Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-13 / 216. szám

1967. szeptember 13.

4

Szerda

a ivében íáfcbuk

Ezekben a hónapokban a tudományos ülésszakok hosszú sora, tanulmányok és cikkek százai emlékeznek meg Marx Károly fő művének, a „Tőké”-nek százéves évfordulójáról. De a jubileumi megemlékezéseknél is többet mond az a tény, hogy alig két emberöltő alatt „A tőke” eszméinek megvalósulása százmilliók életét formálta át.

„A tőke” megjelenése után ötven év elegendő volt ahhoz, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme a Föld egyha- todán valóra váltsa a marxi gondolatokat. A századik évfordulón pedig már Földünk népességének 36 százaléka, a Föld területének több mint egynegyedén megdöntötte az öröknek hitt kapitalizmust és a kommunista társadalom felé halad.

»

A társadalmi törvények

Marx „A tőke” előszavában azt írta: „Ha egy társadalom nyomára is jött mozgása természet- törvényének — és e mű végső célja nem egyéb, mint a modem társadalom gazdasági mozgási törvényeinek feltárása —, természeti fejlődési szakaszokon nem ugorhat keresztül, sem parancsszóval el nem tüntetheti azokat De megrövidítheti és enyhítheti a szülési fájdalmakat”. Nem Marx idézte elő a kapitalizmus bukását, de ő volt az, aki egy személyben egyesítve a lángeszű tudós ismereteit és a gyakorlati forradalmár tapasztalatait, negyed évszázados szívás kutatómunkával feltárta a kapitalista társadalom mozgás- törvényeit. Művében bebizonyította, hogy „A tőkemonopólium bilincsévé válik annak a termelő- módnak, amely vele és alatta virágzott fel. A termelőeszközök centralizációja és a munka társadalmasítása olyan fokra hágnak, ahol már nem fémek meg tőkés burkukban. A burkot szétrepesz- tik. Ütött a tőkés magántulajdon végórája. A kisajátítókat kisajátítják”. Marx azt is felfedezte, hogy a „kisajátítók kisajátítására” hivatott társadalmi erő a munkásosztály. Közgazdaságilag megalapozta az osztályharc elméletét és gyakorlatát. Iránytűt acTott a nemzetközi munkásosztálynak és ezzel megrövidítette az új társadalom születésének idejét.

Az eszme győzelme

A megváltozott világ képe a legmeggyőzőbb válasz azokra a támadásokra és kétségekre, amelyek „A tőké”-t első kiadásától hosszú időn keresztül kísérték. Amikor Marx élete fő művét befejezte — a firenzei költőt, Dantét idézve — a következő mondattal indította útnak: „Menj utadon, és ne bánd, hogy mit beszélnek!” Ez az út a burzsoázia szakadatlan rágalmai között vezetett a mű eszméinek megvalósulásához. A megvalósulás cáfolhatatlan bizonyítékai kényszerítették a burzsoáziát arra, hogy ideológusainak erőfeszítéseit most már ne „A tőke” cáfolatára fordítsa, hanem új taktikát kövessen. Mi ennek az új taktikának a lényege? Már nem cáfolják „A tőke” megállapításait, hanem azt állítják, hogy ezek csak Marx korának kapitalizmusára érvényesek. Hiszen Marx nem láthatta előre a monopolkapitalizmus, különösen az állammonopolista kapitalizmus konkrét viszonyait. Ez valóban így is van. De mi sem lenne idegenebb Marx szellemétől, mint a kapitalizmust örökké azonosnak, változatlannak tekinteni, és „A tőké”-bein minden konkrét történelmi helyzetre alkalmazható kész receptet keresni. Az azonban ma is cáfolhatatlan, hogy a kapitalizmus minden változásai ellenére is a tőkemono- póliumon, a kizsákmányoláson

alapszik. A mai valóság tényei tehát ugyanarra a sorsra fogják juttatni az új taktikát követő bur- zsoá ideológusokat, mint elődeiket. A kapitalizmus lényegének tagadhatatlansága azonban nem menti fel a marxista közgazdászokat attól a kötelességtől, hogy a kapitalizmus új jelenségeinek marxista elemzését elvégezzék. Ehhez a legnagyobb segítséget Marx fő műve: „A tőke”, elsősorban az abban alkalmazott módszer adja.

Ma is aktuális

Napjaink nemzetközi és belpolitikai eseményei kiemelkedő jelentőséget adnak „A tőke” több megállapításának. Marx a társadalom mozgástörvényeinek feltárásával a gazdasági viszonyok tudományos elemzésével a munkás- osztály politikai célkitűzéseinek tudományos megalapozását segítette elő. Az átlagprofitráta kialakulásának végigkövetésénél bebizonyította, hogy „ ... minden egyes tőkés és minden egyes termelési terület tőkéseinek összessége nemcsak általános osztályegyüttérzésből, hanem közvetlenül gazdaságilag is érdekelt az összmunkásosztálynak az össztőke által történő kizsákmányolásában ... Íme itt a matematikai pontosságú magyarázata annak, hogy a tőkések — bármily kevéssé testvéri módon viselkednek is egymás irányában a konkurenciában —•' miért alkotnak mégis valóságos szabadkőműves-szövetséget az egész munkásosztállyal szemben”. Ezt az egész munkás- osztállyal szemben kialakított szövetséget mi sem bizonyítja jobban, mint a nemzetközi tőke mai magatartása. Vietnam és Dominika, Közel-Kelet és Nigéria, és más példák sora figyelmeztet arra: a nemzetközi tőke semmiféle eszköz használatától nem riad vissza, ha a profitról van szó. Korunk bonyolult nemzetközi viszonyai egyben arra is figyelmeztetnek, hogy a nemzetközi méretekben fellépő tőke ellen a munkásosztálynak is nemzetközileg egységesen kell fellépni.

„A tőke"

és a szocialista gazdaság

„A tőké’ százéves jubileuma során annak a számbavétele is szükséges, hogyan alkalmazható Marx fő műve a szocialista gazdaság viszonyaira. Ez esetben nemcsak arról .van szó, hogy „A tőke” nem ad kész választ a mai kapitalizmus valamennyi kérdésére, hanem arról is, hogy Marx „A tőké”-ben a tőkés termelési mód kritikai elemzését végezte el. A szocialista gazdaság elemzésével Marx nem is foglalkozhatott. Ennek ellenére „A tőke” mégis fontos segítője előrehaladásunknak. Elsősorban Marx módszere az, ami a szocialista gazdaság viszonyai között is felbecsülhetetlen segítségként alkalmazható. Ez a módszer arra tanít, hogy csak a szocializmus törvényszerűségeinek feltárása adhat tudományos alapot a helyes gazdaságpolitika kialakításához. Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt célul tűzte a gazdasági mechanizmus reformját, újabb jelentős lépést tett előre azon az úton, amely a gazdasági törvények igényei-és a gazdaságpolitika jobb összehangolásához vezet.

Külön figyelmet érdemel Marxnak az áruról, az árutermelésről szóló tanítása. Bár Marx más műveiben a szocializmusról több vonatkozásban is úgy ír, mint olyan társadalomról, amelyben már nincsenek meg az árutermelés feltételei — „A tőké”-ben bebizonyítja, hogy az árutermelés évezredekkel megelőzte a kapitalizmust, s annak ellenére, hogy a

tőkés termelési módban vált a

legáltalánosabb jelenséggé, mintegy a kapitalizmus sejtjévé, léte nincs feltétlenül a tőkés termelési módhoz kötve.

A szocialista országokban — így hazánkban is — megvalósulásra kerülő gazdasági reformok egyik fontos kiindulópontja annak a felismerése, hogy az árutermelés feltételei a szocializmusban is megtalálhatók, így az árutermelés is szükségszerű, s a szocialista piac megfelelő szabályozássá!, a tervutasításoknál hatékonyabban képes egybekapcsolni a vállalatokat. A szocialista gazdaság irányításában nemcsak lehetséges, hanem szükséges az árutermeléssel összefüggő kategóriákat felhasználni.

„A töke” megjelenésének századik évfordulóján számot adhatunk arról, hogy amikor pártunk harcot folytat a nemzetközi munkásmozgalom egységének helyre- állításáért, s a gazdasági mechanizmus reformjával közelebb hozza a gazdasági cselekvést a szocializmus törvényszerűségeinek követelményeihez, nemcsak korunk alapvető kül- és belpolitikai szükségleteit szolgálja, hanem „A tőke” eszméihez való hűséget is bizonyítja.

Dr. Zsarnóczai Sándor kandidátus,

a Társadalmi Szemle munkatársa

Két Békés megyei pedagógus pályázati sikere

A Századok legújabb száma közli a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos pályázatának eredményeit. Eszerint igen erős mezőnyben megosztott II. díjat nyert Virágh Ferenc (Békéscsaba, Rózsa Ferenc Gimnázium) A Békés megyei agrárproletariátus és szegényparasztság köri-egyleti életéről, művelődéséről” és Czeglédi Imre (Gyula, Erkel Ferenc Gimnázium) „A gyulai harisnyagyár története” című pályaműve.

A hétvége filmjei

A hétvége filmbemutatói, érdekesen tükrözték a műsorösszeállítás művészi egyenetlenségeit. A bemutatott két alkotás (Én, a mama meg te; Robbanó leves) két végletes értékpólus. Carlo Ludovico Bragaglia filmje a negatív véglet. Alkotói aprólékos pontossággal győzték meg a nézőt — talaj tálán, légből kapott helyzetek önkényesen összefűzött sorozatával — arról: miként lehet szavatoltan rossz filmvígjátékot „összehozni”. Nem tudatos céljukat siker koronázta: kiagyalt, sablonos cselekményszövés, a megkopott vígjátéki álkonfliktusok, a szellemtelen rendezői munka, a szürke operatőri tevékenység hiányérzetet kizáróan meggyőzte a nézőt: milyen is lehet egy szavatoltan rossz film, hogyan lehet biztosítani a majd másfél órás vetítési időből legalább hatvan perces tömény unalmat.

A Robbanó leves a pozitív pólus. A valóságízű alapötletből sugártó feszültség teljességgel lebilincseli a figyelmet. író (Mi- ______________________J

T

apaszlalalcserés asszonytalálkozót rendeznek Battonyán

A mezőkovácsházi járási nőtanács és a battonyai Petőfi Termelőszövetkezet nőbizottsága szeptember 15-én Battonyán egész napos tapasztalatcserés nőtalálkozót rendez. A Petőfi Termelőszövetkezetben ugyanis évek óta nagy sikerrel foglalkoznak az árubaromfi-tenyésztéssel és a tsz ezáltal komoly jövedelemhez is jut. A nőtanács éppen ezért a községi nőtitkárok, a tsz nőbizott- sági vezetők és a legjobb baromfitenyésztők részére rendezi meg itt a járási tapasztalatcserét.

chel Subiela) és a rendező (Philippe Agostini) egyaránt ötletes birtokosai nemcsak az izgalomkeltés készségének, de a művészi rangot keltő, sokoldalúan árnyalt jellemfestő adottságoknak is. Az előbbi már elég lenne a sikerhez, a két erény együtt: bőkezű ajándék az alkotók részéről, mely nem egykönnyen feledhető, ritkán kapott s kivételes rangú élményt szült.

Ami most már a műsorösszeállítást illeti: a kritikus-néző csak illedelmes megjegyzéssel s egy még illedelmesebb tanácssal szolgálhat. A megjegyzés: jó, hogy érvényesül, feltétlen örvendetes a művészi ízlést csiszolgató, a kifinomult szépérzetre nevelő célzatosság a műsorválogatásban. Érdemes ezt folytatni is, csak a módszer, igen a módszer vitatható, és változtatást kíván. Ehhez kapcsolódik a szerény tanács: vetítsenek ‘kizárólag rangos és szórakoztató filmalkotásokat, így is csiszolódik a szépérzék. Sőt: a néző önfeledt műélvezővé lesz és a kritika nem próbálja udvariasan magyarázni azt, amit majdhogy felesleges (t. i., hogy néha — de csak néha!? — a műsorösszeállítók esztétikai érzéke is kívánna nerri is kis pallérozást!)

De félretéve az aggályoskodást: akad azért a műsorszerkesztőknek sok jó ötletük is. Ilyen volt például az ŐRI februári Erkel Színház-i operettestjének közvetítése képfelvételről. Eisemann Mihály és Lajtai Lajos örökszép melódiái méltán kívánkoztak milliók fórumára. A tehetséges művészgrádából Hon- thy Hanna, Bilicsi Tivadar s a sok sikert ígérő, eredeti tehetségű Verebély Iván adta a legtöbbet. Honthy ismét bizonyította: van örökifjú alkat s van her- vadatlan, töretlen csengésű énekművészet. Köszönjük Neki. Kívánjuk: sokáig s még nagyon sokszor bizonyíthassa.

Prjevara István

iMHUnUUmUUMUtMMUUVMMWMMMMMUMHMMMV WWWW*W*WWWWTOWWW

Boros Gyuri biciklije

A megállónál a négy férfi együtt szállt fel a vonatra, s mint mindig, az elemózsiás nylontasak társaságából most is előkerült a táska mélyéről a kártya. Két éve az öreg Tóni bácsi verbuválta az akkori „hármakat”, de aztán a régiek elmaradtak, újak jöttek, s az alapítók közül ma már csak Tóni bá’, no meg a megviselt, fü- leszakadt harminckét lapja maradt meg. Mert ugye, az általános műveltséghez hozzátartozik — szokták mondani —, hogy tudja az ember, hány lap kell az ultijátékhoz.

A kártya előkerült, s engedelmesen simult az osztó tenyerébe, v árva miként keverik lapjait a hozzáértő kezek. Ezúttal azonban hiába várt, pedig már elindult a vonat, Még ki sem osztották a lapokat. Végre, amikor gyorsabban kattogtak a kerekek, megszólalt az osztó:

— Hallottátok Boros Gyuri esetét? ,/

Hát persze, hogy hallották. Olyan gyorsan bejárta a falut a hír, mintha a legkorszerűbb tájékoztatási módot próbálták volna ki náluk.

— Azt, hogy a megyei ember,

valami Kugyelák, ellopta a biciklijét? — kérdezte vissza a felvevő, aki már nem is várta a kártyalapokat, pedig szerinte az első felvevő mindig nyer.

— Ühüm, már a neve is rossz neki — szólt közbe a harmadik.

— Ugyan, hogy lehet valaki Ku- gye-lák.

— Tóni bá’ hallgatott, mintha neki nem jutott volna lap.

*

A szürkeség ugyanúgy telepedett le a határra, mint mádkor az ilyen késő nyári estéken. Ertíberek, gépek fedél alá húzódtak. Ki hazafelé, ki szomszédolni igyekezett, s megtelt a mozi és a kocsma is. A cukrászda előtt sok kerékpár bizonygatta, hogy jó műsor lesz a televízióban.

— Az ám, ezt meg kell nézni — mondta az elnök a megyétől érkezett vendégének, akit valóban érdekelt a film,, s tényleg, mi baj lehetne abból, ha beülnének egy kicsit.

— No, kössük ki a „lovakat”, hadd abrakoljanak — biztatta az elnök a még húzódozó vendéget. Az latolgatta a lehetőségeket. Ha nem megy be, abból sértődés lesz, ha megy, akkor... Hát akkor vigyáznia kell, csak egy pohárral ihat. Ismerte már azokat az eseteket, amikor a falu nyelvére vette a „főnököket”, akik csak egy kicsivel is többet hajtottak le a torkukon. Ilyenkor jöttek a fel- hálx>rodott hangú levelek: „Vajon mindenütt ilyen züllött, iszákos vezetők vannak?”

Odaakasztották a vasrúdra a többi kerékpár mellé az övéket — Kugyelák az elnöktől kapott egyet kölcsönbe —, s megindultak befelé. Már a Tv-híradó ment, amikor megkapták a két féldecit. Jólesik az a kitikkadt toroknak. Csendben beszélgettek, fél szemmel a készüléket lesve, de bizqny annyira belemelegedtek, hogy szinte alig vették észre, mikor kezdődött el a film. Nem baj, legalább jól kibeszéltük magunkat, mondták. Az elnök invitálta a vendégét, igyanak még, de látva annak tiltakozását, nem erőltette. Kávét kértek, majd vitatkoztak egy kicsit azon, hogy ki fizessen. Kifelé menet a cukrászda előtti vaksötétben az elnök megjegyezte:

— Ma éghetett ki a lámpa, ne felejtsek holnap szólni érte. — Majd hozzátette: — Még valami részeg ember eltéved miatta.

Nevettek egyet és elbúcsúztak:

— Hát akkor hajnalban.

*

A vonatban zötykölődött a