Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-15 / 244. szám
1967. október 15. 7 Vasárnap Árván maradtam Premier előtt A színház következő bemutatója Sardou—Najac—Csanak: Váljunk el! című zenés vígjátéka lesz. A darabot Vass Károly rendezi, főszerepeit Stefanik Irén Jászai-díjas és Gálffy László alakítják. Képeink a darab próbáján készültek. Stefanik Irén és Gálffy László. Bál oldalt a rendező: Vass Károly. Mindenki a színpadon! Vass Károly a szereplőket instruálja. Fotó: Demény ŐSZI REJTVÉNYPÁLYÁZAT A Békés megyei Népújság őszi rejtvénypályázata — Első díj: 1 db 2000 forintos vásárlási utalvány Hála a sokféle lehetőségnek, érdeklődési köröm szépen fejlődik. Sokan el sem hinnék rólam, de még a Magyar Hirdető műsora is érdekel olyannyira, hogy időnként még be is ugróm neki. Legutóbb például arra biztatta dolgozó népünket a tévében, hogy „reggel kakaó, uzsonnára kakaó, este kakaó’’. Ügy gondoltam, hogy ez egy országos akció, én sem maradhatok ki belőle, annál is inkább, mert hátha egy fontos külkereskedelmi szerződés húzódik a fenti buzdító szavak mögött és így hazafias kötelességem is a felhívás alapján élnem. Be kell vallanom, hogy ezen túlmenően szubjektíve is érdekeltnek érzem magam, miután a Sors kiszámíthatatlan akarata folytán úgy érzem, hogy fogazatom nem lesz elég háttig, ha továbbra is rágcsáló életmódot folytatok. Ki is adtam tehát nejemnek az ukázt, hogy a Magyar Hirdető fenti jelszavát tekintse ezután állandó étrendünknek. Mint minden asszony a férjére, nejem is hallgatott rám, annál is inkább, mert tudja, 'hogy mindig meggondoltan, megfontoltan, reálisan foglalok állást ilyen sorsdöntő kérdésekben. Rövidesen átható kákaószag, pardon, illat terjengett az egész házban, több mázsa kakaót vásároltam, arra számítva, hogy az országos felhívás nyomán óriási méreteket ölt majd a fogyasztás és féltem, hogy esetleg nekem nem jut elegendő mennyiség. Kezdetben végtelenül hálás voltam a Magyar Hirdetőnek. Népes családom — lányomon és nejemen kívül 7 kacsa, 1 kutya és 2 jérce is ideszámít — kitűnő étvággyal szürcsölte az életet adó nedűt, bár a macskák már a második rgip érintetlenül hagyták. Persze, én ezt úgy fogtam fel, hogy ők nem lát- ták-hallották a Magyar Hirdető műsorát, na meg öntudat dolgából is csak hátrább vannak nálunk, nekik nem számít a külkereskedelmi szerződés. Persze, ha májról lenne szó, azt jobban támogatnák, de hát majd csak meghirdetik egyszer azt is. Egy hét telt el azóta, és be kell vallanom, hogy az addig oly kiegyensúlyozott családi életem kezd felborulni. Egyedül a jércék tartanak ki velem,' azok még mindig felkapkodják a kakaós kenyérdambokat. Kutyám viszont napok óta kerül. Vejem legyengült állapotára hivatkozva hazament az anyukájához levegőváltozásra, láMexikói történet Don Alvarez párbajról tér haza. Felesége boldogan fogadja: — Hát élsz! Nem sebesültél meg? — Nem! — És Don Carlos? Meghalt? — Nem! Kutya baja! — Hát nem volt meg a párbaj? — Megvolt. De mind a ketten olyan pontosan céloztunk, hogy a golyók félúton találkoztak. nyom pedig sok munkájára hivatkozva bejelentette, hogy nem ér rá itthon étkezni. Szegény, most azon a vacak üzemi koszton tengődik. Nejem aztán végképpen „betette a kaput’’. Az az asszony, akivel több mint két évtizedet töltöttem általában megértésben, békességben, most visszaélt bizalmammal és rútul megcsalt: ' in flagranti találtam a kamrában egy jól megtermett avas szalonnával! Persze, nejem ezek után különköltözött, csak búcsúszavai csengenek fülemben: Majd üzenj, ha elfogyott a kakaó, addig engem nem látsz! Így aztán egyedül maradtam. Most itt ülök kétrét görbülve, az SZTK-ban, várom, hogy kiírjanak táppénzre. Főnököm nem méltányolta hazafias felbuzdulásból eredő/ gyomorbán- talmaimat és kijelentette, hogy menjek orvoshoz, mert nem ülhetek félnapokat máshol, másodülésért nem fizet. Közben az orvos meghallgatott — vizsgálni nem volt ideje —, és rögtön megmondta a diagnózist: kakaókor, de pár nap alatt rendbe jövök, ha a kakaónak még csak a nevét se hallom. A táppénzes időm alatt a maradék 240 kiló kakámat féláron továbbadtam és megfogadtam, hogy ezután csak a már jól bevált javaslatait hallgatom meg a Magyar Hirdetőnek: cipőt csak cipőboltban veszek, a hatósági hússzékbe ilyen szándékkal be sem megyek, gyermekruhát a gyermekmha-üzlet- ben és nem a különleges méretek boltjában vásárolok, fenntartás nélkül elhiszem azt is, hogy a Nyugalmazott Tűzkőárusok Szakszervezetének semmi köze a filmek forgalmazásához, de többé nem hiszem el, '■ hogy „reggel kakó, uzsonnára kakaó”, este kakaó”. Remélem, hogy fogadalmam családom tagjai is hallják és újra összejövünk. Mindenesetre a kutyám már csóválja a farkát... Anekdoták Adele Sandrock-ot, a húszharminc év előtt igen népszerű, terebélyes és vastag hangú német színésznőt meghívták keresztelőre. Végignézte, hogyan fürdetik és pólyázzák az apróságot a nagy ünnepség előtt. Lornyonját szeme elé emelve az idős művésznő basszus hangon egy idő után megszólalt: „Ah — fiú..., ha emlékezetem nem csal!” Eleonora Duse, a világhírű Olasz színésznő egyszer arra vállalkozott, hogy egy baráti házaspár kislányára felügyel, amíg a szülők az operában vannak. Amikor apa és anya hazatértek, a gyermek az ágyban ült, mutatóujját ajkára téve suttogva mondta: „Pszt! Halkan, a néni alszik!” Duse tényleg a díványon feküdt és hortyogott. Felébresztették. Felült, megdörzsölte a szemét és így szólt: „Képzeljétek, a gyereknek meséket mondtam, terseket szavaltam, dalokat énekeltem, s ő mindig újakat kért. Erre egyszerűen lefeküdtem és aludtam. Így aztán nyugton maradt”. A Johann Sebastian Bach a lipcsei Tamás-templomban új orgonaművét játszotta. Amikor befejezte, a fújtatókezelő örömtől ragyogó arccal szaladt be hozzá és így szólt: „Ezt aztán megint nagyon szépen csináltuk”. Bach bosszúsan tekintett rá: „Csináltuk? Hallja: én játszom!” A fújtató kezelője ijedten nézett a nagyra becsült mesterre : „Jó, majd megjegyzem magamnak. Ahogy Bach úr fekarja.” hosszabb ideje a cipőmön áll. Felkérem az illetőt, hogy mér- \ legelje tettének esetleges káros következményeit, és álljon a saját lábára! Az érzékeny: — Ez fájt! Mintha a telkembe taposott volna... A szórakozott: — Most én állok a magáén, vagy maga áll az enyémen? A mérges: — Próbáljon négykézláb állni, ha már kettőn nem tud! A dühös: — Hülye trampliü Az óvatos: — Vigyázzon! Talán a bokám is eltört! A hízelgő: — Kényelmesen tetszik állni? Brackó István 1964. október 14-i számunkban befejeződött lapunk Őszi rejt- vénypélyázata. A pályázat egyes rejtvényeihez rejtvényszelvényeket is mellékeltünk, ezeket a helyes megfejtésekkel együtt 1967. október 18-ig kell beküldeni lapunk szerkesztőségéhez. Cím: Békés megyei Népújság I Szerkesztősége, Békéscsaba, Sza- Ibadság tér 17. A borítékra írjuík rá: Rejtvény pályázat. A naponta közölt rejtvények helyes megfejtéséért öt pontot számítunk, a legmagasabb elérhető pontszám tehát 150 lehet. Amennyiben többen azonos pontszámot érnek el, a pályázat díjait sorsolással ítéljük oda. A pályázat eredményhirdetése 1967. október 22-i, vasárnapi számunkban jelenik meg. OKI Kíváncsi természetű vagyok, figyelem az embereket, igyekszem minél többet megtudni róluk. S mert rendszereid is vagyok, csoportosítom a megfigyelt egyedeket, szigorúan rendszerezem őket. Vizsgáljuk meg például, hogy milyen típusokból áll egy zsúfolt autóbuszon utazó embercsoport? Látszólag homogén tömeggel van dolgunk. De ha bevezetünk egy olyan okot, amely föltétien reakciót vált ki, az egye- dek rögtön elkülönít- hetővé válnakTehát, hogyan reagálnak az emberek, ha a zsúfolt autóbuszon rálépnek a lábukra? Ezennel közreadom eddigi vizsgálódásaim eredményét. Egyedek Az udvarias: — Kérem, lesz szíves arrébb állni picit! A pedáns: — Uram, én minden reggel kipucolom a cipőmet... A félénk: (nem szól, de tűri, hogy rátapossanak.) A kötekedő: — Leszáll a cipőmről, vagy kpp két pofont! A humoros: — Nézze meg ezeket a csenevész lábakat, asszonyom! Hát van szíve rátaposni? A vicces: — Ugye azt hitte, hogy falábam van? A diplomatikus: — Kérem, uraim! Valaki önök közül Kabátvásár Átmeneti télikabátok Nagy választékból időben vásároljon! a Körös Állami Áruházban 106918
