Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-15 / 270. szám

Világ proletárjai, egyesüljetekI A ME GYE I PÁRTA IZ 0 TT SÁG ÍS A MEGYEIT AN ÁCS LAPJA 1967. NOVEMBER 15., SZERDA Ara: 60 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM Ajánlólevél — a kétdiplomásoknak Tovább szakosították a gépjavító állomások munkáját Téli gépjavítás traktor- és réssegységcsere-lehetőséggel a DT—54 és 413-as lánctalpasokat | mek felelősségét is. Korábban, Dévaványán, az Sz—100-asokat amíg párhuzamosan szervezték az Mezőberényben, a RS—09-es gé­Nincs olyan gazdasági intézke­dés, amelynek ne lenne hatása a termelés technikai, műszaki részére, s fordítva ugyanez a helyzet. Például a főkönyvelő a termelési költségek elemzésekor magasnak találhatja a termékek önköltségében az anyagköltsé­get. Születhet erre egy elképze­lés: vegyünk olcsó anyagot. Az olcsóbb anyag azonban más anyag. S ezért szinte elképzel­hetetlen az alapanyag megvál­toztatása a technológia vagy a technikai kivitelezés megváltoz­tatása, alkalmazkodása nélkül, különben a minőséggel gyűlhet meg a vállalat baja. A techno­lógia megváltoztatása viszont annyiba kerülhet, hogy nem ér­demes olcsó anyagot venni, és a termelési költség csökkentésé­nek más módját kell megkeres­ni. Vagy a legklasszikusabb pél­da: kereskedelmi tárgyalásokon a megrendelő nem is egyszer apróbb, speciális kívánsággal hozakodik elő. A termék színe, formája, mérete kapcsán, vagy egy kisebb alkatrészt kér más anyagból, esetleg valamilyen tartozékkal szeretné kiegészíteni a berendezést. Ilyenkor a gyár­tómű képviselőjének azonnal fel kell mérnie, hogy a külön kis kívánság teljesítése vajon mű­szakilag milyen többletet jelent. Képesek-e rá egyáltalán, s ha igen, mennyiért? Vajon az árba „belefér-e” az a kis kiegészítés? Tehát saját vállalatának képes­ségét, műszaki, gazdasági kondí­cióját komplexen ismernie kell. Ha a műszaki dolgokban nem járatos, könnyen kellemetlen helyzetbe hozhatja saját vállala­tát, de persze akkor is, ha nem ismerős eléggé a kereskedelmi piaci világban, ha nem ismeri az árak szintjét, a gazdasági le­hetőségeket. Mindebből pedig az következik, hogy bizonyos mun­kakörökben rendkívül széles lá­tókörű, összetett felkészültségű szakemberek kellenek, akik mind a műszaki, mind a gazda­sági kérdésekben magas színvo­nalon tájékozottak, sőt — kere­ken kimondva — egy személyben műszaki és gazdasági szakembe­rek. Melyek ezek a munkakörök? Általában azok, ahol a technikai és tudományos fejlődéssel és a a piaci követelmények alakulá­sával szinkronban gyorsan és rugalmasan lehet fordítani egyet a vállalat kormánykerekén, vagy az irányváltoztatás fontosságára felhívhatják a „kormányosok” figyelmét és javasolhatják az új „útvonalait”. Tehát elsősorban azokban a beosztásokban, ahol kialakul egy-egy vállalat műsza­ki-gazdasági koncepciója. Ott, ahol az üzem- és munkaszerve­zés kérdésével kell foglalkozni, s a szervezés programját, üte­mét, célját kell meghatározni. Ilyen szakembereknek kell köz­reműködniük a termékek vásár­lásánál, eladásánál és a piacok feltérképezésében is. Ilyen szak­emberekre van szükség a műsza­ki fejlesztésben és a kutatásban, hogy a várható technikai ered­ményt megközelítő pontossággal tüstént összevethessék a várha­tó gazdasági eredménnyel is, még mielőtt valamilyen fejlesz­tési, kutatási programba túl so­kat fektettek volna. Azután nem utolsósorban a műszaki-gazda­sági tanácsadói beosztásban van *zukség komplex szakismeretek­kel rendelkező munkatársakra. Itt persze koránt sincs arról szó, hogy most például a fejlesztési osztályon, vagy a kutatólabora­tóriumban, vagy a kereskedelmi osztályon csupa ilyen egy sze­mélyben műszaki és gazdasági tudású, tájékozottságú ember dolgozzon — csak mindenütt legyen belőlük a feladatok mér­tékének arányában egy-kettő, s speciális képzettségű szakembe­rek többsége mellett. A fejlett ipari országokban már mindenütt régen előtérbe került ez a követelmény. Ameri­kában, Nyugait-Európában, az NDK-ban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában rendkívül cél­tudatosan képeznek és alkalmaz­nak műszaki és gazdasági tudo­mányokban egyaránt jártas szakembereket. Az innen kiké-; rülő szakemberek nagy része azonban nem vállalatvezető, és soha nem is lesz az, még ha ezekben az iskolákban tanulnak is vezető beosztásúak. Ugyanis a műszaki haladás gyors üteme mellett, s a gazdasági kapcsola­tok rendkívüli sokoldalú jellege miatt ma már az kevés egy-egy vállalatnál, ha csak a legfelsőbb vezérkar rendelkezik komplex ismeretekkel. Tehát itt nem ve­zetőképzésről van szó, vagy a vezetés tudományának elsajátí­tásáról csupán, hanem komplex ismeretekkel rendelkező szak­emberképzésről. A műszaki és gazdasági isme­retekkel egyaránt rendelkező szakemberek képzésének fontos­ságát nálunk is időben felismer­ték. 1957-ben két egyetemünkön már megkezdődött a mérnök- közgazdászképzés, s ma már kö­rülbelül 5 ezer kétdiplomás szakember dolgozik vállaltaink­nál. Most már csak az a kérdés, mennyire élnek ezzel a vállala­tok. Nemrégiben a MTESZ mérnök-közgazdász konferenci­át rendezett a fővárosban, s amit ezen a konferencián hall­hattunk, az nem volt minden szempontból megnyugtató. A mérnök-közgazdászok közül jó néhányan az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányáról panasz­kodtak, ám főképp azt kifogá­solták, hogy komplex ismeretei­ket ma még nem hasznosíthatják eléggé vállalataiknál. A jövő évtől kezdve legtöbb vállalatnak lehetősége lesz arra, hogy kellőképpen honorálja az összetettebb tudású dolgozók munkáját, hiszen példáid a mű­szaki tanácsadói beosztásban dolgozó szakember 3500—5000 forint alapbért is kaphat. Persze fel kell ismerni és meg kell bi­zonyosodni arról, hogy a két diplomások akár dupla hasznot is hozhatnak a gyárnak — ha munkakörükben erre lehetőség nyílik. Az új gazdaságirányítási rendszer leglényegesebb momen­tuma, hogy megszűnik a köz­ponti operatív tervezés, s ezután valamennyi vállalatnak egyedül kell döntenie a termelés összeté­teléről, mennyiségéről, a költsé­gekről, a létszámról, a műszaki ! fejlesztésről — vallójában saját ! jo vagy rossz sorsáról. S történik mindez azért, hogy a gazdálko­dás rugal massabbá, az igények­nek megfelelőbbé váljon. Gyor­san kell dönteni, sok mindenről és jól. — Műszaki és gazdasági kérdésekről egyszerre. Ebben a helyzetben aligha nélkülözhet­jük a kétdiplomásokat Ifj. Gerencsér Miklós Megyénk gépjavító állomásai, az eddigi gyakorlattól eltérően ké­szültek fel a termelőszövetkezetek traktorainak téli nagyjavítására. Tovább tökéletesítették a koráb­ban kialakított párhuzamos gép­javító munkát. Eddig ugyanis azonos géptípusok javításával táj­egységenként . foglalkoztak a gép­javító állomások. Három helyen javították az MTZ-traktorokat és a többi gépeket. Most viszont egy helyre összpontosították az azo­nos traktorok javítását. Ennek megfelelően az MTZ és az UTOS traktorokat Békéscsabán, a Zetor 25—K traktorokat Körösladány- ban, a Zetor—3011 és Super-Ze- tor traktorokat Mezőkovácsházán, A megyei Népművelési Tanács Helytörténeti Bizottsága novem­ber 14-i megbeszélését múzeum- látogatással kötötte egybe. A hely­történészek, szakkörveaetök, a bi­zottság tagjai Békéscsabán meg­tekintették a múzeumban meg­rendezett Lenini zászlók alatt cí­mű kiállítást. A Megyei Könyvtárban meg­tartott tanácskozáson Vass Ist­ván, a bizottság titkára tájékoz­tatta a résztvevőket a NOSZF 50. évfordulójával kapcsolatos ren­dezvényekről, majd Takács pékét pedig Orosházán'javítják. A gabonakombájnok felújítását a szarvasi és Sarkadd Gépjavító Állomás látja el. A tipizálás továbbfolytatásá­val kapcsolatban Badár Bálint, a Gépállomások Békés megyei Igazgatóságának műszaki osztály- vezetője elmondotta, hogy célul tűzték a javítás színvonalának emelését. A gépjavításhoz szüksé­ges eszközöket három helyről egy helyre összpontosították, így min­den valószínűség szerint tovább tökéletesítették a pótalkatrészellá­tást, ugyanakkor növelték az üze­László, a bizottság új elnöke is­mertette az elmúlt hónapokban végzett munkát és a további te­endőket. Többek között elmon­dotta, hogy a helytörténeti szak­körök az elkövetkező hónapokban újabb jubileumok megünneplésé­re készülnek. A Tanácsköztársa­ság 50. évfordulójára, felszabadu­lásunk 25. jubileumára, valamint Békéscsaba és Orosháza város­alapítási évfordulójára. A vitá­ban sok értékes javaslat hangzott el, majd kiosztották a helytörté­neti pályázat díjait. egyes géptípusok javítását, a gép­javító állomások a körzetben gaz­dálkodó tsz-ek traktorait maguk juttatták el a javítással foglalko­zó üzembe. Most ezt az áttételt megszüntették. A géptípus javítá­sára kijelölt javítóállomás meg­bízottja felkereste Békés megye valamennyi termelőszövetkezetét és kölcsönösen megállapodtak a javításra kerülő gépek számában, ütemében, a gépek beszállításában és átvételében. Ebben az idényben 1000—1200 traktor felújítására számítanak a gépjavító állomásokon. Ezen felül felkészültek a szerkezeti egységek felújítására és cseréjére is. Amennyiben munka közben a traktor valamelyik részegysége meghibásodik, nem szükséges a gépet több tíz kilométeren át a javításra kijelölt állomásra szál­lítani, csupán a részegységet sze­relik le és csere formájában — megfelelő térítés ellenében — egy felújítottat kapnak helyette. A gépjavító állomások felké­szültek arra az eshetőségre is, amennyiben valamelyik termelő­szövetkezet a javításra beadott traktoráért nyomban egy másikat, egy felújítottat kér. Megfelelő csere-traktorállományt hoztak lét­re. Vannak szövetkezetek, ame­lyek igénybe veszik a javító állo­mások ilyen irányú szolgáltatását, mert sürgeti őket a mezőgazdasági munka. A téli gépjavítás általában me­gyénk gépjavító állomásain no­vember 15-tel kezdődik. Az érde­kelt termelőszövetkezetekkel en­nek megfelelően tárgyaltak. Bé­késcsabán, Mezőkovácsházán és Dévaványán olyan kapcsolat ala­kult ki a gépjavító állomás és a termelőszövetkezetek között, hogy a gazdaságok egy része már no­vember 15-e előtt is nagyjavítás­ra átadta a traktorokat Lengyel vendégek a TIT-nél A TIT meghívására november 14-én kétnapos látogatásra me­gyénkbe érkezett Franciszek P(t- piernik, a lengyel testvérszer­vezet rzeszówi vajdaságának tit­kára. A lengyel vendég az első napon megtekintette Békéscsaba és Gyula nevezetességeit, majd délután Gyulán, a TIT természet- tudományi előadótermében részt vett a kémiai szakkör foglalkozá­sán, valamint a TIT közlekedési szabadegyetem megnyitóján. Ma délelőtt a TIT megyei szer­vezetében találkozik a vezetőkkel, délután pedig Orosházára látogat, ahol az ismeretterjesztő munka tapasztalatait beszéli meg az orosháziakkal és megtekinti a Szabadság Termelőszövetkezet gázfűtéses hajtatóházát. A len­gyel vendéget megyei körútja so­rán elkísérte Ladányi Mihályné, a TIT országos központ szervezési osztályának vezetője, valamint Váradi Vilmos, a központ mun­katársa. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC Korszerű raktár . Üj telephelyre költözött a Szolnok—Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat békéscsabai fiókja. Az Orosházi úti négyhajós raktár építési költsége az utakkal, a szociális létesítménnyel és az irodával együtt meghaladta a 6 és fél millió forintot. A korszerű létesítményben az eddigi nehéz rakodási munkát emelővillás targoncák könnyítik meg. Innen látják el a megye kiskereskedelmi boltjainak jelentős részét fűszer- és élelmiszercikkekkel. Fotó: Csapó László Újabb jubileumok megünneplésére készülnek a helytörténeti szakkörök

Next

/
Thumbnails
Contents