Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-25 / 279. szám
1961. november 25. 9 Szombat (Folytatás az 1. oldalról.) tus rendezése érdekében kifejtett közös, egyeztetett erőfeszítéseit A Központi Bizottság továbbra is támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja az imperialista agresz- szió ellen harcoló arab erőket igazságos céljaik eléréséért folytatott küzdelmükben. KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői a Központi Bizottság álláspontjának megfelelően ebben az esztendőben is, legutóbb a moszkvai ünnepségek alkalmával — két- és több oldalú megbeszélések keretében — tovább folytatták a munkát a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megerősítéséért. Pártunk megtisztelő, internacionalista kötelességének tekinti, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott erőfe-. szítésekből minden lehető módon kivegye részét a jövőben is. © A Központi Bizottság meghallgatta a belpolitikai kérdésekről szóló tájékoztatót és többek között megállapította, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának magyarországi ünnepségei a történelmi esemény jelentőségének megfelelően széleskörűek, bensőségesek és sikeresek voltak. Az ünnepségeken száz- és százezrek vettek részt a lakosság minden rétegéből. Tömeges volt a dolgozók részvétele a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére indult jubileumi munkaversenyben. Elsőnek kapcsolódott be a szocialista brigád- mozgalomban részt vevő mintegy 80 ezer kollektíva, több mint 800 ezer taggal, valamint 2400 szocialista címért küzdő műhely és üzem, amelyekben majdnem 190 ezer ember dolgozik. A kollektívák száma a verseny folyamán jelentősen tovább nőtt. Nagy számban vettek részt a munkaversenyben a Kiváló Újító, Kiváló Dolgozó és a Szakma Ifjú Mestere címmel kitüntetett dolgozók. Igen nagy számban kapcsolódtak be a munkaversenybe a vállalatok, a kutató- és tervezőintézetek műszaki és adminisztratív dolgozói. A Központi Bizottság elismerését és köszönetét fejezi ki a jubileumi versenyben részt vett dolgozóknak, kollektíváknak és azt kéri, hogy ezt a szellemet és lendületet őrizzék meg további munkájukban is. © A Központi Bizottság határozatot hozott a soron következő gazdaságpolitikai feladatokról. Megállapította, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának előkészületei lényegében befejeződtek, a bevezetésre javasolt új irányítási és gazdálkodási rendszer megfelel azoknak az irányelveknek, amelyeket a KB 1966. májusi ülése elfogadott. Párttagságunk, népünk a reform mellett áll és támogatja megvalósítását. A Központi Bizottság helyeslőén tudomásul veszi, hogy a reformot 1968. január 1-én bevezetik. Az új mechanizmust az egész népgazdaságban egyidőben kell bevezetni, számolva azzal, hogy gazdasági hatásai nem azonnal, hanem csak fokozatosan növekvő mértékben jelentkezhetnek. A reform teljes kibontakozását az 1968 —70-es évekre helyes számításba venni. Arra kell törekedni, hogy ez idő alatt a reform kellő következetességgel érvényesüljön és így mielőbb érjük el a kitűzött célokat. A következő években biztosítani fceí! a harmadik ötéves terv és a gazdasági mechanizmus reformjának egyidejű megvalósítását. El kell érni, hogy a gazdasági növekedéssel együtt a népgazdasági arányok is javuljanak és a gazdasági fejlődés kiegyensúlyozottabb legyen. Szükséges, hogy az állam- apparátus e cél érdekében következetesen az új mechanizmusnak megfelelően dolgozzék és tovább javuljon az államigazgatás. A Központi Bizottság számít arra, hogy párttagságunk, dolgozó népünk segíti a reform bevezetését, a társadalmi és helyi érdekek összehangolt érvényesülését. A pártszervezetek nyújtsanak segítséget az állami, gazdasági vezetőknek feladataik megoldásához és egyidejűleg biztosítsák a gazdasági és politikai törekvések összhangját. A szakszervezetek és a szövetkezetek fokozzák tagjaik között a rendszeres felvilágosító és nevelő munkát, segítsék a reform megértését, saját lehetőségeik, a társadalmi célok és érdekek felismerését. A vezetők a reform megvalósítása során minden fórumon képviseljék tagságuk érdekeit, vigyázva arra, hogy ne lépjék túl a realitások határait. A helyi érdeknek a népgazdasági érdek fölé helyezése végső fokon az egész társadalomnak árt és így a szűkebb kollektíváknak sem érdeke. A Központi Bizottság tudomásul veszi, hogy a harmadik ötéves tervvel és a gazdasági mechanizmus reformjával összhangban elkészült az 1988. évi népgazdasági terv. Helyesli a jövő évi társadalmi-gazdasági fejlődés ütemét és fő célkitűzéseit. Alkalmasnak ítéli a tervet arra, hogy a következő esztendő gazdasági programja legyen. Az 1968-as évben a legfontosabb gazdaságpolitikai cél a tervezett gazdasági fejlődés megvalósítása és e közben a gazdaság zavartalan átállítása az új mechnizmus viszonyai közé, továbbá a reform minél teljesebb körű kibontakoztatása, szem előtt tartva a gazdasági fejlődés és az egyensúly követelményeit. Ezért a gazdasági irányításnak elsősorban arra kell törekednie, hogy mérsékelt ütemű és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés, nyugodt és stabil fogyasztási piac alakuljon ki. A Központi Bizottság jóváhagyólag tudomásul vette irányelvként az 1968. évre vonatkozó fő tervmutatókat, melyek a nemzeti jövedelem 5—6 százalékos, az ipari termelés 6—7 százalékos, a mezőgazdasági termelés 3—4 százalékos növekedését irányozzák elő, és a kiskereskedelem terén mintegy 7 százalékos növekvő áruforgalommal számolnak. A Központi Bizottság szükségesnek tartja a beruházások finanszírozására felhasználható források és a beruházási anyagi eszközök minél jobb összhangjának megteremtését és fenntartását. A vállalati döntési körbe kerülő beruházások arányának növelése mellett korlátozni kell a központi forrásból megvalósuló beruházások összegét. Központi forrásból, az állami költségvetésből elsősorban a folyamatban levő beruházások folytatását kell biztosítani és csak kevés számú új nagy beruházás kezdhető el. A szocialista országokkal az árucsereforgalom hatékonyságának növelését kell elősegíteni. A belső piac egyensúlyát szem előtt tartva erőteljesen ösztönözni kell a tőkés export értékének növelését. Az állami és a vállalati vezetés körében több és hatékonyabb kezdeményezés szükséges a tőkés külkereskedelmi egyenleg javítása, mindenekelőtt a jövedelmezőbb export érdekében. A Központi Bizottság elfogadta az 1968. évre tervezett életszínvonal emelkedésről és a fogyasztói árreformról szóló előterjesztést. Megállapítja, hogy a tervezett ár-, bér- és jövedelempolitikai intézkedések megfelelnek a korábbi párthatározatoknak és a népgazdaság adott lehetőségeinek. Jóváhagyólag tudomásul veszi, hogy az 1968-as népgazdasági tervben az életszínvonalra vonatkozó előirányzatok értelmében a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 3—4 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 1,5—2 százalékkal emelkedik és a lakosság fogyasztása 5—6 százalékkal nő. A gazdaságirányítás reformjával életbe lépő szabad árformák körében várható áremelkedések és a hatósági árak körében foganatosítandó árcsökkentések együttes hatására a lakosság által vásárolt fogyasztási cikkek és egyes szolgáltatások árszínvonala 1?—2 százalékkal emelkedhet olymódon, hogy a reáljövedelem tervezett 3—4 százalékos emelkedése megvalósuljon. Az alapvető szolgáltatások árait az árrendezés nem érinti. Az életszínvonal rendszeres emelése és a gazdaságirányítási rendszer sikeres bevezetésének érdekében jó áruellátásról kell gondoskodni. Ezzel is lehetővé kell tenni a jövedelmek célszerű felhasználását, a fizetőképes kereslet lehetőség szerinti kielégítését. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a kormányzati szervek az árszínvonal alakulásával folyamatos ellenőrzésen túlmenően, előzzék meg az indokolatlan áremelkedéseket, s a szükséges pénzügyi eszközökkel és jogi szankciók igénybevételével sújtsák a társadalmi érdeket sértő cselekményeket. ' A Központi Bizottság ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformja nagyhorderejű társadalmi-politikai feladat, a szocializmus megvalósításához vezető forradalmi utunk egyik döntő állomása. A reform a népgazdaság és a termelés fejlesztése útján tovább erősíti társadalmunk szocialista jellegét és célja a dolgozók életszínvonalának, életkörülményeinek és munkafeltételeinek rendszeres javítása. A politikai felvilágosító munka a termelési és a gazdasági feladatok megoldására irányítsa a közvélemény figyelmét. Meg kell magyarázni, hogy a népgazdasági terv biztosítja a lehetséges összhangot a termelés és a szükségletek között. Ennek megvalósítása azonban az új körülmények között is a munka mennyiségén és minőségén, a dolgozók szocialista öntudatán, felelős magatartásán múlik. Meg kell értetni, hogy a vállalat fejlesztését, a dolgozók jövedelmének növelését helyes és indokolt a termelőmunka eredményeihez kötni. A gazdaságirányítási reform életbeléptetésével a rendelkezésre álló eszközök helyes felhasználásával lehetőség nyílik a jó munka fokozottabb anyagi elismerésére, a szocialista elosztás elvének következetesebb alkalmazására. A Központi Bizottság hangsúlyozza, hogy a gazdaságirányítási reform bevezetésében, sikeres érvényesülésében, kibontakoztatáAzon a késő ötven éve, 1917. november 2S- én százezer budapesti munkás éltette a lenini forradalmat és követelte a békét az Iparcsarnoknál. Tt századfordulót követő idők **■ harcos nemzedékét 1917 végére megtizedelte az első világháború. Akik itthon maradtak, azokat a háborús rendeletek százainak drákói szigora, a nyomor és a járványok sújtották. „Ebben az időben” — jegyezte fel a rendőri krónika — „az árak felszöktek és egyre nehezebb volt a megélhetés”. Szipolyozták a népet az árdrágítók, a lánco- lók, a feketézők. Megnőtt „a hadiüzemekből önkényűleg eltávozott munkások száma” — panaszkodott az akkori rendőrkapitány. „Sok a bérmozgalom... Növekedik a háborúellenes és hadseregellenes akciók száma...” És a hírhedt papírtalpú bakancsok és posztócsalások botrányát újabb félmilliós bőrszállítási panama követte. Rendszeresen megdézsmálták a katonáknak küldött postacsomagokat. Katonaruhába öltözött banditák kirabolták a vonatokat. Nyolcvan- ezernél több szökött frontharcos bújkált a városban. Maga a budapesti rendőrfőkapitány állapította meg: „Elszaporodtak a nyílt mozgalmak a háború befejezéséért... Az általános nyomor és a reménytelen jövő rémképe felizgatta az elcsigázott és leromlott szervezetű népet”. Szükségképpen aktivizálódott a munkásság. Legjobb fiai fokozatosan megszabadultak a II. Intemacionálé megalkuvó vezetőinek befolyásától. Kezdték létrehozni a gyárközi bizottságokat és sorra-rendre megfogalmazták politikai és gazdasági követeléseiket. Felfokozta akaraterejüket a lenini forradalom győzelmének híre. Magyarország szervezett munkássága követeléseinek első helyére állította a békét. Orosz testvéreik példájára munkás- és katona-tanácsokat akartak, általános sztrájkot s ennek folytatását: forradalmat. G aj nos, forradalmi párt még nem létezett. Ezért csupán különféle baloldali csoportok és egyének agitáltak és szerveztek a munkások soraiban. Műhely- értekezletek, szakszervezeti tanácskozások és gyűlések jelezték e munka eredményességét. Hasztalan fékezte a munkások harci akaratát a szakszervezeti bürokrácia s az opportunizmus, és hiába fenyegetődzött a hatósági terror — a forradalom erőinek gyarapodását többé nem lehetett megakadályozni. Ebben az esztendőben tavasztól c.zig, háromszorosára emelkedett a szakszervezetek taglétszáma, és naponta sában, gazdasági feladataink eredményes végrehajtásában nagy- fontosságú a dolgozók, a munkások, a parasztok, értelmiségiek, tudósok, a mérnökök és technikusok, az alkalmazottak, a gazdasági vezetők, a párt-, állami és tömegszervezeti vezetők aktív közreműködése, a dolgozók kezdeményezéseinek felkarolása, az üzemi demokrácia továbbfejlesztése. A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, a kommunistákat, hogy a társadalmi erőkre támaszkodva, a dolgozók széles tömegeit mozgósítva folytassák tovább lendületesen felelőségteljes munkájukat az időszerű bel- és külpolitikai, valamint gazdaságpolitikai feladatok eredményes megoldásáért. (MTI) őszi napon.,. új csoportok csatlakoztak a leendő forradalom fiaihoz. Sok orosz, olasz és szerb fogoly dolgozott akkoriban a hadiüzemekben, ezek mind támogatták a magyar munkások ügyét, akik kifejezték valamennyi dolgozó érdekét — a parasztokét és a fronton vérző milliós katonatömegekét is. Ilyen előzmények után, 1917. november 25-én, vasárnap délelőtt százezer munkás szállta meg a városligeti Iparcsarnokot és környékét. Demonstrációjukat a hatalom nem merte már megakadályozni, de készenlétben tartotta a csendőrséggel megerősített rendőrséget, a rendészeti bevetésre kiképzett katonaságot és a Várban elhelyezett bosnyák ezredet. Azon a zúzmarás, ködös késő őszi napon elnéptelenedtek a hadiüzemek, amelyekben vasárnaponként sem szünetelt egyébként a munka. Budapest dolgozói készülődtek erre a napra. 1} enn, az óriási hodályban, Bokányi beszélt. A munkások köszöntötték a lenini forradalmat, a békét, az elnyomatást és kizsákmányolást megszüntető új társadalmat. E közben időnként oly erős hangorkán támadt, amely megrázta a fagyos levegőt és a fákról lehulott a zúzmara. Rettegett és lapult a reakció, bár akadtak polgári liberális hangok is, amelyek helyeselték az iparcsarnoki gyűlést. Például a Vilár című lap, amely vezércikkben foglalkozott vele. Így: „Az orosz forradalom megteremtette az általános béke lehetőségét... Budapest munkásai felemelik hatalmas hangjukat a béke mellett... Tisztelettel és megindultan üdvözöljük a mun- lcásezredeket, akik az egész szenvedő Magyarország nevében szólalnak meg. Övék az erő és övék a jövendő...” E nap délutánján az SZDP rendkívüli kongresszust tartott. Ámde a napirenden csak a gyülekezés szabadsága, a választójog és a nyomor kérdései szerepeltek. Csakhogy a forradalom szelleme bírálatok és követelések formájában mégis betört a terembe és szerteáradt az ország minden nagyobb városába. 25 z iparcsarnoki nevezetes demonstráció után fokozódott a forradalmi erjedés. Egy év múltán győzött az „őszirózsa” és a rákövetkező év márciusában a proletárforradalom. De ekkor már volt marxista—leninista párt is. Ennek a történelmi fejlődésnek kiemelkedő állomása volt az 1917-es iparcsarnoki tömegfelvonulás. Földes Mihály
