Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-07 / 211. szám

OT67. szeptember 7. 4 Csütörtök Ünnepélyes tanévnyitók Szarvason a felsőfokú mezőgazdasági technikumban és az óvónőképző intézetben Nagyszénási fiatalok és a kulturálódás Szeptember 5-én, kedden ünnepélyes tanévnyitóval kezdte munkáját a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum. Az évnyitón dr. Ko­vács Gábor igazgató beszélt az új tanév feladatairól és sajá­tosságairól. Többek között rá­mutatott arra, hogy az erősö­dő szocialista mezőgazdaság és a gazdasági irányítás reformja mind több, jól képzett öntözé­ses növénytermesztő szaktech­nikust vár Szarvasról is. Ez­után arról beszélt, hogy a most kezdődő első évfolyam már hároméves képzési prog­ram szerint kezdi tanulmá­nyait. Beszéde befejező részében Jegorov elmosolyodik, s hogy mennyire kedves fiatalember ez a komoly orvos-űrhajós, azt már minden magyar tv-néző tanúsít­hatja. — Nálunk a városokban se­bességkorlátozás van... — Aztán siet kisegíteni a bizonytalanná vált hírlapírót: — No, de van, ahol lehet „hajtani”, s igen, jó úton megnyomom a gázpedált, ha nem is a kozmikus sebessé­gig­Beszélgetésünk viszont űrhajós tempóban folyik; Jegorovnak zsúfolt a programja, ideges a kí­séret, csak ő nyugodt rendíthe­tetlenül. Előbb rágyújt a kínált Kossuthra, s aztán válaszol a Központi Sajtószolgálat kérdé­seire. — Mondják, hogy az űrhajó felbocsátásakor a környéken szinte elviselhetetlenül nagy a zaj— — Ez természetes. Nálunk csakúgy,' mint az amerikaiaknál, több kilométeres körzetben sen­ki sincs, kivéve persze az irá­nyítóközpontban tartózkodó tu­dósokat, szakembereket. Hiszen egy közönséges lökbajtásos gép zaja sem csekélység. Nos, az űrhajó másfél kilométerről is olyannak hallatszik, mint egy repülőgép 50—100 méterről. S a zaj persze nem tesz jót az em­bernek. — S az űrkabinban? — Az indítás nem tart soká, s egyébként is megoldottuk a problémát. — S a többi, az indítás után fellépő ártalom? — Nem okoz gondot az úgy­nevezett vibráció sem, ami szin­tén csak rövid ideig tart a kez­detben. A súlytalansággal kap­csolatos problémákon tovább dolgozunk. Mondanom sem kell, hogy ez bonyolult dolog, sok szempontból lehet vizsgálni, nincs minden megoldva. Mindenesetre, a mi űrhajóinkban — márcsak amiatt is, hogy nagyobbak — jobban megoldottük' a kérdést, mint az amerikaiak az övéké­ben. — Szóval nem irreális az el­képzelés, hogy a nyolcvanas években már az egyszerű, tehát különleges felkészülés nélküli emberek is utazhatnak űrhajó­kon. mondjuk az interkontinentá­lis közlekedésben? Jegorov megint elmosolyodik. — Ki tudna pontos dátumot megadni? Az biztos, hogy az űr­utazás lehetővé válik mindenki jzámára, s nem is a távoli jö­arra utalt, hogy a technikum­nak a Tessedik-hagyományo- kat jobban fel kell karolnia. „Ez év őszén lesz kétszáz éve annak — mondotta —, hogy Tessedik Sámuel Szarvasra érkezett és az agrárkultúra úttörő reformereként haladó hagyományaink egyik kiemel­kedő alakja lett.” A tanévnyitót az első éves hallgatók eskütétele és szín­vonalas műsor tette ünnepé­lyessé. * A Szarvasi Felsőfokú Óvó­nőképző Intézet szeptember 10-én délelőtt 10 órakor tartja évnyitó ünnepélyét az intézet nagy előadótermében. — Felkészült-e arra, hogy az első űrutazásakor, vagy legkö­zelebbin orvosi beavatkozásra kerül sor az űrhajóban? Látom rajta, hogy egy picit haragszik. — Azt hiszem, félreérti az or­vos fogalmát. Én fiziológus va­gyok, teoretikus, vagyis elméleti kérdésekkel foglalkozom, nem közvetlen gyógyítással. S nem hiszem, hogy egyszerű beavat­kozásra egyébként is szükség lenne, tekintve az űrhajó beren­dezéseit, a felkészülést, az el­lenőrzést. önmentő kérdés: — Ugye, a disszertációja is elméleti kérdé­sekkel foglalkozik?... Jegorov hamar megbocsát. — Igen, az aerofiziológáa bizonyos kérdéseiről írtam. Egyébként vi­szonylag kevés benne a kifeje­zett „űr-ügy”. — Jegorov elvtárs, van-e kü­lönbség a földi előkészítő kísér­letek körülményed és az űruta­záséi között? — Minden nagyon hasonló* vagyis mindenre jól elő lehet készülni. Kivéve persze a hosz- szan tartó súlytalanságot. S ter­mészetesen minden egyes űruta­zás újabb tapasztalatokkal szol­gált, ami egyre tökéletesebb fel­tételek kidolgozását tette lehe­tővé. Egyre jobban felkészül­tünk az ember hosszan tartó űr­utazására. — Adott-e valamit a súlyta­lanság vizsgálata az orvostudo­mánynak? — Feltétlenül, s nem Is ke­veset. Hosszan tartó betegségek, tehát hónapokig való fekvés ese­teinek gyógyításánál nagyon fontosak azok a tapasztalatok, amelyeket a súlytalanságba való gyors bekerülés, s maga az ál­lapot nyújtott. — Általános vélemény, hogy a holdutazásra ennek az évtized­nek a végén kerül sor. A csil­lagászok szerint viszont éppen azokban az években erő® napte­vékenység várható. Nem okoz­hat ez váratlan veszélyeket? — Az érős naptevékenység va­lóban problematikussá r.eszi a kozmoszbéli közlekedést. A min­denkori helyzet alapos vizsgá­latára lesz szükség, a napkitö­résekről pontos prognózisokat kell adni, hogy e tekintetben maximálisan veszélytelen legyen az amúgy sem kockázat nélküli űrutazás. — Még egy kérdés. Segihlet­nek-e mások is, tehát a többi szocialista országok tudósai az űrkutatások előkészítésénél? Nagyszénást a környező közsé­gek lakói néhány évtizeddel ez­előtt úgy emlegették, mint a bicskások faluját, ahol a' fiatal­ság hevesvérű, verekedés, kocs­in ázó. Nem volt egy olyan bál, összejövetel, amelynek ne lett volna botrányos befejezése. — Bégen nincs már ilyen híre a községünknek — tiltakozik mosolyogva szinte egyszerre a tanácselnök és a vb-titkár. — Igaz, néhány évvel ezelőtt akadt még egy-két ilyen eset, azonban ma már egyáltalán nem ez a jellemző a nagyszénási fiatalok­ra. Sokkal kulturáltabbak, mű­veltebbek annál, semhogy botrá­nyokkal vonják magukra a fi­gyelmet. Egyébként éppen a napokban tárgyalta a községi ta­— Az űrhajózás nagyon széles tudományos munkára tá;na»zxo- dik, tehát az egész tudomány eredményeire. Vagyis mi máris sokat merítettünk a másutt uol- gozó tudósok számtalan publi­kált eredményéből, ami termé­szetes is. A közvetett segítség példája az is, hogy én meg­ragadtam az alkalmat Szentágo- thay professzor és más magyar tudósokkal a találkozásra, mert nagyon érdekesek az ő kutatá­saik az én területemen. S való­színű, hogy a jövőben a nem­zetközi együttműködés közvetle­nebb is lesz. — Jegorov elvtárs, az obiigát kérdés... hogy tetszik minálunk? — Hát tudományos komoiysá- gú véleményem még aligha le­het... Nagyon kedvesek a ma­gyarok s én jól érzem magam. Mi sem akarjuk megváltoztat­ni véleményét, hiszen időnk le­járt. Jegorov készségesen k;sé- tál a reggeli utcára, ahol többen felkapják a fejüket láttára. Fo­tózás, elbúcsúzunk. Csak ezután néz az órájára. 16. Esett az éles, apró szemű dara, alattomosan átáztatott bennün­ket a téli alkonyban és ettől olyan hangulatom támadt, amelyben az élet értéke kémi­kusán csekély. Megálltam a Rá- ba-hídnál, ahol jég borította a gesztenyesütő kihűlt bódéját. — Karola, tudod te, hogy mi az a bigámia? — Nem vagyok katolikus. Hétköznapi helyzetben elcsüg­gesztett volna ez a műveletlen - ség, de így csak a szemem hunytam le csalódásom jeléül egy pillanatra. — Na nem baj, azért valahogy majd rávezetlek. — És kivettem a kést a belső zsebemből, erősen megmarkoltam, a lába felé vil­lantottam. — Ez az utolsó kö­zös szerzeményünk. Hamarosan a bűnügyi múzeumba kerül, mert egyáltalán nem azért vet­tem, hogy sárgarépát pucoljunk vele az ünnepi bableveshez. Most pedig megyünk a lópofájú Vendelhez. Hallanod kell a hcr- gését, látnod kell, amikor ki­nácsülés a fiatalok helyzetét, kö­rülményeik javításával kapcsola­tos további teendőket. Több a sxakmunkás — «seresen tanulnak Az igen alapos és részletes beszámolót Talpas István vb- titkár terjesztette az ülés elé. Érdekes táblázatot is közölt, mely szinte tükörképe annak a fejlődésnek, ami az utóbbi évek­ben a fiatalok körében tapasz­talható. Bizonyítja ez azt is, hogy szívesen tanulnak s foko­zatosan emelkedik a szakmun­kások száma. Nézzük az általá­nos iskolákat: tíz évvel ezelőtt 777 általános iskolai tanuló volt, ebből 63 nyolcadikos, az idén 856 tanulóból 100 a nyolcadikos, s míg a 63-ból csak 20 tanult tovább, az idén a 109-ből 96. Érdemes felfigyelni az arányra is. örvendetesen javult a külön­böző szakmák iránti érdeklődés. 1957-ben a 29 tanulóból csupán kilencen vállalták valamely szakma elsajátítását, az idén a 96-ból már harminchétén jelent­keztek ipari, illetve mezőgazda- sági tanulónak.' Feltűnni — a munkában Van azért a fiatalokban ma is olyan vágy, hogy felfigyeljenek rájuk, az érdeklődés középpont­jába kerüljenek, de ez a mun­kában mutatkozik meg. A terme­lőszövetkezetekben 156-an dolgoz­nak, s csaknem kivétel nélkül mindegyikük kiváló eredménye­ket ér el a termelésben. Ifjúsági munkabrigádokat alakítottak a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulója tisztele­tére. A Lenin Tsz-ben két ifjú­sági kollektíva' vesz részt a Szo­cialista brigád címért folyó ver­senyben. A Dózsa Tsz-ben az 1 idén az egyes sürgős munkák — gabonabetakarítás, tisztítás — felett védnökséget vállaltak és becsülettel helyt is álltak. Az elismerést, megbecsülést ki­vívták maguknak. A Lenin Tsz- ben az egyéb jutalmazásokon kí­vül minden évben országjáró tú­rára viszik a legjobbakat juta­lomképpen. A Dózsa Tsz klub- helyiséget létesített számukra. fordulnak a belei a mellénye alól. Tettemért ugyan felakasz­tanak, de a megcsalt férjek úgy fognak tisztelni, mint a ké­ményseprők szent Flóriánt. Boldog találkozásunk óta elő­ször láttam halálfélelmet Karo­la arcán. Sokáig szerettem vol­na gyönyörködni tekintetében, de szeme átváltozott, s a mély rajongás, amely rám sugárzott belőle, eloszlatta zavartalan örömömet. — Végret — hallottam a nő őszinte fohászát. — Csakhogy megtudtam. Leigázva tartott engem az az ember, valami má­giája van, azzal molesztálta az erkölcseimet. Ez a fordulat megzavart. Ka­rola nyomban fölismerte, hogy tétovább lett marconaságom, mert így próbált nekem lelki­erőt kölcsönözni: — Majd én végzek vele! A bosszú az én kötelességem! Menj szépen haza és fél óra múlva elviszem neked, zsírpa­pírban a szívét S miután a kezdeményezést, kivette a kezemből, a kést is ki Mindhárom szövetkezetben most már arra is ügyelnek, hogy akik­nek komoly lakásgondjuk van, segítsék őket, illetve lakáshoz juttassák. Így azután szinte ter­mészetes, hogy egyre inkább meg­találják a számításukat és szíve­sen térnek vissza a faluba azok is, akik régebben elmentek. Szinte állandósul azonban az a gond, hogy nem mindenkinek tudnak megfelelő munkalehető­séget biztosítani a községben. Főleg a lányok elhelyezkedése üt­közik akadályba. Jelenleg 196 fi- talnak nincs állandó munkavi­szonya. A tanácsülés ezért hatá­rozatot hozott arra, hogy együtte­sen, a különböző szervek és gaz­daságok közreműködésével segí­tik a fiatalok munkába állítását. Amíg ax új kultúrháx elkésxül — Hogy hova járnak szórakoz­ni? Kinek-kinek érdeklődési kö­re mit diktál — mondja a vb- titkár. — Mozi, könyvtár és mű­velődési otthon. Ez minden. Azért a lehetőségeket bővítjük közös kirándulások, találkozók szerve­zésével. Az idén 172-en voltak Szegeden a Szabadtéri Játéko­kon, illetve balatoni kirándulá­son. Többen megtekintették a Budapesti Nemzetközi Vásárt és most a mezőgazdasági kiállításra is mennek jó néhányan. Épül majd egy kultútház, amelyben színházterem, mozi, könyvtár, szakkörök és klubok kapnak majd helyet, de csak 1970-re lesz készen. Addig is van mit tenni. A művelődési otthon a különböző szervekkel közösen munkatervet dolgoz ki, melyben több ismeretterjesztő előadás, ve­télkedő, ankét, klubdélután, kiál­lítás és egyéb rendezvény szere­pel. Ennek szervezésébe termé­szetesen bevonják a fiatalokat is, hiszen sokan yesznek részt szí­vesen ilyen munkában. Ahogy számítják tehát: még három év. Tétlenkedni nem tud­nak és nem is akarnak, hiszen van dolguk bőven. Erre az em­lített tanácsülés is rámutatott. Kasnyik Judit akarta venni. Ágaskodott és kapkodott utána, közben olyan hévvel lihegett, hogy forró le­heleté leolvasztotta rólam a da­rát. Én az önmérséklet állás­pontjára próbáltam helyezkedni, ezért csitítani iparkodtam Ka­rolát oly módon, hogy a híd felé hátráltam előle, ö egyre han­gosabban követelte a kést. Mivel enyelgésünk elütött a sablonos­tól, elég sokan felfigyeltek ránk. — Karolám, nem viselked­hetsz így, én a város közismert személyisége vagyok — igyekez­tem asszonyi hiúságára hatni. — Kiherélem! Én akarom zsírpapírba csomagolni azt a rbmlott szívét! — követelte an­nál sikoltóbban. — Majd én jól megverem, ha találkozók vele a sötétben — ígértem suttogva, nehogy még jobban magamra vonjam a kí­váncsiak figyelmét. — Illés, drága Illés, annyira szeretlek, hogy ölnöm kell ér­ted — kiabálta Karola hajtha- tatlanul. Ezért a hangoskodásért már nem tudtam rá annyira haragud­ni. De azért kételkedőn beszél­tem hozzá, hogy még hangosab­ban kiabáljon. — Nehezen hiszek a szavad­nak, Karola... — De imádlak! Megőrülök a szerelmedért, egyetlenem! Interjú fegorovval, űrhajós tempóban — Szeret autót' vezetni? S az vőben. Talán a nyolcvanas évek- autóban szereti-e a sebességet? ben? Meglehet. A. 3. Gerencsér Miklós: Illés, a sokoldalú Kisregény < /

Next

/
Thumbnails
Contents