Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-22 / 276. szám

1967. november 22. 4 Szerda „Ne is mutassátok meg senkinek...” Egri museulógus dolgossá fel Gárdonyi Gésa hagyatékát Negyedszázadnyi időn át élt és dolgozott egri rémeteműhelyében Gárdonyi Géza. Méreteiben is hatalmas irodalmi hagyaték ma­radt utána: több ezer kötetes könyvtár, 'kéziratok, feljegyzések, naplótöredékek: írói életének szá­mos ereklyéje. A fia sem emlegette Sejteni lehetett, hogy ez a — szakemberek által ismert hagya­ték megcsonkított, nem teljes, de ez a sejtés csak két éve, az író legidősebb fia, Sándor halála után vált bizonyossággá. Gárdo­nyi Sándor apja hagyatékának nagy részét magánál tartotta, mindenkitől elzárta, s titkolta bármiféle anyag létezését is. „Ne is mutassátok meg senkinek, ne is emlegessétek”, tartotta magát az atyai intelemhez élete végéig, s a kéziratok kötegeit, az ellent­mondásokat, titkokat megvilágító és magyarázó iratokat, a legpará­nyibb papírszeletkéket, cédulács­kákat, a borítékba rakott jegyze­teket is gonddal megőrizte. A 43 esztendőn át ismeretlen irodalomtörténeti vonatkozású és jelentőségű Gárdonyi-hagyaték — 23 320 lap kézirat, több mint fél­ezer levél, több mint száz szemé­lyi és családi okmány, nagy mennyiségű, titkosírással készült cédula, naplótöredék — az egri vármúzeum tulajdonába került, ahol dr. Korompai János, a mú­zeum irodalomtörténeti gyűjte­ményének kezelője, két éve végzi a nagy tömegű anyag rendezését, nyilvántartását, az irodalmi ha­gyaték feldolgozását. Álmok a novellában — Gárdonyi az élet minden helyzetét felhasználta gondolatok, ötletek, témák gyűjtésére — mondja a kutató. — Gyakran le­írta álmait, hogy az „éjszaka lá­tott” helyzeteket vagy eseménye­ket beleszőjje egy-egy novellába, regénybe. Van a hagyatékban szá­mos cédula kusza írású versso­rokkal, a cédula alján a sorok tisztázatával, magyarázatával, amelyek mind azt tanúsítják, hogy ezeket a sorokat az író ál­mából felébredve írta le. Minden keze ügyébe eső papír­darab jó volt a hirtelen felötlő szó, fogalom vagy helyzet rögzí­tésére. Nem törődött azzal, hogy lei és mit írt a papír másik olda­lára. Édesanyja levele, az egri ér­sek ebédre szóló meghívója, a Pesti Hírlap főszerkesztőjétől vagy a Singer és Wolfner cégitől érkezett értesítés egyaránt alkal­mas volt, hogy a hátsó oldalára az éppen készülő regény vagy színmű egy-egy jelenetének, fel­vonásának vázlata kerüljön. Javíthatatlan javító Az utókor és a kutatók szem­pontjából hasznos szokása volt Gárdonyinak: az egyszer leírt szót nem dobta el, nem semmi­sítette meg, még ha többször meg is változtatta műveinek szö­vegét. A legkezdetlegesebb váz­lat, a legkopottabb papírdarab is megmaradt, ötvenhárom boríték­ban 1145 cédulát számoltak meg; ezek részletes vizsgálata értékes felvilágosításokat ad majd az egyes művek kialakulására, szö­vegének változásaira, visszhang­jára. A borítékban levő cédulá­kon nyomon követhető az anyag- gyűjtés minden mozzanata; de összegyűjtötte és megtartotta Gárdonyi a későbbi kiadásokra tervezett módosítások, kiegészíté­sek terveit is. Gárdonyi javíthatatlan javító volt. Kéziratait újra meg újra át­javította. A ceruzás kéziratból csak lényeges módosítások után lett tintával írott, de még ez is tovább finomult és bővült gépe­lésben, és a gépiratot is sűrű ja­vításokkal . tűzdelte meg. A nyom­dába küldött kéziraton is egymást érték a .javítások, beszúrások. Hogy az agyonjavítgatott kézirat­lapokat hogyan fogadták a nyom­dászok, könnyű kitalálni abból a a piros ceruzás kérlelő üzenetből, amely a „Jancsi dódé” című no­vellájának lapszélén olvasható: „Szedő úr! Kedves munkatársam! Káromkodni vétek!”: Levelek as évkönyvben A Gárdonyi-hagyaték múzeumi gondozójának naplójában máris több mint 40 téma sorakozik, amelyek tudományos feldolgozás­ra várnak (új életrajzi adatok az ifjúkorról, az író tanítóskodása, Gárdonyi az újságíró, Gárdonyi és a színpad, Gárdonyi a nyelv­védő, Gárdonyi világnézete, mun­kamódszere, mindennapi élete.) Az irodalmi hagyaték nagy tö­megű anyagából előbb a levele­zés kerül feldolgozásra: az Egri Vármúzeum 1968. évkönyve közli valamennyi (584) levél tartalmi kivonatát; majd az okmány­anyag és a kéziratok feldolgozá­sa következik. Előreláthatóan 5 év kell a roppant hagyaték fő részleteinek publikálásához. Leg­utoljára marad a titkosírásos anyag megfejtésének technikai le­bonyolítása. A nagyobb mennyi­ségű titkosírásos kéziratanyag, a sok új adat és szempont: Gárdo­nyi Géza életére és munkásságára vonatkozó kutatás új lehetőségeit tárja fel, s egyszersmind az író új irodalomtörténeti portréjának megrajzolását sürgeti. Pataky Dezső Találkozás Jancsó flndriennel és Csernus Marianna! - Hol jártam a nyáron? - Hobby-sarok A múlt évben a KISZ KB és aj Művelődésügyi Minisztérium által' meghirdetett kiváló ifjúsági klub pályázaton — melyet néhány hét­tel ezelőtt értékeltek — a vésztői és a füzesgyarmati ifjúsági klub is dicséretet kapott. Vésztőn a helyi művelődési ott­honban hetenként háromszor tar­tanak összejövetelt a fiatalok. Rendszeresen találkoznak előadó- művészekkel, már többször ven­dégül látták Csernus Mariannt, Jancsó Adriennt és Horváth Feren­cet, valamint Egri Istvánt, a rádió, televízió bemondóját. Ezenkívül szellemi vetélkedőket, filmankéto- kat, költő—olvasó-találkozókat, TIT-előadásokat és zenés, táncos délutánokat tartanak. A füzesgyarmati kiszesek klub­jukban Hol jártam a nyáron? címmel kiállítást rendeztek. A fel­vételeken bemutatták azokat a helyiségeket, tájakat, ahová a Á TMTE nagyszabású ankétje Békéscsabán (Tudósítónktól) A Textilipari Műszaki és Tudo­mányos Egyesület Békés megyei csoportja november 23-án, csü­törtökön délelőtt fél kilenctől nagyszabású ankétot rendez Bé­késcsabán, a Technika Házában. Az előadássorozatból álló ankét tárgya: A legkorszerűbb technoló­giák és alkalmazásuk a textilipar­ban. A széles Skálájú program első előadását dr. Vékássy Alajos egyetemi tanár tartja Kelmekép­zési technológiák összehasonlítá­sa a termelékenységi paraméterek alapján címmel, majd Új mester­séges szálak és jelentőségük cím­mel dr. Kóczy László egyetemi docens ad tájékoztatót. Ez utób­bit különösen nagy érdeklődés előzi meg a szakemberek részé­ről. Tizenegy órakor szekció-előadá­sokkal folytatódik a gazdag prog­ram. Az előadóteremben előbb Baranyai Péter egyetemi adjunk­tus tart előadást Korszerű tech­nológiai irányzatok a ruházati ipar­ban címmel, majd ezt követően Pi- hentetési eljárások befolyása a kelme méretváltozási folyamatára címen dr. Havas Ivánná egyetemi adjunktus tájékoztatóját hallhat­ják majd a résztvevők. Egyidejűleg a klubhelyiségben dr. Jederán Miklós egyetemi do­cens előadása hangzik majd el Legújabb technológiai irányzatok a szövőiparban címmel. (—zár) lapunkban használaton kívüli állóeszközeit, elfekvő készleteit, gyártmányait, kapacitáskeresletét, kínálatát, s minden egyéb adás-vételét. Mellékletünket díjmentesen megküldjük az ország összes számottevő üzemének, vállalatának, tsz-ének, gépjavító állomásának és ktsz-ének. Ez évben utoljára november végén jelenik meg külön- számunk. A hirdetési felület biztosítása végett megrende­lésüket legkésőbb november 30-ig kérjük megküldeni. Ügyintézőnk a lapkiadónál: VAS TIBOR A Magyar Hirdetőnél: BARÁTH LÁSZLÓ BÉKÉS MEGYEI LAPKIADÓ VÁLLALAT Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 5. Telefon: 11—021, 11—051 Magyar Hirdető Békéscsabai Kirendeltsége. Telefon: 11—235. nyári hónapokban ellátogattak. November végén megnyílik a Hobby-sarok, a barkácsoló és a karikaturisták munkájával ismer­kedhetnek meg az érdeklődők. Terveik között szerepel híres em­berekkel való találkozás, szellemi vetélkedők és Ki mit tud-ok ren­dezése. A két ifjúsági klub tagjainak a napokban Püski Gábor, a me­gyei művelődési ház igazgatója és Réthy István, a KISZ megyei bi­zottságának munkatársa ajándék­kokat adott át. A vésztőiéit mag­netofont, a füzesgyarmatiak film­felvevőt kaptak. Jó kapcsolat Békéssel (Tudósítónktól) A szigligeti hegyközség szövet­kezet az új gazdasági mechaniz­mus adta lehetőségeket kihasznál­va, ezután nem adja el a mustot, a szőlőt, hanem saját borozót nyit kiváló minőségű borainak értéke­sítésére. Az idegenforgalom is azt követeli, hogy helyben dolgozzák fel és értékesítsék a Balaton-fel- vidék messze híres borait. A hegy­község szövetkezet jó kapcsolatot alakít ki a Békés megyei szövet­kezetekkel, vállalatokkal. Borát szállítja a megyébe és cserébe hentesárut, kiváló házi kolbászt visz a szigligeti borozójába, hogy a vendégek — hazaiak és külföl­diek — harapnivalót, békési, hí­res árut is kapjanak a bér mellé. Milliókat a lelátókra Próbálná csak ki egy építő­vállalat, mennyi idő alatt ké­szülnének el egy lakóházzal, ha teszem azt a Népstadion gyepszőnyegének közepére építenék, méghozzá úgy, hogy akárcsak egy nemzetközi lab­darúgó-mérkőzésen, ezúttal is százezer ember figyelné a „csapatok" küzdelmét. Bizo­nyára nem kételkedik abban senki, hogy hihetetlenül gyor­san felépülne ez a ház. Bizarr- nak tűnik az ötlet, p>edig tulaj­donképp^ tanúja lehettünk már egy ehhez hasonló eset­nek. Amikor az Emke-aluljá- ró épült, minden arrajáiró ta­pasztalhatta, hogy az építke­zésen dolgozók — milyen ügyesen, szorgalmasan és gyorsan dolgoznak, holott nem állt minden ember mögött egy-egy brigádvezető. Az ösz­tönző erő a közvélemény fi­gyelme volt, azé a sok száz­ezer emberé, akik naponta ott jártak, és mindig szenteltek rá egy-két pillanatot, hogy meg­figyeljék, mennyire haladnak a munkával. Hivatkozhatunk azonban tinédzserjeinkre is, akik ma már a nyugati slágerek he­lyett magyar táncdalokat üvöl- tenek, p>edig néhány évvel ez­előtt csak azt hallhattuk, mennyire rosszak ezek. Minek köszönhető a siker? — adódik a kérdés még akkor is, ha jól tudjuk, nem ezen áll vagy bu­kik a magyar jövendő. Vilá­gos, hogy a rádió és a televí­zió táncdalfesztiváljai játszot­tak közre, amelyek több mil­lió főből álló „zsűrijükkel”, no meg jelentős összegű díj segítségével arra kényszerítet­ték vagy ösztönözték (amelyik kifejezés jobban tetszik) e mű­faj kedvelőit, hogy jobbat, színvonalasabbat adjanak, mint korábban. Ha százezer ember nem restellt tollat ragadni és leve­let írni a televíziónak, hogy ezzel elősegítse a mini-szok­nyás Zalatnay győzelmét, ak­kor nem várhatjuk-e el joggal, hogy akár egymillió embernek okozzon izgalmat az, hogy a világhírű nyírségi jonatán­almát csak azért nem tudjuk a lehetséges mennyiségben ér­tékesíteni külföldre és belföld­re, mert nincs elegendő láda a szállításra, s hűtőház, rak­tár a tárolásra. Persze a felháborodástól támadt izgalom magában még kevés. Egy enyhén szólva el­fuserált irodaházat mutatott be a Tv-híradó, amely 56 mil­lió forintért épült, mégsem le­het benne dolgozni, mert a gépészeti berendezések hibái miatt nyáron elviselhetetlen a kánikula a szobákban, télen pedig bundában is fáznak. A riporter felháborodott szavak­kal ítélte el a tervezőket, il­letve azokat, akik ezt a hibát elkövették. Ám milliónyi né­ző azóta is hiába várja a fe­lelősség p>ontos megállapítását, a megérdemelt rendszabályok alkalmazását. És ez az a pont, ahol meg kell állnunk egy pillanatra, mielőtt megtennénk szerény javaslatunkat. Ugyanis a meny­nyire hatásos, annyira érzé­keny is az az erő, amelyet közvéleménynek nevezünk. Hiszen azok a tízezrek, akik leadták szavazatukat kedvenc énekesükre, nagyon hamar ta­pasztalhatták, hogy levelüket a címzett megkapta, elolvas­ta, és ha mégsem az lett a győztes, akit kívánt, akkor be­lenyugodtak abba is, hiszen megmondták nekik; a győztes, mondjuk, húszezerrel több igent kapott..! Az egyik nagyüzemben a pártbizottság megkérte a gyár dolgozóit, hogy fejtsék ki vé­leményüket, miként lehetne növelni közös munkájuk ha­tékonyságát. Minden negyedik dolgozó tollat fogott és meg­írta véleményét. Először csak 100 levél érkezett a pártbizott­ság címére, de amikor az em­berek tapasztalták, hogy azt a 100-at mind elolvasták, sőt jó néhány hasznos ötletet rend­kívül hamar meg is valósítot­tak, nyomban megindult a le­véláradat. Érdemes tehát segítségül hívni a közvéleményt. Azt ja­vasoljuk, hogy ha jelképesen is, de „építsünk’1 képzeletbeli óriás lelátókat minden olyan tevékenység színhelye körül, amelynek sikere fontos az el­következendő évek szempont­jából. Legyünk meggyőződve arról, hogy ennek a „mérkő­zésnek” a közönsége — az or­szág — legalább olyan érdek­lődéssel figyeli majd a történ­teket, ahogy egy jó meccset figyelnek a szurkolók. Lesz ott majd fütty, taps, közbekiáltás is elég, de minden a győze­lemért történik, hiszen azt jól tudjuk, hogy azon a nagy le­látón szorongó milliók végül is ugyanannak a csapatnak szurkolnak. Benedek B. István

Next

/
Thumbnails
Contents