Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-13 / 216. szám
1967. szeptember 13. 3 Szerda Tarlódomb — 1967 Az Országos BékeSanács elnöksége a DNFF új programjáról Dombnak híre -hamva sincs, tarlót se igen látni. A széles utcát keskeny lucernacsíkok közé mérték. Itt-ott enyhén sárguló kukoricás torpan meg a képzeletbeli járda szélén. Kevés szőlő érik, s beljebb néhány gyümölcsfa bólogat. Az úton térdig érő gazzal viaskodik néhány múltból ittmaradt lucernabok- rocska. Ház még nem sok van az utcában, de bepucolatlan vályogvagy piros téglafalaikkal biztató jelei az újnak, a fejlődésnek. Ez hát Vésztő közepe, a Tarlódomb. Az a terület, amely sok évtizeden keresztül „tabu” volt a községbeli „telekre éheseknek”. Építsenek ott, ahol tudnak — mondogatták dölyfösen a kertek tulajdonosai. Nem adjuk a kerteket. És nem is adták. Tehették, hiszen nemcsak a szőlőskertek voltak az övék, hanem a község életét is ők irányították. így azután a házak megkerülték a. Tarlódombot. Körülölelték a kisebb- nagyobb telkek, s ma már utcák hosszú sora nyúlik a Tarlódom- bon túli részeken. A "92 holdas terület pedig a község közepére került. Öreg szőlői, gyümölcsfái jórészt kipusztultak, de a parcellákon kiválóan megtermett- a háztáji állatok részére a kukorica. Lucernát is érdemes volt vetni, de sokan a konyhai zöldségszükségletüket termelték itt. A sok évtizedes rend felszámolása különböző okok miatt csak néhány évvel ezelőtt kezdődött. De akkor azután gyors ütemben. Először hetven telket mért ki és összesen 21 holdat sajátított ki a tanács. Az első ütemben már előre gondolkodtak. Gondosan készített távlati terv alapján kimérték az iskola, bölcsőde telkét, de helyet hagytak egy később építendő fmsz-üzletháznak is. Ha már itt lesz a lakosság, gondoskodnak az ittlakókról. Nem kellett sokat várni a telekvevőkre — emlékszem vissza arra, amit pár perccel ezelőtt Sárkány Pál, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára elmondott a Tarlódombrói. — Hatvannégyben kezdtük a kisajátívállalkozni. Mint a társadalmak történetéből ismeretes, a női nem fantáziadús agyafúrtsággal védekezett évezredes elnyomott- sága ellen. Karola is rendelkezett nemének minden ékes tulajdonságával, amelyet latba is vetett, miután felébredt bennem a gyanú. Ugyanakkor jómagam csupán a naivitást, a nyílt jószándékot, a megbocsátó szerelmemet vethettem latba. Ha egyenlőtlennek is ígérkezett a mindkettőnk részéről leplezett harc, nem térhettem ki előle, hiszen sírig tartó harmóniánk forgott veszélyben. Sajnos, a gyanú a rosszul alvó, éjjeliőrök csoportjához tartozik: ha egySzer felébresztik, utána nehezen jön álom a szemére. Kellemetlen is volt hát magamban hurcolni egy ilyen éber gyanút, csoda-e, ha megpróbáltam minél hamarabb elaltatni? Se szó, se beszéd, váratlanul szabadnapot vettem ki, de úgy, hogy nem hoztam azonnal Karola tudomására. Felszíni szándékom szerint a könyvekért rajongó hölgy olvasmányait akartam megtámadni. Persze meddő akadékoskodás helyett, okosabbnak tartottam az aktív segítség- nyújtás. Mivel jómagam pontatlanul ismertem az irodalmat rábíztam a válogatást az üzemi könyvtár vezetőjére, aki lelkesen tást, hatvanötben már állt az első ház. Most hatvannyolcban kezdődik a második ütem, hatvan újabb telket mérünk ki az igénylőknek. Az idén különben két új utca kap járdát és 250 méteres vízvezetékhálózat is eljut ide. Azt hiszem, pár év múlva a régi kerttulajdonosok — akik különben elővételi jogot kaptak a kisajátított kertekre, természetesen kötelező építkezéssel — nem ismernének rá a környékre. Onnan tudom meg, hogy sarokhoz értem, hogy egy széles csíkban kukorica helyett gaz szegélyezi az utat. Az egyik oldalán néhány ház. A szélső mellett hófehér köpenyes férfi. Vajon mit csinál itt? — „Lyukas órám” van, s kiszaladtam néhány percre a házamhoz — mondja Dobrotka István-, az általános iskola tanára. Büszkééi mutatja az új házat, amely a saját tervei alapján épült. — A jövő héten kezdődnek a belső munkák, a tervek szerint november végére beköltözhető állapotban lesz. — Nagyon várják? bábán, majd nősülésem után egy szoba, konyhás szükséglakást kap- : tam. Két !*isgyermekem van, s éppen ideje, hogy egészséges, megfelelő lakáshoz jussunk. Ez az lesz — mondja büszkén. — Két | és félszobás, tágas, világos. Mi kéül még? A kertbe már ültettem gyümölcsfákat. Ha államunk nem segít — teszi hozzá —, nem tudom, mikor juthattam volna lakáshoz. Én ugyanis, igénybe vettem a pedagógusod részére biztoáított építési kölcsönt. Száznegyvenezer forintot kaptam — kamatmentesen — és 15 évi itt tartózkodás után ebből is elenged 45 ezer forintot a „hitelező”. Bartyik István, Nagy Károly, ökrös Géza és Magony József kollégáim szintén igénybe vették a kölcsönt, Egymást segítve építünk. Tovább megyék az utcán. Mintegy száz méterre négy ház sorakozik egymás mellett. íme, itt gyömöszölte táskámba Az arany- csillag lovagját, a Gyújtogatók- at, a Távol Moszkvától és a Hogyan lesz az ember óriás’-t. Karola nem hasonlított az én éber gyanúmra, mert — amikor hazatértem — éppen aludt, mint a sárkány a győzelem után, — Mi aj? Kirúgtak a taxitól? — riadt fel álmából. — Egyáltalán nem'. Mindössze az a helyzet, hogy valami meny- nyei forróság jött rám, elképzeltem. ahogy szövöd itt a takaró alatt álmaid aranyhálóját. Rögvest haza kellett rohannom. Lángra akarok lobbani a karjaid között. Erre mérgesen ásított. — Mivel van tele a táskád? — Remekművekkel — feleltem. — Szeretném, ha ezekkel koronáznád meg gigászi műveltségedet. De ráérünk a s>zeillemi- ekre, igyunk előbb egy részegítő kortyot a gyönyör alabástrom- keiyhéből. Viselkedése nagyobb izzásra gerjesztette szenvedélyem tüzet. Félénken magára szorította a takarót, halványrózsaszín ajka riadtan remegett, szemére ráfagyott az irtózat. jSn pedig katonásan hánytam le magamról az egyenruhát. — Ne ilyen vadul, Illés — kö- nyörgött, pedig szenvedélyem még nem is hágott a tetőpontra. (Folytatjuk) már kezd kialakulni az utca képe. 1 Az egyik ház udvarán két fiatalember buzgón keveri a meszet, — Segítsünk? Gondolkodás nélkül válaszolnak: — Ilyenkor mindig jól jön a segítség. — Hátha éppen hátráltatni akarom a munkát egy kis kérde- zősködéssel? — Néha egy kis pihenő sem árt — mondja erre az alacsonyabbik, barnára sült fiatalember, akiről hamarosan megtudom, hogy az épülő ház gazdája. Balogh Mihály, a gyulai vízügy kotrómestere, háztulajdonos lett. Sógora, Szarvas János segédkezik most az építkezésnél. Letelepszünk néhány pillanatra az új ház lépcsőjére. A sógor tovább kavarja a meszet, mert az építkezést nem zavarhatja egy kíváncsiskodó újságíró, illetve nem állíthatja meg teljesen a munkát. — Kérdezd pieg azt is, sógor — veti oda nevetve —, vajon tényleg bevezetik még az idén a villanyt erre a részre? — Ne félj, ha nem így lesz, megírjuk a szerkesztőségnek — válaszolja az ifjú tulajdonos. Szóval, Balogh Mihály most szabadnapos, s ezt az időt is kihasználja az építkezése. Szeretnének átköltözni még karácsony előtt. — Átköltözni? — Igen, innen — int fejével a szomszéd ház felé, amelynek falai már frissen meszelve magasodnak a sziilvafák között. — Itt ez a ház a papáé, ök még kinn laknak tanyán. Néhány perc múlva előkerül | valahonnan a papa is, idősebb Balogh Mihály, a Kossuth Tsz tagja. — Nekem még ezután kell majd megszokni’a bennlakást — mondja nevetve. — Tanyán születtem, I ott is éltem világéletemben. De ez csak jobb lesz. Igaz — teszi I hozzá elgondolkodva —, nem is jövünk be csak a jövő télen. Na- jgyon nehéz otthagyni a tanyát. Ott a sok gyümölcsfa... A sarat, meg a petróleumlámpát azonban j nem sajnálom. Végigjárjuk az új házat. Pa- I naszkodnak az építők, nagyon nehéz anyagot kapni. A belső vakolás például mészhiány miatt akadozik. Idős Balogh Mihály átinvitál a saját házába. Büszkén nyitogalja az ajtókat. — Ez egy kis nyári konyha lösz — nyitja be egy helyiségnek az ajtaját, amelyben hetyke búbos- kemence foglalja a helyet. — Ezt az asszonynak építettük — mondja nevetve Balogh Mihály —, legyen meg a kedve. Meg Volt rémülve, amikor először szó esett új ház építéséről. Nem divat már a kemence, hol fog ő sütni? Így azután azt is építettünk. Végigjárjuk a tágas, világos házat, amelynek tulajdonosa csak a jövő ősszel költözik ide. Még fogva tartja- a múlt, a tanya, de már józan eszére hallgatva — no és természetesen anyagi lehetőségeit felhasználva — házat épített a községben. Nem is akárhol, hanem a közepén, a Tarlódombon, ahová eddig nem építhettek a hozzá hasonlók, kotrómesterek, tsz-tagok, pedagógusok, vasutasok. Nem is engedték őket, de nem is volt miből építeni. Tarlódomb. Hosszú évtizedekig érvényes volt ez a név. Könnyen lehet, hogy az új lakók eltörlik? Nem tarló, nem domb. Vésztő község fejlődésének egy újabb állomása. Opauszky László Hazánkban is nagy érdeklődéssel fogadták a Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front új programjáról érkezett híreket. Az Országos Béketanács elnöksége a Dél-vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Fronthoz intézett táviratában hangsúlyozta: A magyar Béketanács elnöksége a békeszerető magyar milliók nevében szeretettel és együttérzéssel köszönti a Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Frontot, a dél-vietnami nép egyetlen képviselőjét. Örömmel és megelégedéssel szereztünk tudomást legutóbbi kongresszusukon elfogadott új programúkról, amelyben kifejezésre jut a A horgásztanyán hajnalban azt mondják: — Menjen át a hídon, aztán a part rhentén 600 métert haladva megtalálja Baranyai Bélát. Vagy 7 kilós pontyot fogott. Ekkora hal és... versenyen! Na, ezért érdemes lesz gyalogolni. A parton végig emberek lesik a zsákmányt. — Meg sem rezdül a zsinór — kezdi az első és folytatódik tovább emigyen a panasz. Más szavakkal annyit jelent: „Én megteszek mindent, nem- rajtam múlik, hogy nincs semmi.” Egy délután és egy éjszaka múlt el a verseny kezdete óta eredménytelenül. Az emberek most álmosan, fáradtan, dideregve üldögélnek és ‘ figyelik a zsinórt, hátha egyszer nekibuzdulnak ezek a bitang halak és bekapják a horgot. Itt-ott ugyan egy kis ügyefogyott keszeg vagy törpeharcsa — megfeledkezve a nagyok intelmeiről — pórázra kerül, de mi az egy érző horgászszívnek? A szív azonban nem szűnik meg hevesen dobogni, amíg élteti a remény, az a sok-sok nagy hal', amely nagy csobbanással ugrik fel a víz színére és széles köröket fodrozva tűnik el ismét a mélyben. Hátha azok közül az egyik éppen... — Talán most! — kap valaki a botjához izgatottan. A damil megfeszül, ő ránt egyet. — Óh. hogv a ménykű!... — kiáltia, amikor egv tervérnyi rák bukkan elő a vízből, amely még a levegőben lógva sem engedi el ollóiéval a horogra fűzött gi- üs-»tá+. S ez lesz a veszte. A remény mégis ténl-ílédik Mindkét part hosszában elterjedt már a hír: Baranyai Béla kapitális pontyot fonott Ka n°ki „sikerült, miért ne sikerülne másnak is? — .Hol van Baranyai Béla? — kérdezem. — Menien még tovább, ott a zoiiinen túl — mondja egy horgász. — Vf-nv kilósat fogott? — Lehrt vagy 5—fi kilós. Máshol úgv tudták, még a kanvaron is túl van. a nontv pedig 10 Vüns TZevesek s-7orinf 3 hídnál található rpng és R kiló a nontv. Fn-noe reité'vesohh az ügy. Vértii te Káposzta Pali bácsinál kötök ki. — .Töiiön velőm ott ran Béla a túlsó narton, majd átkiabálunk neki. 15 m-es használható elektromotoros szállítószalagok állami vállalatnak könyvjóváírással, termelőszövetkezetnek átutalással gyártelepen eladhatók. MEZÖHEGYESI CUKORGYÁR 573 Dél-vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Frontnak népe jelenéért és jövőjéért érzett mély felelőssége és bölcsessége. A nép döntő többségét tömörítő kiváló program ez az amerikai agresszorok és csatlósainak kiűzésére, Vietnam megteremtésére. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front e programjával nemcsak népének tett felbecsülhetetlen Szolgálatot, hanem a nemzetközi imperializmus és neokolonializmus elleni harchoz, a békéért és a demokráciáért folyó világméretű küzdelemhez is jelentékenyen hozzájárult. Meggyőződésünk,. hogy a vietnami nép igazságos ügye győzni fog! Hát így derül ki, hogy szín igazság a hír. Kapitális példány, látjuk a vízből kiemelt vergődő halat az innenső partról. Valódi aranysárga ponty, olyan, ami , lyenről írnak a könyvek és amelyet felülmúl a képzelet. Még este 10 órakor került horogra, negyedórás fárasztás után pedig a partra. Már csak az marad hátra, ki lesz a versenyen a második, a harmadik... Délben nagy érdeklődéssel állják körül a horgásztanyánál a mérlegelésben részt vevő zsűrit. — Mennyi? — kérdezik kíváncsiskodva az emberek, amikor a ponty kerül sorra. A mérleg 11 kiló 40 dekát bizonyít. Aztán megállapítják, hogy sorrendben Tóth Imre következik 3 kiló 90 deka, Józsa György 2 kiló 36 deka, Kalácsi Mihály 2 kiló 28 deka, Nagy György 2 kiló 20 deka és Molnár János . 2 kiló. kisebb-nagyobb hallal, főként dévérrel. Mit. lehetne még elmondani a horgászversenyről? Talán any- nyit, hogy akik nem fogtak sem - mit (lehettek vagy hatvanan), azok sem csüggednek. Állítják, hogy van a Körösben hal meg igazság a földön és bíznak a horgászszerencsében. Persze, horgászni — tudni kell! Az is ide tartozik, hogy ez alkalommal avatták fél ünnepélyes keretek között a 21 évc?s egyesület megnagyobbított, kicsinosított horgásztanyáját. Pásztor Béla Hátha mégis... r-' Sok minden megtörténik az életben, jó és rossz egyaránt. Hát itt egy rossz: — Motorkerékpárok sokasága indult el, nyergébe^ nagy reményekkel, horgászversenyzőkkel. Cél: a Szarvasi Halászlak. Itt rendezték meg a horgászok szokásos versenyüket szeptember 9—10-én. Mindenki nagy reményeket táplált; talán most <> lesz a győztes. Vagy ha nem, akkor is nyugodt szórakozást és pihenést biztosít magának két napra. Vannak azonban peches emberek. Ezek közé tartozik Hra- bovszky György, Békéscsaba, Széchenyi u. 7. szám alatti lakos is. Szeptember 9-én délelőtt tíz és negyed tizenegy óra kiizöt' már a Hármas-Körös gát’ánái robogott motorjával, amikor a Sit-gátőrháztól Tarcsa felé kb 300—350 méter távolságra észrevette, hogy a Simson motorkerékpár táskáját az összes speciá' szerszámokkal együtt elvesztette. A táskát ugyan megtalálta — de üresen. Ki tehette? Nem tudni! Nem az értéke nagy a szerszámoknak — de. sajnos, nem lehet speciálkulcsokat kapni. — Ha csak valaki nem adja visz- sza... I ' —nos . — Nagyon. Tíz éve lakom a községben, először albérleti szóHorgászni— tudni kell! (Az egyiknek sikerül . . .)
