Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-26 / 253. szám

1967. október 26. 2 Csütörtök Súlyos bombatámadás Hanoi ellen Hanoi Szerdán nehéz napot éltek meg a hanoiak. Az első légi­riadó hajnalban, nem sokkal egy óra után ébresztette a vá­rost, ezt reggelig még kettő követte. A negyedik pedig a trópusokon szokásos déli pi­henőtől fosztotta meg az em­bereket. A leghosszabb az ötödik lé­giriadó volt: az amerikai P— 105 és F—4-es vadászbombá­zók délután 3.45-tól 4.35 órá­ig egymást sűrűn követő hul­lámokban támadták a várost. Mindjárt az első hullám be­tört a belváros fölé és szinte/ válogatás nélkül, vaktában szórta le terhét, hogy miha­marabb kikerüljön a sűrű lég­védelmi , fűzből. Csakis, ember­ölésre használatos CBU golyós- bombák 1 hullottak a sűrűn lakott területeire. Golyósbombák. hulltak a Dau utcára is, amely a „visz- szaszerzett kard” nevet vise­lő tó partján fekszik s a hanoiak egyik kedvenc sétahe­lye. Itt mindig sűrű a forga­lom, s ez a támadás, váratla­nul jött. A mentőosztagok azonnal munkához láttak, az áldozatok száma még nem is­meretes. Ez az első eset, hogy az amerikaiak golyósbombák­kal támadták a főváros bel­területét A második kötelék ipari lé­tesítményekre szórta bombáit, a harmadik hullám egyik bombája azonban a‘ főváros közigazgatási bizottságának kultúrházára, Hanoi második legnagyobb kulturális létesít­ményére zuhant. Közvetlenül a város közepén nyolc amerikai gépet lőtt „le a légvédelem, a pilóták ejtő­ernyőn ereszkedtek le. Washington • A Johnson-kormányzat tel­jes mértékben behódolt a tá­bornokok követelésének. Az amerikai hadvezetés követelte, hogy intézzenek támadást a VDK minden repülőtere ellen. Ezt a követelést Johnson ha­ladéktalanul teljesítette, mi­kor engedélyezte a Phuc Yen repülőtér bombázását. A ko­rábbi „tilos” listán mindösz- sze négy célpont maradt visz- sza s a légierő felhatalmazást kapott Hanoi bombázására is. Az amerikai külügyminiszté­rium egyébként hivatalosan cáfolta azokat a híreket, hogy az Egyesült Államok a kará­csony—újévi időszakot felhasz­nálva hosszabb bombázási szü­netet rendelne el. (MTI) (1 Pravda az ú| honvédelmi törvényről Moszkva A szerdai Pravda vezércikkét a Legfelsőbb Tanács legutóbbi ülésszakán elfogadott új honvé­delmi törvénynek szenteli, amely­nek végrehajtási utasítását most tették közzé. A vezércikk egyebek között megállapítja, hogy különö­sen nagy szükség van az éberség­re és a felkészültségre ma, ami­kor a nemzetközi imperializmus, az Egyesült Államok uralkodó kö­rei, a világ számos térségében te­remtettek háborús tűzfészket és bűnös provokációkat követnek el. Az általános hadkötelezettségről szóló törvényt a Szovjetunióban mindenütt helyesléssel fogadták — állapítja meg a Pravda. (MTI) ENSZIVAP Murmanszk, az Arktisz kapuja A Központi Sajtószolgálat kiküldött tudósítójának riportsorozata A sarkkörön tül ■«— Miért éppen Murmanszk- ban? — kérdezték indulásom előtt itthon is, Moszkvában is. Nos, elhatározásomban szerepet játszottak régebbi olvasmányaim a szörnyűséges Kóla-félszigetről, ahova a cárizmus száműzte po­litikai ellenfeleit. Emlékszem még azokra a leírásokra is, mennyi viszontagság és nélkülö­zés közben építették az. 1915— 16-os években Pétervártó! a Ba- 'f£ntS-t’éhgér!'g áTVTurrnán Vas­utat. Európa legészakibb Vasút­vonalát. S még sok másra is em­lékeztet Murmanszk: a hősi har­cokra, amellyel kiverték a part- raszállt intervenciós angol csa­patokat 1920-ban, és arról a nagyszerű helytállásról, amelyet a második világháború alatt fej­tettek ki a város védői a fasiszta támadókkal szemben. S azontúl: érdekelt, hogyan él­nek az emberek 400 km-rel a sarkkörön túl, a föld legnagyobb sarki városában. Különösen nagy volt az örömöm, amikor a város történetét tanulmányozva megtudtam, hogy Murmanszk egyidős a forradalommal: alap­kövét 1916-ban rakta le a cár, s nevezték el Romanov na Mur- mannak. Néhány hónap múlva a forradalom elsöpörte a Roma- novokat, a Murmanszk névre át­keresztelt város megtette kezdő lépéseit. 1914-ben a Vornicsnij-patak partján, a mai város helyén egyetlen remetekunyhó állott: Simeon Korzsevé, aki halászat­tal tengette életét. 1920-ban, a szovjethatalom első éveiben 2500 Iákosa volt a városnak. Le­nin ebben az évben dekrétumot bocsátott ki a murmanszki ha­lászat fejlesztésére. 1924-ben már néhány halászhajó itt te­lelt a Jeges-tenger egyetlen jég­mentes kikötőjében. Ma pedig a városnak 288 ezer lakosa van, s a halászat központja. Évente 8 millió métermázsa halat dolgoz­nak fel ebben az egyetlen kikö­tőben, annyit, mint egész Ang­liában, annyit, mint Olaszország­ban, Portugáliában, Görögor­szágban, Dániában és Belgium­ban összesen. Murmanszk nemcsak ä halá­szai ék halfeldolgozás központja, hanem fontos kereskedelmi ki­kötő is. Innen látják el áruval, élelmiszerrel, fűtőanyaggal az Északi Jeges-tenger szinte vala­mennyi kikötőjét. A murmanszki kikötő a bázisa a jégtörő flottá­nak. Innen indul útra a világ első atommeghajtású jégtörője, a Lenin jégtörő, itt hajózzák be évről évre a Déli-sark titkainak felkutatására induló expedíció­kat. Augusztus utolsó napjaiban éjfél után indultam Moszkvából a kék színű Arktiika (Északi­sark) expresszel és több mint kétezer kilométeres út után má­sodik, nap délben érkeztem Mur- manszkba. Az út a Ladoga- és Onyega- tó partján vezetett, majd Petro- zavodszktól — a Karéi ASZSZK következett, amit az orosz mel­lett finn nyelven feltüntetett ál­lomás-feliratok is jeleznek. A villamosított vonalon száguldott az Arktika: 2—3 óránként áll­tunk meg egy-egy városnál. Kandalaksa a Fehér-tenger partján. Ez már az Északi Jeges­tenger öble. A város neve — Kanda-lánc, laksa-vető — arra emlékeztet, hogy ezentúl már a borzalmak földje, a Kola-félszi- get következik. A cári száműzöt- tekről itt már levették a lánco­kat és úgy hurcolták tovább északra, mert innen már nem kellett a szökésüktől tartani. A táj gára emlékeztető vidék las­san féltundrává, tundrává ala­kul át. Közeledik a Sark-vidék. A nyír- és a fenyőfák egyre ritkábbak és csenevészek, ala­csonyak. A talaj 2—2 és fél mé­teres mélységtől lefelé örökké fagyott, de a felszín nyáron fel­enged. Most is mindenütt apró tavacskák . csillognak, s a fák között, vastag fű, zuzmó és mo­ha. Elértük a félsziget lezordabb részét, az 1000—1200 méter ma­gas Hibin hegyvidéket. S az egy­kori borzalmak födjén virágzó városok, ipartelepek képe bon takozik ki. Apatite és mellette Kirovszk, a terület második leg­nagyobb városa. Mint a neve is mutatja, itt van az 1930-as évek óta mérhetetlen bőségben feltárt apatit-bányászat központja. Az itt feltárt és a szuperfoszfát gyártáshoz nélkülözhetetlen fe­hérszürke ásvány nemcsak az egész szpvjetország szükségletét látja el, hanem exportra is nagy mennyiség jut belőle. Innen kap­juk mi, magyarok is ezt a fon­tos műtrágya-alapanyagot. A vasút itt továbbra is gazdag bá­nyavidékeken halad keresztül: nikkel, réz, vas, kobald — szin­te valamennyi nemesércet rejti itt a föld méhe. Arra gondolok, hogy talán itt, a Sark-vidék kö­zelében sűrítve torlódtak össze a fold kincsei. S tovább, északra haladva — ismét változik a táj. És csodák csodája — nem zordabbá, hanem szelídebbé válik. A völgy kiszé­lesedik és a Kola és Tuloma folyó összefolyásánál elém tárul a Kola-öböl, a halász- és keres­kedelmi kikötő és a sarki nagy­város: Murmanszk. Megérkez­tünk... Gáti István (Folytatjuk) New York Kedden, az ENSZ-nap alkalmá­ból hangversenyteremmé alakult át az ENSZ-palotában a közgyű­lés ülésterme. A világ egyik leg­jobb zenekara, a bécsi szimfo­nikusok adtak hangversenyt. A szünetben U Thant ENSZ-főtitkár rövid beszédben méltatta az ENSZ-napot, és a világszervezet tevékenységét. Az Egyesült Nem­zetek Szervezetét egy zenekarihoz, a világszervezet vezető szerveit a karmesterhez, az ENSZ alap­okmányát pedig a partitúrához hasonlította. „Ha a tagállamok a zeneművészek példáját követik és gondosan ügyelni fognak az alapokmány betartására, a világ­nak nem okoz majd gondot az a széthúzás, amely jelenleg a nemzetközi kapcsolatokban ural­kodik” — mondotta a főtitkár. Moszkva A Pravda szerdai számában az ENSZ-napot méltatva rámutat, hogy a világ népei az ENSZ-ben és alapokmánya rendelkezéseinek betartásában a világbékéért és az egyetemes biztonságért folyó harc fontos eszközét látják. Az ENSZ feladata, hogy minden tőle telhetőt megtegyen az időszerű nemzetközi problémák békés megoldásának maxilmális előse­gítésére. A lap hangsúlyozza, hogy fel­tétlenül az ENSZ javára kell ír­nunk számos olyan akciót, ami­kor a világszervezet közreműkö­désével sikerült megfékezni nem­zetközi konfliktusokat. Ugyanak­kor el kell mondanunk, hogy az ENSZ nem tud megbirkózni olyan aggasztó problémákkal, amelyek az imperializmus és mindenekelőtt az Egyesült Álla­mok hibájából a háborút követő időkben jelentkeztek és fenyege­tik a békét. (MTI) Letartóztatások Nicaraguában Managua Az AFP jelentése szerint nagy letartózíatási hullám söpört végig egész Nicaraguán, miután isme­retlen tettesek megölték a bizton­sági szolgálat egyik magas rangú tisztjét. Az elhárító tisztet a szerdára virradó éjjel, több lövéssel ölték meg. A kémfőnök névé: Gonzalo Lacayo. Merénylői száguldó gép­kocsiból, az utcán adták le rá a lövéseket, amelyek mindegyike halálos volt. A kormány ellenőrzése alatt álló lapok jelentéseiből is kitűnt, hogy a közép-amerikai országban erős politikai nyugtalanság érezhető. Nemrég közölték, hogy az északi vidékeken karhatalmi erők parti­zánokkal ütköztek meg, s a fel­kelőket — állítólag — „végleg” szétszórták. A gerillákkal fenntar­tott kapcsolatuk miatt több köz­életi személyiséget — közöttük kereszténydemokrata politiku­sokat és repülőtiszteket — már ebben az időben letartóztattak. (MTI) ötvenéves a szovjethatalom A Forradalom és hazánk „A leninizmus két ar cvonalan bontakozott ki: az egyik a béke, a másik a szó cializmus frontja”. (Barta Lajos) \Tisszaemlékezések és tanul- * mányok, történelmi és szép- irodalmi művek gazdag tárháza áll rendelkezésünkre, hogy meg­mutassa: milyen hatást váltott ki és milyen következményekkel járt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világszerte és ha­zánkban. E most következő né­hány gondolat, korabeli sajtócik­kekből vett szemelvények a ma­gyar nép hangulatát tükrözik a forradalmat közvetlenül követő novemberi napokban. A háborútól, éhségtől, haláltól, gyásztól elcsigázott nép megér­tette: az oroszok útja a béke, a kenyér, az igazság útja! Elismeri ezt még a hadifogoly-leveleket cenzúrázó cs. és kir. bizottság 1917. november I7-i jelentése is: „Az egyre súlyosbodó viszonyok nyomása alatt a szociális moz­galmak iránti szimpátia is mind­inkább erősebb. Nem külpoliti­kai áramlatok hatása, sem a nemzetközi szocialista áramlatok irányítják, hanem teljesen bent az ország határai között született okok teremtik és erősítik: ...a béke és a megélhetés problémá­ja.” A pétervári események híre a magyar sajtóban november 9-től látott napvilágot. Idézzünk fel néhányat az elsárgult lapok cik­keiből: „Pétervárott kitört a forrada­lom. A bolsevikek elfoglaltak fontos állami épületeket... Rend­zavarásról eddig nem érkezett hír, kivéve néhány apacs garázdálko­dását” (Az Est) „A csodák korszakát éljük, s ebben a meglepetések országa Oroszország. Évszázadok tunya elnyomatásában lassan erjedt a nagy orosz néptömegben minden modern eszme... A béke kormá­nya győzött. Az antant búsulhat rajta.” (Pesti Hírlap, november 14.) ,{A muhkások és parasztok kormánya történelmet csinál és a fejezeteknek, amelyeket ragyogó tettekkel tesz örökre dicsőkké, sorsdöntőbb hatásuk lehet Európa életére, mint amilyennek a nagy francia forradalom volt... Emlé­kezzünk Leninre, akit üldöztek, aki eltűnt, akit halálra kerestek... aki hónapok alatt évek munkáját végezte el...” (Dél-Magyarország november 11.) A Magyarországi Szociáldemok­rata Párt november 11-i kiáltvá­nyában kijelentette: „Az orosz proletárság a forradalmi bátor­ságnak, áldozatkészségnek és esz- ményiségnek ez a legmagaszto- sabb történelmi képviselője, ha­talma ormára feljutva: a kölcsö­nös mészárlás abbahagyására és a béke munkáihoz való visszaté­résre szólítja fel az egész világot” — írja a kiáltvány. S hol állt, mit tett az ország népe? Hallatta szavát a béke ér* dekében — de ezen túl, túl a na­gyobb darab kenyér, a demokra­tikus jogok követelésén is — az orosz példa követését fogalmazta meg gyűléseken, tüntetéseken. IJiába próbálták a jobboldali szo­ciáldemokraták csendesítő szóval mérsékletre inteni: „Nem rombo­ló tüntetésre, hanem nagy béke­eszméink mellett való nyilvános

Next

/
Thumbnails
Contents