebb rétegekhez, a fejlett zeneművészet táborának szívós növelése, egy sokoldalú és széles zenekultúra következetes kialakítása, a „fehér foltok” feltárása és művelése. Nem kecsegtet hirtelen sikerekkel, de biztat a szívós munka értékes gyümölcseivel. Vitányi Iván Mohácsi Regős Ferenc Éneklő lányok Bíró József: ŐRIZD MEG EZT A TÜZ-NAPOT A délután fényét öntsd magadba, hogy kopjon kedved lomha éjen, húzzon előre szép nevetésed, hajad lengése, lábad futása — Most pihenni néked padok állnak, illatokkal telve lombos árnyak, kötőtűd húrján ezernyi dallam zeng bordó ruhát gyönyörűn, halkan .. ezt a tűz-napot, órák melegét, fűszálak hegyén törtetők neszét őrizd meg magadban, ha jő az est, és ölelni akarnak karjaid!' Tamás Menyhért: Bár nem láttam köveid káprázatát, kisebesedett, konok tested, mint dőlnek hanyatt rajtad az ájult ciprusfák, mint vörösük a sírástól éjszakáid szeme, ütődnek szikláidhoz a meggyötört emberarcok, mint hal meg mindennap vállaidon a virradat, fuldoklik homlokodon a sárral bekent értelem, vérzik melled a könyörületet nem ismerő fegyverektől, retteg iszonyú szakadékaid fölött az ég. ...Nem láttalak, aggód! képzeletem visz hozzád, egyesít partjaid nyugtalanságával, hol kötözött lábbal is szirtakit lejt fiad, Zorba; kötözött lábbal is tánc a a tánc, homokba zuhant tündöklés az önkívület, kötözött lábbal is tánc a tánc — kíséretül a mélység ritmusát zúgja a tenger és szabadságából megtért hullámaival mossa sebeidet. i OL VASÓNAPLÓMBÓL Bones—Brujevics: Emlékezések, filmek, versek, színdarabok után, amit Leninről írtak le- het-e még újai. mondani? Különösen akkor, amikor e művak közül nem egy világirodalmi rangra emelkedett. Nos, aki Boncs-Burjevics könyvét elolvassa, igennel felel. Én is ezt teszem most, miután ezt a könyvet szinte végigizgulva elolvastam. Azzal az érzéssel fejeztem be az olvasást, hogy régen olvastam ilyen visszaemlékezést, ami izgalmával, él- vezhetőségével és , tárgyilagosságával bármilyen regénnyel, tanulmánnyal felér. A szerző Lenin egyik legmegbízhatóbb munkatársainak egyike volt. Emlékezései olyan eleven közelségbe hozzák Lenint, hogy olvasás közben szinte magunk előtt látjuk alakját, hallgatjuk beszédét s vele együtt vitatkozunk, harcolunk. A visszaemlékezések Emlékeim Leninről szemelvényekből állnak, amelyeknek minden egyes része filmszerűen adja vissza az eseményeket. Különösen azok a részletek a legmegkapóbbaik, amelyekben Lenin magánéletéről olvashatunk. Színes, eleven, rlportszerűem megírt történetek ezek. S olyan valóságos történetek, amelyek közel hozzák hozzánk az októberi forradalom győzelmét követő feszültséggel terhes napokat, a szovjet állam megteremtéséért folyó küzdelmet. Vannak e visszaemlékezéseknek olyan részei is, amelyekben Lenin munkásságának, a forradalom napjainak eddig még sehol nem olvasott vagy megírt történetével nem találkozhattunk csak itt, ebben a könyvben. Azzal az érzéssel hajtottam be e könyvet, hogy érdemes volt kiadni s egy kitűnő, őszinte könyvvel gyarapodott könyvkiadásunk. Csoóri Sándor: Második születésem Nem tudom, mások hogyan vannak Csoóri költészetével, de engem mindig elgondolkoztatott ez a drámai feszültséggel telített líra. Verseit közel érzem a világhoz, a társadalomhoz, magához a korhoz. Nagyon tudatos és modem líra ez. A szó igazi értelmében modern; mart a versek felépítése, szerkezete, mondanivalója szinte hozzátapad a társadalomhoz, illetve a korhoz. Eddigi köteteiben a világra csodálkozó költő izgatott hangvételű versekben mondta el vallomásait, e versek olvasásakor a lírai tárgyilagosságra törekvő költővel találkozunk. | Mi is ez a tárgyilagosság? j Csoóri vallomása szerint: i „A tárgyilagosság az én j szótáramban a drámaiság I fogalmával azonos. Lehetö- ] ségek és lehetetlenségek j szembeállítása; a hiánynak 1 és a szükségesnek fojtott párbeszéde. Bárhonnan közeledjek is hivatásomhoz vagy mesterségemhez, csakis oda lyukadok ki, hogy az író igazi otthona az otthon- talanság, a minden dolgok közé való száműzetés állapota; kiegyensúlyozottsága pedig a dráma.” Amit Csoóri prózában is elmond költői ars poeticájáról, azt szinte minden versében át is éli. A kötet verseiben mindenütt ott van ez a drámaiság. Harmónia és diszharmónia, végleges érzelem, racionalizmus és irracionalizmus csapnak össze verseiben. Csoóri hisz költészetében, abban a költészetben, amit ő épített ki fokozatosan egyre jelentősebbé, színvonalasabbá téve. S hogy még ennek a költészetnek lesznek gazdagodásai s horizontja tágulni fog, abban á kötet elolvasása után csak bizakodni tudunk. Zsadányi Lajos
