Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-08 / 212. szám

1MT szeptember 8. 2 Péntek Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) egy új világégés megakadályozá­sát, és a vitás kérdések békés megoldásának útját keresik. A haladás és a reakció erőd kö­zött vívott küzdelem fő frontja ma Vietnamban húzódik. De a washingtoni stratégák sohasem fogják elérni céljaikat. A vietna­mi nép csodálatraméltó elszánt­sággal és törlhetetlentil harcol a betolakodott agresszorok ellen. A szocialista országok a jövőben is megadnak minden szükséges se­gítséget a harcoló Vietnamnak. Meggyőződésünk: az Egyesült Ál­lamok gyarmatosító céljait nem éri el, az agresszió kudarcba ful­lad, a vietnami nép győzni fog szabad lesz. A szocialista országok, a Szov-f jetundó és a Magyar Népköztár­saság is, mindig és minden kér­désben a haladás, a nemzeti füg­getlenség és a béke érdekében lépnek fel. Ugyanezért vállalt mindkét ország ismét ünnepélye­sen kötelezettséget a ma megkö­tött és aláírt, országaink kapcso­latait meghatározó szerződésben is. Közös feladataink közül is ki­emelkedő fontosságúnak tartjuk, hogy a szocializmus és a béke ál­talános érdekei védelmében, erőn­ket nem kímélve dolgozunk a legfontosabbért, az összes forra­dalmi és haladó erő tömörítéséért, az imperialista agresszorokkal szembeszegülő akcióegységért, kö­zös frontért. Mi a kommunista világmozga­lom valamennyi pártja összefo­gásának, minden szocialista ország szoros egységének hívei vagyunk, a maxizmus—leninizmus elvei, a proletárinternacionalizmus alap­ján. Sajnálatosnak tartjuk, hogy egységünket az utóbbi, évek ben az internacionalizmussal szemben álló nemzeti elkülönülés, sőt re­akciós, nacionalista nézetek, szov- jetellenes fellépések megbontot­ták, különösképpen és elsősorban Mao Ce-tung és társai káros fel­lépése nyomán. Ennek a szakadár tevékenységnek az imperialisták komoly mértékben haszonélvezői voltak. A Magyar Szocialista Munkás­párt a leghatározottabban visz- szautasítja Mao Ce-tung politi­káját, amely nagy károkat okoz a kínai nép érdekeinek, a szo­cialista országok népeinek és a nemzetközi kommunista mozga­lomnak egyaránt. Bízunk abban, hogy végül is a kínai forrada­lom egészséges erői felülkere­kednek, és Kína kommunistái, munkásosztálya, dolgos népe a nemzetközi munkásosztállyal együtt, egységes frontban harcol ismét az imperializmus ellen, a szocializmus, a béke ügyéért. Pártunk azt tartja, hogy az el­vekben nem lehet megalkudni, a világ kommunista és munkás­pártjainak közös feladata a marxizmus—leninizmus tisztasá­gát megőrizni, mindenféle, a kommunizmustól idegen elhajlás­sal szemben. Mi a nézetek elvi tisztázása mellett vagyunk, to­vábbra sem kívánjuk az ellenté­tek mélyítését, a viták élezését—, azon fáradozunk, hogy a nézetel­téréseket félretéve fogjunk össze vietnami testvéreink, az Izrael által megtámadott haladó arabok, minden arra szoruló nép megse­gítésére, az imperialista agresszi­ók visszaverésére. A szocializmus, a béke védel­méhez szükséges együttes lépések kidolgozásában fontos szerepet játszottak a kommunista és mun­káspártok vezetőinek, a szocialista országok kormányfődnek az utób­bi hónapokban megrendezett ta­lálkozói. Ügyr véljük, hogy ilyen eszmecserékre a jövőben is szük­ség lesz, akár regionális jelleggel, akár a pártvezetők nagy nemzet­közi tanácskozásának formájá­ban. Mi hívei vagyunk a megfe­lelő előkészítés után azzal a céllal összeülő nagy tanácskozásnak, hogy megvitassuk, melyek moz­galmunk feladatai az antiimperi- alista harcban. Szeretnénk, ha a tanácskozáson minden párt képvi­selője jelen lenne, de úev gondol­juk, hogy a megrendezéssel nem kell várni addig, ameddig az ösz- szes párt hajlandónak mutatkozik részt venni azon. A kommunista mozgalom ellenséged sem várnak újabb és újabb agresszív terveik kidolgozásával és kirobbantásá­val, s mi sem engedhetjük meg, hogy további időt nyerjenek. A tanácskozás sikeres lesz, ha azok a pártok, amelyek az adott időpont­ban érdekeltek a széles körű esz­mecserében, elküldik képviselői­ket a tanácskozásra és ott közö­sen, elvtársi módon, a marxizmus —leninizmus alapján elemezzük a helyzetet, megvitatjuk a tenni­valókat. Íme, ezeket a gondolatokat sze­rettem volna felvetni a magyar— szovjet barátság e meleg hangu­latú, szép gyűlésén, barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződésünk meg­kötésének napján és annak kap­csán. A ma aláírt szerződés újabb erőt ad, még nagyobb lendülettel és bizakodással folytatja népünk történelmi harcát és nagy munká­ját a szocializmus teljes és vég­leges győzelméig. Kedves Brezs- nyev és Koszigin Elvtárs, ked­ves szovjet barátaink! Ha Önök hazamennek, mondják el: a magyar párt, a ma­gyar munkásosztály internaci­onalista, a magyar dolgozó nép nagy többsége a szovjet—magyar barátság őszinte híve és a Magyar Népköztársaság a barátsági szer­ződés szellemében és betűinek betartásán őrködná fog, azokat valóra váltja. Az eszmét, amely ma átformálja a világot és bennünket is vezérel, fél évszázaddal ezelőtt az orosz munkásosztály, az egykori cári bi­rodalom népei vitték győzelemre, először az emberiség történetében. Erről a nagy évfordulóról hazánk­ban is méltóképpen emlékezünk meg. A magyar munkásosztály, a magyar nép, amelynek élete, harca az elmúlt öt évtizedben összeforrt a szovjet forradalom sorsával, ezt az évfordulót saját ünnepének tekinti. Felhasználva ezt az alkalmat is, nagygyűlé­sünkről az egész magyar népne­vében forró, testvéri üdvözletün­ket küldjük a szovjet népnek, sok sikert kívánunk a nagy szovjet­ország további felvirágoztatásá­hoz. (Nagy taps) Éljen a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, annak Központi Bi­zottsága és a kommunizmust építő nagy szovjet nép! Éljen és szüntelenül erősödjék a megbonthatatlan ryagyar— szovjet barátság! Éljen a kommunizmus és a béke! (Hosszan tartó nagy taps). I. /. Bressnyev elvtárs beszéde Kedves Elvtársak, Barátaink! Ma mindannyiunk számára nagy nap van. Éppen most ír­tuk alá a barátságról, együttmű­ködésről és a kölcsönös segítség­nyújtásról szóló új szerződést a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Magyar Nép­köztársaság között. Ez fontos esemény népeink történetében, a szocialista közösség fejlesztésé­ben és szilárdításában. Az új szerződés az 1948-ban, vagyis majdnem két évtizeddel ezelőtt aláírt első szovjet—ma­gyar barátsági szerződés helyébe lép. Ez a két évtized nagyon fontos helyet foglal el mind a szocialista rendszer történetében, mind az egész világ fejlődésé­ben. Ezen időszak alatt gyökeres változások mentek végbe a szo­cialista építés útjára lépett né­pek sorában. E népek megfeszí­tett hősies munkája biztosította a szocialista rendszer diadalát. A szocializmus országai között testvéri kapcsolatok jöttek létre és szilárdultak meg, sokoldalú politikai és gazdasági együttmű­ködés fejlődött ki. Államaink hatalmának megnövekedése, ösz- szetartásuk hozzáiárult ahhoz, hogy fokozódott a szocializmus befolyása a világ küzdőterén, megszilárdultak a demokrácia, a nemzeti felszabadulás és a tár­sadalmi haladás erői. Ezek után a hazánkban végbe­ment fejlődé^* méltatta, majd a következőket mondotta: Önök, gondolom tudják, hogy az utóbbi két-három évben pár­tunk különös figyelmet fordít a gazdaságpolitika, a szocialista gazdálkodási módszerek és for­mák tökéletesítésére. Tervbe vettünk és végrehajtottunk több nagyszabású intézkedést, amelyek újabb kilátásokat, távlatokat nyitnak a szovjet népgazdaság előtt. Ezek az intézkedések meg is hozták első gyümölcseiket. Többek között lényegesen meg­gyorsult országunkban az ipari és mezőgazdasági fejlődés üteme. A Magyarország és a Szovjet­unió közötti politikai együttmű­ködés különösen az utóbbi évek­ben szélesedett ki. Hagyománnyá váltak a rendszeres kapcsolatok párt- és kormányveze tőink kö­zött. Egyre jobban bővülnek az országaink helyi pártszervezetei, szakszervezetei, ifjúsági és más szervezetei közötti kapcsolatok. Hatékony a vélemény- és tapasz­talatcsere a párt-, állami és gaz­dasági építés területén. Sok tapasztalatot szereztünk a népi Magyarországgal folytatott szoros termelési együttműködés­ben. Fejlődik a kooperálás egész sor népgazdaságilag fontos ké­szítmény termelésében. Azt sze­retnénk, hogy e tapasztalatok egyre tovább gyarapodjanak. Ar­ra törekszünk, hogy az emberek teljes mértékben élvezzék a szo­cializmus javait. E tekintetben a gazdasági együttműködés, a munkamegosztás országaink to­vábbi gazdasági fellendülésének, a lakosság jóléte növekedésének fontos erőforrása. S végül: egyre szélesednek a szovjet—magyar kapcsolatok az ideológiai munkában, a tudo­mány, a népművelés és a kultúra területén. Mindez a szocialista országok együttműködésének na­gyon fontos területe, mert közös feladatunk az új típusú ember formálása, a dolgozók marxista— leninista szellemben való nevelé­se. Az e téren létrejött együtt­működés a népeink között) ba­rátságot és egységet a legtartó- sabbal — a marxizmus—leniniz­mus mindent legyőző eszméjé­vel — forrasztja össze. (Taps) A szocializmus ügye győzel­met győzelem után arat, minde­nekelőtt azokban az államokban, amelyekben sikerrel építik az új, igazságos és humánus társadal­mat — a szocializmust és kom­munizmust. A világ népei látják: a szocialista társadalom fejlődé­sének nincs más célja, mint a nép érdekeinek megvédése és az a törekvés, hogy mind nagyobb mértékben biztosítsa a társada­lom minden tagjának anyagi és szellemi igényeit, s a szocializ­mus' külpolitikája pedig — a bé­ke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának politikája. Éppen ezért a szociálisa álla­mok határain túl is az emberek milliói szellemileg és érzelmileg mindinkább a szocializmus és a kommunizmus mellett döntenek. Egyre nő a nemzetközi kom­munista mozgalom aktivitása és befolyása. A gyarmati függőség igáját levetett országok sokmil­liós néptömegei körében is szi­lárdul és növekszik a szocializ­mus vonzó ereje. Egyre aktívabb ellenállást vált ki az imperializmus neokolonis- ta politikája Ázsia, Afrika, La- tin-Amerika népeinél. A jelen­legi társadalmi fejlődés problé­máira, a népeknek a nemzeti függetlenségre, haladásra és bé- Kére való természetes törekvé­sére az imperializmus csak egyet­len választ ismer: erőszak, véres bűntettek a népek ellen. Vilá­gos tanulságai ennek az imperi­alisták olyan cselekedetei, mint az agresszió kiszélesítése Viet­namban, a független arab álla­mok elleni izraeli támadás meg­szervezése, a1 katonai fasiszta > puccs Görögországban, Bonn-nak az „egész Németországra”, , az európai határok módosítására vonatkozó makacs igénye. Ma­napság az imperializmus erő­szakos jellege különösen világos­sá teszi azt, hogy az imperializ­mus történelmileg halálra van ítélve. Az imperializmus lényegesen meggyengült, de még mindig j elég erős ahhoz, hogy komolyan veszélyeztesse a világbékét, a né­pek biztonságát. A szocialista országok népei elsőrendű kötelességüknek tart­ják, hogy megfeleljenek barátaik bizalmának szerte a világon és osztályellenségeik cselszövéseire válaszolva újabb sikereket érje­nek el a szocializmus és kom­munizmus építésében. Most minden eddiginél fonto­sabb, hogy erősítsük a szocializ­mus országainak szövetségét, a nemzeti felszabadító mozgalom­mal, mindenkivel, aki az imperi­alizmus ellen harcol. Az imperializmus kalandor- politikája megköveteli, hogy mindannyian megőrizzük fokozott éberségünket és szüntelenül erő­sítsük a szocialista országok vé­delmét. Annak idején V I. Le­nin azt mondta, hogy az előző forradalmak azért szenvedtek vereséget, mert nem tudtak vé­dekezni. De mi nem fogunk ve­reséget szenvedni — hangsúlyoz­ta —, mert tudjuk, hogy hogyan védekezzünk. Mi állandóan em­lékezetünkben tartjuk nagy vezé­rünknek ezt a tanítását, is. A Szovjetunió és Magyarország sikeresen együttműködik a közös védelem erősítéséért. Ezt tükrözi a ma aláírt új szerződés is. Együttműködésünk —. mint va­lamennyien tudják — nemcsak kétoldali, hanem kollektív alapon is megvalósul, a Varsói Szerző­dés szervezetének keretében. Szoros együttműködésben ba­rátainkkal és szövetségeseinkkel mindent megteszünk annak érde­kében, hogy fegyvereink műszaki tökéletessége és ereje, fegyve­res erőink harci készenléte el­vegye az imperialisták kedvét még annak a gondolatától is, hogy kezet emeljenek népeink szocialista vívmányaira. (Nagy taps) Külpolitikánkban továbbra is keményen kitartunk amellett az elv mellett, amely szerint az államok függetlenségének, szu­verenitásának és területi sérthe­tetlenségének tiszteletben tartá­sával valóban lehetséges a szo­cialista és kapitalista államok békés egymás mellett élése. És minél erősebbek lesznek a szo­cialista országok pozíciói, annál több lehetőség lesz arra, hogy ez az elv győzedelmeskedjék a nemzetközi kapcsolatokban. Az imperializmus és reakció erőinek cselszövéseire, mi, kom­munisták azzal válaszolunk, hogy még aktívabban törekszünk a kommunista világmozgalom tömörítésére, még határozottab­ban szembeszállunk minden olyan kísérlettel, amely meg­bonthatná soraink egységét. Az élet nap nap után bizonyítja: nem lehet kommunista az. akif félredobja mozgalmunk legerő­sebb fegyverét — a proletárin- temacionalizmust; aki a forra­dalmi erők nemzetközi egységét és harci szolidaritását korlátolt, ideológiánk számára idegen naci­onalizmussal cseréli fel; aki sza­kadár politikát szít és ezzel osz­tályellenségünk kezére játszik. Ezért vált ki az égész világ marxista—leninista körében olyan felháborodást Mao Ce-tung és csoportjának kalandor ténykedé­se. Ma már az egész világ szá­mára világossá vált e csoport nagyhatalmi, soviniszta irányvo­nalának igazi célja. A tények ar­ról tanúskodnak, hogy ez a cso­port valójában nem az imperi­alizmus ellen, hanem a szocialis­ta országok, a kommunista moz­galom ellen harcol. Mint ezt az utóbbi kínai ese- I menyek mutatják, Mao Ce-tung és cinkosai veszélyeztetik a kína’ nép forradalmi vívmányait. Amit Mao 'Ce-tung csoportja „kulturá­lis forradalomnak” nevez, he­lyesebb lenne ellenforradalomnak nevezni. Lényegében véve Kíná­ban ma csapást mérnek a népi demokratikus hatalomra. Kína kommunista pártja és né­pe most történelmének kritikus szakaszát éli át. De bármennyire bonyolult is legyen ez a harc, biztosak vagyunk abban, hogy végeredményben találni fognak erőt ahhoz, hogy megvédjék a forradalom vívmányait és nagy országukat a helyes útra vezes­sék. Meggyőződésünk, hogy Kínában végeredményben győzni fog a szocializmus ügye. \ Elvtársak! Az Októberi Forradalom 50. évfordulóját nemcsak a szovjet nép fogja megünnepelni, hanem az egész kommunista és felsza­badító .mozgalom, az egész hala­dó emberiség. Jól tudjuk, hogy a magyar kommunisták és a szo­cialista Magyarország egész népe olyan aktivitással készül a Nagy Október jubileumának köszönté­sére, mint saját nagy ünnepére. Ezért hálával tartozunk Önöknek, drága barátaim. Soha nem felejtjük el, hogy a magyar dolgozó nép fiainak tíz­ezrei aktívan vettek részt az oroszországi októberi forrada­lomban és harcoltak népünk, a szocializmus ügyének védelmé­ben. E derék internacionalista harcosok köziül sokan ma is él­nek. A szovjet emberek testvé­rüknek tekintik őket, s nagy ün­nepük óráiban tisztelettel adóz­nak nekik, mint október minden hősének. (Nagy taps). Október 50. évfordulója lehetőséget ad arra, hogy valóban történelmi mére­tekben értékeljük annak a nagy tettnek a jelentőségét, amelyet 1917-ben Oroszország munkásai és parasztjai véghez vittek Lenin­nel és a bolsevik párttal az élen. Éljen a magyar és a szovjet nép örök, megbonthatatlan barát­sága! (Hosszan tartó nagy taps). Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt — a magyar dolgo­zók kipróbált vezetője! (Hosszan tartó nagy taps). Fejlődjék és arasson új győ­zelmeket a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szoci­alizmus nagy ügye. (Hosszan tar­tó nagy taps).

Next

/
Thumbnails
Contents