Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-03 / 233. szám

1967. október 3, 2 Kedd Katonai díszszemle Kiievben ünnepség Kínában Irányítható lövegek (elvonulása a díszszemlén. Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgálat Kijev Vasárnap Kijevben katonai díszszemle volt, amelyen a „Dnyepr” szovjet hadgyakorlaton részt vett csapatok vonultak fel. A szemlét Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgomij, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők, valamint több katonai parancs­nok tekintette meg. Jelen voltak a szocialista országok katonai küldöttségei is. Grecsko marsall, szovjet hon­védelmi miniszter beszédet inté­zett a csapatokhoz. Kijelentette: „A hadgyakorla­ton részt vett csapatok maradék­talanul teljesítették a kitűzött feladatokat. A hadgyakorlatokon részt vettek a fegyverzet és a technikai hadfelszerelés legújabb fajtái is. — Az imperialista államok, el­sősorban az Egyesült Államok kormánykörei hibájából a nem­zetközi helyzet továbbra is bo­nyolult és feszült — mondotta a továbbiakban Grecsko marsall. Hangsúlyozta: a szovjet hadsereg­nek minden rendelkezésére áll, ami szükséges, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó országok és más szocialista országok hadsere­geivel együtt megsemmisítő vere­séget mérjenek arra, aki merény­letet próbál elkövetni a szocialista közösséghez tartozó népek szabad­sága és függetlensége ellen. *** Vasárnap Kijevben fogadást adtak a „Dnyepr” elnevezésű szovjet hadgyakorlat résztvevői­nek tiszteletére. A fogadáson L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, P. J. Se- leszt, az SZKP Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának tag­ja, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első tit­kára, A. A. Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter és Bohumir Lomsky hadseregtábor­Vietnami jelentés Egyik amerikai közvélemény- kutató-intézet hétfőn közzétett je­lentése szerint három hónap alatt csaknem 15 százalékkal csökkent Amerikában a vietnami háború folytatása híveinek tábora. Különösen nagy a csökkenés azoknak a körében, akik a VDK elleni légiháború folytatását akar­ják. Ugyanakkor a megkérdezet­tek csaknem negyven százaléka jelentette ki, hogy az Egyesült Államoknak a lehető leggyorsab­ban ki kell vonulnia Vietnamból. Az ország lakosságának kevesebb, mint egyharmada helyesli Johson elnök háborús politikáját —, ál­lapítja meg az intézet jelentése. (MTI) nők, csehszlovák honvédelmi mi­niszter pohárköszöntőt mondott. Vasárnap Kijevből visszautaz­tak hazájukba a baráti hadsere­gek küldöttei, akik a szovjet fegyveres erők „Dnyepr” nevű hadgyakorlatán vettek részt. Peking Pekin gben helyi idő szerint va­sárnap megkezdődtek a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 18. évfordulójával kapcsolatos ün­nepségek a Mennyei Béke Kapuja téren. Az ünnepi díszemelvényen töb­bek között helyet foglalt Mao Ce- tung, Lin Piao, Csou En-laj, Csen Po-ta, Kan Seng, Csu Te, Li Fu- csun és Csen Ji. Az ünnepi beszédet Lin Piao honvédelmi miniszter tartotta. Ezt az alkalmat is felhasználta a Szovjetunió elleni rágalmak han­goztatására és támadásokra. Ek­kor a tribünön helyet foglaló bol­gár, csehszlovák, lengyel, magyar, mongol, NDK és szovjet diploma­ták elhagyták az emelvényt. (MTI) „K kommunisták fi szerepe a munkahelyükön van Tito beszéde ü Belgrad Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének el­nöke szombaton este Zágrábban beszédet mondott azon a gyűlésen, amelyen a Horvát Kommunista Párt megalakulásának 30. évfor­dulóját ünnepelték, s egyben meg­emlékeztek arról is, hogy Tito há­rom évtizede került a Jugoszláv Kommunista Párt élére. Tito be­szédében belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Kijelentette, a kom­munista szövetség átszervezésének az a célja, hogy a kommunista szövetség a szocialista fejlődés jelenlegi szakaszában is minél si­történelmi társadalom Feszült a helyzet Kína és Indonézia viszonyában Djakarta Mint a Reuter hírügynökség jelenti, a djakartai kínai nagykö­vetség ellen végrehajtott támadás újabb feszült helyzetet teremtett Kína és Indonézia viszonyában. Vasárnap délután Pekingben az Aleksza, Oleksza, Elek... M i huszonöt esztendeje, 1942. október 3-ra vir­radóra, a Margit körúti fogház siralomházában íródtak e sorok: „Búcsúzom tőletek, kívánom nektek, érjétek meg a békét és a boldog életet. És ha megéritek, emlékezzetek meg rólam, csende­sen, szép szóval...” Az a férfi, akit azon a borús októberi reggelen — pontos adat van róla — 8 óra 50 perckor a fogház udvarán kivégeztek, fele­ségének és kislányának címezte a búcsúsorokat. De ma, mártír­halálának 25. évfordulóján a na­gyobb család is kegyelettel emlé­kezik rá, a szovjet ejtőernyősre, aki élete utolsó pillanatában ezt kiáltotta: „Éljen a független, sza­bad Magyarország!”... Aleksza Borkanyukra emléke­zünk. Pontosabban Olekszára, ahogyan szükebb pátriájában, kárpátaljai falujában emlegették. Azaz: Borkanyuk Elekre — amint magyar barátai és harcostársai szólították. „41 évet éltem, ebből 20 évet a szegény emberek ügyéért vívott harcnak szenteltem. Egész életem­ben becsületes harcosa voltam a szabadságnak, minden egyéni ha­szon vagy érdek nélkül” — ol­vassuk búcsúlevelében. Nem véletlen vezérelte a sze­gény emberek ügyének oldalára: maga is földhöz, ragadt szegény ruszin parasztcsalád gyermeke­ként látta meg a napvilágot a kárpátaljai Kőrösmezőn. A vér- lázító nyomor elleni küzdelem vágya vitte huszonkét éves korá­ban a Csehszlovák Kommunista Párt soraiba. Tanult, az ezerki- lencszázhúszas évek derekán Har­kovban pártakadémiát végzett, új­ságíró lett, majd Komszomol-tit- kár, területi lapszerkesztő, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja és parlamenti képviselő. A világháború kitörése után ez az élet egyenesen vezette őt a szovjet hadseregbe. 1942. január­jában Aleksza Borkanyuk magyar partizántársaival repülőgépen be­vetésre indult. Az ejtőernyős-cso­port a megadott térségtől távol, Kárpát-Ukrajna havas hegyei­ben ért földet: ki azonnal elesett a tűzharcban, kit elfogtak — egyedül Borkanyuknak sikerült eljutnia szülőfalujába. Végül azonban őt is elfogták... Aleksza Borkanyuk hamvait 1945-ben, hazánk felszabadulása után hazaszállították szülőföld­jére. Ott, Rahón emlékművet ál­lítottak neki. Emléke — és a nagy mű; a független és szabad, szocializmust építő Magyarország, amelyért életét áldozta, él. (sp) indonéz ügyvivőnek tiltakozást adtak át. A kínai kormány tilta­kozó jegyzékében közli, hogy Peking és a djakartai kínai nagy- követség között teljesen megsza­kadt az összeköttetés. A kínai fél fenntartja magának a jogot, hogy „megfelelő intézkedéseket” te­gyen. A jegyzék az indonéz jobb­oldali tüntetők támadását a leg­súlyosabb provokációnak minősí­tette. Dj akartában a katonai kórház­ból kilenc sebesült kínai diplo­matát kezelés után kiengedtek, viszont a tizedik diplomata álla­pota válságos. A vasárnapi össze­tűzésben a diplomatát golyó érte. Az indonézek közül öten sérül­tek meg. A kínai nagykövetség félig le­rombolt és elhagyott épületét ka­tonaság őrzi. Az épületről bevon­ták a tüntetők által kitűzött in­donéz zászlót és visszahelyezték a kínai lobogót. (MTI) keresebben betöltse küldetését, vagyis a eszmei, politikai vezetőjének sze­repét. Tito felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben túl sok a vita a szervezeti formákról, és „éppen ez a gyengeség elsősor­ban a kommunisták gyengesége. Azt hiszem, itt az ideje, hogy fel­fogjuk: a kommunisták fő szere­pe munkahelyükön van”. Tito beszédét így folytatta: saj­nos még mindig vannak, akik szó­ban egyetértenek a határozatok­kal, a gyakorlatban pedig a régit hajtogatják. Ezért szigorúbb in­tézkedéseket kell bevezetni. Nem­csak az eszmei egységet, hanem az akcióegységet is biztosítani kell. Tito hangoztatta, hogy a jövő évben megtartandó IX. kongresz- szus előkészítése az eszmei és po­litikai küzdelem időszaka lesz, hogy a kommunista szövetség az elkövetkezendő időszakban esz­meileg alkotóbb, és politikailag harcosabb legyen. (MTI) Minisztertanács az EAK-ban Nasszer elnökletével ülést tar­tott Kairóban az EAK miniszter- tanácsa. Az ülés után kiadott közlemény szerint a miniszterek megvitatták a Szuezi-csatorna övezetében kialakult helyzetet és tárgyalták az izraeli megszállók részéről állandóan végrehajtott fegyveres provokációk következ­tében az övezet lakossága által el­szenvedett károk megtérítésének kérdését. Ezzel kapcsolatban a minisztertanács határozatot ho­zott. Az ülésen folytatták a kor­mányhivatalok munkája megjaví­tásának vizsgálatát. (MTI) Magyar internacionalisták Szovjet-Oroszországban Mindent a második Magyar T anács köztársaságért Az 1917-es Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom után a ma­gyar hadifoglyok tömegesen áll­tak a vörös zászló alá, s a Vörös Hadsereg és a Vörös Gárda so­raiban harcoltak a szovjetha­talomért. Több tízezer volt hadi­fogoly azonban magyar földön is fegyvert fogott a proletárha­talomért, mikor a Magyar Ta­nácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg katonájaként állta a magyar ellenforradalmárok és a külföldi intervenciósok rohamát. Az Oroszország csataterein küzdő magyar hadifoglyoknak egyszer tűnt fel a lehetőség, hogy egyesül­jenek a felvidéki és a tiszai fron­ton harcoló sorstársaikkal: ami­kor Antonov Vojszenko tábornok irányítása alatt gyülekezett a Ma­gyarország „felmentésére” szer­vezett haderő Ukrajnában. Foglyok a magyar pártiskolán Lvov és Besszarábia felé törtek volna át a részben magyarokból álló Ukrán Front csapatai, azon­ban az áttörés szempontjából kulcspozíciókat tartó Grigorjev- hadosztály lázadása meghiúsítot­ta a nagy manőrvert. 1919 nyár­utóján elbukott a Magyar Ta­nácsköztársaság, de a hazától el­vágott magyar vöröskatonák to­vább harcoltak a közös ellenség ellen, s Ukrajnában, az orosz sztyeppéken verték az ellenforra­dalmárokat. És készültek a hazatérésre, a proletariátus itthoni új honfog­lalására. Az oroszországi magyar kommunista szervezetek kiadvá­nyai ébren tartották a pesti kom- mün emlékét, s a párt kiadta a jelszót: „Mindent a második Magyar Tanácsköztársaságért!” Pezsgő, szervező munka indult: is­mét megjelentek a magyarok újság jai, megszervezték a magyar párt­iskolát; de ez most már nemcsak Moszkvában működött, hanem a vidéki városokban is: még a Vol­ga menti nagyvárosokban is ma­gyar forradalomra készültek a ha­difoglyok. A Kaukázus hegyei között Az első világháborút követő hó­napokban forradalmi hullám se­pert végig Európán, s ennek volt egyik „hullámhegye” a Ma­gyar Tanácsköztársaság is. A Harmadik Internacionálé vezetői arra számítottak, hogy a húszas évek elején ismét fellendülnek a forradalmi mozgalmak — s ettől új sikereket vártak. A magyar kommunisták is bíztak, remény­kedtek, de nem várták ölbe tett kézzel a jószerencsét: intézetek­ben, iskolákban, munkahelyeken készültek új feladataikra, ők — akik végigharcolták az orosz for­radalmat és a polgárháborút — tudták, hogy bizonyos helyzetek­ben semmiféle felkészülés nem helyettesítheti a harckészséget, éppen azért különösen nagy je­lentőséget tulajdonítottak a ka­tonai előkészületeknek. A magyarok így jutottak el a legkülönbözőbb vörösparancsno­ki iskolákra, felsőparancsnoki is­kolákra, gyalogosparancsnoki és különleges parancsnoki tanfolya­mokra. Ezekben az években több olyan tisztiiskola működött, ahol a hallgatók nagy része magyar volt, és arra is volt példa, hogy az internacionalista vörösparancs­noki iskola parancsnokságát is magyar hadifoglyokra bízták: Ka­pitány Gyula volt vezérkari szá­zados Moszkvában, Petrográdon és Bakuban irányította a parancs­noki tanfolyamot: s az iskola hall­gatóival együtt részt vett a kau­kázusi köztársaságok felszabadí­tásában. Az illegális fronton Katonák, pártmunkások készül­tek arra, hogy hazajőve, megnyis­sák a „magyar frontot”. Ez volt a legfőbb téma azon a szaratovi pártiskolán is, amelynek vizsga­tételei is fennmaradtak. (A ma­gyar proletárdiktatúra kérdése, a szocialista forradalom különböző szakaszai, a magyar kommunista forradalmárok taktikája). És akik a tanfolyamokról, hosszabb-rövi- debb ideig tartó pártiskolákról ki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents