Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-07 / 211. szám
/ W67. szeptember 7. 3 Csütörtök Uj munkalehetőség a vésztői asszonyoknak Takács Irma telepvezető elégedetten ellenőrzi a mérés alatt álló paprikát. Nemcsak neki, a gyáriaknak sincs minőségi kifogásuk. Hosszú évek óta nagy gondot okozott Vésztőn az illetékeseknek a női munkaerő foglalkoztatása. Az idén végre tettek előre egy lépést a megoldás felé, a Békéscsabai Konzervgyár augusztus elején paprikafeldolgozó telepet létesített a község szélén. Már az első napon nyolcvanötén jelentkeztek munkára s azóta is szorgalmasan dolgoznak. A termelőszövetkezetekből ide szállítják a paprikát, itt fúrják, szeletelik s innen kerül azután a gyárba végső feldolgozásra. A nők foglalkoztatása előreláthatólag október végéig tart. Szó van arról is, hogy azt a színt, amelyben dolgoznak, téliesíteni lehetne s ha a gyár biztosítana munkát, munkaerőben télen sem lenne hiány. A szorgalmas lányok, asszonyok naponta kétszáz-kétszázötven mázsa paprikát dolgoznak fel s keresetük eléri a negyvenöt forintot is. Bőven akad olyan, aki még ennél többet is keres. Fotó, szöveg: Opauszky karította a műhelyt, kézre adta a szerszámokat a mesternek és egyetlen segédjének. Lassan a francia nyelvet is megtanulta. Amikor éppen nem volt munkája, ismerkedett a francia kocsikkal. Történt egyszer, hogy a segéd sehogyan sem boldogult az egyik kocsi gyújtásának beállításával. Mérgelődve vágta földhöz a kezében tartott szerszámot és mosakodni indult. Estére járt mar az idő, s Jani tudta, hogy a kocsiért még aznap eljön a gazdája. A főnök Párizsba ment még reggel. Vajon mi lesz itt? Az öreg igen harapós természetű volt, s Jani tudta, hogyha a kocsit nem tudja átadni a tulajdonosának, reggel nagyon kikap a segéd. Amikor egyedül maradt a műhelyben, félredobta a seprűt, s nekilátott a makrancos gyújtásnak. Hamar rájött a megoldásra, már éppen indítani akart, amikor valaki rákiáltott : — Maga mit csinál? Jani zavartan ugrott ki a kocsiból: — Én, csak a gyújtást állítottam be, a segéd úr nem boldogult vele, s ma este jönnek érte. — Micsoda? Maga ehhez is ért? — csodálkozott a főnök. — Igen, gépkocsivezető vagyok, a szereléshez is jól értek, de nincs róla papírom. A főnök nem szólt semmit, mert éppen belépett a kocsi gazdája. Elégedetten vette át a hibátlanul működő járművét. Másnap reggel borzasztó nagy vihar támadt. Szó szót követett, a főnök elzavarta a segédet, s Janit vette fel szerelőnek. Igaz, a bére alacsonyabb volt, mint elődjéé, de Jani is nagyon boldog volt. Hét esztendeje történt ez, s azóta az élete rendeződött. Lelkiismeretes, jó munkája biztos helyet teremtett, s három évvel ezelőtt már arra is gondolhatott, hogy megnősül. Ismert a szomszéd utcában egy egyszerű helyes kislányt, aki abban a tejboltban dolgozott, ahol Jani a reggelijét vásárolta. Megesküdtek, s aztán már megérkezett a kis Jean is. Jani szorgalmasan írogatott a szüleinek, s bizony nem nagyon akarta elhinni az első években, hogy nyugodtan haza mehet, nem lesz semmi baja. Később meg, különösen, mióta megnősült és rendeződött az élete, egyre kevesebbet gondolt a hazajövetelre. Most, már egy éve — mióta apja súlyos beteg — arra gyűjtögettek, hogy hazajönnek meglátogatni. Nem sikerült, csak a koporsóban látta viszont. Minden összekavarodott a lelkében, mire ideért a gondolataival. — Mi lesz velem? — kérdezte halkan az anyja, mikor leültek a szobában. — Esztikéék Dunántúlon élnek, Te meg külföldön? Itt maradtam egyedül — fúlt sírásba a hangja. — Ne sírjon, édesanyám, nem marad egyedül. Hazajövök, hazajövünk, hiszen úgyis szeretné már látni a menyét és az unokáját. Régen tervezzük már, hogy hazaköltözünk és nevelhet Jánost a kis Jeanból. ^ Jani olyan hirtelen vágta ki a döntő elhatározást, hogy az anyja egyből abbahagyta a sírást: — Tényleg? Hazajöttök, Janikéin? Hozod a feleséged és az unokámat is? — Igen, édesanyám! Hazajövünk — mondta egyre szilárdabban Jani — és itthon is maradunk. Végleg! Három hónap múlva már itt szeretnék lakni, remélem, munkát is kapok... — Ne félj, az nem lesz nehéz — szólalt meg a sógor és erős kézfogással üdvözölte a hazatérőt. Opauszky László Ellenőrökkel a csabai vásárban: Hitelesítetlen mérlegek — Ütött-kopott tejesedények — Árdrágítás — Egészségtelen lacikonyha — Tizenkét feljelentés Szeptember 2-án Martincsek József és Zvara László, a megyei tanács piaci szakellenőrei vizsgálatot tartottak a békéscsabai havi vásáron. Ellenőrzési útjukra elkísértük őket mi is. Cél volt, hogy a vásáron felhozott áruk minőségét, higiéniáját, valamint az árusítók igazolványát ellenőrizzék. Havi vásárról beszélünk, azonban itt már nem csinnadratta, hangos kiabálások hívták fel a figyelmet, hanem a rendezett sátrakban, szabad standokon szépen szortírozott áruk. Elöljárójában elmondhatjuk, bőséges áruválaszték csalogatta a vásárlókat. Semmiben sem volt hiány. Üj és használt áruk, zöldség és gyümölcs, tojás és csirke, káposztáshordó és sütőtéknő, valamennyi új gazdára várt. A sok nézelődő és vásárló között mi is nézelődtünk. Huszonhárom helyen álltunk meg tartósabban, ahol az ellenőrök kérték az iparigazolványt, a termelői igazolványt, a tejpiacon pedig a gümőkormen- tességet igazoló állatorvosi igazolványt. Sajnos nagyon sok szabálytalanságra kellett felhívni a figyelmet és 12 esetben feljelentést is tettek az ellenőrök. Olyan elemi dolgokról feledkeztek meg egyesek, mint a mérlegek hitelesítése, a termelői igazolvány kiváltása, vagy éppen az árubeszerzés törvényes útjának dokumentálása. De vegyük sorba. Név szerint is közlünk néhányat okulásul a jó és rossz tapasztalatokból. Első állomásunk a békési Egyetértés Tsz standja volt. 1928-as hitelesítésű súllyal mérték a 3 forintos burgonyát, illetve a 4 forintos káposztát. A tarhosi Kossuth Tsz megbízottja, Ki- szely Pálné érvénytelen hitelesítésű tizedes mérleggel árusított- ta a paprikát. Egyébként a mérleg még műszakilag sem pontos, öt-tíz deka közötti eltérés volt kimutatható. Kérdésünkre úgy válaszoltak az árusító asszonyok, hogy ők bizony tudják, hogy rossz a mérleg, de mit tegyenek, ha a tsz vezetősége nem cseréli ki. Ugyancsak mérleghitelesítési hibával küszködött Csatári István MÁV-dol- gozó, békési lakos, aki még a termelői igazolványát sem váltotta ki — ami egyébként 20 forint. Az ellenőrökkel hangoskodva összepakolt és elment. Vitte vissza a burgonyát és a zöldbabot, noha az 1500 négyszögöles kertjére kiválthatná a termelői igazolványt. — Ne cirkuszoljanak — ilyen is elhangzott egy fiatalasszony szájából, amikor az ellenőrök arra figyelmeztették, hogy az undorítóan piszkof kannákból nem árusíthatja a tejet. A nevét is alig akarta megmondani, személyazonossági igazolványa nem volt nála, sem a gümőkórmenIparvállalat gyors-, gépírót keres J „Gyakorlott” jeligére a békéscsabai hirdetőbe. 82413 tesség'et igazoló bizonyítvány, így a közegészségügy védelmének elmulasztása miatt szabály- sértést követett el Szabó Károly- né pósteleki lakos. Az erősen szennyezett edénnyel el kellett hagynia a piacot. Ifj. Szaszák Pálné békéscsabai lakos rozsdás mérővel mérte a tejet. Gitye Jánosné zsákai lakos hitelesítetlen háztartási mérlegen akarta eladni a 30 kilogramm juhgomolyát. Szinte mintegy pihentető oázist jelentett Kesjár Györgyné békéscsabai lakos száraztészta- készítő standja. Az iparigazolványtól kezdve a higiéniáig, egészségügyi könyvig minden rendben volt. Dicséretre méltó! Viszont Kállai Mihályné békéscsabai lakos iparengedély nélkül árusított száraz tésztát. Erdei Sándomé zsáikai lakos termelői igazolványt nem váltott, „azt hitte”, hogy más igazolványára árusíthatja a juhgomolyát. Ugyanilyen hibába esett Balkus Gyula, a zsákai Kossuth Tsz tagja. Szilágyi Imréné békéscsbaí női szabónál kendők, kötények, ruhák kínáltatták magukat. Félkötényt kerestek, de nincs. Ez sajnos az üzletekben is hiánycikk. Pedig vásárolnák, ha lenne... A jő ízlés hiánya is megmutatkozott egyes bazárárusaknál. Fleischler Ede békéscsabai lakos zsebtükrein vetkőző nők mutogatták magukat. Gajdács Mária bazárárusnál neves színészek és színésznők képeit találták meg az ellenőrök. Az eladó mintha nem tudná, hogy csak a Képző- művészeti Alap engedélyével lehet közszemélyek fényképeit árusítani. Az is kivizsgálás tárgyát képezi, hogy milyen jogcímen árasztja el 6x9-es színészképekkel az országot a budapesti Aldor-fotó? Semmi szín alatt nem a Képzőművészeti Alap hozzájárulásával. Burkol! árdrágításnak is nevezhetjük Alt János békéscsabai csizmadia ténykedését. Az ellenőrök által megvizsgált bakancshoz használt anyagot pótolt, így az árvetési lapja is hamis nagyon is helyénvaló lenne rendet teremteni az ócskaru- ha-árusok között. Egy néhány szabálytalanságot itt is feljegyeztünk. így Takács Margit békéscsabai használtcikk-keres- kedő mintegy 120 személytől vett át árut bizománybán, amiért adót sem fizet. Azt mondja: „Mások is így csinálják”. Nagyon helytelen. Olyan áruval is találkoztak az ellenőrök, amelynek eredete kétes. Krajczár István sátrában akadtak úyenre. Egy fél esőkabát lapult a másik alatt. Jobban szem-ügyre véve, benne van több helyen az EM 22-es számú Építőipari Vállalat bélyegzője. Hogy került ide? Válasz: Tavaly vettem. Űjabb válasz: Egy hete vettem 170 forintért. Még egy újabb válasz: A fiam hozta Pestről (!?). Természetesen az ellenőrök az ügy tisztázásáig elkobozták az esőkabátot. Nem lenne teljes a vásári kép, ha nem szólnánk a lacikonyháról. A cégtábla, mely előkerült az aprított tüzelőfa közül erre hívta fel a figyelmet: „Koszti János ízletes lacikonyhája, Békéscsaba”. Ezen a napon 30 kilogramm kolbászt, 10 kilogramm oldalast adott el. Lehet, hogy a kolbász ízletes volt, de a tárolás, kiszolgálás körülményei annál ízléstelenebbek. Erre a lacikonyhára a higiénia szót ki sem lehet ejteni, még suttogva sem. A kézmosóvíz valóságos pocsolya. A legyek ezrével lepték a földön levő ládikában a kenyeret. Az ellenőrök ugyan felhívták minderre a figyelmét Koszti Jánosnak, de jó lenne, ha a városi tanács egészségügyi osztálya is ellátogatna ide egy „ízletes” falatra. D vásáron tapasztaltak valamennyiére nem térünk ki. Az a huszonhárom árus, akit meglátogattunk (és közülük tizenkettőt feljelentettek az ellenőrök), mutatja, hogy van bőven mit tenni a vásárlók érdekeinek, egészségének megvédésében. Hogy elejét vegyük a további szabálysértések elterjedésének, feltétlenül példás bírságolással, büntetéssel kell sújtani azokat, akik erre rászolgáltak. így, csakis így mondhatja majd a vásárló: valóban jó vásáron volt. Rocskár János Figyelem! Vállalatok, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, ktsz-ek! A CSEPEL AUTÓGYÁR 1967. szeptember 10-től kezdődően elfekvő készleteiből (kereskedelmi áruk, saját termék, regie anyagból) elárusítást rendez Budapest XIII Béke tér 9. sz alatt szombat kivételével mindennap délelőtt 9—13 óráig. Telefon: 409—912, 409—913, 409—914. x Ciep.eJ
