Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-16 / 271. szám

1967. november 16. 5 Csütörtök Arbuzov-ősbemutató Békéscsabán A FIAM csupán kíváncsiság­ból feljegyezte vidéki útjaimat egy hónapon át, s összeadta, hogy hány kilométert mentem. Mit gondol, milyen szám jötlt ki? Nem találja el, és magam sfem hittem. Kétezer kilométer. Herczeg Ferenc, a TIT szeghal­mi járási titkára mondja ezeket, nem panaszképpen, inkább tény­ként, s közben elgondolkozva mo­solyog, mintha maga is csak most jönne rá, hogy ez évi 24 ezer kilo­méter. Egy kissé valószínűtlennek tű­nik, de ha odaállunk a térkép elé és megnézzük, hogy Bucsa mi­lyen messze van Biharugrától, vagy Ecsegfalva Körösnagyhar- sánytól, akkor már nem is csodál­kozunk. Mind a négy község a szeghalmi járáshoz tartozik, csak­hogy az egyik az északi, a másik a keleti csücskében. A távolság légvonalban is sok, és a valóság­ban...? — Nem is a távolság a baj — folytatja Herczeg Ferenc —, más járásban is van ilyen. De a közle­kedés kriminális. Ha mondjuk: egy TIT-előadó B i h áru grán tart előadást este, akkor már délelőtt elindulhat, viszont, ha haza is akar utazni, azt csak másnap te­heti meg. Ha pedig én akarom felkeresni valamelyik községben a különböző szervek vezetőit, akkor már előző nap vonatra kell ül­nöm, hogy a távolabbi helyekre eljussak. S így megy ez szinte rendszeresen, ha csak nincs vala­mi alkalmi gépkocsi.­SZERENCSÉJÉRE ilyen alkalmi utazásban lehet része, hiszen a TIT járási titkára igen jó kapcso­latot tart a különböző járási szer­vekkel s így segítséget is kap munkájához. Másképp nem is ér­hetne el olyan eredményeket, mint amilyeneket elér. Pedagógusként kezdte a görbe- szigeti tanyavilágban. Onnan ke­rült Körösladányba, majd Szeg­halomra!, a járási székhelyre. Amikor megkérdem, melyik pá­lya szebb: a gyerekek vagy a fel­nőttek ismereteinek bővítése, a válasz: mindkettő, mert tanítani nagyon szép. Itt is és ott is ez a lényeg. — A gyerekekkel nagyon jó volt, hálás hallgatók. De amikor a TIT járási vezetője lettem — mondja —, nagyon sok embert is­mertem meg és rájöttem, hogy a felnőttekben is nagy az érdeklő­dés. Ezt vagyunk mi hivatva ki­elégíteni. Szép feladat, nagyon szeretem. A TIT előadásainak, rendezvé­nyeinek látogatottsága is ezt az érdeklődést tükrözi. Az egészség- ügyi témáktól kezdve— általában ez a legkedveltebb — a csillagá­szatig, az űrhajózásig a legkülön­bözőbb dolgokról hallhatnak elő­adásokat az emberek, s így min­den réteg az érdeklődési körének megfelelően tájékozódhat. Az idén különösen gazdag a TIT program­ja, a különböző nehézségek elle­nére. MINDEN KÖZSÉGBEN meg­szervezték a Szülők akadémiája című előadássorozatot, az állatte nyésztési és kertészeti szakcsopor­tok tagjai részére összesen nyolc községben szerveznek szakmai előadásokat. A tsz-ekben négy szakmunkásképzést előkészítő tanfolyamot szerveztek, ezek te­matikája matematikai, fizikai, ké miai, biológiai általános ismere tek, valamint szaktárgyak. A KISZ-szel és a járás művelődési otthonaival szintén kötöttek szer­ződést különböző előadások meg­tartására. Mindent összevetve, ed­dig — a szervezés még tart — összesen 55 szervvel 335 előadásra kötnek szerződést a szeghalmi járásban. — Természetesen ezt csak úgy tudjuk • megoldani — folytatja Herczeg Ferenc —, ha a legjobb kapcsolatot teremtjük meg a kü­lönböző járási szervekkel, vala­mint megerősítjük a helyi csopor­tokat, melyekre akkor biztonságo­san támaszkodhatunk. Éppen ezért arra törekszünk, hogy ezek minél önállóbbak, tevékenyebbek legyenek. Ehhez persze még hozzá kell tenni azt is, hogy olyan emberek nélkül, mint Herczeg Ferenc, aki talán alig ismeri a fáradtságot, és aki munkáját a legnagyobb oda­adással, szívvel-lélekkel végzi, nem lehetne jó eredményeket el­érni. Kasnyik Judit Uj gyártásszeryezési és programozási előadássorozat fejeződött be a Kner Nyomdában (Tudósítónktól) Egy évvel ezelőtt új gyártás- szervezési és programozási tevé­kenység kialakítása kezdődött meg Békéscsabán a Kner Nyom­dában. Ezt a — nyomdaiparon belül egységes — tevékenységet segíti elő az az előadássorozat, mely a napokban fejeződött be Bállá Endrének, a budapesti Kos­suth Nyomda gyártásszervezőjé­nek előadásával. lapunkban használaton kívüli állóeszközeit, elfekvő készleteit, gyártmányait, kapacitáskeresletét, kínálatát, s minden egyéb adás-vételét. Mellékletünket díjmentesen megküldjük az ország összes számottevő üzemének, vállalatának, tsz-ének, gépjavító állomásának és ktsz-ének. Ez évben utoljára november végén jelenik meg külön- számunk. A hirdetési felület biztosítása végett megrende­lésüket legkésőbb november 25-ig kérjük megküldeni. Ügyintézőnk a lapkiadónál: VAS TIBOR A Magyar Hirdetőnél: BARÁTH LÁSZLÓ BÉKÉS MEGYEI LAPKIADÓ VÁLLALAT Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 5. Telefon: 11—021, 11—051 Magyar Hirdető Békéscsabai Kirendeltsége. Telefon: 11—235. Az előadó hangsúlyozta: — Az új gazdasági mechaniz­mus célja növelni a vállalatok önállóságát, ehhez azonban az szükséges, hogy minden gazdasági egység munkája szervezettebb és jövedelmezőbb legyen. Ennek el­éréséhez új módon kell dolgozni, ami korszerűbb vállalati mecha­nizmust igényel. Megszűnik a vállalatok irányí­tásának tervlebontásos rendszere, ez a vállalattól körültekintőbb tervezési munkát igényel az eddi­ginél. A jó tervkészítés az alapja annak, hogy a vállalat a piaci igényt tekintetbe véve, rugalma­san tudjon alkalmazkodni a ki­alakult külső és belső feltételek­hez. A korszerű információs rend­szer kiépítése is elengedhetetlen. Az új gazdasági mechanizmus korszerű vállalati mechanizmust feltételez, melynek alapja az új szervezési forma. A gyártáselőkészítés három te­rülete: a konstrukció kialakítása, a technológia meghatározása, a gyártásszervezés előkészítése és a programozás megfelelő összhang­jának megteremtése a termelőte­vékenységet lényegesen eredmé­nyesebbé teszi. Az előadássorozatot december­ben egy konzultáció követi, ahol az új gyártásszervezéssel kapcso­latban összegyűlt kérdésekre kap­nak választ az érdekeltek. Cs. P.-né Ha közelíteni akarunk Arbuzov A tizenkettedik óra című drámá­jához, ehhez elsősorban az író is­merete szükséges. Nem magya­rázatként, hogy miért írta, amit írt, nem is azért, hogy a hogya­nokra választ kapjunk; egysze­rűen arról van szó, hogy Arbuzov írói magatartása és drámáinak belső energiái azonosak. Régen ezt úgy fogalmazták: szavait a szíve vérével írta. Ha azonban le­nyesegetjük .a meghatározás _ér­téktartással a békéscsabai előadás egész atmoszférája; Miszlay Ist­ván, a színház főrendezője reme­kül épít Arbuzovra, a dráma író­jára, és félreérthetetlenül kita­pintható kiindulópontja: mindkét oldalon emberek állnak. Kü­lönböző emberek: burzsoák, nap­iapók, kiégett, talajtvesztett mű­vészek, élvhajhász szépasszonyok; naiv, becsületes, ingadozó vagy megfontolatlanul és üresen lelkes fiatalok, romlatlan, tiszta embe­Szabó Éva és Szoboszlay Sán dor a dráma egyik jelenetében. zelgős hajtásait, az igazi Alekszej Arbuzovra bukkanhatunk. Nagyon jó, hogy az előadás műsorfüzetében szót kap az író, ás a vele ismerkedő nézőnek el­mondhatja, mit tart a drámaírás­ról, a művészetről. Elég, ha csak egyetlen mondatát idézzük: „ ... a túlságosan rózsás szemlélet ugyanolyan romboló hatást gya­korolhat a művészetre, mint a túlságosan sötét.” S mivel a mű­vészet az emberért van, nem bo­nyolult a következtetés, hogy a lakkos-rózsaszín irodalom, művé­szet az ember belső világát rom­bolja, azt igyekszik az embertől idegen egyszerűsítésekkel sema­tizálni, sőt, ezen túl, olyan em­bert kimunkálni, aki csak tapsol­ni és rajongani tud, aki a bál­ványimádásig alázza magát, aki­nek nincs önálló véleménye, mert vakon és problémátlanul él a vi­lágban. Nos, Arbuzov ezekre a ve­szedelmekre A tizenkettedik órá­ban is rávilágít. A dráma konst­rukciója kitűnő színpadi szerzőre vall, belső ereje, tartalmi kibonta­koztatása pedig szívével és agyá­val marxista művészre. A szerző ebben a darabjában — melyet élete fő művének szánt — széles skálában vonultatja fel az emberi tartások sorát, jellemei a kor orosz valóságából léptek át a szín­padra, és ott öntörvényeik szerint gondolkoznak, élnek és cseleked­nek tovább, mindenki pontosan úgy, és csak úgy, ahogyan az elindított drámai szituá­cióban lehet. Már az első mondataiból döbbent erővel ér­ződik, hogy nemcsak ismeri, ha­nem élte azt az időt, amelyben hőseinek szembe kellett nézniük az élettel, egész addigi életükkel, és nem lérhettek ki a választás elől. Sem azok, akik felett elzú­gott a történelem, akik egy egész elmúlt világgal tűnnek a semmi­be, de azok sem, akik a hajnallal jöttek, akik egy új világot akar­nak építeni. Mindenkinek dönte­nie kell arról, hogy merre és ho­gyan megy tovább, és velük-álta- luk dönt az író is. Döntése félre­érthetetlen : nem vár diadalút, örökös fény és ragyogás azokra, akik alapjaiban akarják megren­getni a világot, munka és küzde­lem vár, és nehezen kivívott győ­zelem, mind több győzelem ön­maguk felett is, és az eltűnő vi­lág számtalan tovább élő árnya felett, míg végül eljön az igazság teljes aranykora. Ezt sugározza lebilincselő mér­rek. akik így vagy úgy, de a hajnal küldöttei, ha nem is mindig tud­ják még, csak érzik, mit kell tenniük. Nem lehet kikerülni a sztereotip meghatározást, de jele­netről jelenetre egyre világosab­bá válik, hogy Miszlay a nagy­szerűen bonyolult élet egyszerű alapfázisait, a születés, a fejlődés és az elmúlás mélységesen emberi szimbólumait ragadta meg, és eb­ben a folyamatban félreérthetet­len hangsúlyt adott a történelem­nek, melyben az új születése és a régi orosz valóság elmúlása szük­ségszerű találkozópont. A záró­jelenet lenyűgöző haláltáncában, a gyertyák lángjának lobbanásá- ban éri el rendezése a csúcsot, az élmény magával ragad, és meg­ráz. Az előadás szereplői szinte ki­vétel nélkül művészetük legjavát adják; a játékstílus precíz egysé­ge nemcsak rendezői érdem. Nagy alakítások sora jelentkezik. A Karetnyikovot alakító Szobosz­lay Sándor fölényesen uralja a figurát, sok jó alakítása után ez már egy újabb állomásnak tűnik. Schwetz András Ivan Ulibisevje is a tehetség és a művészet je­lenlétének varázsa, ugyanez mondható el Szabó Éváról, ritkán hallani ennyi őszinte hangot, és látni ennyi tisztán ragyogó em­beri szépséget ezen a színpadon. A gyáros egyszerűsítésekre hajlít­ható szerepét F. Nagy Imre sok­oldalúan bontotta ki, Tóth Gab­riella a gyároslány, Anna alakí­tója egy szélsőségek között, ön­maga helyét végleg elveszítő asz- szonyt kelt életre tehetségesen, tudatos színészi eszközökkel. A figura emberi lényegét ragadta meg Körösztös István (tetszett ugyanebben a szerepben később Cserényi Béla is) és Szentirmay Éva. Bezencsuk alakítója, Kovács Lajos szintén jól érzi, hogy a „maximalista”, a túl-lelkes, és hurrá-optimista fiatal mérnök alakjában az író az eljövendő hi­bák előhírnökét is a színpadra küldi, kár, hogy kissé túl is ját- sza ezt. Különösen modoros be­szédtechnikája zavar. A jó sze­reposztás egy-egy jól felépített alakítást ad még Cseresznyés Ró­zsa, Pákozdy János (Szvigyerszkij jellemével az író kicsit adós ma­radt, a színész sokat adott hoz­zá!), Sós László és Szerencsi Hugó által. Suki Antal csehovi ihletésű díszletterve méltó keretet adott a nem mindennapi előadáshoz. Sasé Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents