Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-15 / 244. szám
i 1967. október 15. Vasárnap Közös nyilatkozat a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban tett látogatásáról Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi- Bizottságának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának meghívására Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével 1967. október 10—14 között hivatalos látogatást tett Csehszlovákiában a Magyar- Nép- köztársaság párt- és kormányküldöttsége. Ez alkalommal közös nyilatkozatot írtak alá, mely többek között így hangzik: I. A küldöttségek megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar— csehszlovák kapcsolatok a barátság, a kölcsönös megértés és a szoros együttműködés szellemében minden területen fejlődnek. A két ország párt-, állami és társadalmi szerveit szívélyes kapcsolatok fűzik egybe, együttműködésük hatékony és azt a széles körű vélemény- és tapasztalatcsere jel-, lemzi. A küldöttségek megállapították, hogy országaik kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködése a Magyar Népköztársaság és' a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttségeinek 1964. évi októberi tárgyalásain elfogadott alapelvek szellemében fejlődik. Kedvezően alakul a műszaki, tudományos együttműködés. Jelentős eredmények születtek a két ország népeinek érintkezésében, egymás kölcsönös megismerésében. A küldöttségek egyszersmind azon a véleményen vannak, hogy további lehetőségek állnak fenn a két ország politikai és gazdasági együttműködésének fejlesztésére. Ügy vélik, hogy tovább kell fejleszteni az együttműködést a fő területeken, elsősorban a népgazdasági tervek távlati egyeztetése, a gépipar és más iparágak termelési kooperációjának és special! - zációjának fejlesztése, az árucsereforgalom terén. Ezért támogatják az ipari vállalatok és egyesülések közvetlen együttműködését. A küldöttségek kifejezték azon meggyőződésüket, hogy a népgazdaság új irányítási és tervezési readszerének mindkét országban történő bevezetése további lehetőségeket teremt az együttműködés új, hatékonyabb formáinak kialakítására. Eredményesen alakulnak a két ország tudományos, közoktatási és kulturális kapcsolatai. Ezek további fejlesztését szolgálja az 1964-ben létrehozott magyar— csehszlovák kulturális bizottság tevékenysége. A küldöttségek egyetértőén megállapították, hogy a fenti területeken a sokoldalú együttműködés távlati fejlesztésének további kedvező lehetőségei vannak. Mindkét fél kifejezte azt a véleményét, hogy a KGST-tagorszá- gok két- és többoldalú gazdasági együttműködés tartalmának és formáinak tökéletesítése gazdasági fejlődésük objektív és rendkívül jelentős feltételévé válik. Kifejezték elhatározásukat, hogy ilyen értelemben minden téren tovább szélesítik együttműködésüket a szocialista országokkal. II. A küldöttségek a legfontosabb nemzetközi -kérdések áttekintése során egyöntetűen megállapították, hogy a nemzetközi helyzet az utóbbi időben az imperialista körök azon törekvése következtében, hogy megállítsák és visszafordítsák a világ haladó erőinek fejlődését, feszültebbé vált. Az imperializmus erői fokozzák agresszivitásukat, a politikai és gazdasági nyomást, a fegyveres erőszak legdurvább formáit alkalmazzák Ázsia, Afrika és Latin-Amerika szabadságszerető országaival szemben, veszélyes konfliktus- és feszültséggócokat hoztak létre a világ egyes térségeiben. Az Amerikai Egyesült Államok brutális vietnami agressziójával súlyosan veszélyezteti a világbékét, durván megsérti az ENSZ alapokmányát, valamint a nemzetközi jog alapvető normáit. Az Amerikai Egyesült Államok kof- MÉBya több mint 13 éve akadályozza az Indokínára vonatkozó genfi megállapodások végrehajtását. A vietnami nép elleni agresz- szió fokozásával az Amerikai Egyesült Államok kormánya ismételt tanújelét adta annak, hogy állítólagos békés szándékainak hangoztatásával a közvélemény félrevezetésére, a népek becsapására, a vietnami háború további kiszélesítésére törekszik. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányai követelik, hogy az Amerikai Egyesült Államok vessen véget vietnami agressziójának, szüntesse be a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, s vonja ki saját és szövetségesei katonai egységeit Dél-Vietnamból, ismerje el a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Frontot és tartsa tiszteletben a dél-vietnami nép azon jogát, hogy idegen beavatkozás nélkül, az 1954. évi genfi egyezmények alapján maga rendezze saját sorsát. A felek támogatják a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front új programját, amely megjelöli Dél-Vietnam népe szabaddá válásának és nemzeti felemelkedésének útját Az imperializmus fokozódó agresszivitását mutatja a jelenlegi közel- és közép-keleti helyzet is. Ebben a térségben az imperializmus politikai, katonai és gazdasági érdekei ütköznek össze, az arab országok népeinek igazságos törekvéseivel. Az izráeli uralkodó körök országukat az imperialista politika szolgálatába állították, fegyveres agresszióval megkísérelték az imeperialista ellenes erők megdöntését, a társadalmi haladás ügyének visszavetését az arab országokban. A felek határozottan elítélik Izrael agresszióját, uralkodó köreinek azon törekvését, hogy bekebelezzék a megszállt területeket és az agresszió következményeit az arab országokra gyakorolt nyomásra használják fel. Az európai szocialista országok kommunista és munkáspártjai, valamint kormányai képviselőinek moszkvai és budapesti tanácskozásain elfogadott dokumentumok szellemében a felek tejj es támogatásukról biztosítják az arab országokat. Az izraeli agresszió következtében keletkezett helyzet politikai megoldásának alapvető feltétele: az izraeli csapatok visz- szavonása az elfoglalt arab területekről. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szolidaritást vállal a nemzeti felszabadulásukért és függetlenségük megszilárdításáért harcoló ázsiai, afrikai és latin-amerikai népekkel, s hathatósan támogatja jogos ügyükért folytatott küzdelmüket. A- felek nagy jelentőséget tulajdonítanak a békeszerető erők tevékenységének az európai helyzet rendezése érdekében. A küldöttségek hangsúlyozták, hogy az 1966. évi bukaresti tanácskozáson, valamint az európai kommunista és munkáspártok 1967. áprilisi Karlovy-Vaíy-i konferenciáján elfogadott javaslatok reális lehetőséget nyújtanak az európai biztonság és a kölcsönös együttműködés kérdéseinek megoldására. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mindent megtesz az említett tanácskozásokon meghatározott célok megvalósítására. Támogatnak minden olyan pozitív lépést és javaslatot, amely hozzájárul a vitás kérdések békés rendezéséhez, áz európai helyzet konszolidálásához. Mindkét fél kifejezte azt a véleményét, hogy az európai viszonyok normalizálása, a kontinens békéje és biztonsága csak a második világháború eredményeként kialakult helyzet tudomásul vétele és tiszteletben tartása alapján rendezhető. Az európai béke és biztonság érdekei megkövetelik, hogy minden ország ismerje el az Európában meglevő határokat, beleértve az Odera—Neisse- határt, a két német állam közötti. határt, továbbá normalizálja kap- csalatait a német munkások és parasztok első államával, a Német Demokratikus Köztársasággal. Szükséges, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ismerje el a müncheni diktátum érvénytelenségét, annak kezdetétől fogva. Az európai béke és biztonság kulcskérdése: annak megakadályozása, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bármilyen formában atomfegyverekhez jusson. Mindkét fél üdvözli és támogatja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a két német állam közötti kapcsolatok rendezése érdekében , tett jávaslatait. Realizálásuk jelentős hozzájárulás lenne a konstruktív légkör kialakításához Európában, egyben elősegítené a Német Szövetségi Köztársaság és a szocialista országok viszonyának rendezését. A felek törekszenek arra, hogy belátható időn belül egyetértés jöjjön létre az összeurópai konferencia összehívásáról a biztonság és együttműködés kérdéseinek megtárgyalására. A valamennyi európai állam részvételével rendezendő tanácskozás elősegítené a hatékony kollektív biztonsági rendszer megteremtését és fontos határköve lenne földrészünk háború utáni történetének. A küldöttségek egyetértettek abban, hogy a világbéke megvédése érdekében továbbra is minden erőfeszítést meg kell tenni az általános és teljes leszerelés kérdésének előbbreviteléért. A küldöttségek állást foglaltak az atom- sorompó-egyezmény mielőbbi megkötése mellett és teljes mértékben támogatják az atomfegyverek alkalmazásának betiltására irányuló egyezmény megkötését. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységével kapcsolatban a felek kifejezték azon véleményüket, hogy el kell távolítani minden akadályt, amely gátolja a világszervezetet küldetésének az alapokmány céljaival és alapelveivel összhangban történő következetes teljesítésében. A két ország erőfeszítései továbbra is arra irányulnak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete érvényesítse Emlékszik-e rám ott valaki? — Akar beszélni Osztyapenkó kapitány volt bajtársaival? Ök szeretnének magával találkozni. A szerkesztőségben keresett fel Alexander Matveevics Tonkono- gi és Szergej Lazarevics Graboj, mindketten a II. Ukrán Front felderítő osztagának volt tagjai. Ha én erre a találkozásra készülhettem volna otthon! Ha tudnám milyen anyaga van Osz- tyápenkóról a Hadtörténeti Múzeumnak! Hallok-e ahhoz képest valami újat? Mit kellene most kérdeznem? a haladás, a béke, a biztonság, a nemzetek közötti termékeny együttműködés szellemét. E feladatok sikeres teljesítése a szervezet egyetemességének megvalósítását teszi szükségessé. III. A küldöttségek megállapították, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja között az internacionalizmus és a barátság elvei alapján állandóan mélyülnek az elvtársi, baráti kapcsolatok. E kapcsolatok fejlesztése a szocializmusnak a két országban történő építését szolgálja, egyben hozzájárul a szocialista közösség egységének .megszilárdításához, a világbéke és a haladás erőinek tömörítéséhez. A küldöttségek megelégedéssel állapították meg, hogy pártjaikat és országaik népeit a testvéri barátság, a szilárd szövetség és a sokoldalú együttműködés szálai fűzik a győztes szocializmus első országához, á születésének félévszázados évfordulóját ünneplő Szovjetunióhoz. Ezt a dicsőséges évfordulót Magyarország és Csehszlovákia népei a szovjet néppel, annak kommunista pártjával, az egész haladó világgal együtt ünnepük meg. A tárgyalások ismételten igazolták a Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja nézeteinek teljes azonosságát a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom valamennyi alapvető kérdésében. A küldöttségek aláhúzták az európai kommunista és munkáspártok Karlovy-Vary-ban megtartott konferenciájának jelentőségét, amely elemezte az európai helyzetet és útmutatást adott a KÄDÄR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága «äsö titkára ANTONIN NOVOTNY, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák: Szocialista Köztársaság elnöke — Nem — mondta Graboj elvtárs —, Osztyapenkóról nem tudunk többet. Láttuk, amikor Útnak indult és láttuk, amikor a gépkocsivezetője egyedül visszatért Ez minden. Talán a gépkocsivezetője, Dolgaj Jevgenyin, ő Dnyetropetrovszkban él, ő talán többet tud. ö végig vele volt... — Köszönöm. Hát akkor... — Hát akkor megmondjam, máért akartunk magával beszélgetni ? így került szóba a hatvanhárom hős magyar. — Közülük harminckettő életben maradt, őket keressük. Ehhez kérjük a segítségét — A nevük, címük? — Az nincs, de történetük van. Ha megírja, talán jelentkezik valaki közülük. A történetet Tonkonogi elvtárs mondta el. — Már Budapest elfoglalása után történt, pontosan 1945. február 28-án. Egységünk a Dunától északra, a Nyitra és a Garam között harcolt Azt a feladatot. kaptam, hogy induljak el ne- gyedmagammal a német vonalak mögé „nyelvet” fogni. A katonák tudják mit jelent ez: az ellenség egy tisztjét kellett elhoznom mindenképpen élve, hogy elmondhassa milyen egységeik vannak, mik a terveik. Nem részletezem az utat, elgondolhatja, hogy nem volt könnyű dolgunk. Nagy hó volt és rettenetes különböző politikai és társadalmi feltételek között működő testvérpártoknak és haladó erőknek. A Karlovy-Vary-i konferencia elősegítette az előfeltételek kedvező kialakítását a kommunista pártok további találkozói számára. A küldöttségek megállapították, hogy a Kínai Kommunista Párt és a Kínai Népköztársaság vezetőinek szakadár és kalandor poliü- kája súlyosan zavarja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a szocialista országok egységét, gyengíti az imperializmus elleni közös harc frontját. A két küldöttség kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kínai kommunisták, Kína munkásosztálya és dolgozó népe leküzdve jelenlegi nehézségeit ismét elfoglalja helyét az imperializmus elleni közös harc frontján. A két küldöttség kifejezte azt az álláspontját, hogy össze kell hívni a kommunista és munkáspártok világkonferenciáját, amely megtárgyalná valamennyi forradalmi, antiimperialista erő további közös tevékenységének alapvető kérdéseit. • A küldöttségek megállapodtak abban, hogy a két ország között 1949. április 16-án megkötött, 20 évre szóló barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés lejárta előtt új szerződést kötnek. A látogatás befejeztével a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány baráti látogatásra hívta meg Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának küldöttségét. A csehszlovák fél a meghívást köszönettel elfogadta. A Magyar Népköztársaság pártós kormányküldöttségének a testvéri Csehszlovák Szocialista Köztársaságban tett baráti látogatása a két szocialista ország kapcsolatainak további fejlődését, a szocialista közösség egységének erősödését, a szocializmus és a világbéke ügyét szolgálta. Prága, 1967. október 12. FOCK JENŐ, a Magyar Forradaüiml Munkás— Paraszt Kormány Olnöike JOZEF LENÁRT, a Csehszlovák Szoci-alista Köztársaság kormányának elnöke hideg. Méghozzá hirtelen jött hideg, úgy, hogy a patak, amelyen át kellett kelnünk nem fae gyott be. Sebes sodrású patak volt, elvitte a gumicsónakunkat, át kellett úszni. A ruha ránk fagyott. Mégis, nappalra a hóba ástuk magunkat. Nem kezdhettünk harcot a német járőrökkel, hiszen akkor a feladatot semmiképpen sem hajthattuk volna végre. Éjjel II órakor érkeztünk az erdészlakba. Sajnos, nem tudom pontosan meghatározni a helyet, ahol az erdészlak állt, amelyet elérni Utunk első célja volt. Persze már ez is mélyen az ellenség vonalában. Az erdész a mi emberünk volt. Többször kaptunk tőle értesítést az ellenség megmozdulásairól, öt kellett először felkeresnem, hogy onnan induljak a feladatot végrehajtani. Sajnos, néhány napot pihennünk kellett, mind a négyen megbetegedtünk az úton. Meggyőződésem, hogy magyar ember volt az erdész, bár a neve nem úgy hangzott. Jan Veszelij. Talán csak lefordították nekünk, hogy értsük. (Valóban lehet. A név magyarra fordítva: Vidám János, és így már egészen magyaros.) — Azért ne gondolja, nem tétlenkedtünk ott mi betegen sem. Már megérkezésünkkor közölte velünk az erdész, hogy nem messze egy magyar egység táborozik, három főhadnagy, két hadnagy és ötvennyolc közkato-
