Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-16 / 271. szám
1967. november 16. 4 Csütörtök ben láttuk Emberi hang Kevesen kísérlik meg egyszereplős alkotások írását. Ám, ha mégis akad vállalkozó s a mű formát is ölt, a siker legtöbbször elmarad. Az olvasó, a néző, a hallgató legjobb esetben a technikai attrakciót méltatja valamire. Mindennek ellenére az „egyszemélyes” mégis létjogosult kifejezésmód. Segítségével kifejezővé válnak, hatványozott értelmet kapnak a más formában megvi- lágítatlan gondolatok. A hosszú életében folyvást új és jobb kifejezési lehetőségeket és módokat kereső Jean Cocteau Emberi hang című novellájában megtalálta a témát s felfedezte, megalkotta a neki legjobban megfelelő formát. (A téma: egy öregedő asszony telefonbúcsúja szerelmétől — a forma: a bűvös „egyszemélyes” sok húrú, úgyszólván mindentudó hangszere.) A találkozásnak, az egésszé ötvöződésnek semmi akadálya, hisz Cocteau elbűvölően, utánozhatatlan eredetiséggel tud játszani e csodálatos hangszeren. Szavainak zenéje, gondolatainak megrázó ereje a tökéletesség ritkán kapott érzetét keltik. Ilyen adottságok mellett természetes a világhír mint az elismerés egyetlen lehetséges fokozata. És az is érthető, hogy sok rádióés tv-változat és sikeres színpadi mű született a novella nyomán. A televíziónk által bemutatott angol változat az adaptációsor figyelemreméltó tagja volt. Köszönhető ez a cocteau-i színpadi elképzelések szakavatott értője- ként megismert Ted Kotcheff rendezőnek és Ingrid Bergmann megjelenítő művészetének egyaránt. A kivételes képességű színésznő majd egyenrangú alkotótársa lett a francia mesternek, mert hibátlanul, kevés eszközzel formálta meg a szenvedő asz- szony alakját. Művészetével légkört teremtett, melyben elemi erővel izzottak a búcsú vergődésének indulatai. Sajnos, az apróbb hibák néha felnagyítva jelentkeztek, mivel az „egyszemélyes” jellege nem a tévé kifejezési lehetőségeihez méretezett. Igazolja ezt a rádióban bemutatott hangjátékváltozat tökéletessége. A nem látható színház jellegéből fakadóan felfokozza a szavak szerepét, kiemeli a cocteau-i hangszer varázslatát. Mégis megérte a tévés kíséret, és a néző sokáig nem fog feledni egy sikeres szinkronhangot sem, Ruttkai Éváét, s frissebben őrzi a cocteau-i mű emberségét. Prjevara István 4PBÓS £ K AHMMMWMMWMtMMMVMMMWimHWHMW Kellemes csalódás Gondoljunk a kismamákra Az ember már megszokta, hogy ha valamilyen holmit javíttatni visz, néhány hetet várni kell, míg készen lesz. így voltam én is eddig a férfiingekkel. Ha elvittem a textilfeldolgozó ktsz javító részlegéhez Békéscsabán, általában 3— 4 hetet vártam, mire új gallérral, kézelővel hazahozhattam. Békéscsaba munkásnegyedében, Erzsébethelyen, az édesanyák, szülők nagy örömére nemrég elkészült az új, korszerűen berendezett bölcsőde. Az épület előtt elkészült az új járda is. Ám az örömbe hamarosan üröm is vegyült. Valamilyen vezeték miatt árkot ástak a járda Ilyen gondolatokkal tértem be alatt, amely később azután benernrég is a javítórészleghez. S amikor affelőí érdeklődtem, mikor jöhetek a kész ingekért, a válasz meglepett. — Egy hét múlva — mondták. És még egy... — A kedves férjének nem akar olcsó és szép nyloninget csináltatni? — kérdezte a ktsz dolgozója —, most ugyanis szebbnél szebb kilós anyagunk van, s olcsóbb az eddigi árnál. Ne tessék még elmenni! — szólt utánam. — Megmutatom. — Azzal a pultra tett egy csomó, valóban igen tetszetős inganyagot. Hogy mi történt ezután? Kedvet kaptam aá ingvarratáshoz... Üzemanyag; minden mennyiségűién — Miért csodálkozik a Moszkvics vezetője? — Hatezer-kétszáz liter az első műszakban — Követelmény: érettségi és egy idegen nyelv ismerete — Látogatás a békéscsabai új benzinkútnál Hosszú hónapok munkája, né- segít majd a környékbeli olajhány határidő módosítása után kályha-tulajdonosoknak az itt november 5-én reggel nyolc óra árusított jelentős mennyiségű fűtájban kék köpenyes kútkezelők tőolaj. foglalták el helyüket a piros oszlopoknál. Vajon ki lesz az első? Meggyszín Moszkvics húz el a Bartók Béla útról s odaáll az egyik oszlophoz. — Végre! — lép ki a kocsiból a vezetője —, azt hittem már, soA csoportvezetőt kérdezem ismét. — Kik ezek a kislányok? — Kútkezelő-jelöltek — jegyzem a választ —, hatan már három hónapja tanulják a tennivalókat, négyen pedig ma kezdik hasem lesz készen ez a kút. Meg az ismerkedést. A napokban issem tudnám mondani, mikor tan- négy új kislányunk lesz. koltam várakozás, mérgelődés nélkül. — Most már tankolhat — nyugtatják meg a kútkezelők —, egy-két percnél nem lesz több várakozás. — Szinte hihetetlen — csodálkozik a Moszkvics tulajdonosa —, milyen rövid idő alatt végeztem. Mosolyogva meséli a kút megnyitása után öt nappal Tóth János csoportvezető az üzemkezdés első perceiről. — Hatezer-kétszáz liter üzemanyag fogyott el az első műszak alatt, pedig akkor még a Szarvasi Belépünk az üvegfülkébe, ahol egy barna lányka a beváltott üzemanyagjegyeket ragasztja fel egy hatalmas papírlapra s pecséttel teszi lehetetlenné az újra beváltásukat. — Tószegi Katalin vagyok — mondja kissé zavartan —, érettségiztem s meglehetősen jól beszélem az orosz nyelvet. Ma vagyok itt először, de nagyon tetszik ez a munka. Azt hiszem — teszi hozzá elgondolkodva —, nem választottam rosszul. — Nagyon szeretnénk megvalósítani a tökéletes kiszolgálást — süppedt Most komoly mélyedés csúfítja a járda e szakaszát, s a babakocsikat csak nagy nehézségek árán tudják átvinni a kismamák. Az esős, havas idő beálltával ez az akadály még nagyobb lesz. Gondoljunk hát azokra a kismamákra, akik az új bölcsődébe viszik gyermekeiket. Más szóval: jó lenne azt a járdát mielőbb kijavítani! Kasnyik Judit úti kút is a gépjárművezetők ren- mondja a csoportvezető, mikor delkezésére állt. Egy pillanatig kilépünk a fülkéből —, a jövendő sem volt torlódás, egy kocsinak kútkezelők részére követelmény sem kell forgolódni, ahhoz az ősz- az érettségi és egy idegen nyelv lophoz áll, amelyik menetirányá- ismerete. Könnyű elképzelni azt, nak jobb oldalán van. hogy milyen nehéz kiszolgálni egy — A Szarvasi úti kút? külföldit, ha a kezelő egy kukkot a , t,., sem tud, csak magyarul. A választ Miklya Pál, az AFOR ’ gépkocsi-kirendeltségének vezetője adja, aki éppen ebben a percben érkezik a kúthoz. — Rövid időre megszüntetjük annál a kútnál az üzemanyag kiadását, ugyanis azt a kutat is átépítjük kétoldalasra. A szemben levő oldalon is négy töltőoszlop lesz. — Mikor? — Remélem, egy hónapon belül a városban már tizenhat oszlophoz állhatnak egyszerre a gépjárművek, illetve tizenhéthez. Ez a hárommillió forintos beruházással készült új kút nyolc oszloppal, a Szarvasi úti ugyanennyivel várja a gépjárműveket. A Kossuth téren levő kutunknál továbbra is lesz benzin és Az egyik kútnál mosolygós szőke kislány éppen egy Pannónia kiszolgálását fejezte be. Hozzálépünk. Bánfi Irén már „veterán”, három hónapja került először kúthoz, a napokban véglegesítették. — Aki nem itt dolgozik — mondja —, nem is hinné, milyen változatos, szép foglalkozás ez. A havi ezerháromszáz forint sem lebecsülendő. A nyáron volt olyan nap, hogy harminc külföldit is kiszolgáltam. Szorgalmasan tanulok németül, remélem, sikerül jövőre letennem az államvizsgát. Ez még a fizetésemnél is emelkedést jelent majd. — Mesélje csak az isztambuli levelet — szól közbe Tóth János, a kislányok és nagyon sok gépkocsivezető Jani bácsija. Irénke elpirul egy cseppet. — Igen, a nyáron erre járt egy német fiatalember. Isztambulból kaptam tőle levelet, most meg Németországból, otthonról írt. Válaszolok neki majd én is. Wartburg fékez a kút előtt, Irénke szolgálatkészen lép munkahelyére. — Három műszakban dolgozunk majd, amig a másik kút zárva tart — mondja a csoportvezető. — Hamarosan felszerelik a kompresszort és ehhez majd alkalmazunk egy nyugdíjas gépkocsiszakembert. Nem lesznek magukra hagyva a gépjárművezetők, szakember irányításával tudják majd ellenőrizni, illetve pótolni a gumiabroncsok légnyomását. Amíg beszélgetünk, legalább harminc gépkocsi érkezik s indul tovább néhány perc múlva, tele tartállyal. Jólesik hallani a gépkocsivezetők elismerő véleményét még az újságírónak is. Hát még a kútkezelők milyen örömmel dolgoznak ezen a Békéscsaba fejlődését bizonyító új állomáson. Opauszky László Súlyos megalázás Sáros cipők Sokan mondanák: szóra sem érdemes. Mégis szóvá tesszük, mert bosszantó és kellemetlen, mégpedig azoknak, akik a cipőket javítják. Valamikor íratlan törvény volt, hogy sáros, piszkos lábbelit nem viszünk a cipészhez. Most viszont írás figyelmeztet erre a cipész ktsz részlegeinél, sőt, ha valaki mégis megfeledkezik erről, 3 forint tisztítási díjat számíthatnak fel. Am sokan ennek ellenére sáros, piszkos lábbelit adnak át javításra. Erről panaszkodtak a minap Békéscsabán a ktsz részlegeinek dolgozói. Azt is elmondták, hogy ha a szabályoknak megfelelően felszámolják a tisztítási díjat, méltatlankodók is akadnak. Gondoljuk csak el, milyen érzés lehet ilyen lábbelit kézbe venni, sarkalni, talpalni, nem szólva arról, hogy milyen ártalmas lehet az ott dolgozók egészségére. Jó lenne azt a régi íratlan törvényt vagy a mostani szabályt mégis betartani... FIGYELEM! Vállalatok, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, ktsz-ek! A CSEPEL AUTÓGYÁR 1967. szeptember 10-től kezdődően elfekvő készleteiből (kereskedelmi áruk saját termék regje anyagból) elárusítást rendez Budapest, XIII., Béke tér 9 sz. alatt szombat kivételével mindennap délelőtt 9- Telefon: 409—912, 409—913, 409—914. Amikor letettem a számolópapíron feltüntetett tizenkettő- negyvenet jó magyar apróban, pontosan kiszámolva a majdnem tiszta térítőre, a fize- keverék, de sokat j tőpincér olyan világ- __________________ fájdalmas arccal nézett rám, mint aki egyszerre temeti valamennyi hozzátartozóját. Pár kínos másodpercig olyan meredten bámultuk egymást, mint két kobrakígyó, de nekem valahogy fokozatosan egyre melegebb lett a nyakam. Dadogni kezdtem. — Kérem — ...én, szóval... hogyismond- jamcsak... én... nem.., nem... akartam önt holmi, a múlt csöke- vényét jelentő borravalóval emberi mivoltában és öntudatában megalázni és hát ezért... szóval, hogy pont annyit... Értelmes fejtegetésemre akkorát sóhajtott, hogy a számolócédulák lebegve to- vaszálltak tőle. — Nem is hiszi, uram, de éppen így-13 óráig. 683 alázott meg. De nem csak engem, hanem az egész kollektívát. Látta, hogy kissé nehéz a felfogásom és ezért tovább magyarázott: — Kérem, ha ennek híre megy, legelőször is zokogni kezd a konyhalány, hogy biztosan piszkos volt a tányér vagy a villa ágai közé odaszorult tegnapról egy kis rakott krumpli, hirdetvén az idők múlását. A kuktában meginog a hit, hogy el tudja sajátítani a szép szakmát, mert biztosan nem rendesen pucolta m krumplit vagy a zöldséget. A szakácsnő ájulás természetű, biztosan összeesik, ha megtudja, hogy az ö főztjéért csak a normát fizetik, azt is „éppenhogycsak”. A főszakács sem ezt érdemelte, érző szívű, jó ember. A felszolgáló biztosan öngyilkosságot kísérel meg, mert azt hiszi, a kedves vendég észrevette, amikor a hüvelykujja beleért a tökkáposztába. A főnőkről meg jobb nem is beszélni. Az — ha emiatt a szakmabeliek ugratni kezdik — elevenen megesz bennünket, amiért egy vendég elégedetlenül távozott. Uram, higgye el, nagyon megalázva érzem magam, hát az én munkám már semmit sem ér? A mellőzés bizony bántja és sérti az öntudatomat, elvégre én is a szocializmust építgetem munkámmal, csak előbb legyen már kész a garázsom. A meghatottságtól könnybe lábadt a szemem és szégyenérzettel telve, égő arccal toltam elébe négy darab forintost. Egy szempillantás alatt eltüntette, bal külsővel az asztalom alá nyeste a lehullott számolócédulát, hűvösen bólintott és szó nélkül otthagyott. A látszat az volt, mintha még nem bocsátott volna meg egészen... OKI
