Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-29 / 256. szám
1967. október 29. 7 Vasárnap Jelentős túlteljesítés égetett téglából, cserépből * hősép falasó blokkból AZ AURORÁTÓL Megkezdődött a téli nagyjavítás a téglagyárakban A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat október 27-én megtartott műszaki' konferenciáján értékelték a háromnegyedévi termelési eredményt, megbeszélték a téli nagyjavítással kapcsolatos feladatokat, a munkaverseny, valamint a munkavédelem helyzetét. Lányi Frigyes főmérnök beszámolójában tájékoztatást adott arról, hogy a vállalat a háromnegyedéves tervét égetett téglából 3 millióval, nyers cserépből 3 millió 100 ezerrel, égetett cserépből 3 millió 400 ezerrel túlteljesítette. Mintegy 800 köbméterrel több készült középfalazó blokkból. Nyers téglából némi lemaradás következett be, amit azonban a műszárítós üzemek termelésének növelésével az év végéig pótolni lehet. A termelési érték csaknem 1 millió forinttal haladja meg a tervezettet, a tavalyihoz képest pedig 16 millióval több. Ezt mindössze 4 százalékos létszámemeléssel érte el a vállalat. Jelentősebb fejlesztésre is sor kerül a téli nagyjavítás során. A békéscsabai 2-es számú gyárban áttérnek a cserép szalagszerű gyártására, a blokkgyártó üzem kapacitását pedig területbővítéssel csakhem másfélszeresére növelik. A kö»6sladányi téglagyárban vákuumprés-agregátot építenek be, a mezőberényi 1-es számú téglagyárban szovjet gyártmányú vákuumprést helyeznek üzembe. A fejlesztés elsősorban a termékek minőségének további javítását, ezenkívül a munka megkönnyítését és a gazdaságosabb termelést szolgálja. Az a cél, hogy a vásárlók minél nagyobb arányban elsőosztályú áruhoz jussanak. A gyártmányok minőségének védelmére (a technológiai utasítások betartására, az osztályozásra és válogatásba) a vállalat külön utasítást adott ki. Bevezette a garanciális javítást, vagyis tavasszal, a nyersgyártás kezdete után a karbantartók egy hónapig kezeskednek a gépek működéséért. A nagyjavítás időben i való befejezésére a vállalat céljutalmat tűzött ki. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére — a battonyai téglagyár dolgozóinak kezdeményezésére — a szocialista brigádok még az év elején felajánlást tettek. Égetett téglából másfél millióval, égetett cserépből pedig 2 millió 600 ezerrel teljesítették túl a vállalásukat. A két nagy gyár közül első a békéscsabai 1-es, a kis gyárak között az orosházi 2-es, második a mezőberényi 1-es, valamint a dévaványai téglagyár. A munkavédelemmel kapcsolatban megállapította a beszámoló, hogy az 1966 háromnegyed évéhez képest a sérültek száma 18-cal, a munkából kiesett napok száma pedig 292-vel csökkent. Az orosházi 1-es és 2-es számú gyárban egyáltalán nem fordult elő baleset, míg a békéscsabai 1-es, a mezőberényi 1-es és a dévaványai gyárakban, továbbá a központi gépműhelyben jelentős a csökkenés. Ahol javulás nem mutatkozik, a vállalat prémiumelvonást vagy csökkentést alkalmaz. A beszámolót több hozzászólás követte. A résztvevők a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos több kérdést is megvitattak. p. B. Hol van a Csorba utca? — Ismerjük-e a névadókat? — Nem segít a lexikon Felfedező úton az utcanevek „birodalmában” — Merre van, kérem, a Csorba utca? — szólít meg a békéscsabai vasútállomásnál egy férfi, aki — kofferja tanúsága szerint — most érkezett a városba. — Csorba, Csorba — gondolkodom eredménytelenül, s még az a gyanú is mocorog bennem, hogy egyáltalán: van ilyen? — Sajnos... Tessék könnyebbet kérdezni — válaszolom, s szeretném mentegetőzve hozzátenni, hogy én se vagyok idevalósi. Pedig születéseim óta itt élek, de szégyelem tájékozatlanságomat. Hányszor, de # hányszor halljuk ezt: „Kisváros Békéscsaba. Kisváros, nem olyan, mint Szeged vagy Debrecen vagy Miskolc...” Az állításból annyi igaz, hogy nem olyan. De, hogy kisváros?! Hát lehet kicsi < egy olyan település, amelynek csaknem 300 utcája, útja, tere van?! És ez egy kicsit elégtételt szolgáltatott a Csorba utcáért. Azt nem tudom, merre található, és nem tudok még jó néhányat. Ügy gondolom, ezért nem érhet szemrehányás. " Engem néni. De azt a taxisofőrt igen, akit a minap megkértem arra, hogy vigyen el a » Julius Fucik utcába. — Merre is van? — kérdezte. — Nem tudom — felelem. , — Én sem, de sejtem — így ő. — Valahol Jaminában. Elindultunk. Útközben kétszer megálltunk, kérdezősködtünk, s eközben buzgón ketyegett a taxióra... összehasonlítva a két legutóbb kiadott várostérkép utcajegyzékét, több különbséget találunk. Például a volt Lepény Pál utcaiak most már a Kun Béla utcában laknak anélkül, hogy költözködésre került volna sor. Űj nevet kapott a megyeszékhely „erezetének” számos más része is. Haruckem helyére Latinka Sándor, Linder Károly helyére Vásárhelyi Pál került, s a Zsíros utcából Sebes György, a Sztraka utcából pedig Botyánsz- ki Pálné utca lett. De sorolhatnánk a többi változást is. Persze akadnak békéscsabaiak — az időlebb korosztályból —, akik még mindig Andrássy útról beszélnek. Pedig hát „közbejött” a Tanácsköztársaság... De játszunk egy kicsit a nevekkel. Hiányoljuk a pamutszövő környékéről a Horog vagy a Háló utcát, ugyanis már ott van egymás közelében a Hal és a Halász elnevezésű. Találó a Rövid-nek „keresztelt” utcácska neve, mivel valóban nincs messze egymástól a két vége. Ám ha mindenáron logikát akarunk keresni, megtaláljuk-e például a Fiumei út nevében ezt? Vajon Fiúméba kell az utcából indulni ? Ezért kapta a nevet? Egyszer bizonyára el is jutunk innen oda, mint ahogy az Orosházi úton Orosházára. Legfeljebb egy kis kerülővel. Mondjuk Stockholmon vagy Lipcsén át... önkéntelenül adódik az igény: a sok utca közül legalább annak a névadóját ismerjük, amelyben lakunk. Könnyű a helyzet Széchenyi vagy Petőfi esetében. De nem valószínű, hogy például a Varsányi Irén utcaiak tudják, hogy lakóhelyük névadója szín- művésznő volt, a modem magyar színjátszás egyik úttörője. Még nehezebb a dolguk azoknak, akik az Üj Magyar Lexikonban sem találják meg a Bánszki, a Vilim vagy a Vozárik címszót... Vitaszek Zoltán l>A/WW\A/WWW\AAAA//SAAAAAAAAAAAAAAA^/^W A CSILLAGOKIG Veszélyben Szovj et-Or oszor szág 7. Idő: 1918. Színhely: Vlagyivosztok, egy hadihajó fedélzete. Szereplők: amerikai, angol, japán, francia tisztek, a Szovjet- Oroszország elleni intervenciós hadsereg parancsnokai. Egy esztendős sem volt még a szovjet hatalom, amikor a világ imperialistái — szövetségben az orosz- országi burzsoá-földesúri klikk fehérgárdistáival — rátámadtak a fiatal munkáshatalomra. Az amerikai, angol, japán, francia burzsoák fegyverrel siettek az orosz burzsoázia és a földesurak segítségére, hogy visszategyék a jármot a munkásokra és a parasztokra. 8. Kolcsak tábornok fehérgárdistáihoz nagy reményeket főztek. Kolcsak a forradalom győzelme után az Egyesült Államokba utazott, s onnan mint a fehérgárdista csapatok parancsnoka tért vissza. Amerikai és angol bankházak pénzelték, amerikai és angol fegyvergyárosok látták el harceszközökkel. Oroszországban a régi rend kiváltságaitól megfosztott képviselői támogatták. Kolcsak fejvadászai kegyetlen terrort alkalmaztak. 9. A megalakult Vörös Hadsereg amelynek alig volt utánpótlása, hősiesen szembeszállt az imperialistákkal és zsoldosaikkal. Munkások és parasztok százezrei jelentkeztek^ hogy megvédjék fiatal szocialista hazájukat. Gyemjan Bednij ebben az időben írta ezeket a sorokat: „Elvtársak, minket tűzgyűrű övez!” ,/Ránk mindenféle rablóhorda támad./ A martalóc szülőföldünkön áll. /A sors nekünk csupán egy választ ad:/ Vagy győzelem, vagy hősi harc s halál.” A Vörös Hadsereg hősi harcosai végrehajtották a lehetetlent. Kiűzték hazájukból az intervenciósokat, vereséget mértek a fehérgárdistákra. Három esztendeig tombolt a küzdelem. Az egyébként is szegény Oroszország újabb óriási károkat szenvedett
